Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-19 / 73. szám
Huszonharmadik évfolyam. 73. szám. Vác, 1909. szeptember 19. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám óra 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Rottenbiller a törvényszék előtt. Újabb sikkasztását derítették ki! iLzért elhalasztották a végtárgyalást. A pestvidéki törvényszék szerdán vonta felelősségre Rottenbiller Sándort, a váci takarékpénztár hűtlen könyvelőjét a takarékpénztár kárára elkövetett sikkasztások miatt Rottenbiller bűne ismeretes: néhány koronát betett a takarékba, otthon a betétkönyveket meghamisította s később ezekre a betétkönyvekre vett ki pénzt. Ily módon 38977 K 79 fillért lopott el a takarékpénztártól, mely a sikkasztásra csak az évi zárlat után, de már Rottenbiller szökése után is jött rá. A bűnügy azonban nem nyert befejezést Időközben kiderítették, hogy Rottenbiller Sándor még egy 4007 koronás könyvet Jis hamisított s ezt a pénzt is felvette. E miatt njabb vádat kell emelni ellene s a tárgyalást elhalasztották. A bíróság elnöke K. Nagy Sándor táblai biró volt, a vádhatóságot dr. Takáts kir. alügyész képviselte, mig a vádlott védelmére dr. Bárczay ügyvéd képviseletében dr. Ernst Lajos ügyvédjelölt jelent meg. A végtárgyalásra beidézték dr. Tragor Ignác igazgatót, Donovitz Vilmos főkönyvelőt, a takarékpénztár két szolgáját, Winkler Nándor máv. irodatisztet, Rottenbiller egykori lakásadóját, Ráth Sándor városi számtisztet, Lantos városi alkalmazottat és Rottenbillarék volt szobalányát. Néhány váci érdeklődő is jelen volt a tárgyaláson. A biróság először több felsőbirósági ítéletet hirdetett ki s tizenegy óra tájon szólt az elnök: — A Rottenbiller-ügyet tárgyaljuk! Rottenbiller Sándor a vádlottak ajtaján egy börtönőr kíséretében lépett be. Idegesen éppen balra, a hallgatóság részére fentartott hely felé fordul s fürkészőleg nézi, hogy kik érdeklődnek az ő bűnügye iránt. De sok ideje nincs, mert az őr a biróság elé vezeti s az elnök beszólitja a tanukat, kiket figyelmeztet az igazmondásra. A takarékpénztár hűtlen könyvelője arcban alig változott. Kissé sápadtabb a börtön levegőjétől, haja felfelé fésülve arcát megnyultnak mutatja. Kávébarna öltöny van rajta, elegáns nyakkendő a lehajtott gallér alatt, modernül kapcsolt kézelő egészíti ki öltözékét, mely alig különbözik az ismert világfi öltözésétől. Azt hallottuk, hogy Rottenbiller ellátásáról gr. Majláth Gusztáv erdélyi püspök gondoskodik a vizsgálati fogság alatt. Állitólag Rottenbillerné kereste fel a püspököt s elpanaszolva sorsát, a főpásztor igy szólt: — Magát kinevezem tanítónőnek, férjéről gondoskodom s ha büntetésidejét kitöltötte, visszaadom a társadalomnak ! Az elnök kérdéseire elmondja Rottenbiller, hogy 27 éves, Budapesten született, nős, egy gyermek atyja, büntetlen előéletű. Vagyona nincs, tanult jogot is. Az elnök ismerteti vádat s hogy a sikkasztót 1909. május 8-ikától, mikor Kolozsvárt letartóztatták, előzetes letartóztatásban van. — Bűnösnek érzi magát ? — Igen! — válaszol halkan Rottenbiler. — Mi indította a sikkasztásra ? — Részben, hogy . . ^ itt elakadt a szava és hallgatott. — No majd megmondom én: az a budapesti leány, a szerető került sok pénzébe. Minden budapesti utján legalább ötven forintot költött. Vácon dorbézolt, erre kellett a pénz. — Minden pénzemet a házépítésre költöttem. — Hát nem volt a takarékpénztárban ellenőrzés ? — Nem volt. Igaz, hogy egyszer az igazgató a főpénztáros úrral beszélgetve azt mondotta: minden ember gazember, mégsem volt ellenőrzés, sőt mondhatom, abszolúte nincs is ellenőrzés. Azután elmondja, hogy hogyan hamisította a könyvecskéket, a melyre bárki által kivehetett a takarékpénztárból pénzt, mert nem ellenőrizték. — A hamisított takarékkönyveket pedig az irattárból kilopta ? A kőkapu. Áll a kapu setétes sárgán, Regéli rozsdaszinű márvány: Hogy egy királynő erre járt. Püspök parancsolt, jött a jobbágy, Serényen a követ vakolták, Hetekig sürgőit annyi kéz. Veszteglett a mezei munka, A hajdúk egyre a nyomukba És épült, épült a kapu. Ivét jó magasan emelték, Forró napon hullt a verejték, A kapu végre tornyosult. Csengtek és bongtak a harangok, A pesti úton nép tolongott És kiabált ezer ajak. Ily fényes pompa soha még itt! Ezüstös hintón hajtott végig A jó, kövér királyi nő. S hogy a kapu borult felette, Félvállról csak odavetette: Ach, lieber Graf,'wie nett. F. F. A goromba doktor. — Argenti Döme 1800—1909. — E hónap luiszanhatodik napján éppen száz esztendeje, hogy Argenti Döme dr., a híres homeopata orvos e világra született. Vác városában pillantotta meg a napvilágot,---———-----:----------------------;---------------------------ott is hunyta le szemét örök álomra ezelőtt tizenhat esztendővel; Vácról járt hajón Budapestre betegeit gyógyítani; hangos beszédének, szókimondásának hire innen repülte be az egész országot és inntn, váci házából, a melyet a piaristák templomával szemben épitett nádfödeles, régi szülői háza helyén, tett jót mindenkivel, a ki segítségét kérte. A rohanó élet hamar elfeledteti a holtakat. Lehet, hogy sok embernek már csekély tizenhat év elteltével is szinte ismeretlen az Argenti Döme dr. név, pedig valamikor sűrűn emlegették a királyi palotában, a hercegi családokban, a főpapok közt, nevezetesen a primási udvarban és a2 ország legelőkelőbb politikai és Írói köreiben is. Tudományának hire túlszárnyalta az ország határát, hogy szenvedőkön segítsen, gyakran elvitték Olaszországba is. Itthon pedig bejáratos volt a legelőkelőbb körökbe és mindenütt szerették, mindenütt nagyra becsülték. Illő, hogy születése századik évfordulóján néhány percre az ő emlékezetére terelődjék a figyelem. Argenti Döme a homeopátiának volt lelkes hive, buzgó terjesztője és Magyarországon igazi megalapítója. Az orvosi tudomány ez irányának több volt és ma is több az ellensége, mint a hive. Sok vita folyt a Hahnemann Sámuel alapította ez orvosi irányról, a mely meglehetősen ifjú volt még akkor, a mikor Argenti orvosi oklevelét megszerezte. Vele együtt alig néhányan tettek szert ismertebb névre, de mig a többieket csak mint orvosokat emlegették. Argentit tudományán kívül, a melyet több nyelvre lefordított és számtalan kiadást ért könyvei is bizonyítanak, híressé telte szókimondása is. Általában úgy ismerték, mint goromba embert, a ki senkivel szemben sem tesz lakatot a szájára. Doronggal felelt, lármás beszédű volt és egyre sikert érvén el, értékét vesztette előtte mások tekintélye, hogy annál jobban becsülje és becsültesse a magáét. Lehet, hogy a sok támadás, a mely orvosi irányát érte, tette őt az idők folyamán goromba emberré. Nagyon szorgalmas diák volt és igen erős akaratú. Hiszen szülői elhatározásával szembeszállva tanult és lett orvos. Az apja, ki szerb kereskedő volt, fiából is kereskedőt akart nevelni, de a fiú nem engedett és tovább tanult. Jól öltözködött, a divatot mindig figyelemmel kisérte, kifogástalan szalonember akart lenni, gitározott, még zeneművet is komponált és az egyik pesti orvosbálon elő is adták egy keringőjét. Vác egyszerű és a régi erkölcsökhöz, szokásokhoz ragaszkodó városában mindig megfordultak az emberek a választékosán öltözködő híres ember után. Cilinder, lakkcipő, elegáns sárga keztyű : igy járt Argenti mindig és később is, öregebb korában szívesen utánzott minden divatos dolgot. Egy szép napon például arra ébredtek a váciak, hogy a goromba doktor aranykarperecet visel.'
