Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-10-27 / 84. szám
Huszonharrnadik évfolyam. 84. szám. __ Vác, 1909. október 27. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centimétereni.int 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A városi nyugdijszabályzat. (2-ik cikk.) Vác, okt. 26. A szabályzat értelmében ellátásra jogosított vagy nyugdíjazott egyének özvegyei szintén ellátásra tarthatnak igényt, ha az özvegy az elhunyttal, ennek tényleges szolgálati idejében, vagy még az előtt törvényesen egybekelt és vele baiála napjáig törvényes házasságban és közös háztartásban együtt élt és ha a házassági viszony legalább egy teljes évig tartolt, vagy belőle gyermek született. Férjétől tényleg külön élő vagy törvényesen elválasztott nő csak akkor tarthat ellátásra igényt, ha a különélést, vagy a válást nem okozta. — Az igényt a közgyűlés állapítja meg. — Az özvegyi ellátásra való igény azonban be nem áll; a) ha a házasság a férj nyugdíjazod állapotában köttetett, b) ha a házasságkötés alkalmával a férj ugyan még tényleg a város szolgálatában állott, azonban hatvanadik életévét már túlhaladta és a házaságból gyermek nem származott; c) ha a házastársak között 30 év, vagy ezt meghaladó korkülömbség vau sa házasságból gyér mek nem származott. Ha a férj elhunytakor öt évet meghaladó beszámítható szolgálati idővel birt, özvegye uyugdijban részesittetik. Az özvegyi nyugdíj következőkben állapittatik meg: A tisztviselők, valamint a segéd- és kezelő személyzeti tagok özvegyei a férj beszámítható javadalmazásának 1200 koronát meghaladó rész után pedig 25%-át kapják özvegyi nyugdíj fejében; az özvegyi nyugdíj összege azonban — nevelési járulék nélkül — az évi 2400 koronát meg nem haladja. A szolgaszemélyzeti tagok özvegyének nyugdija a férj beszámítható utolsó javadalmazásának egy-barmad részéből áll. Az özvegyi nyugdíj élvezete életfogytáig terjed; megszűnik azonban véglegesen: a) ha az özvegy elveszti magyar honosságát, b) ha a város közgyűlésének engedelme nélkül a magyar szentkorona országai halárán kivül lakik, vagy az évnek nagvobb részében ott tartózkodik, c) ha újra férjhez megy; — ha azonban ismét özvegységre jut és kellően igazolja hogy vagyontalan és másnemű ellátásban nem részesül továbbá teljes hitelességű bizonyítékot szolgáltat arra nézve is, üogy más megfelelő jövedelemmel, vagy keresettel nem bir akkor az előbbi nyugdija iránti igénye újból föléled; d) ha bűntett vagy abban való részesség miatt bűnfenyitő utón, jogerejű Ítélettel elitéltetik, vagy pedig közbotrányt okozó erkölcstelen életet folytat. Ha az özvegy a város szolgálatában rendszeres állomáson alkalmaztatik, özvegyi nyugdijának csak azt a többletét élvezheti, mely rendszeresített fizetését fölülhaladja. Ha pedig az özvegy a saját szolgálata után is tarthat nyugdíjra igényt, a két rendbeli nyugdíjnak csak egyike, — és pedig a magasabb összegű lesz részére megállapítandó. Ha a férj beszámítható szolgálati ideje elhunytakor még öt évre nem terjedt, akkor özve.ye egyszer és mindenkorra ugyanolyan mérvű végkielégítésben részesül, mint a milyen az elhalálozás időpontjában magát a férjet megillette volna. Nyugdijképes, vagy nyugdíjas állapotban elhunyt, vagy végkielégítésben részesült egyének árvái neveltetési járulékra igényt nem tarthatnak. Az árvák nevelési járuléka: a) ha édesanyjuk életben van, évenkint és fejenkint az atya legutóbbi rendszeres fizetésének öt százalékában állapittatik meg akként azonban, hogy tisztviselők, kezelő- és segédszemélyzeti tagok gyermekeinél fejenkint évi 30 K-nál, szolgaszemélyzetieknél pedig 40 ívnál kevesebb nem lehet, b) ha pedig teljesen árvák, az évi nevelési járulék egyenként az atya legutóbbi rendszeres fizetésének tiz százalékában állapittatik meg, akként azonban, bogy a tiszviselők, kezelő ‘és segédszemélyzeti tagok gyermekeinél fejenkint évi 160 K-nál, szolgaszemélyzeti tagokéinál pedig 80 koronánál kevesebb nem lehet. A neveltetési járulék tisztviselők, segéd és kezelőszemélyzeti tagok fiúgyermekeinek 20, leánygyermekeinek 18, szolgaszemélyzeti tagok fiúgyermekeinek 16, leánygyermekeinek pedig 14 éves koruk betöltéséig jár. De azelőtt az idő előtt is megszűnik és pedig 1. véglegesen: a) ha a leáuy férjhez megy; b) ha az közbotrányt okozó erkölcstelen életet folytat; 2. ideiglenesen: a) ha az árva egyébként teljes eltartásban részesül, vagy ha oly helyzetbe jut, hogy képes önmagát íenntar-Egy versre. “ V. V.-nak. „Ha sir a lelkem, szebben zeng a húrja, Mint hogyha könnyed, pajzán dalt kacag.“ Borúsabb lesz szemem sötét azúrja, Hitem, reményem mégsem ingatag. Hiába olvasom s látom körültem, Bármennyi dalt fakaszt a fájdalom, Nem mind igaz; minek szívből örültem, Ahhoz tapad őszinte, kis dalom. A bút, panaszt az élet bőven ontja S romok között is megterem virág, De mily nehéz a lét küzdő porondja, Ha edenünk, az élet, futni lát. Ha búval fekszünk, sóhaj ébredésünk, Hozzá vigasz gyanánt panasz dalank, Egy szál virágot is letépni késsünk, így arra érdemetlenek vagyunk. A bú, a bánat lelkünk gyönge szárnya, Mely égnek tart s a cél előtt letör. Nem éri bú, kinek csekély a vágya S kit emiatt az önvád nem gyötör. Daloljon hát, mint szive, lelke tudja, Bár szomorún, a mig a vágy apad, „A dalnok könytől harmatos az útja S nyomában mégis friss öröm fakad.“ Agárdi László. Becstől Vácig a nyolcasban, (A V. S. E. turautja.) Irta : Horváth Kálmán. 6 Az alszél mintha fokozódott volna, mely a mindig lasúbbá való folyást hatalmos hullámokba kergette össze. Egy-egy zúgó, egyegy gát, egy-egy bolya, a Duna közepére levert zöld gályákkal diszitett oszlop, melyekkel ezen a tájon lépten-nyomon találkozik az evezős, meg-meg zavarta az egyenes vonálban való haladást, az egyik percben a Duna jobb partján, a másikban már a bal partján kerestük a medret. Bent voltunk a szárnyas-vadakban gazdag Csallóközben. A szürke gémek unatkozva ácsorognak egy-egy mellékág elején, a vadkacsák 30-40-es csoportokban kelnek az evező csapásokra, az óvatos kormorán, a Csallóköz halainak réme száz méterekkel előttünk röppen fel, a vadlibák százszámra tanyáznak legelészve egy-egy lankásabb részen a part körül olykor-olykor a gojzerek csoportja hasítja fejünk felett a levegőt s egy pár gólya s a sirályok ezre kisérik csónakunkat. Csupa füzes erdő között haladtunk, melyet a Dnua mint százkarú polip övez körül mellékágaival. Bárdosból itt — mint előre latható volt — ismét kitört a vadászszenvedély; lépten-nyomon a lapátot akarta felkapni puska helyett. Körtvélyes előtt a Pista megint zátonyra vitt: szidtuk s megígértük, hogy közös erőzel fogjuk bevágni a vízbe, ha valamely zátonyhoz még csak közel is visz. A széllel, hullámmal, zátonnyal folyton küzdő csapat az erősen tüzelő napban már lankadni kezdett, a mihez a Pozsonyban való éjjeli ismerkedés is hozzájárulhatott. Beöthy proponálta, hogy a körtvélyesi malmoknál kössünk ki; esküdözött, hogy ő már nem tud ülini nyugodtan, mert ülése az utolsó zátonynál történi manőverezésnél szerencsésen eltörött. A társaság vita nélkül öeleegyezett a kiszállásba már csak azért is, mert ők sem ültek már valami kényelmesen, bár az ülésük még jó volt. Kiszálltunk. Körülbelül 1/4 órai pihenés után a mi örökké éhes Bunkó barátunktól kitört az eszdüh. Reánk is ragadt. Egy jólelkű, bámnló molnár vállalkozott, hogy be megy a faluba és hoz a mit csak parancsolunk. Parancsoltunk. Majd egy órai gyaloglás után hozott szalonnát, kóser szalámit, bort, szódavizet, tejet; kenyeret azonban nem hozott, mert azt mi elfelejtettünk parancsolni. A molnár védekezett s azt mondotta, hogy sok zsacskót látott a csónakban, azt hitte, hogy abban van kenyér, mert minden valamire való utasnak a tarisznyájából nem hiányzik a kenyér. Ajánlkozott, hogy vissza megy a faluba és hoz kenyeret, de a fölséges nép már egy
