Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-05-24 / 40. szám

Huszonötödift évfolyam 40. szám. Vác, 1911. május 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (lparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Érdeklődés nélkül. (Közgyűlés a városházán.) Vác, máj. 23. A képviselőtestületet hétfőn délutánra közgyű­lésre hívta össze a polgármester. Egy-egy széksornak alig akadt egy-két foglalója — mintha benne lennénk a nyárban: nincs ér­deklődés. Az emelvényről azonban úgy refe­rálnak, mintha teli teremnek szólna a szó. Preludium. Alig voltak tizenhatan együtt a városi kép­viselők, mikor négy óra után pár perccel meg­nyitotta a közgyűlést a polgármester. A nagy teremben csak úgy kongott az üres székek között a szava:-— A rendkívüli közgyűlés összehívását a tárgy- sorozaton levő vételek és eladások indokolják, melyek, hogy mielőbb jóváhagyást nyerjenek a vármegyén, most kell elintéznünk. A vármegye júniusban tartandó közgyűlésén jóváhagyhatja. Sajnálom, hogy ily kevesen jöttek össze a vá­rosi képviselő urak, mikor igazán nagy fon­tosságú ügyekről kell határoznunk, de menti az érdeklődés hiányát, hogy mostigazán munka­idő van. A város adósságai. Ezután megadták a tiszteletet az elhunyt Hirschfeld Mayer Jvirilis városi képviselőnek, helyébe a magyar államvasutat, mint a követ­kező legnagyobb adófizetőt hívják be a kép­viselők közé. A leltározó bizottságba dr. Ober­länder József helyébe Torday Jenőt válasz­tották. Bárdos Ernő tanácsos elreferálta, hogy a város kölcsöneiből s annak kamataiból meny­Későn. Irta: RAUCSIK NÁNDOR. Most, a mikor minden virág nyílik ; a mi­kor a kávéházak elé kitették a kertet és a bé­kés járókelők nyakába, minden előzetes beje­lentés nélkül, egyszerre csak egy, kevésbbé barátságos, de annál hidegebb vizsugár ömlik a hivatásos öntöző jóvoltából, rendőri aszisz- tálás mellett; a mikor a gazdag papát, egyet­len, de haszontalan fia kitagadja és felcsap bonvivantnak; a mikor a rikkancs a „Kültelki Híradó“ kritikusának lép elő, akkor minden második ember tele tüdővel, — a kinek még vanl — igy kiált fel: Itt a tavasz! Hogy mi­ért csak minden második ember? Azért, mert az elsők megakarják magukat különböztetni a másodikoktól és eltérőleg a sablonos kiszó­lástól, csendes rezignációval mondják: Elmúlt a tél ! Igaz, hogy a kettő lényegében ugyanaz, de tekintve, hogy az elsők az elfogyasztott fűtőanyagok sokaságára, a másodikok pedig a ligeti gyepre, nyári szerelemre, satöbbire gon­dolnak, tehát mégis más! Saláta Jenő is azok közé tartozott, a kik­nek itt a tavasz. Megrögzött agglegény volt külömben, a ki nem „elvbői“ nem nősült meg, hanem mert nem rendelkezett olyan lelki emó­ciókkal, melyekre a házasságnál szükség van. nyit fizettek be. A háromszázezer koronásból 291,693 K 21 fillér, a százezresből 98642 K 45 fillér, a százhúszezer koronás kölcsönből 66916 K. 72 fillér még az adóság. \ A Tudósdomb. A Váci Hírlapból ismerős már a Tudósdomb parcellázása. Császár Lajos, ki a város felté­teleinek egy részét nem fogadta el, a várme­gyéhez fordul segítségért, a vármegye neki kedvezett, most már a város felebbezett a bel­ügyminiszterhez, a ki ismét Császár előnyére döntött. Ezt jelentette be dr. Göndör Sándor főjegyző s a közgyűlés a tanács indítványát elfogadta, hogy a júniusi közgyűlésen a tiszti­ügyész által készített előterjesztés alapján fogja megadni a parcellázásra a jogot Császár La­josnak. Toula Ferenc kékfestőt felvették a város polgári kötelékébe, azután Bárdos tanácsos produkálta a mi a referálásban gyorsabb, a szélvésznél: rövidebb idő alatt, mint leirom, hat illetőséget tagadott meg régi jó szokása szerint a képviselőtestület. A tárgysorozat tiz következő pontján, a me­lyek telekvételekről szólnak, megint szokás szerint átugrottak, meri nem volt jelen a tör­vény által kívánt általános többsége a képvi­selőtestületnek. EladtáK a fiúisKoláí. Azoknak, kik arról ábrándoztak, hogy va­laha a szeminárium mellett fekvő, ma már el­hagyatott, üresen álló fiúiskolába valamelyes felsőbb iskola fog költözni, bánatuk van: a hétfői közgyűlés eladta az épületet. Egy éve jár már éppen ez az eladás a köz­1 Csak tavasszal szokott eszébe jutni valami ré­gen olvasott bölcs mondás, mely szerint nem jó az embernek egyedül lenni s olyankor gon­dolkozott is, a mit különben nem szokott tenni. Gondolkozott és rájött, hogy ez a bölcs mondás a mai drága világban csak módosítva alkalmazható, t. i. nem jó az embernek egye­dül lenni, ha a feleségével együtt egy négy emeletes bérházat is kap. De mert Jenő bará­tunk nem tartozott azon „érdekes“ férfiak közé, a kikre — szalon nyelven szólva — buknak a négy emeletes nők, tehát a legtöbb esetben napirendre tért a fentidézett bölcs mondás fe­lett és nem mondott fel eléggé termetes, de még mindig szép gazdasszonyának, Korosnénak. Az idei tavasz azonban sokkal nagyobb, mélyebb érzéseket váltott ki belőle és csik­landós, édes bizsergés járta át a tagjait s minden idegszálával a nősülésre gondolt, még akkor is, ha az egyúttal házasodással nem is jár. Eszébe jutott gyermekkori pajtása, a kis Gedő Nina, a kinek még nyolc éves korában őrök hűséget esküdött. Ellágyult és elhatározta, hogy meglátogatja őt s ha még szabad, egy­szerre mindkét kezét megkéri. Fiatalos hévvel, mint egy gimnazista, korán reggel kiugrott az ágyból és a szobában szor­goskodó háziasszonyát imigyen aposztrofálta : — Tudja-e mi újság, Korosné ? gyíhésbe. A grófpüspök, a ki a szemináriumot ki akarja bővíteni, akarja megvenni húszezer koronán. A képviselőtestület bizottságot kül­dött ki az iskolaépület és területének felbecs­lésére. Tájékozásul ide jegyezzük, Hogy az is­kolának 195 □ öl a területe s azt négyszög- ölenkint 60 koronára értékelte a bizottság, mely 25 ezer koronában állapította meg a rajta álló épülettel együtt a telek értékét. A polgármes­ter hosszasan magyarázta, hogy a város nem kívánhat az épületért többet húszezer koroná­nál, azért az összegért oda is adhatja, mert kulturális célt szolgál, de aztán a megyés püs­pököt sem sértjük . meg, a ki alaposan meg­becsültette a telket. A tőke különben sem a városé, a húszezer koronát a város kezeli, a kamatokat kiadja az iskolaszéknek tanügyi cé­lokra. A képviselőtestület úgy meg lett győzve, főzve, hogy csak helyeselt és éljenzett, rögtön rá Galcsek György, a püspök képviselője alá­írta a már előre megszerkesztett szeiződést. Épül a homoktéglagyár. Ismét a polgármester referált arról, hogy a hétkápolna alatt levő városi földeken Mayer Adolf és neje mészhomoktéglagyárat épit. Na­gyon messze időre kellene visszamenni, a mi­kor ehhez hasonló kedvező szerződés meg­kötéséről írhatnánk. Mayeréket teljesen lekö­tötték, a város a területén kívül alig kockáztat valamit. íme nehány adat a szerződésből: A gyáros 20 holdat kap harminc évre kihaszná­lás jogával. Fizet a területért 1. mezőgazdasági haszonbért, a mit a bérlőktől eddig is kapott a város, 2. holdankint 3200 koronát a kihasz­nált és feldolgozott homokért, a mely összeg — Hogy tudom-e? Hát persze, hogy tudom. Hiszen már harminc év óta minden tavasszal megkérdezi tőlem, hogy mi újság, a mire én már harminc év óta felelem, hogy tudom hát. A tekintetes úr meg akar nősülni. — Ördöge van, Korosné ! Eltalálta. Megfo­gok nősülni ! — Tudom! — mondja Korosné. — Tudja? Hát honnan tudja? — Hiszen éppenmost mondta a tekintetes úr! — Vagy úgy ! Hát persze, hogy megnősü­lök. Most az egyszer nem engedem magamat lebeszélni, még magától sem ! Korosné egykedvűen vállat vont, azután ki­kefélte Jenő úr redingotját és azzal a biztos tudattal ment a reggeliért, hogy a tekintetes úr még meggondolja magát a nősülést illető­leg. Jenő úr pedig az ünnepi hangulat hatása alatt illendőképen megfordította kézelőjét, harisnyát váltott és egy nagy csokor virággal a kezében felült a burvasutra, a mely egy nyolcas-egyenessel oda röpítette, a hol az ő tavaszi álmainak vágya, Ninuska leiedzett. Gyermekes félelemmel kopogott az ajtón és a barátságos „szabad“ kiáltásra belépett a paradicsomba. — Ah, Saláta úr! - sikoltotta Nhácska. — Ah, Ninuska nagysád ! — énekelte Jenő. — De ilyen meglepetést! Isten hozta! Tes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom