Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-03-07 / 18. szám
2 VAGI HIR LA P e törekvésben, — hogy t. i. a kirakatok is szolgálhatják a szépnek ápolását, még csak parányi fontosságát is észrevenni. De ha meggondoljuk, hogy székvárosunk számos csinos utcája szépségét épen fényesen berendezett üzleteitől, gyönyörű kirakataitól nyeri, belátjuk, hogy érdemes ezzel »is« foglalkozni. Elhiszem, hogy Budapest Kossuth- Lajos-utcája kirakatok nélkül is pompás lenne — bár a kirakatok is hozzájárulnak fényéuek emeléséhez, de hogy a főváros számtalan régi építkezésű utcája is az utóbbi időben tűrhető, sőt egyik-másika szép lett, az igen nagy mértékben az újonnan berendezett, még pedig »modernül« díszített kereskedéseknek köszönhető. Rengeteg sok azon budapesti kereskedőknek a száma, a kik oly mesésen díszítik kirakataikat, hogy az utcákon fel- és aláhullámzó közönség valódi műélvezetet talál azok szemlélésében. Az esti órákban, a mikor legnagyobb az utca forgalma, az egyes üzletek előtt szinte megakasztják a szabad mozgást a kirakatokat szemlélő emberek. Hogy csak a szépen, ízlésesen díszített kirakatokat bámulják ily nagy tömegek: az természetes. Azt hiszem, hogy a mely kereskedő boltja előtt nagyobb a forgalom, ott hévül is jóval több vevő fordul meg. Tehát a helyes üzleti szellem is a kirakat díszítése mellett szól. No meg aztán ugyanazt a portékát miért ne lehetne — még ha valamivel több fáradtsággal is — hebe-hurgya elhelyezés helyett egy kissé rendezetten, Ízlésesen, szemnek tetszőén kiállítani? Nem kell hozzá más, mint egy kevés fáradtság s a szépnek szerelése. A budapesti kirakat-verseny azt akarja elérni, hogy fővárosnak azon néhány száz kereskedőit is meghódítsa a »szépnek minden tél en való művelésére«, a kik eddigelé ebben nemtörődömséget mutattak. Városunkra is ráférne egy ilyet kirakatverseny rendezése. Alig van egy-két kereskedőnk — egyik kezem ujjain is meg tudnám számolni — a kinek a kirakatán meglátszik, hogy a tulajdonosa Gödnél, vagy Verőcénél már messzebb is utazott. Várjuk be egyelőre a budapesti verseny eredményeit! Lehet, hogy át-átcsapnak ide is a hullámai, kereskedőink pedig ízlésesen diszitik fel kirakataikat külön váci kirakat-verseny rendezése nélkül is. Lehet, hogy igy lesz! Szentyyörgyi. Hírek. — Március 15-én. Közeledik a szabadság napjának évfordulója, a városházán a fogadalmi ünnep megülését. készítik elő. Mint minden évben, úgy ez idén is a honvédszobornál folyik le az ünnepély, hova a nemzetőri zászló alatt vonul le a polgárság. Az ünnepi szónok Lett József siketnémaintézeti tanár lesz, Záborszky Árpád és Bárdos Ernő szavalnak, a váci dalegyesület pedig több énekszámot fog előadni. A kaszinókörben este bankett lesz, melyre társadalmunk minden tagját szívesen látja a kaszinó vezetősége. — Kinevezések. A földművelésügyi miniszter Intzédy Géza erdészt erdőmérnökké, Szabó József erdőmestert erdőtanácsossá nevezte ki. — Városi tisztviselők fizetésrendezése. Ha igaz, örömhírt adunk tudtára a r. t. városok tisztviselőinek. Rövidesen bekövetkezik a fizetésrendezésük s ezzel vége szakad — legalább egyelőre — a sok jogosult panasznak. Ugyanis úgy értesülünk, hogy a belügyminisztérium a pénzügyigazgatóságokhoz beosztott számvevőség utján bekéri a városok vagyonleltárát, hogy azok alapján állapíthassa meg az egyes városok tisztviselőinek nyújtandó segélyösszeget. — A messiniai földrengés Vácon. Már hozzá vagyunk szokva, hogy a múzeumegyesület felolvasásaira legalább egy órával a megkezdés előtt meg kell jelennünk, különben ülőhelyet nehéz kapni a Kúria nagytermében. így volt az elmúlt csütörtökön is, araikor a messinai földrengést mutatta be dr. Massany Ernő, az országos meteorológiai intézet asszisztense a helyszínén készült eredeti felvételekkel Szabó József k. r. tanár szakavatott villamos • vetitőgépkezelése mellett. A termet zsúfolásig megtöltő nagy hallgatóság élvezettel nézte a képeket és tanulságokat leszűrve hallgatta a kiváló előadó tudós, kellemes előadású, magyarázó fejtegetéseit; az előadás végén pedig zajos éljenzéssel jutalmazta a fővárosi vendég sikeres fáradozását. — A legközelebbi felolvasó ülés f. hó lt-én, csütörtökön délután 6 órakor lesz a Kúria nagytermében, mikor Agárdi László k. r. tanár fog értekezni a modern magyar költőkről, melyre az egyesület ez úton is meghívja városunk közönségét. — Munkások nyugdijegyletének közgyűlése. A magyarországi munkások rokkant és nyugdijegyletének váci fiókpénztára március 14-ikén, vasárnap délután 2l/t órakor fogja megtartani második évi rendes közgyűléséta fiókpénztár helyiségében, melyre a tagjait meghívja az elnökség. — Áthelyezett tanár. A közoktatásügyi miniszter Bezdek József állami főreáliskolai tanárt a nagyszebeni főreáliskolától Nagyváradra helyezte át — Megtartják a sorozást. A mi még szerdán bizonytalan volt, ma már bizonyos ; Vácon a sorozás rendes időben folyik le. A falragaszok is hirdetik, hogy az első és második korosztály hétfőn, március 8 án, a harmadik korosztály és az idegen illetőségűek kedden, március 9-én állanak az aszszentálló bizottság elé. A következő napoviharok előtt. Csupa titokzatosság és illegnem született vágy! A hullámos szőke haja úgy vette körül az arcát, mint egy napsugárból font koszorú. Magas és nyúlánk volt az alakja mint egy fejlődni kezdő gyermeké. És a hogy igy nézte magát, meg volt róla győződve, hogy a »pompás leány« kifejezése nem a nagyszerűen megoldott matematikai feladatnak szólt, hanem ő magának. El akarta űzni ezt a gondolatot, tehát lázasan neki látott a tanulásnak s egész nap tanult. De este, amikor lefeküdt a fehér ágyába, először életéban nem gondolta át a tanultakat. A sötétben mintha megelevenedtek volna a tapéta alakjai, a monda jelenkori formát öltött és az egyes alakokban rá ismert saját magára és Jivar Goltströmre. Haragudott. Százszor is elmondta magában, hogy semmi köze hozzá, hogy képzelődik, mert azok nem ők ketten, hanem Ainő és az öreg Váinemöjnen, a finn félisten. Behunyta a szemét, hogy ne lásson, s ime, most be. zélni kezdtek. Forró, érthetetlen szavakat hallott és lágyan remegő hangok vibráltak az izzó levegőben. Halántéka lüktetett, a fejét elrejtette a párnák fodrai közé és várta a megváltó reggelt! Az első napsugár, a mely áttört a fehér selyem függönyökön, még ébren találta Hilját, az első öntudatlanul szerelmes éjszaka után! A józau nap józan gondolatokat hozott s Hil|a azt mondta magában »Mi közöm nekem minden ilyen kicsinyes és közönségesen banális dologhoz4/ Csak egy van, a mi üdvözít: a tudomány — és én a tudomány jegyese vagyok.« — Az éjszakai árnyak úgy elillantak erre a rideg gondolatra, mint a hajnali pára és llilja nyugodtan mehetett az iskolába. Szünet közben Jivar Golfstrom kereste a lányt, ez meg önkéntelenül nem tért ki előle. A fiú közönyösnek látszott, a lány gőgösnek. Irodalomról beszéltek, a fiú meglepő és önálló Ítéleteket mondott; a lány egészen beleszédült. — »Egy könyvet adok magának« szólt a fiú, »még ma éjjel el fogja olvasni és nem fog rá ismerni többet saját magára .« — És oda adta a lánynak »Doria Gray arcképét.« Hdja érezte, hogy ettől az eseménytől megint lázasak lesznek az álmai és érintetlenül maradnak a tankönyvei. Haza vitte a könyvet, és bár világos nappal volt, leeresztette a függönyöket és derengő villanyfénynél olvasni kezdett. Érzékeny lelke előre megsejtette, hogy eliez a könyvhez és az általa előidézett hangulathoz nem illik nappali világítás. Érezte, hogy minden szó után érik a lelke. Mint a délig nyitók fehér kelyhei a napot, úgy fogadták be idegei az új benyomásokat. Soha nem hallott titkok világosodtak meg előtte és soha nem érzett vágyak gyötörték. Józan esze látta, üogy mindez kinyilatkoztatott képtelenség. A művészet és a szépség mint egyedüli istenség állt előtte, és bár az esze küzdött, a vére és a lelke meghajolt, meghódolt előtte. A nagy metszett tükör előtt ült, a melyről eriszalakú villanylámpa misztikusreftekszeket vetett aranyfolyam hajára. És ő, a ki eddig mindig bizonyos megvetéssel ment el a tükör előtt — most élvezte ezt a képet. Határtalan gyönyörűséggel nézte a nyakát és a válla hajtását — de félt a saját szemétől, mert vad mesék fénye villant ki belőlük. Olyanok voltak, mint mikor arszakifény szinaragd és ametiszt színeket játszik a fjordok viharos vizén. Ez az egy éjszaka meggyőzte róla, hogy az eddigi élete nem volt élet, hogy nem élvezett semmit, a mi hatalmában lett volna, hogy fogalma sem volt a fiatalságáról és szépségéről. Vad vágya támadt, hogy kárpótolja magát az elmulasztottakért. Neki esett a tankönyveinek és szétmarcangolta őket. — Mert rájuk pazarolta egész egyéniségét. Míg más lányok meséket álmodtak, ő bálványozta a könyveit, mig azok szerelmesek voltak, ő eljegyezte magát a tudománynak. Óh, hogy gyűlölte őket! És most már olt hevertek a földön összetépve, mint egy nagy tragédia halottai. Hajnalodott. — Az írisz lámpa árnyai összefolytak a tejszinű köddel. Izzó agyára rászállott a nappal józansága és felejteni akarta vele az újjászületést. Halálos szomorúság fogta el. Leomlott a puha felér szőnyegre és halotti beszédet tartott eltemetett énje fölött. Nézte a könyvet, Wilde könyvét. »Megmérgeztél — mondta — mert olyan gondolatokat váltottál ki belőlem, a melyek nélküled sohasem születtek volna meg. Kinyilatkoztattad nekem saját magamat és megtanítottál önzőnek lenni. Félek tőled és csodállak . . . szeretlek
