Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-10-27 / 84. szám

) tani, ezen állapot tartamára; b) ha az árva becstelenitő bűntett, vétség, vagy ezekben való részesség miatt jogerős bírói Ítélettel szabadságvesztésre ítéltetik, —büntetése tar­tamára. Azoknak a gyermekeknek neveltetési járulékait, kik felsőbb tanintézeteket látogat­nak, vagy képzőművészetet tanulnak, a kép viselőtestületi közgyűlés a szabályszerű kor betöltése után is a tanulmányaik befejezéséig; legföljebb azonban 24 éves koruk betöltéséig meghagyhatja, ha előhaladásukat igazolják. Az özvegyi nyugdíjnak bármi okból való elvesztése vagy fölfüggesztése a neveltetési pótlék kiszolgáltatását sem meg nem szünteti sem föl nem függeszti. A fölsorolt tisztviselők stb. valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátását a nyugdíj bizottság meghallgatásával a városi képviselő­­testület határozza el és az ellátás mérvét is ezen szabályok szerint az állapítja meg. Az ellátás iránti kérvények a városi tanácshoz nyújtandó be, mely azokat, ha kellőleg fel vannak szerelve, tárgyalás végett a nyugdíj választmánynak átadja. Utóbbi javaslatát a legközelebb összeülő képviselőtestületi köz­gyűlés elé terjeszti. A jelen szabályrendele­ten alapuló bármely irány valamint az annak korlátozása, megszüntetése, vagy megváltoz­tatása birói úton nem érvényesíthető. Minden ilyen kérdésben az eljárás csak közigazgatási utón folytatható s fokozatos fölebbezése ese tén a in. kir. közigazgatási bíróság határo­zata végérvényes. A ny ugdijjogosultakra nézve az ellátás azon a napon veszi kezdetét, a melyen rendszeres fizetésük élvezete megszű nik; az özvegyekre és árvákra nézve az el­látás a térj, illetve atya, vagy anya elhuny tát követő hó első napján válik esedékessé. Az ellátási összeg után kamat semmi esetre sem jár. A végkielégítési összeget egy ösz­­szegben, a nyugdijat és neveltetési pótlékot pedig előleges havi részletekben a képviselő­­testeti közgyűlés határozata alapján a v. ta­nács utalványozza. pillanatig sem tudott tovább várni s mert a molnároknak sem volt tartalékban kenye­rük, hát csak úgy ettük meg a szalonnát száraz kóser szalámival, a bort meg szóda­vízzel és tejjel. Megártott? Dehogy ártott meg. Nyugodt, megelégedett és egészséges volt a közérzés s csak este vettük észre, hogy a petronelli fölséges ebéd után, ilyen hitvány koszton eveztünk 110 kilométert. Este 8 óra előtt érkeztüuk Komáromba. Hajónkat a komáromiak csónakházában he­lyeztük el s öltözködött a csapat, bár job­ban szerettünk volna csak úgy evezős öltö­zékben vacsorához sietni, nem csak azért, mert rettenetesen éhesek voltunk, de azért is, mert pecsenyévé sült bőrünk csak nehezen tűrte a ruhát. Tekintettel arra, hogy a két napos út alatt a fő vezetőség ábrázata a szabad ter­mészet ölén igen elparlagiasodott, mielőtt vacsorázni mentünk volna a borbély-mű­helynek estünk s tekintettel még a sürgős­ségre, kit ember borotvált, kit asszony; a kinek nem jutott karosszéK, az csak úgy a falnak vetette a fejét és nyúzatta magát. A vendéglőben már vártak a komáromi bajtársak. Szívélyes üdvözlés s fogyott az étel, folyt a szó a bécsi út viszontagságairól, s kellemességeiről. Alig költöttük el vacso­ránkat, kedves hölgy hangokat hallunk há­tunk mögöft. A komáromi hölgy-négyes vi­ruló szépségű tagjait volt szerencsénk üd­VACÍ HÍRLAP Hírek. A szerkesztő távolléte alatt minden szerkesz­tőségi ügyben szíveskedjék Borbély Istvánhoz (városháza) fordulni, ki ez idő alatt a lap szer­kesztéséért felelős. — Királyi kitüntetés. A király folesch Gyulának a magyar textilipar vészvénytár­­saság vezérigazgatójának, az ipar terén szer­zett érdemei elismeréséül a III. osztályú vas­­korona-rendet adományozta, Jolesch Gyula a váci szövőkötőgyárnak .évekkel ezelőtt első igazgatója volt s most a rózsahegyi szövő gyár igazgatója. — Krakker Kálmán utóda. A Budapesti Közlöny hivatalos lap tegnapi száma hozza, hogy a magyar k irályi vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter Báthory Károly zombori m. kir. pénzügyi számtiszt a siketnémák váci kir. országos intézetéhez a X. fizetési osztály 3. fokozatába gondnokká kinevezte. — Kitüntetés. A magy. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter ifj. Jankovits Ernő állami elemi iskolai tanítót, városunk szülöt­tét, a népnevelés terén szerzett érdemei elis­meréséül igazgató tanítóvá léptette elő. — Két templomszentelés. Vasárnap dél­előtt két templomszentelés is volt a váci egyházmegyében, városunk közelében. Az egyik Mogyoródon volt, a hol a Hiibschl Kál­mán városi mérnök által tervezett remek ki­vitelű rkat. templomot Jung János fölszentelt püspök avatta fel díszes egyházi ünnepély keretében, a másik pedig Keszegen, a hol a fölszentelést dr. Galcsek György kanonok vé­gezte Mindkét helyen Vácról is többen meg­jelentek s résztvettek úgy az egyházi ünne­pélyen, mint az utána következő lakomán. — A Vác és vidéke szegényvédő egye­sület előkészítő ülése. Lapunk legutóbbi számjainak egyikében megírtuk, hogy váro­sunkban szegényvédőegyesület létrehozásán fáradoznak egyes jóérzésű polgárok. Aláírási ivekkel jártak a városban s gyűjtötték a ta­gokat. Közel száz aláírója máris van a léte­sítendő egyesületnek s maga a humánus eszme kezdeményezője, dr. Rótt Frigyes ma­gánzó ezer koronával kezdette meg az aláírást, az összes váci ügyvédek és tiz neves buda­pesti ügyvéd pedig Írásban kötelezték magu­kat a szegények ingyenes védelmére. Mielőtt az egyesület rendszeres megalakulása meg­történt volna, most vasárnap délután négy órakor többen összejöttek dr. Rótt Frigyes Eötvös-utcai lakásában s hosszasan tárgyal­tak az egyesület megalakulásának előkészí­tésén. tuzen az ülésen határozták el az egy­begyűltek, hogy tovább folytatják az aláíra­tásokat, nyomtatvány alakjában fölhívásokat bocsájtanak majd ki Vác város és a váci járás községeinek szegény' népéhez, hogy mikor és hol fog megalakulni a szegényeket védő iroda s végül elhatározták, hogy az egyesület alakuló közgyűlésére nézve szóló meghívókkal kérik fel Vác város és vidéké­nek a humanizmus iránt érdeklődő közönsé­gét minden valószínűség szerint november 7-re dr. Rótt Frigyes lakására. Itt említjük meg, hogy még hivatalosan meg sem alakult a szegényvédő iroda, máris akadt szegény ember, a ki ügyes bajos dolgával odafordult s dr. Rótt nyomban el is járt érdekében. — Az önálló vámterületért és nemzeti bankért. Zsúfolásig megtelt vasárnap dél­előtt 10 órakor az ipartestület helyisége váci iparosa okkal. Racsek János elnök hívta össze az iparosokat, hogy állást foglaljanak az önálló vámterület és nemzeti bank ügyében. A politikai világot foglalkoztató két nagy kérdés ismertetése után egyhangú lelkese­déssel határozatilag kimondotta a Váci Ipar­testület, hogy kívánja és követeli az önálló vámterület és nemzeti bank sürgős felállítá­sát, s kívánságukat memorandumba foglalják A memorandum szerkesztésére Bárdos Ernő v. tanácsost mint iparhatósági biztost kérték föl, majd elhatározták, hogy az írásban fog­lalt kívánságukat egy nagyobb deputáció juttassa el az országgyűlés elnökéhez, Justh vözölhetni, a kik hírét véve megérkezésünk­nek (Gönyőről táviratoztunk) üdvözlésünkre jöttek. Hej, ha nekünk is volna ilyen édes hölgy négyesünk ! Pedig lehetne ! Sokáig csevegtünk sok-sok mindenről, még kávéházról is, a hová el is mentünk mindannyian egy málna szörpre, csak Tóth meg Bárdos tűntek el villogó szemmel; hová mentek, hol jártak, még ma is titok. Egy óra felé járt az idő éjjel s indultunk virágos kedvvel szállásunkra. Jó kedvünket nem ugyan a málna-szörptől, de a szép hölgy-négyes szeméből merítettük, a melyet úgy látszik, a maraszkinó is fokozott úgy annyira, hogy egyik barátunk — a nevét diskréten most az egyszer elhallgatom — az utcán felpattant egy arra tévedt termetes disznóra, s úgy megülte, hogy huszár legyen az, a ki úgy megüli a lovát. Dűlt a társaság hölgy és férfi tagja egyaránt a kacagástól. Ezt a kis epizódot a történeti hűség kedvéért csak azért mondottam el, hogy élénken dokumentáljam milyenek vagyunk mi evezősök egy szalonnán tejen ledolgozott akadályleli 110 kilométer fáradalmai után. A szentháromság szobornál búcsúztunk a komáromiaktól. Sandiból a búcsúzásnál megint kitört a szónoki düh. Felmászott a kőszen­tek közé és onnan kezdett szavalni, de a megszólításnál ismét nem jutott tovább. Le­szedtük. Megint pechje volt. Ismét későn keltünk. Kilenc órára voltunk a csónakházban, a hol a dicséretesen korán kelő hölgy négyes, a komáromi bajtársakkal egyetemben már vártak jó fajta likőrrel. Nem ittunk, mert az evezős pálinkával nem él. Hübschl Kálmán szedte el a kosarakat, a me­lyeket mi adtunk s ivott helyettünk is a ko­máromi hölgy és férfi baj társak egészségére. Meg volt minden bocsátva. Hajónkat vízre tettük, beszállunk s egy le­vezényelt fényképész lefotografálta az indu­lás előtt agyon olajozott, vaselinezett társa­ságot. (Az evezős az olajat, a vaselint azért keni a csupaszai) levő testrészekre, hogy a szúró nap le ne csókolhassa becses barna bőrét, mert ez a legféltettebb kincse.) Világosan, bolondul világosan sütötte a nap két nap óta pörkölődött bőrünket. Nem is igen állottuk. Egymás után szedtük fel hosszú ingeinket, takargattuk tagjainkat vizes törül­közővel, kendővel, ki mivel tudta. Húsz kilo­méter után már valódi múniahad ült a nyol­casban. A legmuniább azonban a mi agyonra szidott szegény jó kormányosunk volt, a kinek már harmadik napja lévén szerencséje szembe nézhetni a nappal, még az ábrázatát is becso­magolta úgy, hogy csak a vörös orra, meg az egyik szeme volt ki, fél napon át, a másik fél­napra meg a másikat csomagolta ki s rakta el az egyiket. Boszantottuk is érte. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom