Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-05-14 / 37. szám
Huszonötödül évfolyam 37. szám. Vác, 1911. május 14. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Ipari isKolát állítsunk! Vác, máj. 9. Az esetleges félreértések elkerülése végett és Bakos József úr legutóbbi cikkének tartalmára válaszolva folytatom az e tárgyra vonatkozó gondolataimat. Legutóbbi cikkemben elmondottam, hogy miért nem helyeslem polgári fiúiskolának a felállítását. Ezúttal az ipariskola szükségességét szeretném igen röviden megindokolni. A mai kor a szakiskolák felállítását követeli. Oly erős minden vonalon a verseny, hogy az egyes ágazatokon belül csakis a szakképzett, a gyakorlati élet követeléseit ismerő egyén boldogulhat. Az általános műveltségre felépített gyakorlati szakismeretet követeli a reális élet. Ez utóbbit csupán a szakiskolák adhatják meg. Ez a felfogás, ez a tapasztalat szülte pi. a gazdasági, ipari, kereskedelmi s közelebbről a vincelléri, bányászati, erdészeti, fém- és vasipari, ipar- és rajz stb. iskolákat. Ha már most pl. valamely város szakiskolát állít fel, azt kell néznie, hogy geográfiái fekvésénél fogva elsősorban mily szakintézményre van szüksége. Alföldi városaink legtöbbjének első szakiskolája a legnagyobb valószínűség szerint mezőgazdasági (vincelléri-, kertészeti-, borászati- stb.) iskola. A felvidéken, Erdélyben első sorban erdészeti, bányászati, kohászati, stb. iskolát kell állítani. Vácon, — nézetem szerint — miután e város inkább ipari és kereskedelmi, semmint mezőgazdasági város: ipari és kereskedelmi iskolát; mivel pedig az iparnak egyetlen egy ága sem kultiváltatik különösképen, azért általános irányú ipari és kereskedelmi iskolát kellene felállítani. Oly iskolának képzelem ezt el, a melyikbe a nővénValami Petőfiről. Irta és a Váci Muzeum-Egyesület Í9IÍ. április 2-íkí matinéján felolvasta : Dr, Gergely Mihály. 3 1845-ben a felvidéken jártában mindenütt határtalan lelkesedéssel fogadták. O egész természetesnek találta az ünnepeltetést. „Megvallom, — írja, — hogy ez engemet meg nem lepett. Nem elbízottságból, a világért sem. Mikor még nyomva sem láttam nevemet, csak magamnak firkáltam ; mikor még statiszta voltam a pesti nemzeti színháznál s hordtam a színpadra a székeket és pamlagokat s a színészek parancsára a korcsmába szaladtam serért, borért, tormás kolbászért stb.; mikor még strá- zsáltam, vagy főztem a kukorica-gombócot közlegény társaim számára s mosogattam a vasedényt oly téli hidegben, hogy a mosogató ruha ujjaímhoz fagyott s mikor a káplár „menjen kend“-je lehajtott a havat kihordani a kaszárnya udvarából: mindekkor már világos sejtéseim voltak arról, a mi velem egykor történni fog s meg is történt. Megálmodtam az őrszoba meztelen fa-ágyán, hogy nevet szerzek két országban, melyet az egész világ kritikusainak ordító csordája nem lesz képes megsemmisíteni. És álmom teljesült lassanként.. . nem, sőt hamarább, gyorsabban, mint gondoltam“ .. . dékeket a szülők már azzal az elhatározott szándékkal Íratják, hogy kereskedőt, iparost neveljenek belőle. Ez volna az iskolának legfőbb erkölcsi ereje, ez iskola volna egyik legjelentősebb tény az ipari és kereskedelmi társadalom megbecstiltetéséhez. Ma a kereskedők és iparosok jelentékeny része a közép és polgári iskolákból kibukott, kiselejtezett elem. Nem jól van ez igy ! Hiszen ilyenformán akárhányon egész életük folyamán áldják, vagy átkozzák azt a szekundát, a mely miatt kereskedőkké, iparosokká lettek. Fordított világ ez ! Éppen ellenkezőleg kellene cselekedni. A gyengébb ember is megállhatja helyét mint hivatalnok, de a kereskedői, ipari pálya feltétlenül függetlenül gondolkozni tudó, önálló, egészséges itéletű s íőképen munkaképes, igyekvő embereket követel. Ha valamelyik pálya, úgy ez kíván szakképzett tagokat. Ezt pedig csak szakképzés által lehet elérni. Akiben pedig látjuk az ily pályára való hajlamot, hajlandóságot, minél előbb kell a szakirányú képzést megkezdeni. Vác városának legtöbb iparosa, kereskedője van, ennélfogva ezek számára kell iskolát állítania, még pedig egy oly iskolát, a melynél arról még lehet szó, hogy a növendékei az iparon és kereskedelmen belül mely ágazatról fognak működni, de hogy az illetők, ha arra valók, csakugyan iparosok, kereskedők, ipari, kereskedelmi alkalmazottak lesznek-e, arról már nem. Vagyis röviden : a polgári iskola is selejtezne iparosok és kereskedők számára anyagot csakúgy, mint most a gimnáziumok, de az ipar és kereskedelmi iskola célja, kötelessége volna határozottan művelt, szakképzett iparos és kereskedő nemzedéket nevelni. Tehát én nemcsak elnevezni akarom „KözépPetőfi és Jókai mint haragosok váltak el végleg egymástól. Már nyolc hónap óta tartott a harag, a mi alatt nem érintkeztek egymással. Buda bevétele őrőmünnepére tartott lakománál találkoztak ismét. Jókai így írja le ezt a találkozást : — Sok minden áldomást mondtak ott. Én csak a magaméra emlékszem: Éljenek azok, a kik ezután fognak meghalni a hazáért ! Éljenek őrökké! Ekkor Petőfi odafordult hozzám és azt mondta : — Köszönöm, hogy értem is ittál! S összekoccíntá velem poharát. Ez a pohár- koccintás volt az utolsó bücsúhang közöttünk. S elváltunk a nélkül, hogy egymást megöleltük volna. Nagyobb volt a döíyf mindkettőnkben, minthogy valamelyikünk megvallotta volna, hogy fáj a harag. S csakugyan jól mondta: ez a pohárköszöntő neki is szólt. Ha én azt akkor tudtam volna! A felhők című apróbb költeményeinek egyike így hangzik: Vájjon mi ez ? Vájjon mi történik velem ? Sejtek s e sejtelem, ez olyan rettentő! Úgy rángatódzík, úgy ugrándozik szívem, Miként a porban a levágott emberfő. De talán sehol sem mutatkozik az ő prófétai fokú kereskedelmi és ipari iskoládnak, az új iskolát, hanem föképen — a cim csakugyan mellékes! — határozott ipari és kereskedelmi célt szolgáló iskola felállítását ajánlom az illetékes körök figyelmébe. A Vili osztályú népiskola felállítása sem volna rossz megoldás, de miután a mostani tankötelezettségi és népoktatási törvény sincs még végrehajtva:... e megoldás is csak a jövő zenéje ! Szentgyörgyi Gusztáv. HireK. — Schandl Mi&lós érettségi elnöK. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Schandl Miklóst, főgimnáziumunk érdemes igazgatóját a kalocsai jezsuiták vezetése alatt álló érseki gimnáziumhoz kiküldötte az érettségi vizsgálatok elnökének. Tudomásunk szerint ez az első eset, hogy a váci főgimnázium igazgatóját ily kitüntetés éri. — Váci hölgyeK Esztergomban, Az esztergnmi főegyházmegyei Oltáregyesület székhelyén, Esztergomban egyházi ruhákból és felszerelésekből kiállítást rendez, mely ma nyílik meg. Az egyesület a váci középponti oltáregyesületet meleg hangú levélben hívta meg a kiállítás megnyitására. Ezért dr. Galcsek György igazgató és Kolossváry Mihály apátkanonok vezetésével ma az oltáregyesület számos hölgytagja Esztergomba utazik. A küldöttség az esti hajóval tér vissza a primási városból. — Választmányi gyűlés. A Váci Muzeum Egyesület választmánya f. hó 18-án délután hat órakor saját helyiségében ülést tart, melynek tárgysorozatán több érdekes pont szerepel. íhlettsége oly fokban, mint a Szeptember végén s az Egy gondolat bánt engemet című költeményeiben. Az előbbiben feleségéről jósolja meg, hogy hűtlen lesz az ő emlékéhez s ha meghal, más férfíűnak fogja kezét nyújtani; az utóbbiban halálát írja le. Mindkettőt oly részletességgel, oly megkapó hűséggel s a bekövetkezendő eseményeknek oly tiszta előre látásával írja le, hogy lehetetlen egyéb szépségeik mellett már erről az oldalról tekintve is, bámulattal nem olvasni ezeket a költeményeit. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöIdei a nyárfa az ablak előtt . . . De látod amott a. téli világot ? Már hó takará el a bérei tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlík az élet . . . Ülj, hitvesem ülj az ölembe ide I Ki most fejedet keblemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e főlíbe ? Oh mond : ha előbb halok el, tetemímre Könnyezve borítasz-e szemfődelet? S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod érte a nevemet ? (Befejezése szerdai számunkban.)
