Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-11-28 / 93. szám
Huszonharmadik évfolyam. 93. szám. Vác, 1909. november 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Egy lépés a vízvezetékünk felé. Vác, nov. 27. A mint már előbb jeleztük, polgármesterünk a pénzügyi bizottsággal és a városi mérnökkel tanulmányútra készült Komá romba, mert Farkas Kálmán osztálytanácsos, a íöldmivelésügyi minisztérium egészségügyi mérnöki hivatalnak főnöke a komáromi vízmüvet ajánlotta megtekintésre, mint a melynek technikai megoldása úgy a vizszerzést, mint a csatornázást, valamint a mű nagyságát illetőleg is teljesen hasonló a minálunk létesítendő vízműhöz. A társaság kiszállását megelőzőleg múlt szombaton Hübschl Kálmán tüzetesen megtekintette a komáromi vízmüvet, áttanulmányozta a kiviteli terveket, költségvetéseket, megszerezte az erre vonatkozó szabályrendeleteket, az évi üzemjelentést és egyéb erre vonatkozó adatokat úgy, hogy az ezektől és városi mérnökünktől nyert felvilágosítások után bizottságunk már oly előismeretekkel kezdte meg a vizsgálódásait, mely a látottak megítélését mindenesetre igen megkönnyítette. A tanulmányúton részt vettek dr. Zádor János polgármester, dr. dr. Galcsek György, Gindrich József, Révész Béla pénzügyi bizottsági tagok, a kik hétfőn reggel utaztak Komáromba, a hol őket szívesen várta és üdvözölte Domány János kir. tan. komáromi polgármester és a városi vizmű és gázgyáz vezetője. A társaság a városi fogatokon ki-Forgácsok a színpad deszkáiról. Irta : Bihari Ákos.* *) Marosvásárhelyen történt. Macbethet adtuk E. Kovács Gyulával a címszerepben. A boszorkánykonyha hires jelenlétében véres látományok emelkednek ki a földből és csalfa jósigéket mondanak Macbethnek: »Macbeth! Macbeth! Macbeth ! Hatalmas léssz s erős! Vigyázz!« E Kovács Gyula ragyogó vértezetben fellép és dörgő szóval idézi meg a szellemeket. Az egyik véres látományt szegény Krasznay Miksa játszotta. A hivó szózatra felemelkedett a sülyedőből és a döbbenetes csöndben megj szólalt: „Hamlet! Hamlet! Hamlet!“ Hatalmas kacagás viharzott végig a nézőtéren. — E. Kovács Gyula talpig páncélban kirobant a nézőtérről. A botrány kitört. A függönyt le kellett ereszteni. E. Kovács Gyula mint egy vad bölény rontott a Krasznai Miska öltözőjébe, a ki már akkor nyugodtan mosta le arcáról a festéket. — Hát te ökör, mit miveltél ? — No, — mit? kérdi Miska. — Azt montad, hogy Hamlet! Hamlet! Hamlet! *) Ma este lesz a Kúrián Komlósi Emmának, a hires vigszinházi primadonnának és vigszinházbeli művésztársainak hangversenye. A szereplők egyik művésztagja irta ezeket a kedves apróságokat, melyeket bizonyára szívesen fogadnak olvasóink. hajtatott a vizműtelepre, mely épúgy, mint a nálunk létesítendő, a Komárom alatt fekvő sziget felső csúcsán van elhelyezve. Egyetlen, 372 m. átmérőjű kút szolgál a vizszerzésre, melyből 3 drb. 20 lóerős gázmotor szivattyúzza és nyomja a vizet 2 párhuzamosan haladó 227a cm. átmérőjű főcsövön át a városba, illetőleg itt alkalmasan elhelyezett 500 m3 tartalmú víztoronyba. A hajtó erőt a városi gázmű szolgáltatja. Délután a víztornyot tekintette meg a bizottság s megmászták a magas torony majdnem 200 lépcsőjét, hogy minden részletében megtapasztalják a hatalmas alkotmányt. A városi vízmű és gázgyár vezetőjének szakszerű felvilágosításai után a torony fedeléről gyönyörködött a társaság Komárom panorámájában és bámulva csodálta meg a város által létesített remek sporttelepet, melyen nyáron egy nagy fotball-tér és 4 tenniszpálya áll a sportkedvelő komáromi ifjúság rendelkezésére, télen pedig ugyanitt fényesen megvilágított korcsolya-pályán üdül a mozogni vágyó ifjúság. Ez a remek látvány annyira elragadta a bizottságot, hogy komoly megfontolás tárgyául vette azonnal, ugyan miképpen lehetne nálunk ezt a kérdést, hacsak ideiglenes jelleggel is, mielőbb megoldania. Tanulmányúját a bizottság a városi mérnöki hivatalban fejezte be, a hol Filo János városi főmérnök és Sárkány Ferenc rendőrfőkapitány térképpel várta bizottságunkat és behatóan megtekintették itt a csatornázási terveket, melyeket szakszerűen ismertetett Komárom főmérnöke. Nagyon érdekes és tanulságos volt Komárom polgármesterének előadása a vízmű létesitéséről, az arról alkotott szabályrendeletről, meg arról a sok nehézségről, mellyel meg kellett küzdenie. Mindenesetre nagyban hozzájárult világos fölvilágositásaival és tanácsaival ahhoz, hogy polgármesterünk azzal fejezte be a maga részéről a tanulmányutat, hogy „tisztán áll előttem a váci vízvezeték megoldásának kérdése.“ A megoldás sora most már tényleg csak rövid idő (egy, legfeljebb két év) kérdése. A városunk képviselőtestülete, tekintettel az ivóviz-mizériákra, elhatározza a vízvezeték megépítését, kimondja a kötelező vízbevezetést és megbízza a városi tanácsot, hogy szerezze meg mielőbb az építési terveket, melyeknek alapján a jövő év folyamán már az építkezést vállalatba is adhatják. Hogy mily költséget igényel a vízmű? — Sokat, körülbelül egy millió kétszázezer koronát számított kereken a komáromi alapján a mi bizottságunk — ebben az összegben azonban benfoglaltatnék a város területének pontos felvétele, lejtmérezése, vagy fix pontokkal való ellátása, egységes vízvezetéki, csatornázási és város szabályozási tervek elkészítése, a teljes vízmű kiegészítése, nagyszabású, a városnak díszére szolgáló víztoronnyal és végül a csatornázásból a duna— Hát aztán ? — Tönkretetted az előadást. Nem tudod, hogy Macbethet játszuk ma, nem Hamletet ? Megőrültél ? Krasznay Miksa jámbor szemekkel néz Kovács Gyulára és hűvösen feleli: — Süsd meg, édes Gyulám, — hiszen azt is Shakespeare irta! * * * K . . . színművésznek ragyogó szépségű, hires primadonna volt a felesége. Mindketten egy nagy vidéki városban voltak szerződtetve. — A közönség rendkívül szerette őket; különösen az asszonyt bálványozta a város aranyifjúsága. — Seregestől zsongták körül az udvarlók. Egy napon eminens szerencse kínálkozott a férj számára, — szerződéssel kínálta meg egy budapesti színház. Mint a fajta nagyratörő ember örömmel fogadta el a fővárosi ajánlatot és abban állapodtak meg, hogy az asszony — egyelőre — vidéken marad. S . . . kolléga, ki annál a társulatnál az intrikus szerepkört töltötte be, diskréten igy szól a férjhez: — Pajtás, — nem akarok neked kellemetlenségeket mondani, de nem félsz egyedül itt hagyni a menyecskét ? Fiatal, szép, vidám asszony, — tüzes, temperamentumos teremtés, — nem vagy féltékeny ? — Kedves cimborám, — feleli K . . . — kétféle férj van. Az egyik vad, féltékeny, veszett fajta, a ki, ha a felesége kikapós természetű, kardot, pisztolyt ragad, tör, zúz, gyilkol és megöli vagy az asszonyt, vagy a csábitót. A másik fajta már hűvösebb vérű, izig-vérig modern ember, — magam is ilyen vagyok. Az ilyen hasonló helyzetben, tisztelted az utódját, ő maga pedig nyugodtan elmegy vacsorázni a vendéglőbe és rendel egy adag — csirkepaprikást. S . . . kolléga mentegetődzni kezdett: — Bocsáss meg, ízléstelen voltam.^— Nem akartalak megbántani, — felejtsük el az egészet 1 A férj másnap felutazott Budapestre. Nem telt bele tiz nap, sürgönyt kapott S . . . kollégától : — „Pajtás, megrendelheted már a csirkepaprikást.“ * * * Orpheust adták Debrecenben. A Il dik felvonás fináléjához a rendező egy lovat Íratott ki. A kellékes be is szerezte a lovat egy debreceni taligástól. Este a trükk fényesen bevált, — a lónak nagy sikere volt. Másnap a taligás nem birt a lovával. Csökönyös volt, — makrancoskodott, sehogysem akart engedelmeskedni. A taligás dühbe gurul és hatalmasan elpüföli a lovát: — A keservét az ides apádnak, de felvitte az Isten a dógod, a mióta színész lett belőled ! * * *
