Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-11 / 53. szám
Huszonharmadik évfolyam. 53. szám. Vác, 1909. július 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő1 és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A duna—ipolyvölgyi megnyitása. Vác, július 12. Mire e sorok megjelennek, két vármegye nagy közönségének ujongó öröme mellett szűzi síneken végighaladt az első személyvonat a duna—ipolyvölgyi vasúton. A kultúrához, iparhoz, kereskedelemhez csatolják a még csiszolatlan sínek egy nagy országrészt, érthető is az öröm. A mi városunkban julius 10-ike ugyanaz a hétköznap, mint a hét akármelyik napja. Csak a vasúti pályaudvaron volt egy kis élénkség, a lakosság fele nem tud a nagyfontosságú eseményről. Pedig azzal a nagy vidékkel együtt, melyet az uj vasúti vonal befog, nekünk kellene még külön is örvendenünk, hogy megkaptuk az első vicinális vasutat, mely városunk élénkségét, kereskedelmét és iparát kell, hogy a jövőben szolgálja. Azok a sínpárok, a melyek egy-egy nagyobb városba befutnak, kapcsolatot létesítenek a város és egy uj, nagy környék között. Azok a sínek mindig hoznak valamit a végállomásnak. Száz és egy példa vaa erre az országban, a legközelebbi itt van "közelünkben: Aszód, hol lüktető életet teíemtett egy vicinális s alig néhány ezer lakosságú község ma a Galgavölgynek látható fővárosa. Mitőlünk eddig csak elvettek. A főváros hatalmas iparával, kereskedelmével ráfeküdt az egész környékre, érezzük nyomását. Alig egy részt a vármegye és hatóságok segítettek városunk körül a szűkét szűkebbre szorítani, ártott a galgavölgyi vasút, a balassagyarmati forgalomnak Párkánynánán való levezetése pedig a Duna és -az előttünk levő hegyek közé szorították Vác minden forgalmát. Ezen a gyűrűn üt hatalmas rést az a sínpár, mely városunkból fut ki s két vármegye jómódú vidékét látogatja meg. Nem képzelünk sokat, hisz tudjuk, hogy az ország minden vidéke a főváros felé gravitál. Azt is tudjuk, hogy Nógrád és Hont megyéknek az uj vasút által érintett vidéke éppen azért örvend a megnyílt vicinálisnak, mert egy-két órával közelebb került Budapesthez. Mégis, mert ennek a fővároshoz való' közeledésnek Vácon át kell történnie, van okunk nekünk is örvendeni. A nagyobb úti költség, az idő hiánya fog itt marasztalni sokakat a mi városunkban, ha tudják, hogy azt az árút, a melyet a fővárosban vennének meg, nálunk is legalább hasonló minőségben és hasonló árakon megkaphatják. És a mi fő. itt fog tartani olyanokat, kik máskor a mi utcáinkon meg sem fordultak, mert közlekedési viszonyaik más irányt diktáltak Az uj sinek uj piacot 1 remtenek Vác iparának és kereskedelmének. Az utazás ezen az uj vonalon nemcsak rövidebb lesz, de olcsóbb is, mint akár Párkánynánán, akár Aszódon át. Természetes következmény tehát, hogy a forgalom Vácra terelődik s a mily mértékben Párkánynána és Aszód személyforgalma csökken, oly arányban fog nőni Vácé. Ez pedig végül is elfog vezetni ahhoz, a mit semmiféle deputáció, protekció kivinni nem tudott, a mi szégyenünk volt: a váci pályaház kibővítéséhez. A statisztika eddig is naponta 3—4000 utast mutat ki Vácról, ha két vármegye forgalma terelődik a mi pályaudvarunkra, ezer útvonal fog megnőni a személyforgalomnak. A pályaház kibővítését már azért sem lehet húzni, halasztani, mert közel van már a második vicinálisunknak : a gödöllő—budapestinek megnyitása is, mely újabb vidéket fog pályaudvarunkra hozni. Erre az időre tehát modern felvételi épületnek kell állani a váci állomáson. A duna—ipolyvölgyi vonalon megindult első vonat uj érát jelent Vácnak, julius 10-ike nevezetes dátuma városunknak. A váci iparnak és kereskedelemnek, miként a tüdőnek az ózonos levegőt, rövidesen meg kell azt éreznie. Első vicinálisunk, melyet követ a másik s rövid néhány esztendő alatt a harmadik. Csak a bűnös centralizáló törekvés az oka, hogy a vác—hatvani vasútvonal mindezideig nem épült meg, de hogy megépül, biztató erre a kereskedelmi kormány kijelentése a parlamenthen s azok az előmunkálatok, melyek a máv igazgatósá-Utazás a csángón. (Váctól Drégelypalánkig és vissza.) A csángó, mungó elnevezés ott üti fel a fejét, a hol vicinális torkolik be egy fővonalba. Nem hiszem, hogy akadna egy elágazó állomás is, hol ne ezeknek a neveknek egyikén tisztelnék a vicinálist. De ez az elnevezés a főállomástól 10 kilométerre már megszűnik, arra felé ugyanis a kis kávédarálókat már »kultureszköznek« nézik és nem ismerik még a torpedómozdonyokat, a melyek minket, ha kell 100—100 kilométer sebességgel röpítenek. Aligha is tévedek, hogy a mi állomásunkon máskép fogják címezni a duna-ipolyvölgyit, mint igy: — A mungó negyven percet késik. — A csángó vár a 115-ősre (már t. i. a hivatalnok mondja igy a portásnak, hogy csak a bécsi személyvonat után lesz a vicinálisra beszállás.) Ha rajtam állana a névválasztás, nekem a csángó elnevezés helyesebb. Mikor még földelni kezdett a rét, az erdő, bejártam féken a 40 egynéhány kilométert és mondhatom, hogy ringlispilen gyerekkorban sem kerülgéltünk annyit, mint a duna-ipolyvölgyin. Egyik állomás a másiktól alig puskalövésnyire, mégis a nagy S betűt« annyi figurában járjuk el a vicinális síneken, mig eljutunk hozzá, hogy a legötletesebb táncmester is megirigyelhetné. Szaval, pardon, csángunk. Hát szálljunk fel a fékre. A »Rareu» t, ki Vácról utazott, mindenki ismeri. Valahonnan Romániából vették bérbe, hogy nálunk kavicsot hordjon. A különös alakú, öblös, mély hangú gép után tizenhat kocsi áll, teli kavicscsal. Miután meggyőződtünk telefon utján arról, hogy vonattal szemközt nem találkozunk, a zárféken szépen meghúzódunk. utunk közvetlenül a marcheggi vonat mentén tart majd Nógrádverőcéig. A mély bevágásokon sok munka akadt, mig a vicinális sínpárjának helyet szorítottak : átépítették az őrházakat, lehordták a földtömeget, sőt a katalinai országúinak uj és nagyobb áthidalást készítettek. Harminc kilométerrel baktat velünk a Rareu s Nógrádverőce alatt egyszerre hűtlenül ott hagyjuk a marcheggi pályát. Köhög a gép: az első emelkedést értük el, melynek közepéről a völgyben látjuk a marcheggi két sínpárt. Nem sokára Nógrádverőce állomást érjük. Ez kizárólag a vicinális állomása, jó meszszire a községtől. A verőceiek, ha Vácra akarnak utazni, aligha fogják használni, (különben nem is Verőce állomás a neve, hanem Katahn-puszta, a mely Katalinától még távolabb van, mint Verőcétől). Rövid a pihenő, a kavicstömeg messzebbre szól. És itt következik a vicinálislegfestőibb része: a szokolyai ut, Ezt a részt valamelyik szanatórium, nyaralótelep-egyesület még fel fogja fedezni. Két oldalt Naszálymagas hegyek, lábtól a csúcsig fiatal szép tölgyekkel benőve. Közepén egy kis patak, a^melyet sokszor kiszorít a medréből a kanyargó csángó. Az egész út csak egy negyedórás, négy-öt kilométer, de szebbet, a városból kiszabadult ember lelkére megnyugtatóbbat messze kell keresni. Azt is meg lehet jósolni, hogy ez a völgy (testvére a katalinai völgynek s ezzel párhuzamosan halad) nem sokára a váciak kedves kiránduló és majálisozó helye lesz, mert a csángón nem egészen fél óra alatt el lehet érni. A kanyargásunkban hatalmas emelkedés következik. A Rareu röpködi a jó magyar szin darabjait, a melyek égve-füstölve meggyujtják a harasztot s pillanatok alatt füsttömeg az erdő. (Nagyorosziból, vagy 30 kilométer távolból láttuk, hogy a gonosz oláh mozdonyoknak sikerült az erdőt felgyújtani. Később hallottuk, hogy a fél Berkenye vonult ki az oltáshoz.) A szokoLyai festői völgyet elhagyjuk és Berkenyére érünk 23 perc alatt. Elég magas fensikon állunk meg és egy ad hoc állomásfőnök (vulgó, berkenye sváb) fogad, hogy jön az ellenvonat, várjunk. Nem sokára be is robog az üres kavicsvo nat Grün úrral. (Grün ur, a vállalkozó egész napját künn töltötte a vonalon s úgy dolgozott, mintha nem porosz milliomos, hanem kis alkalmazott lett volna.) A vezér felhasználja az alkalmat s minthogy két mozdonyt húzott fel a magaslatra a Katalin-pusztáról, mind a kettőt megitatják. Sőt a vezért is
