Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-24 / 23. szám

2

VÁCI II IR LAI’

mely a magas célok kitűzésével rámutatott az alkalmazható eszközökreis. A titkár a maga lendületes és szabatos jelentésében szerény és tudatos, eredményes és közhasznú működésről tudott számot adni. A többi jelentétéseluől és közgyűlési ténykedésekről való tudósítást a napi hírekre bízom.

Este ugyancsak a tulipán-szövetség kurucestélyt rendezett, a mely megérdemelte volna, hogy egészen megteljék ja siketnéma-intézet díszterme. Hiszen a dicséretes bölcs mérséklettel eltöltött farsang nem merítette ki túlságosan a váci előkelőséget. A hazafias alkalom, a közhasznú cél és a művészi színvonal nagyobb érdeklődésre számíthattak -volna. A gondosan megválasztott műsor alkalomszerű és speciális érdekű volt. A kuruc világ hangulatának egykorú és újabb költői és művészi megnyilatkozásai hivatott hirdetőkre találtak. Rákóci szelleme lengette át az ünnepélyt. Méla és gyújtó emlékek meghatották és lelkesítették a hallgatókat.

Az első váci általános ipartársulat dalárdája két hatalmas nagyszabású kuruc nóta férfias, erélyes előadásával adta meg a keretet. E hazafias szellemű és dicséretes készségű testület és avatott lelkes vezetője, Wolkóber János tanár, őszinte elismerést érdemelnek. A derék magyar iparos legnemesebb szórakozása a hazafias szellemű művészet gyakorlása.

Egy előkelő fővárosi vendég, Józan Miklós unitárius lelkész szavalta a kuruc költés egyik legmeghatóbb remekét: Rákóczi búj dosik. A mély érzéssel és magas művészettel előadott költemény megihlette és valósággal megrendítette a közönséget.

Te vagy a legény — hires kuruc ének előadására Mandula dr. helyett Frei tanár vállalkozott. Tartalmas csengő hangja rokonszenves visszhangot keltett a hallgatók lelkében. Wolkóher tanár Cinka Panna nótáját, ezt a hosszú, nehéz, változatos zeneművet játszta hegedűn, kotta nélkül, elmélyedő érzéssel és szokott virtuozitással. Mind a két számot Borbély Sándorné kisérte zongorán simulékony önállósággal. A tuhpán-elnökné akkor is vezet, ha csak kisér és akkor is szerényen csak kisérni látszik, ha vezet. Borbélyáé ideális példa arra, hogyan lehet egyesíteni a művelt magyar nő minden családi és társadalom kötelességét.

Az estély legjellegzetesebb főérdekessége mindenesetre Domiács Árpád, dabasi jegyző, az ismert tárogató-művész előadása lett volna. Az igen feszülten komoly politikai helyzet megfosztott minket ezen élvezettől. Domiács mint jegyző és mint katonaköteles, mint hehivó és behivatott akadályozva volt a közreműködésben. Szerepére egy fiatal tanárjelölt, Főzy József vállalkozott hamarjában. Diszkrét cigányzene kísérettel két Ízben egész sor pompás kuruc nótára zenditette a hatalmas hangú nehéz hangszerét, a tárogatót. A kész-. séges kezdő megérdemlett elismerésben részesült.

A műsor magva volt, de csak sorreud szerint, e sorok Írójának felolvasása a tárogatóról. Hangulatkeltését célzó bevezetés és záradék keretében röviden előadta a tárogató nevének eredetét, a hangszer történetét és ujabbkori rokonslrukcióját, néhány jelentősebb személyi reminiszcenciával színezve. Az egyenetlen olvasáson látszott,jhogy a szerző, a ki számtalan szabad előadást tartott, nem igen szeret mint felolvasó szerepelni.

Dr. Herrmann Antal.

— Az első száz korona a váci Kossuth szoborra. A következő levelet kaptuk: A »Váci Hírlap« Tekintetes Szerkesztőségének. Nagybecsű lapjában március hó 14-én megjelent vasárnapi levélben annak Írója városunkban egy Kossuth-szobor felálliltását ajánlotta. Nagy hazánkfia és városunk volt képviselője iránt érzett kegyeletünk örömmel • fogadta ez eszmét. Enneií hatás i alatt a Váci és Vácvidéki Tulipánszövetség-Magyar Védő Egyesület f. é. március hó 20 diki közgyűlése Kossuth Lajosnak a »Magyar Védegylet« megállapitójának városunkban emelendő szobrára egyhangú lelkesedéssel 100 K-t szavazott meg. Tekintetes Szerkesztő úr szives készséggel ajánlotta fel a megindítandó gyűjtésekre b. lapját; azért a közgyűléstől megajánlott 100 K-t a Vác város területén felállítandó Kossuth-szobor céljaira tisztelettel megküldöm. Fogadja Tekintetes Szerkesztő úr a nemes ügy érdekében tanúsított buzgóságért egyesületünk nevében nagyrabecsülésünk kd'ejezését. Hazafias üdvözlettel: Vác,

1909 márc. 21. Borbély Sándor egyes, elnök. Vatter Ferenc egyes, titkár.

— A gyermeknap Vácon, az országos gyermekvédő liga múlt évi gyermeknapját Vácon a legszebb eredménnyé zárta le: Kevés város közönsége áldozott annyit a züllésnek indult gyermekek megmentésére, mint a mi jószivű lakosságunk. Ez i legszebb intézmény ebben az évben április elsején és másodikén tartja gyermeknapját az egész országban. A hatóságok maguk vitték mindenütt kezükbe a gyermeknap szervezését, nálunk dr. Zddor János polgármesterünk a városnak hölgyközönségét letszólitotta, hogy a nemes munkából vegye ki a részét.

A kik a gyüjtőszekrények mellett hajlandók sa liga szolgálatába áltani, jelentsék szándékukat Bárdos Ernő városi tanácsosnál. Ugyancsak Bárdos tanácsos vezetésével csütörtökön a városháza u) kistanácstermében a hölgyek össze fognak gyűlni és ott a váci gyermeknap szervezéséről, a gyűjtők beosztásáról fognak tanácskozni.

A ref. iskolának. A helybeli ref. iskola részére a váci ipar és kereskedelmi hitelintézet 20 koronát adományozott. Az intézet ez úton is fogadja az iskolaszék háíás köszönetét.

A rozsnyói püspök a Magyar Gazdaszövetségben. Balás Lajos rozsnyói püspök lelkes hangú levelet irt Darányi Ignácnak, a Magyar Gazdaszövetség elnökének, a melyben értesíti, hogy a gazdaszövetségbe alapitó tagul belép. Értesíti egyúttal a minisztert, hogy hatáskörében mindent elkövet a szövetség érdekében s a papokat legközelebb pásztorlevélben fogja fölhívni.

— A sportegylet kirándul. A váci sportegyesület március 28-án, vasárnap a Naszálra kirándulást rendez, a melyen az egylet tagjait, hölgyeket és urakat a részvételre ez utón kéri fel az egylet elnöksége. Találkozás Széchényi u. 10. sz. a. délután 1 órakor.

— Az a bornyilvántartás. A jó ló is botlik néha. Darányi sok üdvös törvényt alkotott már, azonban az uj bortörvénnyel, a mely 1908. évi 47. t. c. néven jött a napvilágra, túl lőtt a célon. A szőlősgazdaközönség ugyanis csak most kezd magához jönni a fllloxera pusztítás okozta károsodásából s igy inkább kíméletre, mint zaklatásra volna szüksége, ámde az említett t. c. 14. §-a elrendeli, hogy ;

»Az a bortermelő, a ki évi termésének saját házi szükségletét meghaladó részét értékesíti. úgyszintén az is, a ki bornak, mustnak, szőlőcefrének, borkészítésre szánt szőlőnek, vagy borseprőnek adás-vételével, vagy borméréssel, illetve kismértékben való elárusitással foglalkozik, pincéjében, vagy más helyiségében raktározott bortermését, illetőleg a

gyobb és tüskéden, a vasúti állomásokon apró indus gyerekek az ananász darabját 3—4 centért árulták, mig a narancsból 3 centért 6 -8 darabot adtak, nem említve a sok más kitűnő gyümölcsöt, mint az agua cate, banán, chirimolla, füge ,mango, papaya, marney, sirnela stb., melyek nagy része az urópai előtt még teljesen ismeretlen gyümölcs, de melyeket minden idegen fejedelmi gyümölcsöknek tart. Érdekesnek tartom megemljteni, hogy némelyik állomáson az állomásfőnök szállodás, postás, füszerkereskedő, trafikos, korcsmáros és ügynök egy személyben.

A vidék festői látványa a sok kanyarulat miatt folyton változott és újabb és újabb természeti szépségekben gyönyörködtetett. Kél órai utazás után elértük Tezonapa állomást, hol megebédeltünk, teljes trópusi ruhát öltöttünk és az értünk küldött lovak nyergébe szállva a vadonok rengetegébe indultunk.

Az ut eleinte csak tűrhető volt, de később ugyancsak bele kellett ülni a mexicoi fanyeregbe, ha lónak térdig érő sárral közelebbi érintkezésbe lépni nem akartunk. Az utón (ha ugyan útnak nevezhető ezefi keskeny erdei ösvény) keresztül az évszázados fák gyökerei haladnak, melyek az ut járását megnehezítik az esős időben színűkig tele van vízzel és csak mikor a lójbelelép,‘látni, hogy milyen mély. Ilyenkor legbiztosabb az öszvéren való járás, ezek az állatok ismerik már itta járást, nem kell őket kormányozni, sokkal biztosabban eltalálják ők az utat egyedül.

Sehol annyi parazita növényt nem látni a fákon, mint az őserdőkben. Némelyiken

annyi van, hogy ha a messze magasban feltekint az ember, úgy néha nem tudja, hogy tulajdonképen melyik a fának levele. Van egy úgynevezett fafojtó, ez a legnagyobb fákat is tönkre tudja tenni, eleinte nem vastagabb 1—2 centiméternél, később 15—20 centimér vastagságot is elér, a fát egész hálószerűén fonja be.

Ebben az erdőben jutott eszembe, hogy mennyi szépet lehetne itt összegyűjteni és mily tanulságos lenne azt elhelyezni hazánkban, na volna egy tropikus múzeumunk, de sajnos ezzel nem rendelkezünk, pedig sok természetbúvárnak tenne szolgálatot tudományos buvárlatainál és nem kellene minden csekélységért Berlinbe vonatozni, de meg nincs is mindenkinek annyi ideje, sem pénze, hogy tudományos kutatásait Berlinbe folytassa, iskolás gyermekeinknek is hasznos volna, ha nem csak képekben, de eredetiben is látnák a trópusok gazdagságát és egyúttal megismerkednének ezen égöv termékeivel, azután meggyőződhetnének róla, hogy a kávét nem úgy aratják, mint nálunk a búzát, hanem, hogy az évelő növény és cserje, de erre az illetékes személyek azt felelik szép, szép és nagyon üdvös is lenne, de erre nincs pénz. Egyébbként csak tessék mindent a nemzeti múzeumnak küldeni, az szívesen veszi, a szegény nemzeti múzeumunknak meg a meglévő tárgyakkal is nagy gondja van, mert helyszűke miatt nem tudja őket hová elhelyezni.

De hagyjuk el ezt a hálátlan témát, mert nálunk csak a katonaságra van pénz, de a kulturális ügyek még várhatnak.

(Folytatása vasárnapi számunkban.)