Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-24 / 23. szám

Huszonharmadik évfolyam. •V ______ 23. szám. Vác, 1909. március 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ ceiitiinéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Hetibérfizetés szerdán. Vác, márc. 23. A szegedi szegény asszonyok, kiknek férje napszámmal keresi kenyerét, vagy gyárban dolgozik hetibérért, felkeresték a város ren­dőrkapitányát s egy kérelmet terjesztettek eléje. Azt a kérelmet, hogy vigye ki a gyá­raknál s egyébb munkaadó helyen a kapitány, hogy az emberek ezulán a hetibéreket szer­dán kapják kézhez. Érvelésük rövid volt és nagyon szomorú. Ha szerdán kapják kézhez a pénzt, akkor hazaviszik s az asszony beszerezheti a hétre szükséges élelmi szereket, szóval a nyomor lassankint kiszorul az alacsony szobákból, mig ha — mint eddig — szombaton kapják ki a pénzüket, az utolsó fillérig elviszi a korcsma, az ital, a kártya a festett lányok s a család éhezik nyomorog. Az ilyen nyomorgó család fiú gyermekei bői lesznek a veszélyes csavargók, tejfölös szájú bicskások, a leányaiból pedig a lélek­­kufárok biztos zsákmányai. A szegedi ka­pitány nem sokat teketóriázott, nem sokat irka-firkáit, hanem azon nyomban bekérette a munkaadókat s egy rövid óra nem telt bele. a szegedi szegényasszonyok kérelmük boldog tudatában mentek haza. Ezt a dátumot jó lesz megjegyezni a sze­gény muukásnőknek és jó lesz követni a a szegedi asszonyok példáját. Mert a szom haton kézhez kapott napszám, meg az a tu­dat, hogy vasárnap úgy sem kell dolgozni, a férfi munkások állandó keritői. Száz munkás közül jó ha van egy, a ki teljes egészében viszi haza napszámját, hogy felesége s ő maga a következő héten a min­dennapi falathoz jussanak. A többi kilencven­kilenc megy egyenesen a korcsmába, pá­linkamérésbe. És iszik, kártyázik, dorbézol, mig pénzében tart, vagy annyira tele szívja magát szesszel, hogy feltámad benne az ál­lat s megy a bestiát kielégíteni. Vasárnap pe­dig vagy kialussza a szombat éjjel szerzett mámort, vagy iszik tovább — hitelbe, a jövő­heti napszám kontójára. Hétlőre még annyira ködös a teje, hogy nem megy dolgozni, sörrel kúrálja elrontott bendőjét. És elveszt egy munkanapot. Ne is beszéljünk arról, hogy a verekedések, testi­lelki nyavalyák mind a szombati napszám­fizetésnek eredményei. Meg az a mélységes nyomor, az a sápadt éhség, az a szánalom­­keltő rongyosság, mely a lelketlen apa és férj családjának ismertető jele. És mert igy van, talán be sem kellene várni a szegény asszonj'ok küldöttségét, ha­nem a munkaadókkal elvégezhetné a szer­dai napszámfizetés ügyét például az ipar tes­tület vagy ha az alszik, a rendőrkapitányunk, ki újabban minden modern eszme megvalósí­tása iránt valóbao jó érzékkel rendelkezik. Hírek. Tulipán és tárogató. A váci és vácvidéki tulipán szövetség ma­gyar védő-egyesület március 20-án, Kossuth Lajos halála évfordulóján tartott közgyűlését nagyszabású művészi kuruc-estéllyel kötötte össze. Igen helyesen és stílszerűen. A Kuru­cok küzdelmét, nagy nemzeti ellentállását, politikai függetlenségi harcát Kossuth Lajos folytatta és ugyanő kezdeményezte a politikai önállóság alapjának és feltételének, a gazda­sági függetlenségnek nagy küzdelmét az ide­gen munka imádója ellen; ,ennek a megújí­tott küzdelemnek a jelképe : a tulipán. A közgyűlés délután volt a sikeínémák intézetének dísztermében. Ez a terem arra van hivatva, hogy fókusza, középpontja le­gyen a váci tudományos és művészeti életnek. A közgyűlésre szép számmal megjelentek a budapesti közzépont vezető tényezői, váciak azonban kevesen voltak. Pedig egy ilyen gyűlés nagyjelentőségű egy kis város kultur­­életében. Az ilyen fontos közügyek iránti érdeklődés foka a közönség kulturérzékének mértéke. A tulipán-közgyűlésen jelenlenni nemcsak erkölcsi kötelesség, hanem való­ságos lelki gyönyörűség. Borbély Sándor elnöki megnyitója tele volt fenkölt eszmékkel és üdvös tanulságokkal. A nemzeti eszmények irányította gyakorlati szociális tevékenység szerves programja volt, A trópusokon. A „Váci Hírlap“ részére irta: Tóth Albert a mexicoi gazdasági főiskola tanára. 2 Mexico, január hóban. A moszkitok és a sárgaláz. — A tejbe esett légy. - A trópusok ege. — A mexicioi vasút és a sok foglal­kozású állomásfönök. — Az őserdőkben. — A fa­fojtó. — Az őserdő — itthon. — A korzó után egy közeli pavillonba men­tünk egy pohár sörre. Itt csak ilyenkor, este hat-hét órá után kezdődik az élet, mert mint említettem, nappal olyan meleg van, hogy déli 12 ólától délután 4—5 óráig min­den üzlet zárva van. Egy-két pohár sör el­költése után vacsorázni indultunk. Szállo­dánkba érve úti pajtásom, ki csekély 15 évet töltött a forró ég öv alatt és ez alatt alaposan kitanulmányozta az itteni moszkitok (szunyogfaj) szokásait, a szoba ablakának és ajtajának nyílásait úgy rendezte, hogy, mint mondotta, ha egy moszkito is van a szobá­ban, úgy az ok vetetlenül ki fog bújni. Erre az óvatosságra azért van itt olyan nagy szükség, mert a moszkitok oltják az em­berbe a sárgaláz bacillusait, vagy ha nem is sárgalázat, legalább is váltólázat, igaz, hogy az utóbbi nem halálos, de nem is tartozik a legnagyobb élvezetek közzé. A ház csöndes, a nyitott verandán csak három asztalnál va­csoráznak, az egyiknél a vendéglős család­jával, mig a másiknál személyes jó barátai és végre a harmadiknál a vasúti állomáson sze­mélyesen elfogott vendégei a mi becses sze­mélyünkben. A vaosora közben egy fiatal ember jön, valamit hamar eszik, azután tizet és sietve távozik. Vőlegény volt. Az udvar csendes csak a tücskök egyhangú zúgása töri meg az éj súlyos sötétségét és halotti csendjét. A konyhában egy renyhe indián mosogatja a tányérokat, mig az őszbevegyült indus szakácsnő utolsó akkordokban fejezi be nagyra tartott konyhai tudományának egyes részleteit. Közben egy másik fiatal ember érkezik, ki a háziasszony jobbján foglal he­lyet és mint értettem, a csendes város va­sárnap délutánjának nagy eseményeit tár­gyalták meg, mig a vendéglős ellenállást nem tűrő étvággyal fogyasztotta az elébe rakott ételeket. A fehér ruhába öltöztetett néger szobale ányunk úgy festett, mint egy tejbe esett légy, ki hosszú és kimért léptekkel mérte végig a folyosót, arcáról azonban le lehetett olvasni, hogy a pokolba kiván már bennünket, mert valószínűleg reá várakozó néger szeretőjének Ígért randevúját nem tudta beváltani, lévőnk mi az egyedüli vendégei a szállónak, való­színűleg a vendéglős parancsára addig nem volt szabad neki elmennie, mig mi, vagy el­megyünk, vagy le nem fekszünk. Közben én jegyzeteim összeállításához fogtam, mialatt utitársam, ki már, mint emlitettem 15 évet töltött a forró ég öv alatt, arra figyelmeztetett, hogy jó lesz, ha ezek­nek a jegyzeteknek a rendezését vagy a szobában végzem, vagy holnapra hagyom, mert a moszkitok már szép számmal kezd­tek jelentkezni asztalunk tájékán. Tanácsát megfogadva a szobába vonultam és ott egé­szítettem még ki jegyzeteimet a hiányzó adatokkal. Későre járt az idő, mire én is ágyba kerültem, utitársam már a másik ol­dalára fordult és figyelmeztetett, hogy más­nap korán kell kelnünk. Pár pillanat és a szoba már sötét volt. Szobánk ablakai ke­letre nyitottak és igy már reggeli napfény első sugarai belátogattak hozzánk, mert a trópusokon sem spaléta, sem függöny nincs az ablakokon, az ég teljesen felhőtlen és azúrkék színe Szicília ég kék színére emlé­keztetett. ültözés közben megelégedéssel konstatáltuk, hogy a szobánkban az éjjelt egy moszkito sem aludta át, megreggeliz­tünk és a cordovai lóvasuton lü percnyi kocsizás után Veracruz al Istmo vasúti állo­máson voltuuk. Jegyünk megváltása után egy első osztályú fölkében foglaltunk helyet. Itt kell megjegyeznem, hogy ezen a vasúton csak első és második osztály van, mint Amerikának legtöbb vasúti vonalán. A va­súti kocsik már egészen a trópusok kHiújá­hoz alkalmazva vannak berendezve. Ezt a vonalat bátran el lehetne nevezni a vadonok vasutjának, mert csupa lakatlan helyen és őserdőkön megy keresztül, egyik szép rész­let a másikat váltván fel. Cordovához közeli állomások mentén remek szép ananász ül­tetvényeket látunk; itt termelik a legújabb hibridjét az ananásznak, mely sokkal na

Next

/
Oldalképek
Tartalom