Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-28 / 93. szám

9 V A C í HÍRLAP parti főgyűjtő és a szivattyú telep kiépítése és összeköttetése a honvédsori gyűjtő csatorná­val Ez utóbbi különösen fontos, mert en­nek megoldásával be lehet rendezni a viz­­öblitéses klozettokat. Ez a nagy beruházás óriási lépéssel vinné előre városunkat, de hogy' financiális nehéz­ségektől nem kell tartanuk, ezt igazolja min­den magyarországi vízvezeték, de különösen Komárom példája, a hol a város lakossága úgy adóképességre, mint lakossága számára nézve úgyszólván teljesen egyenlő a mi vá­rosunkkal s a hol hasonló, sőt nehezebb körülmények között is a vízvezetékben jö­vedelmező vállalatra tett szert azonkívül, bogy a közszükségleteket, igy az utca-, tér­és kert öntözést, csatcnaöblitést és városi épületeket teljesen ingyen látja el. Megszű­nik a nyári por, az egészségtelen csatorna­bűz, a mellékutcák a kellemes és olcsó ma­­kadam burkolattal lesznek ellátva s közte­reinket üde növényzet fogja ékesíteni s a mi a fő. nem fogunk rettegni ragályos be­tegségeknek megbizhatlan és határozottan közegészségellenes kutvizeink miatt való terjedésétől. Gyönyörű perspektíva nyílik meg előttünk. A mily sóvárgással várta ed­dig városunk minden polgára ennek a kér­désnek megoldását, oly örömmel és bizalom­mal kisérte polgármesterünket és a bizott­ságot tanulmányúján s bízva reméli, hogy a jövő év meghozza a várva várt vízvezeté­ket. Hírek — A grófpüspök a gazdatiszteknek. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk a magyar gazdatisztek és erdőtisztek országos egyesü­letébe ötszáz koronával alapitó tagnak lépett be. — 500 korona a tűzoltóknak. Bartos Ferenc néh. édes attyja Bartos Imre em­lékére a váci önkéntes tűzoltó testületnek 500 koronát adományozott, melyért ez úton is hálás köszönetét mond a parancsnokság. — A függetlenségi kör mulatsága. A váci alsóvárosi függetlenségi kör vasárnap tartotta a lövőházbaa első mulatságát, mely igen szépen sikerült. A tagok nagy számban gyűltek egybe s jó kedv uralkodott egész estén. A felültizetők névsora ez: Dr. Preszly Elemér orsz. képviselő 10 K, Szabó Lajos 3 K, Nikitits Sándor 3, Alexy János 1 K. id. Spolvind János 1 K, Kármán István 1 K ifj. Spolvind János 1 K, ifj. Schulcz János 1 K Kozma Lajos 60 fill., ifj. Kiss Mihály 50 fill, kiknek áldozatkészségükért ez úton mond hálás köszönetét az alsóvárosi függet­lenségi és 48-as Kör elnöksége. — Miért nincs modern korcsolyapályánk? Lapunkat a téli idény kezdetén ismét többen ostromoljak egy modern korcsolyapálya létesí­tése ügyében, ez az ostrom évenkint ismét­lődik kisebb-nagyobb hévvel — s miután a levelek tartalma nagyjában egyező, sőt mond­hatnánk közóhajt fejez ki, ez úton felelünk a feltett kérdésekre : 1. A ligeti korcsolyapályát Velzer Lajos úr igazgatja s arról egyáltalában nem tehet, hogy ott kellően védett és megvilágított pá­lyát nem képes a közönség rendelkezésére bocsátani, mert a helyi viszonyok azt lehe­tetlenné teszik. 2. A ligeti korcsolyapálya, illetőleg a váci korcsolyaegylet igazgatója már át is kívánta adni a pályát a V. S. E.-nek, melynek veze­tősége csak azért nem vette át, mert alkal­masabb helyet keres. 3. Hogy miért nem kér a V. S. E. a vá­rostól korcsolyapályához területet? — már több ízben kért, azonban bár a legjobb aka­rattal mérlegelték a V. S. E. azt a kérelmét, még sem teljesítettek, meg is állapították, hogy ezidőszerint e célra átengedhető terület nem áll a város rendelkezésre. 4. Ha hajlandók a hölgyek bájos mosoly­­lyal és rábeszéléssel az ügyet forszírozni, az mindenesetre sokat lendíthetne, a protekció is elkelne az ügynek, épp azért forduljanak ez ügyben a pénzügyi bizottság egy régi nevű és hatalmas tagjához. — Eljegyzés. Szabó János Balás püspök­szilágyi községi jegyző eljegyezte Nagyvára­don Krupinszky Irénke kisasszonyt. — A nőegylet a farsangon. A váci jó­tékony Nőegylet választmánya most kedden ülést tartott, melyen elhatározták, hogy az idén az óvodában ismét tartanak karácsony ünnepet, a télen gyermekeket ruháznak fel s a farsang elején, január nyolcadikén na­gyobb szabású bált rendeznek a Kúria helyisé­geiben. A bál rendezésére vigalmi hölgy-bi­zottság alakult Németh Péterné elnöklete alatt s ez a bizottság még csütörtökön összeült s a bál rendezéséről vonatkozó összes ügye­kéi elintézte, ügy látszik, a nőegyleti bál lesz az idei farsangon a legfényesebb. Uj államtudor. Faith Fülöp ügyvédjelölt, lapunk kedvelt tollú, jeles munkatársa teg­nap a budapesti tudomány-egyetemen az államtudományi doktorátust kitüntetéssel szerezte meg. — Két vasút Romhánynak. Múlt számunk­ban közöltük, hogy Sipeki Balás János föld­­birtokos, a rozsnyói püspök testvére enge­délyt kapott a duna-ipolyvölgyi vasút Rom­hány állomásáig vezetendő vasút létesítésére, ügy látszik, Romhány még egy vasutat kap, mert a kereskedelemügyi miniszter Hagy­­mássy Dénes dr. ügyvéd, budapesti lakosnak az államvasutak Losonc állomásától kiágazó­­lag Mucsiny község érintésével Kis- és Nagy­­romhányig, illetve az ottani kőszénbányákig vezetendő vssutvonalra az előmunkálati en­gedélyt megadta. — Biróválasztás Veresegyházán. A váci járás egyik legnagyobb községében, Veresegy­házán e hó 17-én ment végbe Förster Lajos szolgabiró elnöklete alatt a község tisztika­rának választása. Élénk pártmozgalom előzte meg a választást, melynek következménye Somogyi Károly színigazgatónak volt egy kutyája. Virágvasárnap táján az egyik színész, a kinek szerződését Somogyi nem akarta megújítani, gyanútlanul simogatni kezdi a kutyát. A Somogyi fia, a kis Béla gyerek — akkor 6 éves lehetett — oda szól: — „Hiába hízelegsz annak a kutyának azért a papa még sem fog szerződtetni!“ * * * Rózsahegyi Kálmánnal, szininövendék ko­runkban, nagyon sokat nyomorogtunk. Az Ó-utcában laktunk hatod magunkkal egy hónapos szobában. Egy napon — ebéd időlájban — összeszá­moltuk a garasainkat: tiz krajcárunk volt kettőnknek. — No pajtás — igy szólt Rózsa­hegyi eredj, a pékhez, hozz öt krajcárért kenyeret; én pedig elszaladok a henteshez, hozok egy kis meleg tepertőt. Akkoriban a Népszínházban a > Sötét Titok« című látványos darab volt a műsoron. Soro­zatos előadásban, talán ötvenszer ment egy­másután. — A pék az öt krajcár áru kenye­ret egy ilyen szinlapba göngyölte. — A mint kijövök az üzletből, — véletlenül ránézek a kezemben levő csomagra. — Ott vigyorgott nagy fekete betűkkel:- „Holnap: Ugyanez/“ A köny kicsordult a szememből. Mariska sorsa. (Az egyik váci kávéházban két ur a hét legszenzációsabb eseményéről, a szabadkai tárgyalásról beszél.) — Végre egy olyan hét, a mikor az ember magasabb élvezettel vehette kezébe a lapokat és olvashatott, művelődhetett és a mi a fő, — élvezhetett. — Maga a Mariska tárgyalását célozza? — Azt, öregem. Ez egy olyan tárgyalás volt, a melynek párja még nem akadt. Az újságolvasó férfiakat valósággal elragadták, lázba hozták azok az intim dolgok, a melyek az aranyos Mariskáról és a kedélyes fogház­ról kiszivárogtak. — Talán maga is lelkesedik Mariskáért? — Ki nem lelkesedik Mariskáért? Több­szörös családapa vagyok, de módfelett lel­kesedem Mariskáért. Mióta a tárgyalás folyik, az én életem egy boldog gyötrelem. — Pfuj, de poetikusan beszél. — Mit ért maga ehhez ? Mariskáról ábrán­dozik most az egész ország ébren és alva és szidják az ügyészt, a ki rózsacsokrokkal fel­fegyverkezve hódította meg éjjelenként Ma­riska szivét. — Lássa ez egy finom ügyész. — Finom ügyész és szerencsés ügyész. Mit gondol, hányán szerettek volna annak az ügyésznek a bőrébe lenni? — Például többek között maga is. — Eltalálta. Csak arra vagyok most ki­váncsi, hogy mi lesz az én szeretett Maris­kámmal, illetőleg az ország szeretett Maris­kájával, miután a tárgyalást elnapolták? — Hja, most egy másik esküdtszék elé kerül az ügy. Aztán egy harmadik, majd egy negyedik, ötödik, kilencedik esküdtszék elé. Tudja, az úgy annyira érdekes, hogy az ilyen pazar tárgyalás élvezetében az egész ország közönségét részesíteni akarják. — Mond valamit, öregem. Önnek igaza le­het. Máskülönben érthetetlen, hogy ezen a tárgyaláson el nem intézték Mariska sorsát. — Mariska sorsa el lesz intézve. Attól ne féljen. A kilencedik esküdtszék fel fogja menteni Mariskát és az ország örömmámor­ban fog úszni. — Most veszem észre, maga is lelkesedik Mariskáért. — Nem rossz. Maga azt hitte, hogy kőből van a szivem. Jegyezze meg magának, hogy én is lelkesedem annyira, mint maga a drága nőéi't. — Jó, jó. Ha már maga is lelkesedik, mondja meg, mi lesz Mariskával, ha kisza­badul? — A felelet nagyon egyszerű. Látszik, hogy maga egy naiv ökör, a ki nem tud a jövőbe nézni. Mariska, mihelyt kiszabadul, fényes szerződést kap egy orfeumban. És az összes primadonnák meg fognak pukkadni, mert Mariska estéről-estére tapsviharban fog úszni. — Zseniálisan gondolkodik, öregem. — Igen. És ez esetben mi is leutazunk hazánk szép fővárosába, hogy szeretett Ma­riskánknak mi is tapsoljunk. — Helyes, leutazunk. De jmondja csak, mit gondol, Mariska fellépéseit meg fogja-e nézni Winchler ügyész ur ? — Hogyne, hogyne! Ö áz elsősorban fog tapsolni . . . (A politikára terelik a beszédet.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom