Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-03-07 / 18. szám
y<k Huszonharmadik évfolyam. 18. szám. Vác. 1909. március 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A városok háztartása. (Két cikk.) I. A városi választókerületek országgyűlési képviselői által kiküldött háztartási albizottság memorandumba foglalta hosszú és érdemes munkájának eredményét. Az emlékiratot, a melyet Szász József előadó szerkesztett meg gonddal s a melyet az albizottság már elő is terjesztett, itt közöljük rövid kivonatban : A tárgyalások folyamán az albizottság meggyőződött arról, hogy kormány a városok anyagi érdekeinek gondozását szivén viseli és a maga részéről hathatós eszközöket kíván igénybe venni abból a célból, hogy a mai súlyos állapotok a városok anyagi helyzete tekintetében mielőbb orvosoltassanak. Az albizottság fontosnak találja, hogy a kérdés rendezésénél a következő szempontok vétessenek különös figyelembe : A területek rendezése. Függetlenül a vármegyéknek különben szintén sürgős és fontos területi rendezésétől, végrehajtandó lenne mielőbb a városok és községek területeinek rendezése. A mostani területi beosztások a legnagyobb szélsőségeket és anomáliákat mutatják. A kormány az u. n. >öná)ló puszták« községi féladó fizetési kötelezettségét az uj adójavaslatokban eltörli. A belügyimniszter kijelentése egyébként e kérdésben a következő volt: A területekben mutatkozó kirívó aránytalanság bizonyára rendezendő lesz és a kormány, ha ilyen irányban előterjesztés fog az egyes városok, vagy községek részéről tétetni, az ügyet a legbehatóbban meg fogja vizsgáim és a bajokon tőle telhetőleg segíteni is fog. Különösen ott, hol a közigazgatási területek egymástól megszakított komplexumokból állanak, a területi rendezés sürgősebb keresztülvitele teljesen indokoltnak tűnik fel. Községi 'pótlék illetékek után. A kormány álláspontját e kérdéssel szemben a következőkben lehet összefoglalni: A kormány nem zárkózik el, hogy az ingatlanok átruházásánál az egy százalékos pótlék a városok javára törvényben megállapittassék és az az állam által szolgáltassák ki a városoknak. Ott, a hol az illeték változó százalék mellett rovatik ki, a kirótt illetéknek 20 százaléka lenne a városok részére pótlékul beszedhető. A bizottság a kormány ezen kijelentését megnyugvással vette tudomásul. Az állami hozzájárulás. Az állami hozzájándásl legcélszerűbb lenne a bizottság véleménye sze> int a városok és községek által beszedett összes állami adók bizonyos százalékban megállapítani. A kormány az állami hozzájárulás kérdésében kész a városoknak nagymérvű segítségére lenni. A kormánynak a bizottsági tárgyalások folyamán kifejezésre jutott álláspontja a következőkben foglalható össze : A kormány a városok háztartási céljaira mintegy 6 millió korona évi hozzájárulásra nézve kijelenti, hogy a Jolyó évben költségvetésben felvett 2 milliót állandó tehertételnek tekinti, azonkívül átengedi az egyes adók 1 százalékának megfelelő 2 milliót már most, újabb 1 százalékának megfelelő két milliót pedig az uj adótörvények életbeléptetésekor. A kormány általában helyesli, hogy a fentebb érintett 6 millió korona hozzájárulás a bizottság által kifejtett szempontok figyelembe vétele mellett állapíttassák meg az egyes városok javára és az állami adóknak bizonyos százalékában szabassék meg. A belügyi kormáuy tanulmányokat folytat a városok háztartási kérdéseire nézve és annak idején előterjesztést fog tenni, hogy a 6 milliónyi évi hozzájárulás a támogatásra szoruló városok között hogyan osztassák meg. Vasárnapi levél. Kirakat-verseny. Fővárosunkban rendeznek mostanában ilyet. E verseny is előmozdítója kíván lenni ama »kulturális« óhajnak, vágynak, hogy a művészi szép, a jó Ízlés, a szemek jóleső díszes elrendezés lehetőleg mindenütt érvényesüljön. Első pillanatra nem igen vagyunk hajlandók a szemüket és azt hiszik, hogy a mesebeli herceg csókolja a piros rózsa ajkaikat. Hilja ilyeneket sohasem gondolt, fölötte józan leány volt, és a szerelemről nagyon reális fogalmai voltak. Azt gondolta : »Ha találok embert, a ki okos és előkelő, belé szeretek, ha nem, hát nem leszek soha szerelmes.« — A lelke nem vágyott a szerelemre, mert hiszen nem hallott róla soha; — északon még a regények is olyan józanok, hogy szerelem csak teljesen megengedett körülmények között fordul elő bennök. Hogy szép volt, azzal épen olyan keveset törődött, mint a divatos prémekkel. »Az a fő« — gondolta, — »hogy az ember okos, a prém pedig meleg legyen, a többi mellékes« és kinevette valamivel hiúbb barátnőit. A közös gimnáziumban mindig Jmintaképül állították őt az egész osztálynak törekvéséért és komolyságáért. A legtöbb osztálytársának titokban eszményképe volt, és mikor egv-egy káprázatos, szép matematikai ( fejtegetés után a táblától a helyére ment, ragyogó fiuszemek néztek szembe vele, — de ő erről tudomást sem látszott venni. Egyszer, a befejező vizsgálatok ideje felé, égj' nagyszerű feladat megoldása után, még a tanárja is gratulált neki. Mikor a helyére ment, a pad szélén egy sápadt intelligens arcú fiú félhangosan suttogta »Pompás leány«, az arca kipirult, az ajkai lihegve nyitva maradtak és nem vette le szemét a leányról. Ez csodálkozva végig nézte és nyugodtan, alig észre vehető gúnyos vonással az ajka szélén elhaladt mellette. Mikor előadás után haza ment, szokása szerint fáradtan dőlt a kerevetre, és a hogy behunyta szemét, maga előtt látta a fiút, titkokat fürkésző nagy szemével. Szórakozottan nézegette a tapéta rajzát, melyen a Kalevala alakjai játszották mondái játékukat, és gondolkozott . . . elgondolta, hogy az a sápadt fiú ott a pad szélén eddig egy cseppet sem érdekelte. Annyit tud róla, hogy Jivar Gollströmnek hívják. Előkelő | családja van, egy kissé excentrikus az osztályban tekintély, és önképző körökben csodálatosan misztikus és érthetetlen dolgozataival tűnt föl. — Nyolc éve járnak egy osztályba és még soha egy szót sem szóltak egymáshoz. Eddig azt hitte, hogy irigyli aj sikereit, és büszkének tartja őt, mint a többiek is — de ma ez az önkéntelen nyiatkozat — csodálatos —• csodálatos . . . És Hilja Lainen, a ki olyan nyugodt volt és tökéletes, mint Helsingfors megszemélyesítőjének szobra a tengerparton, — úgy érezte, hogy méltatlan hullámok csapnak a szivére. A tükör elé állt és először életében figyelmesen megnézte magát. Az arca szabályos volt és kedves vonalat alkotott az álla meg az orra. Fehér volt, mint az északi hó, és a piros rózsa fiatalsága ott vibrált az arcán. A szája, a komoly, mégis gyermekes szája üde volt és piros. Hanem a szeme, csodálatos volt! A tenger szokott olyan színű lenni nag. Mese egy északi lányról. Irta: Herrmann Irén. Hilja Lainen az északi lányok prototípust volt. A neve teljesen kifejezte őt magát, e mennjúben Hilja csöndet, Lainen pedig hullámot jelent az éjféli nap országában laké finnek nyelvén. Hilja Lainen gyermekkora az események lehető legnagyobb szegénységében telt el. Szüleivel együtt Helsingforsban lakott, és a nyarat a kis sziklás szigetjükön töltötték. Néha meglátogatta őket egy bácsi, vagy néni, a kik Hilját elragadóan szép és illedelmes gyermeknek találták, elhalmozták ajándékokkal és megint elmentek. A karácsonyok, a melyet más gyermeknél esemény számba mennek, szintén nagyon egyhangúan teltek el, A nagy karácsonyfa, a sok ajándék, a cselédek hálás és zavart arckifejezése, mikor karácson estéjén a szalonban kávézhattak, — minden hozzá tartozott az életéhez. Tizenhétéves korában fehér lányszobát kapott, a mit hires művésszel terveztetett az apja egyetlen gyermeke számára. Hilja örült neki, — különösen pedig örült a könyvesszekrényének. melyen ott állottak szép fehér kötésben Juhani Ahó, Einó Leinó, Ibsen és Björnson munkái. A falakon Edelfeld és Axen Gálién képei. — De a Hilja lelkében nem voltak bohókás leányálmok; ő sohasem játszott csipkerózsát fehér habos ágyán, mint a délebbre lakó leányok, a kik behunyják
