Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-29 / 67. szám
Huszonhartnadik évfolyam. 67. szám. Vác, 1909. augusztus 29. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A két millió felosztása. (A város kérvénye a miniszterhez.) Vác, aug. 28. A városok segítségére a pénzügyminiszter két millió koronát vett fel az idei költségvetésbe, mely mindezideig, dacára, hogy az év nyolc hónapja már elmúlt, felosztva még nincs. Érthető, hogy az állami munkákkal erősen megterhelt városokban ez a késeikedés idegséget szült annál is inkább, mert olyan hírek keletkeztek, hogy a minisztériumban protekcióban fogják részesíteni néhány várost. Most azután a városok, melyek a két millióból a nekik járó összeget a tisztviselők fizetésrendezésére szánták, ismételten összefogtak s úgy a belügyi, mint a pénzügyminiszterhez külön-külön kérvényt intéztek, melyben a két millió felosztását sürgetik. A mi városunk képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésében foglalkozott ezzel a tanács részéről megtett indítvánnyal s most a következő kérelmet intézte Andrássy gr. belügyminiszterhez : Elvitázhatatlan köztudomású tény az, hogy a városok a szellemi élet lüktető erei, hogy a városok az ipar és kereskedelem gócpontjai s a mit talán a legelsősorban kellene mondanunk, a városok az igazi nemzeti érzés fejlesztésének s a magyarság erősbödésének letéteményesei s a nemzeti jogok legerősebb védőbástyái! Ismeretes tény ez minden bölcs államférfi előtt s ép azért már a múltban is történtek egyes törvényhozási intézkedések, melyek határozott célja volt a városok erősbitése s nemzeti kulturális és gazdasági missiók minél hathatósabb betöltése. A városok fejlesztése érdekében tett intézkedések azonban a gyakorlatban nem érték el a hozzájuk fűzött reményeket, mert a csekélyek mellett óriási terheket zúdítottak a városok háztartására a magas kormányok mindenkori vezérférfiai a városokra oktraválták mindazon szorosan vett állami feladatok részesét, melyektőlj az állam ép költséges voltuk miatt ahyagi érdekből szabadulni akart s a melyek kötelező végzése azután a szellemi és anyagi csőd széliére juttatta a városokat csaknem kivétel nélkül, lekötvén az állami funkciók végzésére hivatalnoki karuk legjavát megbénítva ezzel a várost saját fejlődésében, elvonva á rendelkezésre állott szellemi és anyagi erőket fejlesztetésétől. így görnyednek ma a városok az állami feladatok kötelező intézkedésének súlya alatt! Nagyméltóságod felismerte ezen a nemzet hivatott védbástyáit végromlással fenyegető veszélyt, bölcs vezetése alatt álló minisztériuma utján meg is tette azon intézkedéseket, melyek vég célja a városoknak megtéríteni azon tetemes költségeket, melyeket azok az állam által rájuk oktroált állami feladatok végzésére fordítanak. Tudjuk, hogy mily hehézségekkel jár Nagyméltóságod ezen igazán nemes s nemcsak a városokat, de az egész nemzet jól felfogott érdekét nagyon is közelről érintő akciója, de a tapasztalatból ítélve megtudja találni Nagy méltóságod a helyes kulcsot, melynek az állami dotátio megállapításánál igazságos mértékül kell szolgálni! Türelemmel vártunk ezideig a nagy horderejű kérdés helyes megoldására, bizalommal viseltettünk Nagyméltóságod igazságos s a mellett méltányos intentiói iránt, azonban látva a politikai élet láthatárán tornyosuló terhes felhőket, melyek elhárítása a legbölcsebb államférfiaknak is nehéz gondokat okozhatnak — s melyek a városok jogos óhajának teljesítése elé újabb és újabb akadályokat gördíthetnek s őket a minden oldalról elismert jogaik érvényesithetésélől bizonytalan időre elzárják, tovább nem késhetünk abbeli tiszteletteljes kérelmünk előterjesztésével, hogy a városok segélyezésére, iltetve a városi tisztviselők fizetésének rendezésére már a f. évi költségvetésbe felvett két millió koronának a városok között leendő sürgős szétosztása ügyébeu a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg intézkedni kegyeskedjék ! Az állami funkciókat végző s azzal terhelt városok nem képesek tisztviselőik részére a tisztes megélhetést biztosítani, a tisztviselők hiába zaklatják kérvényeikkel a város közönségét képvisető közgyűléseket, a város A nyűi. — Asszony, bámulj és gyönyörködj! — Nagyszerű — felelt az asszony — egy hatalmas nyúl! Hol vetted? — Kedves feleség, Györke Jóska egy vidéki barátom lőtte és küldötte be, azt irja, fogyasszuk el jó egészséggel. — Holnap pompás ingyen vacsora lesz, meghívjuk a komát. Pemeteéket és Zubolyékat! Tégy ki magadért feleség, úgy sem kerül pénzbe a pecsenye. ügy is történt! ... A vacsora felséges volt, megérdemli az asszony, hogy nyilvánosan, sajtó útján dicsérjem meg. A vendégek is páratlan jókedvűek voltak s éjfélkor a koma sirva tett szemrehányást, hogy becsaptam, mert nyulpecsenyéhez vörös bort szoktak szervírozni. Nagylelkűségi rohamomban hozattam hat üveggel a kávéházból. Másnap ebéd után megcsináltuk a számadást : A) Vacsora: 1. Felvágott és sonka ... 3 kor. — fill. 2. Nyúl elkészítés......... 1 kor. 20 fill. 3. Két kappan és csirke . . 5 kor. 60 fill. 4. Túrós, almás rétes ... 2 kor. — fül. 5. Sajt............................. 4 kor. — fill. 6. Gyümölcs................. 2 kor. — fül. B) Italok: 1. 4 liter ó-bor.................... 3 kor. 60 fill. 2. 6 üveg vörös bor (kávéházból) ............................14 kor. 40 fill. 3. Fekete kávé, thea, likőr . 3 kor. — fill. C) Szivarok: Cigaretta, szivar................... D) Károk: Villanyvilágítás.................... A cseléd eltört két tálat, három tányért (kölcsön voltak kérve) ....................... Elveszett két kölcsön ezüstkanal............................... 2 kor. — fill. 1 kor. — fill. 5 kor. 20. fill 3 kor. — fill. Összesen: . 46 kor. 60 fül. Tehát a nyúl.......................46 kor. 60 fül. Sóhajtottunk! . . . * * * Múlt héten levelet kaptam az én kedves Györke barátomtól, hogy vasárnap szabad ideje lévén, meglátogat becses nejével együtt s a napot nálam tölti. Igen örültem, mert 4-ike lévén, a feleségnek is volt 16 koronája és nekem is volt 7 koronám. Megállapítottuk a menüt . . . Vasárnap 8 órakor kimentem a vonathoz. A kocsiból kiugrott az én kedves Jóska barátom. Szívből megöleltük egymást. Azután belépett kedves neje. Kezet csókoltam. Azután jött egy csinos 20 éves kisasszony. Annak is kezet csókoltam. Utánna lesegitettek egy érdemes öreg asszonyt, a mamát. Kapkodtam a levegő után, de néki is kezet csókoltam. De mi szörnyű zaj hallatszik a kupé belsejéből? A talány meg lett fejtve. Leugrottak a csemeték. Józsi, Tera, Böske meg a Pali, de ezek már nem csókoltak kezet. Utánnuk véghetetlen bájjal lelépett két fiatal ember, a tanító úr és a segédjegyző úr. Rendkívül megörültünk egymásnak és megtartottuk a bevonulást. Tizenegyen, igen tizenegyen mentünk kérem alássan . . . Szegény drága feleségem úgy megijedt, oly zavarba jött, hogy a tanítót és segédjegyzőt csókolta meg, az asszonyokkal pedig kezet fogott. Sikerült egy pillanatban a fülébe súgnom: — asszony — az Istenért, mindent hitelbe .. Szeretett vendégeim elfoglalták a lakást. Én egy cédulát irtani Barihoz, melyben elismertem, hogy hét kávét 10 süteményt, egy tál felvágottat s egy üveg szilvóriumot átvettem. Ez volt a reggeli. A cseléd e közben kosarakkal, tálakkal rohant mészároshoz, henteshez, pékhez, fűszereshez . . . Délelőtt kedélyesen beszélgettünk s az én gyermekeim és a vedégfiuk kinn az udvaron rablót játszottak. Délfelé Jóska barátom proponálta, menjünk el egy pohár sörre. A legnagyobb örömmel . . . Természetesen az én fiaim sem maradtak el s igy tizenöten vonultunk be a sörházba. Kifizettem 72 pohár sört, 142 ringlit és 38 sóskiflit, illetve az árával adós maradtam. Soha még úgy ringlit enni nem láttam. Emlékszem reá, gyermekkoromban én ettem úgy a mazsola szőllőt. A tanító úr komoly képpel állította, hogy
