Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-25 / 57. szám
VÁCI HÍRLAP T lü korona segélyt kap; ha a baleset következtében meghal, hátramaradt családjának egyszersmindenkorra 400 korona segélyt, vagy ha családja nem maradt, temetésére 100 korona segélyt ad a pénztár. Ezt adja a pénztár évi 10 korona 40 fillér járulékért, természetes, hogy 1200 koronáig fel fokozható a nyugdíj a mikor a fizetni való 10-szer annyi. A mai aktuális alkalomból visszatérünk a cséplőgépnél alkalmazott munkások biztosítására és itt felhívjuk az érdekelt gazdaközönséget, hogy a kollektiv biztosítást oly minimális tételű és a biztosításnak elmulasztása oly szörnyű felelőséggel jár, hogy igen nagy fokú indolenciáról tesz tanúságot az, a ki munkásaianak sorsáról nem gondoskodik. H i r e k. — A váci főgimnázium uj igazgatója és házfőnöke. A kegyes tanitórend kis káp talanja e hó 22-én ülésezett s megválasztotta a rendházak íőnökeit. A váci ház, mint előre tudva volt, uj főnököt s a főgimnázium a házfőnök személyében uj igazgatót kapott. Dr. Schweighoffer János, ki egy év előtt foglalta el Vácon a házfőnöki s igazgatói állást, rövid idő alatt lemondott a házfőnökségről s kijelentette, hogy az igazgatói tisztet is csak egy évig viseli. A kiskáptalan dr. Schweighoffer János helyébe Baksay Józsefet választotta meg váci házfőnökké s ő lesz főgimnáziumunk igazgatója is. Baksay József, ki a szegedi rendházból jön intézetünk élére, 22 éves tanár s nem mint idegen kerül Vácra. Baksay Károly prelátus-apátkanonok nagybátyja, Baksay György volt váci takarékpénztári könyvelőnek peoig bátyja. Az uj házfőnök és igazgató a tegnapi nap folyamán már Vácra érkezett és tanácskozott dr. Schweighoffer János elődjével a rendház és a főgimnázium átvétele ügyében. Olvasóinkat bizonyára a többi választások is érdeklik, ezért itt közöljük: A választás szerint a váci ujoncnevelőintézet mestere: Bandveg Mihály; házfőnökök: Budapesten Szölgyémy János, Debrecenben Jászai Rezső dr., Kecskeméten Tóth György dr., Kisszebenben id. Holczinger Imre, Kolozsvárott Nemes Endre, Léván Tóth Sándor (uj, Kecskemétről), Magyaróváron Rappensberger Vilmos, Máramarosszigeten Keller János, Nagybecskereken Balázsi József, Nagykanizsán Horváth György, Nagykárolyban Récsei Ede, Nyitrán Horváth Sándor, Podolinban Mondik Pál (uj, Kolozs várról), Privigyén Rózsahegyi János, Rózsahegyen Sárffy Ignác, Sátoraljaújhelyt Nyilossy Károly, Selmecbányán és Bélabányán Rauchbauer József dr., Szegeden Szinger Kornél, Szentgyörgyön Pálmai Miklós, Tatán Pintér Elek, Temesváron Számek György dr., Trencsénben Krasznyánszky Károly, Veszprémben Takács József. — Szent István ünnepét Esztergomban az idén is az előző évekhez hasonlóan, de tágabb keretben ülik meg. A rendezőség élén maga a város polgármestere, illetve tanácsa áll. Az ünnepség kiemelkedő részei: a diszfelvonulás, pontifikális nagymise és egyházi szónoklat, Szent István születéshelyének megkoszorúzása, magyar zenetörténeti énekelőadás és országos regatta-verseny lesznek. A részletek megállapításán negyven tagú bizottság dolgozik. — A rendőrkapitány szabadságon. Kálló Antal rendőrkapitány egészsége javítására egy hónapi szabadságra megy, a tanács e heti ülésében foglalkozott a helyettesítésével. A városi tanács Bárdos Ernő tanácsost bizta meg, hogy a rendőrkapitányt szabadsága ideje alatt nelyettesitse. Kálló Antal augusztus elsején kezdi meg szabadságát. — A famunkások mulatsága. Jól sikerült mulatságot rendeztek e hó 18-án a Pokolcsárda helyiségeiben a váci asztalos és kádársegédek szakcsoportjuk öt éves fenállása emlékére. Az ünnepély délután 3 órakor vette kezdetét és a késő reggeli órákig tartotta együtt az elég szép számmal megjelent közönséget. Az ünnepélyen a fővárosi általános munkásdalkar mintegy 30 tagja rándult fel s énekszámokkal szórakoztatta a vendégeket. Felülfizettek a következők: Fehér Lajos 9 K 20 f, N. N. 7 K, Vogl Lajos 6 K, Krach József, Herczog László, Sterner Henrik. Grünstein Jakab 5—5 K, Csuka Sándor, Ratulovszki Nándor, Schrött Janos, Havacsek János 4—4 K, Szilágyi Elek, László Márton 3—3 K, Spitzer N., Bpesti kádárok szakosztálya 2—2 K, Terényi István 1 K 20 f, Rosenthal Izidor 1 K 20 f, Kövesi Gyula, özv. Mészáros Pálné, Kleiner Pálné 1—1 K, Bajza Ferenc 80 f, Bácskai Pálné 60, Dvornika N. 60 f, Lenes Lajos, Géza 20 f, összesen: 75 koronát. A felülfizetőknek ez úton mond köszönetét a vigalmi bizottság. — Megindul a kiránduló hajó, A dunagőzhajós társaság múlt évben bevált vasárnapi hajóját újra forgalomba helyezi. Az első menet ina van Budapestről s|Vácot 10 órakor és délután 4 órakor érinti, Nagymarosról jövet pedig délben 12 órakor és este 9 órakor. Budapestről Vácra a menetdij első osztályon 60, a másodikon 50 fillér lesz. Vácról Nagymarosra az első osztályon 60, a másodikon 40 fillért kell fizetni. Menettérti jegyet is adnak ki. A kiránduló hajó minden vasár- és ünnepnapon fog közlekedni. — Költözik — nem költözik. Sok titok megvilágosodott már, de egyet aligha fognak hamarosan megtudni: költözik « a váci postahivatal, vagy nem Tudvalevő, hogy a váci takarékpénztár a postakincstáruak alapos házbéremelést rendezett, ezért a váci postát ki akarták költöztetni. Először postapalota építésre gondoltak, sőt a város képviselőtestülete már arról tárgyalt, hogy a kissörház telkét adja oda 70 ezer koronáért, mikor hire jött, hogy mégis maradt a posta mai helyén, mert egy évre szerződést kötött a takarékkal. Utána nem sokára újabb híradás azt adta tudtul, hogy a Kossuth-utcai régipostaépületben az össze:, lakóknak felmondanak, mert a postahivatal részére vették bérbe az egész házat. Most ismét az a hir járja, hogy a felmondást a tulajdonos, Band Henrik visszavonta, a minek valószínű következménye az, hogy a váci postahivatal nem megy vissza a régi helyére. Marad, nem marad, költözik, nem költözik a postahivatal; olyan titok, melyre talán a postaigazgatóság sem tud ma a közönség tájékoztatására feleletet adni, — A vác—gödöllői villamos vasútépítése. A vác—gödöllői villamos vasút föld— Úgy látom, megterhelték a gyomrukat . . . — Nem csak a fejünk fáj, — védekeztünk kétségbeesetten és olyan makacsul érveltünk a fejfájás mellett, hogy a doktor csodálkozva a különös esett felett, megírta végre az antipirint és nagy megnyugtatásunkra eltávozott . . . Az első siker Bélát újabb tevékenységre buzdította. Este kovácsolta a terveket, mikor Lóri néni már rég álomba szenderült. — Te Pista 1 Bennem ismét tombol a tettvágy ! Cselekedni kéne valamit . . . — Hiú ábránd! A kácsaeset óta zárva van az éléskamra . . . — Mit nékem a spájz 1 Érdeklődésem újabb tárgyát a pincébe lerakott aludt-tej képezi. Főképpen a föle! — Nos mi az indítványod? — Tudod, az anyó zsugorisága dacára a tisztaságra nagyon kényes. Ha a köcsögöuben hangyát találna, meg vagyok győződve róla, nekünk ajándékozná az aludttejet , . . — Köszönöm szépen, de johb szeretem a tejfelt hangya nélkül . . . — Óh, a dolgot sokkal célszerűbben intézem el. Lóri néni rövidlátó és ha a köcsögbe mákszemeket hintenénk, ezek okvetlenül helyettesitenék a hangyákat ... Az eszme kivitelre jutott. Lóri néni nekünk adta a mákszemes köcsögöt, a többit meg áthelyezte a másik oldalra. Mondanom sem kell, a „hangyák“ ott is csak belepotyogtak és igy valamennyi köcsög a mi birtokunkba ment át, az anyó őszinte fájdalmára, a ki sopánkodva csapta össze a kezeit : — Jóságos Teremtőm! Ez a ház meg van babonázva. Huszonöt éve lakom benne, még sohase találtam a pincében hangyát . . . A fényes eredmény után a befőttekre került a sor, melyek ott álltak szép sorjában diákszobánkban, a fehérnemű-szekrény tetején. Hófehér pergamentfőkötőikben csábítóan integettek felénk, mikor reggelente rájuk esett az első napsugár és megfürdött a gyümölcsök cukrozott nedvében. Meggy, barack, körte, ringlotta békén megfértek egymás mellett, pompás szinvegyüléket alkotva. — Bár megromlanának, sóhajtotta Béla, vágyakozó pillantások kíséretében. — Te ötletek tekintetében valóságos nábob vagy. Eszelj ki valamit . . . — Legcélszerűbb volna előidézni a befőttek romlását. Egy gombostűszúrás a pergamentpapiron, elősegítené a penészgombák kifejlődését . . . — Előre! Indítsuk meg a gombostűhadjáratot ! . . . Az első kísérletet a cseresznyén kezdtük meg. A tüszúrás következtében keletkezett nyílás elégnek bizonyult a settenkedő levegő bebocsájtására, mert rövid idő múlva már jelentkezett a hatás, ama fehéreszöld pontocskák alakjában, miket mi hangos örömdiadallal fogadtunk. A pontocskák lassanként úszó szigetekké alakultak és igy megragadták Lóri néni figyelmét. — A cseresznyében csalódtam az idén, jelentette ki őszinte búbánattal. — Egyétek meg fiaim . . . És tekintete bizalommal sikott végig a többi üvegeken, melyek még penésztől mentesen csillogtak, mint a gardasszonyi műalkotásnak remekei. De öröme korainak bizonyult, mert mi gondoskodtunk a változatosságról és néhány nap múlva immár a ringlottán jelentek meg az úszó szigetek. — Úgy látszik, az idén rossz idő járt a gyümölcsre, — sóhajtott szivettépően az anyó és egy áldozat béketűrésével tálalta ismét elénk. — Egyétek meg, egyétek meg . .. Huszonötéves gazdasszony vagyok, még ilyet nem éltem . . . És mi tovább folytattuk a rombolás munkáját. Már olyan gyakorlatra tettünk szert, hogy matematikai pontossággal előre megtudtuk állapítani, mikor, melyik fog sorra kerülni . , .
