Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-29 / 67. szám
n VÁCÍ HÍRLAP anyagi tehetsége hiányában a tisztviselők jogos kívánságai nem teljesíthetők. Nagyméltóságodnak áll módjában ezen a többször hangoztatott s a törvényhozás és a kormányhatóság által is „tarthatatlan" — sőt „tovább tűrhetetlen“-nek ismert állapoton addig is — mig az törvényhozási utón a városok háztartásának, a tisztviselők fizetésének rendezésével, megtörténhetik a rendelkezésre álló két miiló korona segély sürgős kiutalványozásával segíteni, mire ismételten kérjük Nagyméltóságodat. Vasárnapi levél. A cigányokról. Nem a muzsikusokról, nem a békés váilyogvető cigányokról szólok ezúttal. Megtelepült polgárok ezek, kik kezük munkájával keresik meg kenyerüket. Igaz, hogy cigény.zenészeink között sokan vannak, s kik egyáltalán nem hivatott művelői a magyar dalnak, a magyar zenének. Soknak a kezéből — ha kell — égyveres hatalommal venném ki a hegedűt, a cimbalmot . . . mert bizony többet ártanak, mint használnak a magyar nótának. A vátyogvetők között is még nagyon sok a megbizhatlan elem, de mégis jó úton vannak ... ne bántsuk őket! A muzsikusok és vályogvetők között a rosszindulatú egyének, egyáltalán nincsenek nagyobb arányban képviselve, mint a többi polgárság sorai között. A kóbor cigányokról szeretnék szólani, társadalmunk eme élősdi férgeiről. Nemrégiben a közelben garázdálkodtak ismét: Galgagyórkön. Nem ritka eset ez. Valahányszor haliunk róluk, elcsodálkozunk, hogy még a XX. században is megtörténik az ilyesmi. Kitünően szervezett csendőrség, a közbiztonság állapota állítólag folyton javul ... a cigányok azonban mindezek dacára a régi módon garázdálkodnak. Azt hiszem, hogy a betyárvilágot kipusztitó pandúrintézmény ezekkel is elbánt volna. A mai közigazgatás nem tud semmire menni e népséggel. József főherceg a legnagyobb szeretettel próbálta meg a telepítésüket. Az eredmény semmi. Sőt sok esetben káros volt, mert vérszemet kaptak a szeretetteljes bánásmód láttára a többiek is. Magyarországnak egyik szégyenfoltja ez. A cigánykérdés rendezése régi idő óta felszínen van. Azt hiszem, törvényt hoztak is egy csomót. Végrehajtolták-e nem tudom, de úgy érzem, hogy nem újabb törvényekkel, hanem csupán az e téren való következetes eljárással lehetne — nem is olyan hosszú idő alatt — teljes eredményt érni. A munka élére egy olyan Ráday Gedeonféle embert Kellene állítani, majd csinálna az rendet. Ahol elég keztyűs, a hol szükséges vas kézzel. Hazánk összes községeinek, városainak ki kellene adni az irányelvet, hogy igyekezzenek mentői tűrhetetlenebbé tenni a kóborló cigányok számára községeik területét. Folyton zaklatni, nyugtalanítani őket! És a lótartást megtiltani nekik. Cigánynál lovat ne tűrjenek — nagy lesz az eredmény ! A jő/őre nézve pedig a cigánykérdést teljes mértékben hazánk gyönyörű intézményének, a gyermekmenhelyeknek segítségével lehetne az ország előnyére megvalósítani. Arról meglehetünk győződve, hogy a cigánykérdést másképen megoldani nem sikerülhet, ha csak gyermekeiket el nem vesszük a vándorló cigányoktól. Ezt kell megcsinálni. Sok címen — rossz nevelés, iskoláztatás hiánya stb. — lehet a cigánylurkót elhagyottá nyilváníttatni, a kikből azután a gyermekmenhelyek derék, talán munkaszerető magyar állampolgárokat nevelnének. Szentgyörgyi. Éjjel a Konstantin-téren. Kapuk és boltok rég bezárva, Az emberek aludni mentek, Elült a vad, vásári lárma, Durva zsivaja szombat estnek. A kávéházból kusza nóta Halk hullámokba ki-kicsendül, Vánszorog egy kopott anyóka A nagy, sötét téren keresztül, Most hang rikolt. Valami részeg Nagytántorogva dűl a falnak, Torkából buggyan zagyva ének. Elesik, káromkodik, hallgat. A piac sátrai pihennek, Elég volt a munkából máma, Csak néha töri meg a csendet Egy-egy kofának harsány álma. Kocsizörej. Kacaj. A pesti Vonat késő utasai voltak — Hallom őket még egy pár percig, Alakjuk a homályba olvad. Mellettem suhannak a párok És eltűnnek a nyári éjbe, A hogy fáradtan végig járok Tompán kopog a lábam lépte. Megállók most az utcasarkon. Egy ablakból pislog a lámpa És egy sápadt fekete asszony Búsan bámul az éjszakába. F. F. Hírek. — József főherceg a váci járásban. József főherceg csütörtökön reggel automobilján Püspökhatvan községbe ment, a hol az első honvédgyalogezred harcászati lövészetet tartott, A főherceg reggel hét órakor érkezett a községbe, a hol Trupp Antal községi jegyző fogadta az elöljáróság élén, majd Frankó József esperes üdvözölte. A főherceg a fogadtatást megköszönte s felkoszorúzott kocsin a lőtérre hajtatott. A lövészet befejezése után tizenegy órakor visszatért a községbe, majd automobilján eltávozott. — Esküvő — eljegyzés. Kiss János városi iktató szerdán esküdött örök hűséget arájának Zoltán Szilvikének Losoncon. — Ifj. Fodor Imre kultuszminiszteri számtiszt eljegyezte Vácon Almási József nevelt leányát Uwira Blanka kisasszonyt. — Boldogságot az ifjú pároknak! — Kalasanzi-ünnep a piaristáknál. A kegyestanitórend alapítójának névüunepét a szokott kegyelettel ülték meg pénteken a piaristáknál. Előző napnak reggelén érkézcirkuszba, mi férfiak pedig a „sógor“ indítványára a „Zrínyibe", mert az nagyon kedélyes hely. Ott volt egy csomó jó ismerős, Györke sógor meghívta őket az asztalunkhoz és hordatta kontómra a bort. A szomszéd asztalnál négyen ferbliztek. A tanító úr, a ki gibicelt, félre hivott és kért öt forintot kölcsön. Lojálisán megmutattam a pénztárcámat, hogy hat forint az összes pénzem, abból kell a cehhet fizetnem. Kijelentette, hogy az összes cehhet ő fizeti, mert az ott ülő játékosoknak fogalmuk sincs a ferbliről. Végül nagy könyörgésre és becsület szóra átadtam az öt pengőt. Rövid 10 perc múlva pénz nélkül kelt fel, tárgyalásba bocsátkozott a vendéglőssel, Györke sógorral, de a hitelművelet úgy látszik nem sikerült, tehát leült és egy helybeli tanítóval összeveszett az ütenyrendszer felett, majd kibékültek s együtt szidták a tanfelügyelőt. Este 6 órakor nagynehezen bírtam őket lakásomra vinni. A hölgyek már otthon voltak . . . 14 adag kávé, 20 sütemény, három tál felvágott ... Ez volt a vacsora. A férfiak danolni kezdtek és Györke „sógor“ azt proponálta, hogy maradjunk reggelig . . . Szegény feleségem rosszul lett... szerencsére az asszonyok nem engedtek és kivonultak a vonathoz. A bojtorjáni rendet dicséri az, hogy két rendőr az egész úton végig kisért bennünket, kért, fenyegetett, hogy csendben legyünk. Az állomásmi senkinek sem volt aprópénze, szerencsére volt ott egy ismerősöm s a kilenc jegyet megváltottam. Könnyökkel szememben búcsúztam el s szeretett vendégeim megígérték, hogy legközelebb ismét meglátogatnak. A kocsi ablakából a hölgyek kendőikkel, a férfiak kalapjaikkal integettek annyira, hogy a szegény tanító úr kalapja itt maradt . . . Kimerülve, kifáradva értem haza az állomásról , . . imádott nőm ott ül az asztalnál búsan, árván . . . Vigasztaltam őt, előhoztam a történelemből példákat, midőn a pogány törökök és tatárok egész városokat és falvakat megettek, a midőn, a Tisza néhány nap alatt egy nagy várost, Szegedet tönkretette. Elkeseredésében azt kívánta tőlem, üljek le, számítsam ki, mibe kerül az ajándék nyúl. A tanácskozáshoz beidéztetett Juli is és megcsináltuk a számadást, a mely végeredményben a következő képet tüntette fel: ő otthon vacsora után három-négy dobozt eszik meg kon ektnek. Félkettőkor haza mentünk ebédelni. A harmadik fogásnál Jóska barátommal „sógor“ lettem, s az összes jelenlevőkkel pertu. A mi asztalunknál rendkívül vig volt a hangulat, ellenben a gyerekek asztalánál állandó volt a háború és verekedés. A legnagyobbik fiamat végül alaposan elvertem. Drága boszszut állott érette. Oda ment a „sógorasszonyhoz“ és megsúgta neki, hogy a városban előkelő cirkusz van. A sógorasszony és az anyja^ ünnepélyesen bejelentették, hogy még soha életükben nem voltak cirkuszban. A ménkő sok kölyök versenyt ordított, hogy ők sem. Az uj sógor szerényen proponálta, miszerint a fehér népek és gyermekek menjenek el a délután kezdődő cirkuszba és felkért váltsam meg a egyet. Szó nélkül támolyogtam ki a konyhába. — Juli — szóltam a cselédnek — magának van tiz forintjai — Igen is \an kérem, de holnap ruhát akarok venni. — Adja ide, holnap kap tizenegy forintot , . . és menjen hozzon, három 60 krajcáros és kilenc 20 krajcáros cirkusz-jegyet. Az asszonyok és gyermekek elmentek a