Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-08 / 61. szám
Huszonharmadik évfolyam. 61. szám. Vác, 1909. augusztus 8. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Márla-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Két óra a közügyeknek. {Közgyűlés a városházán.) Vác, augusztus 7. Nyári melyben már a harmadik közgyűlés rövid idő alatt: nem is nagyon sokan erőltették meg magukat a városatyák közül, hogy csütörtökön délután felfáradjanak az uj közgyűlési terembe. Nem többen, csak huszonnyolc városatya érdeklődött a rendkivüli közgyűlés iránt, a huszonnyolcból is vagy tizen elmentek: elég egy óra is a közügyeknek. Hát nyáriasan, az érdeklődés hiánya mel lett kezdődött a közgyűlés s úgy festett, hogy egy negyed óra alatt végezni fognak. Az elején, a hol befejezett tényekről szokás jelentést tenni, gyorsan átestek. A polgármesternek szívesen megadták a hat hetes szabadságot. A káptalan és a Kúria. A káptalan tulajdonát képező Kúria tudvalevőleg uj bérlőt kapott Hanusz Béla személyében. A káptalan Hanusz kedvéért nagyobb átalakításokat végeztet a tönkre tett Kúrián s most azt kérte a várostól, hogy a szálló pöcegödrét a városi csatornába köthesse be. A közegézségügyi bizottság, mely máskor ilyen kérelmet rendesen megszokott tagadni, azon a címen, hogy a Káptalan-utcai házak úgyis bevezették pöcegödreiket a csatornába, a Kúriának is engedtessék ez meg. Nem azért volt azonban jelen a 28 városatya közt Novák Antal, hogy könnyen keresztül menjen az indítvány. Novák, ki a . legbenjaminabb városatyák közé tartozik, nem szokott hallgatni s ellenzékeskedik. Most is felszólalt és a közegészségügyi bizottság indítványa ellen foglalt állást. Azt ajánlotta, hogy ne engedjék meg egy ily nagy épület pöcegödrének bevezetését, hanem a káptalan tőzegszóró alkalmatosságokat rendezzen be a Kúrián. Ivánka Pál, Hübschl Kálmán majd a polgármester szólt s aztán úgy határoztak, hogy a káptalannak ajánlani fogják, hogy tőzeggel próbálkozzék a rossz illatot eltüntetni. Ha ez nem sikerülne, úgy újra kérelmezzen és majd jóindulattal lesz a közgyűlés. Lőwinger ék. A kavics, a miből még pör lesz! Lőwinger F. Sándor, a városi kavicsbánya bérlője társult Lőwinger Samuval és a kavicsbánya környékén levő földek bérletét a bérlőktől magához akarja váltani. Azt kéri a várostól, hogy a szerződés átírására adja meg az engedélyt. A határozat előre volt látható: megtagadták a következő indokok alapján: A vác—gödöllő—budapesi villamosnak a város szállítja a kavicsot. Lőwinger Sándorral, mint a kavicsbánya bérlőjével erre szerződésben már régen megállapodtak, de Lőwinger Samu, mint harmadik személy ezt megakadályozhatná, ha a szerződések átírását a közgyűlés megengedné. Ha pedig Lőwingerék a kavicsszedést nem engednék meg, úgy a tanács vegye igénybe a karhatalmat — mondotta ki a közgyűlés. A csemetekert. Egy csomó illetőséget utasítottak el szokás szerint, a telekügyekben, szintén szokás szerint nem határozhattak, mert a városatyák általános többsége nem volt jelen, hát a kender földeknek bérbeadását tárgyalták. A in. kir. erdőhivatal bérli ezt a tizenkét holdat évi 1718 koronáért a csemetekert részére s a bérlet fejében évente még ezer darab gyümölcsfacsemetét díjtalanul köteles váciaknak adni. A tanács azt indítványozta, hogy a szerződést újabb tiz évre kössék meg. Felállott Hegedűs Pál s azt mondja, hogy a gazdák nincsenek megelégedve a csemetefák minőségével, kérje a város, hogy jobb minőségű fákat osszanak ki a csemetekertből. Ki is mondta a közgyűlés, hogy a szerződésbe fel fogja venni, hogy első osztályú csemetét köteles az állam juttatni a váci gazdáknak. 250 ezer helyett 280 ezer. Meghosszabbították egy évre a kisörház bérletét (állítólag a postakincstár még mindig alkuszik a telekre) a tanonciskola jövő évben 2755 K deficittel fog dolgozni, ezt az összeget a közoktatásügyi minisztertől kérik aztán a közgyűlés legfontosabb tárgyára tértek át: a városi villamos mű kibővítésére. A polgármester elmondotta a közgyűlésnek, a mit az egész város is vall, hogy ha-A hir. — Heine. — Föl szolgám, nyergelj szaporán! ülj lóra sebesen! nyargalj Duncan királyhoz el, túl erdőn, földeken. Osonj az istállóba, várj. Jön a lovászgyerek. Faggasd ki a két lány közül melyik váltott jegyet. Ha igy felel: a barna volt, a hirt hamar hozod. De ha igy szól: a szőke volt, nem sürgős a dolog. Eredj a köteleshez el, vásárolj kötelet, poroszkálj haza csendesen, aztán elémbe tedd. F. F. A nyári divat. r> vagyunk mi divattudósitók! Mi CSt) i'riumot nézzük, beszélünk tavasz . 1; tanácsolunk a kánikulára, mert hiszc annak kellene lennie, pedig most, a . ezeket a sorokat irom, inkább hide, ;nt meleg. Dehát mi meg nem állhatu.n künk sietnünk kell az idő kerekével, mondanunk minden idénynek a mag üvat^v n^eri egyszerre csak, alig hogy egyet kettő»'o-dulunk, itt lesz az ősz s akkor már a sorját váró sok hímzett batiszttal s egyébb, a nyárra szánt szövettel mi lesz ? Mi fázunk s az a ki a francia tengerparton nyárral, csudadolgokat beszélhet az ott uralkodó fényűzésről, különösen a társasösszejöveteleken, estélyeken, melyeken mármár a jövő idény előharcosait láthatjuk. Legnagyobb szerepe jut ebben a fényűzésben a mindenféle fajta csipkének. Vannak ruhák, a melyek egészen velencei csipkéből vagy stantilltüllből készülnek. A csipk emintája aranyszállal van körülszőve; az irlandi csipkét viaszgyönggyel, mert valóságos művészi hatást lehet ezzel elérni. A másféle estéli ruhák könnyű habos szövete, a leghalványabb divatszinben, a rajta áttetsző voálmedalionra hull, mely arany-, ezüst- vagy acélszövedék. Villamos fény mellett az egymásba olvadó színek legszebb vegyülékét lehet elérni. Különös nagy fényt űznek köpenyekben. Majd minden ruhának megvan a megfelelő köpenye. Legkedveltebb anyaga a diszköpenynek a sima, hímzett tüll; a selvemmuszlin hímzéssel és berakott csipkével, az arany- és ezüstmintázatu kinai krep. A bélése: selyemsifon, vagy gáz kétszeresen, háromszorosan egymásra rakva, néha még plisszés is. Szinte tanulmányozni kell az ilyen köpenyt, hogy végre lássuk, tulajdonképpen miből is van összeállítva. A tengerparti kalapok türhetőek nagyság tekintetében, már csak a, szél miatt is. Vannak panamakalapok lágy, tarka fátolyszövettel díszítve; más kalapok egészen be vannak vonva toile de jonyval; meg mások csipkéből és hímzésből vannak összeállítva, mig a díszük megegyezik a ruháéval. A durva, egyszínű szalmafonásu kalapok szalag- vagy szárnytolldisszel különösen kedveltek utazásra s a tengerparti sétákra. Ámde bármilyen legyen is a kalap, mindig jut szerep a nagy gázfátyolnak, mely a fejet s a kalapot festői módon burkolja be és vannak hölgyek, a kik sajátos sikkel, utánozhatatlanul kecsesen tudják redőzni a habos, halvány fátyoldiszt. Párisban a színdarabok rendesen nagy befolyással vannak a divatra. így a sokat emlegetett „Chanteclair“ megadta az eszmét egy különös kalapra. A formája fekete szalmafonás, jobboldalt felhajtva; a dísze: egy csomó csillogó kakastól!, melyhez élethű vöröstarajos kakasfej járul. Ez a „chapeau Chanteclair“ a legnagyobb újdonság. Ünnepélyesebb alkalomkor megint csak a nagy kalapokat látjuk, melyeket a tavasz hozott: óriási terjedelmű formák ezek, mélyen benyomva a fejre. Legújabb formájuak, melyek baloldalt merészen fel vannak hajtva, de jobbról majd hogy a vállat nem érintik. Ezeknek a kalapoknak a dísze leginkább toll, göndöritetlen structoll, melyet a fran-
