Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-04-16 / 30. szám
Huszonötödik évfolyam 30. szám. Vác, 1911. április 16. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Feltámadás. Vác, ápr. 15. Az emberi élet véges: születünk,, meghalunk, közben élünk rövidebb, hosszabb ideig. Az emberi agy — ez a csodás isteni alkotás — ma még működik, azután megpattan egy ér, kialszik a fény, lehull egy csillag; megszűnik egy emberélet. Ma még dolgozik a munkáskéz, melyből a betegség, sokszor csak a halál hirtelen, váratlan kalapácsot, fűrészt örökre kicsavarja. Véges az egyén, az egyed élete, de örök és halhatatlan az emberi munka: szellemi úgy, miként a testi. Egy örökké tartó folyamat, mely kezdetét az első emberpár életében veszi, hogy tartson a világ végéig, az utolsó ember haláláig. Valóságos örökké mozgó gép, mely megállás nélkül zakatol, hogy küzdelmek árán, verejtéken, holttesteken keresztül szolgálja a fejlődést, a haladást. Emberi munka eredményei a Kelet piramisai, melyek évezredek zivatarain, viharain keresztül itt maradtak közöttünk letűnt világoknak néma emlékekép. Emberi munka eredményei emberi agyvelő, emberi lélek termékei Homéros eposzai, Horacius ódái, Cicero, beszédei, ; Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. f melyek szépségükkel, tökéletességükkel még ma is megragadják lelkünket, tanítanak, nevelnek bennünket. És mig a testi, a fizikai munka évezredek küzdelmében folyton tökéletesebb és csodákat mivel, addig az emberi ész mintha kifáradna, mintha ha- nyatlana, az ókor szellemi termékei semmiben sem maradnak el korunk szellemi termékeitől, korunk nem a nagy költők kora — talán mert sokkal reálisabb, sokkal érzékibb — s még a tudományban is a nagy alkotásokat, egy-egy korszakot tárgyaló monográfiák, egy-egy részletkérdést ismertető értekezések helyettesítik. Része van ebben a haladásnak, a fejlődésnek is, mert hisz kétségtelen, mert nem vitás, hogy a tudomány fejlődött, egész új tudományok keletkeztek s mig Plátó enciklopédikus munkájában az összes nagy kérdéseket tárgyalhatta: addig ma egy ország legjobb tudósainak keli összeállni, hogy egy országnak a történelmét megírhassák; a jogtudománynak egykor egységes területe különböző, különálló szakokra tagozódott, az orvostudománynak különböző ágai mint külön tudományok jelentkeznek. A természettudoSzerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (iparudvar.) ilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. mányok mérhetetlen kincsekkel gazdagították a tudományok tárházát. A tudományok haladása, fejlődése kétségtelen, de kétségtelen az emberi ész, a szellemi munka dekadenciája is. Okozza ezt a testnek satnyulása. Testünket, egészségünket elhanyagoljuk, elfelejtjük a régi tanítást, hogy mens sana in corpore sano, okozza a helytelen nevelési rendszer. Mikor az életbe kikerülünk, mikor a küzdelmek kezdődnek, már idegesek, fáradtak, fásultak vagyunk, nagyot, jelentősei alkotni nem tudunk. És okozza az életnek túlságos anyagi felfogása. Kétségtelen, hogy sohasem volt olyan kor, hogy csupa angyalokból állott volna az emberiség. Az érdek, a haszonlesés élt mindig, élni fog mindig a többi rossz emberi tulajdonsággal együtt. De sohasem volt olyan korszak az emberiség életében, hogy kizárólag az érdek, kizárólag az önzés irányította volna az embereket cselekedeteikben. Eszmék hevitették, lelkesítették az embereket, eszmék harca szolgálta a haladást, eredményezte a fejlődést. Az emberek éltek, dolgoztak, küzdöttek, Apám emléke. Tavasz első napsugára Ragyogott be az ablakon, Mikor búcsút vettél tőlünk Jó apácskám, kór-ágyadon. Úgy szeretted te a tavaszt! Napsugárra vágyakoztál, Az csókolta hát ajkadat Az utolsó sóhajodnál. Elbúcsúzott tőled az is: Lecsókolta megtört szemed, Borús, nehéz pálya után Ily szép halál volt végzeted. Poéta-sors, hogy az élet Sok tövist s ne rózsát hozzon, Küzdés nyomán kevés öröm, Sok szenvedés, bú fakadjon. Ez volt sorsod, ez életed ! S csüggedve nem roskadoztál. Rögös úton katonásan, Hősen, bátran, jól harcoltál. Édes apám! a szellemed Érzem, tudom, köztünk maradt, Csak a porló, hült tetemed Takarja el, födi a hant. . . . Kijárunk a temetőbe, A mint te azt óhajtottad. Rózsabokrot ültetgeíünk A sírodra, a mint mondtad. Illatozó rózsabokor Majd tenéked elsusogja, Hogy az Isten gondot visel Árvan maradt családodra. Megtudjuk majd mi is tőle, Megsúgja szép kis virágod: A vadrózsa, hogy lenn édes, Boldog a te sírí álmod. Kulcsár Ilona. Petőfi és Vác. Irta és felolvasta a Váci Muzeum-Egyesület Petőfi matínéján TRAGOR IGNÁC dr. 2 Kemény János barátjának így mesélte el a már végrehajtott kalandját: Selmecről — mondá — Vácnak tartva ballagtam. Pénzem kevés volt, azt az egy pár forintot, a mit eladott ágyneműim, ruháim és könyveim árából összecsínáltam, pesti tartózkodásomra akartam megtakarítani, betértem tehát egy pár katolikus plébánoshoz s hogy némi pénzsegélyt csikarjak ki tőlük, azzal ámítottam őket, hogy a váci püspökhöz megyek s ott a katolíka vallásra akarok áttérni, mert a luteránusokat gyűlölöm. Az egyik csak néhány garassal szúrta ki a szememet s azt is a szakácsnéjától kérte el, de a másik adott egy ezüst tallért, erősen szívemre kötve a jó szándékomat. (Kemény János, Adalékok Petőfi Sándor életrajzához, Szana Tamás Koszorú Í88Í. V. évf. Í46.) A megpróbáltatás szomorú évei következtek ezután a költőre, az egészségét veszélyeztető kaíonáskodáskodás után mint. vándorszínész járta be az ország egy nagy részét. Ebben a minőségben Vácon is járt. Váradí Antal említi, hogy Jókainak volt egy barátja, Bathó Ferenc, Károlyi gróf stomfaí uradalmának a tiszttartója, a ki Petőfivel sokszor megosztotta kenyerét, mikor vándorszínész korában Vácon találkozott vele. (Váradí Antal, Petőfi visszatér! „Magyar- ország“ Í907. dec. 5. sz.) Ebben az időben (Í844) irta meg az akkortájt (Í842. december I2-én) meghalt Megyeri Károly komikus színész tragikus históriáját a tintás üvegről. Minket különösen azért érdekel Petőfinek ez a kedves költeménye, mert a közismert jelenet itt Vácon folyt le, Váradí Antal Szilágyi Pál naplója és följegyzéseí nyomán így írja le történetét: Mikor a kassai társulat kétfelé oszlott, Pály, Bartha, Megyeri, Telepi és társai balra mentek, azaz hogy Rozsnyóra. Ott nem ment a dolog sehogy sem, tehát nyakukba vették a tarisznyát s lerándultak Vácra. Vác most sem eldorádója a színészetnek, akkor még úgy sem volt az s színészeink a Mígazzí-díadal- kaput bámulhatták egész nap, mert őket ugyan nem bámulta senki. A püspök, a káp-
