Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-01-31 / 9. szám
Huszonharmadik évfolyam, 9. szám. Vác, 1909. január 31 f VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Téli kereset a földmivelőnépnek. Vác, jan. 30. Meglepő sorokat olvasunk a fővárosi lapokban, hogy immár százezerre lehet tenni azoknak a gazdasági mnnkáscsaládoknak számát, a kik valamelyes házi iparral foglalkoznak, hogy egy-egy munkáscsaládnak a házi iparral való foglalkozás egy-egy télén százötven korona keresetet biztosit, hogy immár az országban van 68 házi ipartermelő és értékesítő szövetkezet s ezek sorában például a tápéi szövetkezet hatvanháromezer korona keresetet osztott ki a múlt évben tagjai között. Hát biz ezek örvendetes adatok. Darányi szociális irányú népjóléti kezdése kezdi levetni a gyermekcipőket. Ma már milliókra megy a népnek ezen a révén való keresete és a mit egy percre sem szabad felednünk: éppen télen keresi meg ezeket a milliókat a nép, mikor egyébként a mezőgazdasági munka szünetel s ezzel eddigelé a kereset alkalma is. Pedig eléggé bátortalanul indult a dolog 1898-ban, tiz év előtt. Akkor mindössze három házi ipari kurzus volt az országban első és zsenge kísérletül, már a következő évben 11 s hol vagyunk ma. Már a múlt esztendőben negyvenkilenc vármegye területére csapott ki a házi ipari akció, 379 községben 391 kurzussal, ezen 11.490 kisgazda és munkás sajátítván el a házi iparnak azt az ágát, a mely a helyi viszonyok, a nyersanyag könnyű megszerzése nyomán legkedvezőbbnek mutatkozott. Már az akció elején féltékeny gonddal volt azon Darányi földmivelésügyi miniszter, hogy a gazdasági házi ipar népipari jellegét, mezőgazdálkodáshoz való atyafiságát és a tömegáruk termelésére való berendezését megőrizze. Hogy a mőzőgazdasági házi ipar az legyen és az is maradjon, aminek szánták: gazdasági házi iparnak. Tanulják meg a magyar gazdasági házi iparosok fafaragást, a kosárfonást, a seprő és kefekötést a gyékény és csuhéfonást és nádszövést s ezekben a házi iparokban termeljék a mire a mezőgazdaságban nagy tömegre van szüksége. Például kössenek minél több kosarat, hiszen szölőkosárban is galíciai importra van szükségünk és most is millió darab jön be évenként ebből a cikkből is hozzánk, holott ma már itthon is millió darabra valót termelnek. De hiszen, ha bármily arányokban is terjed a házi ipar, — túltermeléstől ne féljünk, mert az intenzív mezőgazdálkodás, — a mi felé kétségtelenül haladunk, — egész seregét kívánja a házi ipari készítményeknek. Például a baromfitenyésztés nagy fellendülése következtében nagy számban szükségünk van baromfiszállitó ketrecekre és kosakra. A gyümölcstermeléssel az export növekedése igen sok téli munkaalkalmat teremt. Ne féljünk tehát attól, hogy a mit a házi iparosok készítenek, annak nem lesz piaca különösen, ha — mint a melyre való törekvés komoly jeleit látjuk, — a házi ipar térfoglalásával az értékesítés szervezésére is megfelelő gondot fordítunk. Egy érdekes tünete a korszellemnek, mikor azt is olvassuk, hogy a katonaságot bevonták a házi ipari akcióba. Ez tij! Ez érdekes. Szinte kiváncsiak lennénk a valójában látni, mikor a szépen feszülő császári nadrágra rákerül a munkáskötő s a hol bakamiatyánk pörgött, ott most a munkás előmester tanítja bakáékat, hogy készül a szatyor, a papucs meg a favilla. Valami húsz ilyen kaszárnya-tanfolyam van. Katonai regulával s itt e téren ez a regula fényes sikereket ért el máris. Mindezeket összegezve azt a bölcs uj szentenciát kell elmondani erre az egész becsületes szándékra, hogy az emberiségnek az a legnagyobb jóltevöje, a ki minél több munkát tud a népnek millióinak adni. A legfőbb jó a világon. És a téli házi ipar kérdését fejtegetve, valóban nem szabad elfelednünk a kérdés etikai jelentőségét. A munkában eltöltött életen ritkán vesz erőt a tunya, a nem boldoguló, a szerencsétlen ember szokott keserűsége. A mint a hol izmos házi ipar kezdetett, kevesebb a korcsmázó, a lézengő nép és nem tudnak a híveket horgászó vándorszónokok zavaros tanaikra híveket fogni. Méltán elvárhatjuk, hogy mindazok, a kik a nép hivatott vezetői: lelkészek, tanítók, jegyzők, birtokosok a falu népe jóvoltára a legnagyobb szeretettel fogják a földmivelésügyi kormány szép szándékát támogatni s mindent elkövetnek, hogy a hol házi ipari kurzus van, a nép ezt minél nagyobb számban keresse föl és a hol még nem volt, annak rendezése érdekében a szükséges lépéseket idejében megtegyék. Dr. Freysinger Lajos, mint író. Irta: Agárdi László. 5. Tordaynak tehetsége volt mélyebben behatolni a komolyabb gondolkodást igénylő eszmék tanulmányozásába. Bizonyságot tesznek erről a filozófiai körébe eső ismertetései és bírálatai, továbbá azon szempont, melyből bírálataiból kiindul és a melynek követelményeihez szorosan ragaszkodik. Nem esküszik ugyan egy elméletre sem, mégis meg lehet állapítani, hogy a politikai és általános érdekű cikkeiben a legnemesebb értelemben vett liberalizmus, még filozófiai és aethetikai műveiben az evolucionizmus irányították gon. dolkodását. Mig azonban az előbbi minden nemesen gondolkodó és érző emberben meg van, az utóbbi elmélet abban az időben keletkezett és nagy felforgatást vitt végbe a tudományok minden ágában. Taine milieu elmélete, a melynek lényege az, hogy az a kör, azok a társadalmi viszonyok, a mindennapi élet minden külső körülménye befolyással van arra, a ki közöttük él, ritkán fordul elő alkalmazásban írásaiban, de ezt nem lehet csodálni. Tudós és tudatlan egyaránt hatása alatt állott a múlt század 70-es éveiben a Darwintól megalapított elvolucionizmusnak, mely alatt a minden téren való természetes fejlődést értjük. Torday irodalmi munkásságában ez elmélet finomabb formulása jelentkezik, a mint általában az evolucionizmus elmélete inkább a természettudományok terén akart egy teljesen uj,minden hagyománnyal ellenkező világot teremteni. Egyik cikkében bővebben fejtegeti az elmélettel szemben elfoglalt álláspontját és el kell ismerni, hogy nagy komolyságra valló felfogással visszautasítja azokat a kinövéseket, melyek az elmélet nyomán az összes tudományokban, de különösen a theologiában és a természettudományokban elterjedtek. Meg van benne a tulajdonság, hogy a kicsinyeskedő, vagy irányokat követő és egy mesterre esküvő Írókkal szemben mindig felülemelkedik az általánosság színvonalára és magasabb szempontból foglalkozik a kérdésekkel. Ez nagy érdeme és igaz tehetségének legkiválóbb bizonyítéka. Száles kört átfogó ismereteivel magas hegy csúcsán áll, a honnan az aprólékos, kicsinyes dolgok meg sem látszanak; innen van Írásainak komoly méltósága és művészi becse. Ember ő, a ki felül tud emelkedni a mindennapiság és megszokottság szűk körén, alkott különböző értékű munkákat, de bármilyenek legyenek azok művészi értéküket tekintve, el kell ismerni, hogy komoly irói tehetségnek céltudatos munkássággal megalkotott művei. Ily irányú munkái között, ha nem is első helyen állanak, mégis kiváló elismerést érdemelnek kritikai dolgozatai. Verseket, könyvet, novellát, színdarabokat bírált és e bírálatok az e korbeli hasonló irodalmi termékek legjava közé tartoznak. Nagyon ismerte, vagy figyelemben részesítette Torday Kölcseynek azt a mondását, hogy az iró és a bíráló úgy viszonylatiak egymáshoz, mint Archimedes és az ács. Az alkotás, a teremtés mindig művészi lélek sajátja, viszont a bírálat, miként a rajz után az ács, csak kutat, vizsgál, elemez, összeállít. Hanem e működésben mindig nyilvánul tér, a hol a bíráló a maga eszméinek is kifejezést adhat és e pontban sántikál a fent említett hasonlat. A nemzetek irodalmában az ellenőrzés, a kritika nem csak jogosult, hanem szükséges is és mennél fejlettebb valamely nemzet irodalma, annál inkább bővelkedik aethetikai kérdések, általános irodalmi tételek fejtegetésével telt bírálatokban. Mert a kritika mint ilyen, csak ez esetben tölti be hivatását. Mihelyt megszűnik az irodalom támogatója vagy korholója lenni, azonnal megérzi az irodalom is és manapság j a jogosulatlan, a kiadóktól előre készített és a lapokban ellenőrzés nélkül leközölt kritikák ellen nem hiábavaló a panasz. Amint a helyes kritika előmozdítja az irodalom fejlődését, úgy a baráti érzéstől, vagy különösen érdektől vezetett csak annak romlására lehet. Torday költői művekről irt bírálatait a művészet lényegét kereső előkelő szempontok tüntetik ki. Általános fejtegetéseket nyújt a 70-esévekben tapasztalható széleskörű hányát-
