Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-10-27 / 84. szám
) tani, ezen állapot tartamára; b) ha az árva becstelenitő bűntett, vétség, vagy ezekben való részesség miatt jogerős bírói Ítélettel szabadságvesztésre ítéltetik, —büntetése tartamára. Azoknak a gyermekeknek neveltetési járulékait, kik felsőbb tanintézeteket látogatnak, vagy képzőművészetet tanulnak, a kép viselőtestületi közgyűlés a szabályszerű kor betöltése után is a tanulmányaik befejezéséig; legföljebb azonban 24 éves koruk betöltéséig meghagyhatja, ha előhaladásukat igazolják. Az özvegyi nyugdíjnak bármi okból való elvesztése vagy fölfüggesztése a neveltetési pótlék kiszolgáltatását sem meg nem szünteti sem föl nem függeszti. A fölsorolt tisztviselők stb. valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátását a nyugdíj bizottság meghallgatásával a városi képviselőtestület határozza el és az ellátás mérvét is ezen szabályok szerint az állapítja meg. Az ellátás iránti kérvények a városi tanácshoz nyújtandó be, mely azokat, ha kellőleg fel vannak szerelve, tárgyalás végett a nyugdíj választmánynak átadja. Utóbbi javaslatát a legközelebb összeülő képviselőtestületi közgyűlés elé terjeszti. A jelen szabályrendeleten alapuló bármely irány valamint az annak korlátozása, megszüntetése, vagy megváltoztatása birói úton nem érvényesíthető. Minden ilyen kérdésben az eljárás csak közigazgatási utón folytatható s fokozatos fölebbezése ese tén a in. kir. közigazgatási bíróság határozata végérvényes. A ny ugdijjogosultakra nézve az ellátás azon a napon veszi kezdetét, a melyen rendszeres fizetésük élvezete megszű nik; az özvegyekre és árvákra nézve az ellátás a térj, illetve atya, vagy anya elhuny tát követő hó első napján válik esedékessé. Az ellátási összeg után kamat semmi esetre sem jár. A végkielégítési összeget egy öszszegben, a nyugdijat és neveltetési pótlékot pedig előleges havi részletekben a képviselőtesteti közgyűlés határozata alapján a v. tanács utalványozza. pillanatig sem tudott tovább várni s mert a molnároknak sem volt tartalékban kenyerük, hát csak úgy ettük meg a szalonnát száraz kóser szalámival, a bort meg szódavízzel és tejjel. Megártott? Dehogy ártott meg. Nyugodt, megelégedett és egészséges volt a közérzés s csak este vettük észre, hogy a petronelli fölséges ebéd után, ilyen hitvány koszton eveztünk 110 kilométert. Este 8 óra előtt érkeztüuk Komáromba. Hajónkat a komáromiak csónakházában helyeztük el s öltözködött a csapat, bár jobban szerettünk volna csak úgy evezős öltözékben vacsorához sietni, nem csak azért, mert rettenetesen éhesek voltunk, de azért is, mert pecsenyévé sült bőrünk csak nehezen tűrte a ruhát. Tekintettel arra, hogy a két napos út alatt a fő vezetőség ábrázata a szabad természet ölén igen elparlagiasodott, mielőtt vacsorázni mentünk volna a borbély-műhelynek estünk s tekintettel még a sürgősségre, kit ember borotvált, kit asszony; a kinek nem jutott karosszéK, az csak úgy a falnak vetette a fejét és nyúzatta magát. A vendéglőben már vártak a komáromi bajtársak. Szívélyes üdvözlés s fogyott az étel, folyt a szó a bécsi út viszontagságairól, s kellemességeiről. Alig költöttük el vacsoránkat, kedves hölgy hangokat hallunk hátunk mögöft. A komáromi hölgy-négyes viruló szépségű tagjait volt szerencsénk üdVACÍ HÍRLAP Hírek. A szerkesztő távolléte alatt minden szerkesztőségi ügyben szíveskedjék Borbély Istvánhoz (városháza) fordulni, ki ez idő alatt a lap szerkesztéséért felelős. — Királyi kitüntetés. A király folesch Gyulának a magyar textilipar vészvénytársaság vezérigazgatójának, az ipar terén szerzett érdemei elismeréséül a III. osztályú vaskorona-rendet adományozta, Jolesch Gyula a váci szövőkötőgyárnak .évekkel ezelőtt első igazgatója volt s most a rózsahegyi szövő gyár igazgatója. — Krakker Kálmán utóda. A Budapesti Közlöny hivatalos lap tegnapi száma hozza, hogy a magyar k irályi vallás- és közoktatásügyi miniszter Báthory Károly zombori m. kir. pénzügyi számtiszt a siketnémák váci kir. országos intézetéhez a X. fizetési osztály 3. fokozatába gondnokká kinevezte. — Kitüntetés. A magy. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter ifj. Jankovits Ernő állami elemi iskolai tanítót, városunk szülöttét, a népnevelés terén szerzett érdemei elismeréséül igazgató tanítóvá léptette elő. — Két templomszentelés. Vasárnap délelőtt két templomszentelés is volt a váci egyházmegyében, városunk közelében. Az egyik Mogyoródon volt, a hol a Hiibschl Kálmán városi mérnök által tervezett remek kivitelű rkat. templomot Jung János fölszentelt püspök avatta fel díszes egyházi ünnepély keretében, a másik pedig Keszegen, a hol a fölszentelést dr. Galcsek György kanonok végezte Mindkét helyen Vácról is többen megjelentek s résztvettek úgy az egyházi ünnepélyen, mint az utána következő lakomán. — A Vác és vidéke szegényvédő egyesület előkészítő ülése. Lapunk legutóbbi számjainak egyikében megírtuk, hogy városunkban szegényvédőegyesület létrehozásán fáradoznak egyes jóérzésű polgárok. Aláírási ivekkel jártak a városban s gyűjtötték a tagokat. Közel száz aláírója máris van a létesítendő egyesületnek s maga a humánus eszme kezdeményezője, dr. Rótt Frigyes magánzó ezer koronával kezdette meg az aláírást, az összes váci ügyvédek és tiz neves budapesti ügyvéd pedig Írásban kötelezték magukat a szegények ingyenes védelmére. Mielőtt az egyesület rendszeres megalakulása megtörtént volna, most vasárnap délután négy órakor többen összejöttek dr. Rótt Frigyes Eötvös-utcai lakásában s hosszasan tárgyaltak az egyesület megalakulásának előkészítésén. tuzen az ülésen határozták el az egybegyűltek, hogy tovább folytatják az aláíratásokat, nyomtatvány alakjában fölhívásokat bocsájtanak majd ki Vác város és a váci járás községeinek szegény' népéhez, hogy mikor és hol fog megalakulni a szegényeket védő iroda s végül elhatározták, hogy az egyesület alakuló közgyűlésére nézve szóló meghívókkal kérik fel Vác város és vidékének a humanizmus iránt érdeklődő közönségét minden valószínűség szerint november 7-re dr. Rótt Frigyes lakására. Itt említjük meg, hogy még hivatalosan meg sem alakult a szegényvédő iroda, máris akadt szegény ember, a ki ügyes bajos dolgával odafordult s dr. Rótt nyomban el is járt érdekében. — Az önálló vámterületért és nemzeti bankért. Zsúfolásig megtelt vasárnap délelőtt 10 órakor az ipartestület helyisége váci iparosa okkal. Racsek János elnök hívta össze az iparosokat, hogy állást foglaljanak az önálló vámterület és nemzeti bank ügyében. A politikai világot foglalkoztató két nagy kérdés ismertetése után egyhangú lelkesedéssel határozatilag kimondotta a Váci Ipartestület, hogy kívánja és követeli az önálló vámterület és nemzeti bank sürgős felállítását, s kívánságukat memorandumba foglalják A memorandum szerkesztésére Bárdos Ernő v. tanácsost mint iparhatósági biztost kérték föl, majd elhatározták, hogy az írásban foglalt kívánságukat egy nagyobb deputáció juttassa el az országgyűlés elnökéhez, Justh vözölhetni, a kik hírét véve megérkezésünknek (Gönyőről táviratoztunk) üdvözlésünkre jöttek. Hej, ha nekünk is volna ilyen édes hölgy négyesünk ! Pedig lehetne ! Sokáig csevegtünk sok-sok mindenről, még kávéházról is, a hová el is mentünk mindannyian egy málna szörpre, csak Tóth meg Bárdos tűntek el villogó szemmel; hová mentek, hol jártak, még ma is titok. Egy óra felé járt az idő éjjel s indultunk virágos kedvvel szállásunkra. Jó kedvünket nem ugyan a málna-szörptől, de a szép hölgy-négyes szeméből merítettük, a melyet úgy látszik, a maraszkinó is fokozott úgy annyira, hogy egyik barátunk — a nevét diskréten most az egyszer elhallgatom — az utcán felpattant egy arra tévedt termetes disznóra, s úgy megülte, hogy huszár legyen az, a ki úgy megüli a lovát. Dűlt a társaság hölgy és férfi tagja egyaránt a kacagástól. Ezt a kis epizódot a történeti hűség kedvéért csak azért mondottam el, hogy élénken dokumentáljam milyenek vagyunk mi evezősök egy szalonnán tejen ledolgozott akadályleli 110 kilométer fáradalmai után. A szentháromság szobornál búcsúztunk a komáromiaktól. Sandiból a búcsúzásnál megint kitört a szónoki düh. Felmászott a kőszentek közé és onnan kezdett szavalni, de a megszólításnál ismét nem jutott tovább. Leszedtük. Megint pechje volt. Ismét későn keltünk. Kilenc órára voltunk a csónakházban, a hol a dicséretesen korán kelő hölgy négyes, a komáromi bajtársakkal egyetemben már vártak jó fajta likőrrel. Nem ittunk, mert az evezős pálinkával nem él. Hübschl Kálmán szedte el a kosarakat, a melyeket mi adtunk s ivott helyettünk is a komáromi hölgy és férfi baj társak egészségére. Meg volt minden bocsátva. Hajónkat vízre tettük, beszállunk s egy levezényelt fényképész lefotografálta az indulás előtt agyon olajozott, vaselinezett társaságot. (Az evezős az olajat, a vaselint azért keni a csupaszai) levő testrészekre, hogy a szúró nap le ne csókolhassa becses barna bőrét, mert ez a legféltettebb kincse.) Világosan, bolondul világosan sütötte a nap két nap óta pörkölődött bőrünket. Nem is igen állottuk. Egymás után szedtük fel hosszú ingeinket, takargattuk tagjainkat vizes törülközővel, kendővel, ki mivel tudta. Húsz kilométer után már valódi múniahad ült a nyolcasban. A legmuniább azonban a mi agyonra szidott szegény jó kormányosunk volt, a kinek már harmadik napja lévén szerencséje szembe nézhetni a nappal, még az ábrázatát is becsomagolta úgy, hogy csak a vörös orra, meg az egyik szeme volt ki, fél napon át, a másik félnapra meg a másikat csomagolta ki s rakta el az egyiket. Boszantottuk is érte. (Folytatjuk.)
