Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-08 / 61. szám
'> VÁCI HÍRLAP laszthatatlan immár a villamos telep kibővítése. Erre pénz kell, sok, mennyi: majd felsorolja HübschI Kálmán mérnök. A város mérnöke szépen elő is adta, hogy a motorikus rész 31,355 koronába, a Litzenmayer gép 82,400 koronába az építés 8900 koronába, a lakóház 50,000 koronába, a transzformátorok és |vezeték kicserélése 35 ezer koronába kerül, a régi tartozást is meg kell a Ganznak űzetni, ez is 21 ezer korona. — A mi vigasztaló van ebben a nagy kiadásban, — mondotta a polgármester, a ki most ismét átvette a szót — az, hogy a villamos mű ezt a nagy summát önmaga fogja törleszteni, vagyis a város polgárságának csak a kölcsön felvételéről kell gondoskodnia, újabb megterheltetés nem hárul reá. Az előirányzott 250 ezer korona kevés lesz, ennél fogva 280 ezer koronát vegyőnek fel. .. A városatyák szó nélkül beleegyeztek s a motort és az elektromos áramot termelő gépet már ebből a közgyűlésből megrendelték, mert ezeket csak 7—8 hónap múlva képes a gyár szállítani. Ha a vége jó . . • Az utolsó tárgyakat is türelemmel hallgatták a városatyák,pedig már két órája, Hogy egy helyen ültek s még dr. Franyó István, kinek legkisebb az ülőképessége, sem mozdult meg. Hörl Péter dr. városi főorvos jelentését, hogy a városban semmiféle járvány nem volt, tudomásul vették s szó esett Kálló Antal rendőrkapitánynak adandó három hónapos szabadságról. A polgármester nagy jóindulattal kezelte a kérelmet: — Azt hiszem, megadjuk a kért szabadságot, mondotta — és kívánjuk, hogy ereje teljében térjen vissza a munkához rendőrkapitányunk ! Persze, hogy megadták a szabadságot. Csak néhány városatya kíváncsiskodott: — Ki helyettesíti? — Azt az alispán határozza el a tanács felterjesztésére — adta meg a felvilágosítást a polgármester. A vadász-emberek körülfogták a rendőr kapitányt, (minthogy úgyis vége volt a közgyűlésnek) és lelkére kötötték, hogy aztán elmenjen szabadságra. — Mert az J még sem lehet, — tették hozzá — hogy Kálló Tóni kivegye a hosszú szabadságát és azt itthon töltse el úgy, hogy naponta járja a határt és kilője a foglyokat és nyulakat! Vasárnapi levél. V. S. E. A »Váci Sport Egyesület« a közelmúlt napokban választmányi gyűlést tartott, melyen elhatározta, hogy e hónap felé atlétikai versenyt rendez. A verseny a »Magyar Atlétikai Szövetség« szabályai, irányítása alatt folyna le. A »Magyar Atlétikai Klub«-nak nemrégiben kint járt tagjai a támogatást megigérték. Ők maguk, vagy 30—40 nevezésről biztosítják egyesületünket. A »Váci Torna Klub« részvételére is számíthat a »Váci Sport Egyesület « az atlétikai verseny rendezésének eszméje a V S. E. vezetőségének kitűnő sporlérzékéről tanúskodik. Bár Vácnak és a Váci Sport Egyesületnek legtermészetesebb sportja az evezés, mégis a többi ágairól a testedzésnek sem feledkezik meg. Ez különben már eddig is bebizonyították. A tenisz, a vívás is kellő támogatásban részesül. Egy kis támogatással (a város részéről) a korcsolyázást is mindnyájunk megelégedésére ápolná. Hogy azonban mégis csak az evezéssel tudott országos hírnévre szert tenni: ezen senki sem csodálkozzék. A hegyes vidékek lakói gyalogolnak, szereken tornáznak, szánkóznak, tenniszeznek; a sik vidék lakjóa lapdázik, tornázik, fut, kerékpározik. A viz partján élő ember csónakázik, evez, úszik. Budapest lakossága a sport minden ágát műveli, a testedzés minden fajában első az országban, sőt eg3rikében másikában világhírű. Igen ám, csakhogy fővárosunk a kedvező fekvésénél, változatos vidékénél fogva, valamint azért, hogy ott az emberek százezreiből válogathat magának hivatásos művelőt minden egyes sportág: alkalmas körülmény az általános és az egyenkinti sportágazatok nagyarányú fejlesztésére. Az egyes vidéki városok (különösen a kevesebb iakóval bírók, ilyen Vác is) valóban hírnevessé a sportnak csak egyik faját tehetik. Duna- és Tiszamenti városainknak az evezés a legtermészetesebb sportjuk. A nyugatiállamok folyóvizek partján elterülő városai mind százados evezős múlttal dicsekednek. Mi még évtizedes múltról sem beszélhetünk. Meg is látszik ez versenyeinken. Vidéki evezőseink legtöbbje egy-egy versenyben való lemaradás után nyugalomba vonul. Többet alig hallunk róluk. Pedig éppen egy-egy kudarc után kellene még nagyobb lelkesültséggel felkeresni az ellenfelet. Városunkban oly szép fejlődésnek indult az evezés, hogy ezidőszerint nem lehet ellene semmi kifogásunk. Nemcsak a versenyeket értem ez alatt, hanem ezenkívül az evezést általában. Evezőseink sok szép kedves kirándulása minderről tanúskodik. Egyáltalában elevenebb az élet a Dunán néhány esztendő óta. Igen sokan bérelnek csónakot egy-két órára, kik többre és bizony nem bánják meg. Olykor este szinte velencei életei láthatunk, hallhatunk a Duna-partról. A »Váci Sport-Egyesületnek« műkedvelő evezősök számára is van egy-két csónakja. Hölgyek számára is van egy mesés csónakja. Jó lesz most már használni ezeket is, mert különben még megbánják, hogy teljesítették az egyik vasárnapi levelemben a műkedvelő evezősök nevében lett kérésemet. De eltértem az atlétikától. No nem baj. Lesz még arról is szó bőven. Az a fődolog, hogy lesz még ilyen is. Nem vetheti senki szemére a »Váci Sport Egyesület «-nek az egyoldalú sport-fejlesztést. Szentgyörgyi. Hírek. — A polgármester szabadsága. Dr. Zádor János polgármester a közgyűlés által engeriák „pleureuses« nek nevez és olyan toll tüzékek, hogy valóságos kis vagyont képvi selnek. Egy nagyon elegáns bárónén az utolsó peauvillei futtatáson zöldfonású finom szalmakalap volt, ilyen bokrétába kötött halványzöld pleureuses dísszel. Szakértők 1500 frankra becsülték a kalapot. És volt idő, éppen száz esztendeje annak, amikor Jozefin császárnét pazarlónak mondták, a miért hetven frankot fizetett a divatárúsnéjának egy kalapért. De hát változnak az idők és ebbe bele kell törődnünk, csak azon lehetne legalább segítenünk, hogy mi ne változnánk velők. Három exotikus apróság, (Mit meg nem esznek az emberek. — A ferde orr az okosság jele. — Megcsalt férjek egyesülete.) Európában aligha akadt még példa olyan exotikus jellegű étlapra, mint a minő a napokban egy párisi társaság bankettjének a menüje volt. A társaság, a melynek Societé Nationale d’ Avalimitation a neve, elhatározta, hogy ezentúl minden évben reudez egy ilyen exotikus eledelekből összeállított lakomát. De lássuk csak a legutóbbi lakoma étlapját. — Struc tojásból rántotta. — Fogas. — Bordás-hús ujzélandi kengurúból. — Nyárson sült nandú (egy amerikai struc fajta.) — Nandúmáj pástétom. — Bánán-főzelék. — Az italok között volt malát és mézviz is. A bankett résztvevői különösen a kenguru pecsenyét dicsérik és nagy jövőt jósolnak neki. Megjegyzendő, hogy az étlap összeállítása tudományos alapon történt. Összehasonlítás végett ide jegyezzük annak a társaságnak az étlapját, a mely 1870. Karácsony estéjén ült össze lakomára a párisi Voisin vendéglőben. Ez a kevésbbé tudományos alapon készült étlap a következő volt: Szajnái halleves. — Farkaskottlet borsó főzelékkel. — Körített macskasült. — Tevepecsenye. — Elefánt aprólék. — Spárga konzerv. * Egy elterjedt babona szerint a ferde orr az okosságnak a jele. A tudomány vizsgálat tárgyává tette ezt a balhitet és valóban úgy találta, hogy sok nagy embernek ferde orra volt Károly Ágost weimari hercegnek, Daniénak, Woltairenek, Bobespiernek és Franklinnak, kevésbbé feltűnő volt: Cromwell, Mirabeau, Talleyrand és Weber jobbra hajlott orra. Balra hajtó ferde orra volt Foxnak, Thorwaldsennek és Humboldtnak , valamint Nagy Frigyesnek, Luthernek és Mendelssohnnak is, csakhogy valamivel enyhébb mértékben. Mindamellett a ferde orr oka nem az illető nagy szellemi tehetségeiben keresendő, hanem inkább abban, hogy hogyan fekszik az illető, a mikor alszik. A ferdeség valószínűleg attól a nyomástól származik, a melynek az orr alvás közben ki van téve. ♦ Az egyesületalakulás igen sok ágazati fajának legujab hajtása a megcsalt férjek egyesülete, a mely a majnaparti Höchst városkában létesült. A »Höchster Kreis Blatt» idevonatkozólag a következő hirt közli: . „Megcsalt férjek egyesülete. Mivel városunkban és a környéken gyakran megtörténik az, hogy egy asszony tisztességtelen módon faképnél hagyja az urát, meg a családját, elhatároztuk, hogy az ilyen sorsba jutott férjeket egyesületbe tömöritjük, a hol tanácsokkal látjuk el őket a hol mindenki elmondja tapasztalatait és a hol, ha a viszonyok úgy alakulnak, egy bizottság útját egyengeti annak, hogy a gyermekek ismét visszakerülhessenek az anyjukhoz és az elhagyott férj újra hazakaphassa feleségét. Már megalakult az elnökség, a mely bárkit szívesen vesz fel tagul. Az egyesület helyiségeiben teljes törvénygyűjtemény áll a tagok rendelkezésére és abból mindenki megtudja a váláshoz szükséges tudnivalókat. Eddig összj. sen tizenhat tag jelentkezett, a mi feltéfien bizonyíték arra, hogy az egyesület nélkülözhetetlen. Tagsági dij nincsen. Felszítjuk az érdekelteket, hogy holnapután este kilenc órakor jelenjenek meg a Bavjscher Hofban A tanácskozás zárt helyis-gben lesz, a hová csak azokat bocsátják ne, a kik igazolni tudják magukat. Az-* *óökség: Herr Erasmus Hain Jákob és Mörner Carl.«
