Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-25 / 57. szám
VÁCI HÍRLAP 3 munkálatai már befejezéshez közelednek, s ugyancsak építik Újpesten, az istvántelki főműhely közvetlen közelében közelében létesülő villamos középpontot is. A vasúthoz négy mozdonyt és tizenegy motorkocsiból álló vontató járművet rendeltek meg. Vácnál múlt héten kezdték meg a sinek fektetését, a mely munka ép oly gyorsan halad, miként a földmunka. Ma már a két kilométernél hosszabb pályán, mely a fővonal mellett halad, lefektették a síneket és hétfőn az aszódi országúira értek a sinrakással. Egyelőre lovak kis kocsikon szállítják a si neket, de ha a kavicsolást megkezdhetik, úgy a mozdonyok viszik messzebb távolságra a váci telepen lerakott síneket. A második vicinális vasutunk, hírek szerint, ez év novemberében készen lesz. — Báró Taxis halála. Bordognai és valnigrai báró Taxis József cs. és kir. nyugalmazott altábornagy, Tirol örökös főpostamestere, szerdán ötvennyolc éves korában meghalt Budapesten. Az elhunyt altábornagy, bár német származású, mindazonáltal igaz magyar érzésű és gondolkozású katona volt és e miatt kellett nyugalomba vonulnia. A derék katona nem volt nagy hive a Gotterhalte dallamának s ezt nemcsak életében a szolgálatnál bizonyította be, hanem gondoskodott arról is, hogy ha meghal ne, temessék el katonai pompával, nehogy a Gotterhalte dallamai mellett helyezzék örök nyugalomra. Báró Taxis nyugalmaztatását a következő okokra vezetik : 1902-ben, a mikor a Gotterhalte-botrányok napirenden voltak, történt Pécsett, nagyszombat ünnnpén, hogy báró Taxis József, akkor még vezérőrnagy és a honvéd-gyalogdandár parancsnoka, kiadta a parancsot, hogy a honvédség a zenekarral együtt vonuljon ki a templom elé. A dandárparancsnok maga is kivonult és a mikor a Gotterhaltet kellett volna játszania a katonazenekarnak, a kardjával leintette az osztrák himnuszt. A katonazenekar az első akkordoknál elhallgatott. A botrány elmaradt. A Gotterhaltet lefújták. A publikum nem is vette észre, hogy mi töitént, csak később, mikor kitudódott a dolog, ünnepelték a derék magyar érzésű tábornokot. A pécsi közös hadosztály állomásparancsnoka, Udvarnoky Lajos tábornok följelentette báró Taxist a hadügyminiszternél, a mire Gotterhalte áldozatát, a derék és magyarbarát tábornokot, báró Taxis Józsefet rövid úton, egy hét alatt nyugdíjazták. A nyugalmazott vezérőrnagy 1902. óta Vácon lakott feleségével, szül. Jantsovits Jenevei és két gyermekével. Nagyon sokan ismerték az előzékeny, civil ruhában járó bárót, kit két gyermeke nélkül nem is lehetett látni az utcán. Mikor fiait iskoláztatni kellett, beköltözött Budapestre. Öt héttel ezelőtt beteg lett a báró és családja, hogy jobban ápolhassák, beszállitatta a Vöröskereszt kórházba, a hol a tüdőgyuladás megölte. Báró Taxis József, akit időközben a király mégis altábornaggyá léptetett elő, nem engedett a hadsereg iránt való gyűlöletéből. »Ha meghalok, katonai pompa nélkül temessenek! Határozottan követelem, hogy egyszerű, polgári temetéssel kisérjenek el utolsó utamraL Kívánságát teljesítették, mert az elhunyt temetésén mindössze néhány katonatiszt barátja jelent meg, de a magas rangú katonák temetésénél szokásos katonai pompa elmaradt. — Gyilkos merénylet a váci fegyházban. Szerdán reggel gyorsan terjedt a hir a városban: Lőwinger Ernő butorgyárost egy fegyenc orozva leszúrta. A részletek hamarosan ismertek lettek s a fővárosi lapok beszámoltak a merényletről, mely szerencsére nem sikerült s az áldozat ma már teljesen jobban érzi magát. Lőwinger tudósítónknak igy mondotta el a merényletet: — Megtámadásom előtt egy nappal bent jártam a fegyintézetben és felülvizsgáltam a rabok munkáját. Bogdán Jánoshoz is odamentem, a kinél ismételten tapasztaltam, hogy rosszul és hanyagul dolgozik. Előzőleg is többször figyelmeztettem, hogy ha igy tesz továbbra is, kénytelen leszek őt rapportra vinni az igazgatóhoz. Három nappal ezelőtt egy asztalon dolgozott s ezúttal is igen gyatra munkát végzett. — Nézze csak felügyelő ur, — szóltam a munkafelügyelőhöz, — ez a Bogdán úgy tesz, mintha csak erővel akarná elrontani a munkát. — Majd Bogdánhoz igy szóltam: — Nem jó vége leszennek, Bogdán! Maga már régóta dolgozik itt, hát bizony több szorgalmat és ügyességet tanúsíthatna. Ha még egyszer ilyen hibásan dolgozik, kénytelen leszek magát rapportra vinni. Tegnap történt velem a szerencsétlenség. Reggel hét órakor bementem az ipar terembe és szokásomhoz híven, felülvizsgáltam a munkát. Történetesen feléje sem mentem Bogdánnak, hanem más rabok munkáját nézegettem. Már épen kifelé indultam, a mikor éreztem, hogy hátulról nekem ugrik valaki és belémszur. Ösztönszerűleg is előreugrottam, de elestem és támadóm rám zuhant. Mialatt a földön feküdtem, Bogdán még egyszer belém döfte a kést. — Felügyelő ur, az Istenért, nézze, mi történik velem! — kiálltottam a munkafelügyelő felé és felugrottam, hogy elmeneküljek támadóm elől. E pillanatban harmadszor mártotta belém kését az a gazember. Ezután még csak arra emlékszem, hogy a folyosón keresztül levánszorogtam az udvarra, a hol összeestem. A sebeim nem fájnak, csak a fejem fáj borzasztóan és nagyon gyengének érzem magamat. Huszonegy év óta állok üzleti összeköttetésben a váci fegyházzal és ezalatt az idő alatt soha senkivel bajom nem volt. A merénylet történetéhez tartozik az is, hogy Kovács András fegyőr, a ki a munkateremben a felügyelettel van megbízva, önfeláldozóan iparkodott Lőwingert védeni; elkapta Bogdánt, a ki vésőjével ellene fordult és bal hüvelykujját metszette le. Az első segítséget dr. Lencsó Ferenc legvintézeti orvos nyújtotta, a ki Lőwinger sebeit bekötözte s Kovács összevágott kezét összevarta. Lőwingert még aznap Budapestre szállították szanatóriumba, a hol Hüttl dr. tanár kezelése alatt van. A merénylő Bogdánt azelőiohanó fegyveres készenlét, melyet Schering Henrik munkavezető az ablak betörésével figyelmeztetett a veszedelemre, sötét zárkába vitte, de még eddig nem hallgatták ki. A pestvidéki törvényszék vizsgálóbirája fog a helyszínre kiszállani és ejti meg majd a vizsgálatot. — Lakásváltoztatás Dr. Biró Jenő fogorvos május hó 1-én lakását a volt dr. Csákyiéle házba, Sz. István-tér 3. szám alá helyezte át és fogad naponta d. e. 8-tól 12-ig, d. u. 2-től 6 óráig. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 kgrmként. Buzaörlemény: Asztali dara AB szám 24 K. 80 fül. — Asztali dara C szám 24 K 40 fill. — Királyliszt 0 sz. 24 K 60 fill.—Lángliszt 1 sz. 24 K 20 fül.— Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 24 K 00 fill. — Zemlyeliszt 3. sz. 23 K 80 fill. —Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 23 K 20 fül. Középkenyér - liszt 5. sz. 22 K 80 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 21 K 60 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 19 K 00 fül. 71/*, sz. 16 K 80 fill — 7»/«. sz. 14 K 80 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 8 K 40 j fillér — Korpa finom F sz 6 K 90 finom — Korpa goromba G sz. 6 K 90 fill. — Ocsu 7 K 00 fill. Nyilt-tér. Köszönetnyilvánitás. /AH/e/űfBoldizsárné, sz.Ulrich Alojziának, szeretett halottunknak elhunyta mély gyászba borította szivünket. E gyászban egyedüli vigasztaló volt igen tisztelt barátainknak, jóakaróinknak megnyilvánult részvéte, mellyel felkerestek bennünket s az elhunytat utolsó útjára is elkísérték. Ezen az utón mondunk ismerőseinknek, jó barátainknak hálás köszönetét, hogy a szomorú pillanatokban vigasztalásunkra siettek s részvétüket azzal is kifejezték, hogy szeretett halottunknak utolsó tisztességadásán megjelentek. Vác, 1909. julius 21-én. A gyászoló család. Igen alkaimas utazásoknál. Rövid használat után nélkülözhetetlen. Egészségügyi hatóságok által megvizsgálva. nélkülözhetetlen fogtisztitó-szer. A fogak tisztántartásához csupán szájv zek nem elégségesek. A foghúson mindig újólag keletkező ártatmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy frissítőén es antiszeptikusan ható fogtisztitó-szérrel sikerülhet, minőnek a „Kalodont“ már az összes kulfurállamokhan a legsikeresebb használatra bizonyult. A gyászos esemény hire most már a szomszédságba is elhatolt és sorra látogatlak bennünket a kiváncsi asszonyok, kik sajnálkozva vigasztalták Lóri nénit és részvétet mutattak iránta, de én észrevettem a gúnyos kárörömet, a mi tekintetük mélyén felvillant. Hiába, az asszonyok örülnek, ha mást ér az ilyen baleset . . . Az anyó magánkívül volt. Már a harmadik utcában is értesültek az esetről és Lóri néni, kinek véleményei az előtt háztartási dolgokban irányadóul szolgáltak, lassanként elveszítette gazdasszonyi tekintélyét . . . A szegény asszony most még zárkózottabb volt, még hallgatagabban járt-kelt, még ráncosabb lett az arca és fakóbb, hajában megszaporodtak az ősz hajszálak, — szóval ottlétünk alatt lefogyott legalább hat kilót és öregedett vagy tiz esztendőt . . . Eközben elérkezett a vakáció. Ott kellett hagyni a kedves hajlékot, hol annyi jóban volt részünk. Meghatottan váltunk el Lóri nénitől, de azért nem kívánkoztunk volna vissza hozzá, mert a búcsúzás szent pillanatában, mialatt könnyezve magához ölelt bennünket, bizalmasan közölte velünk, — hogy soha többé nem csinál befőttet . . . (Befejezése szerdai számunkban.)
