Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-06-27 / 49. szám

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Bizonyítvány osztáskor.

Vác, Június 26.

Vége a vizsgáknak; az iskolai év végére jutottunk. A szülők, a kik egész év folyamán alig törődtek gyermekeik haladásával, most, aggodalmas és fenyegető parancsokat osztogatnak, hogy »aztán meg ne bukjál, mert igy meg amúgy«! . . .

A szülő a hagyományos szokásnak, a példáknak suggesciója alatt kényszeríti, hogy a fiú végig evezze a nyolcéves tanfolyamot akár van kedve és tehetséges hozzá, akár nincs. Rendesen a rokonságban van egy-egy fiatal úr, a ki annak idején semmirekelő és hanyag létére végre letehette a matúrát. Ez az egy abnormitás azután egész csomó családnak válik normájává.

Újra felhívjuk a figyelmet arra a képtelen társadalmi felfogásra, hogy csak egy pálya van az ég alatt s az a hivatalnoki pálya. Erkölcsi gyengeség jele, ha valaki kiválaszt egy társadalmi osztályt, a melybe talán atyja és nagybátyja tartozott s egy más pálya körébe való lépést sülyedésnek, megalázónak tart. A közmondásokat, éleligazságokat mindnyájan tudjuk alkalmas helyeken citálni, ha másról van szó, de nem vesszük azokat komolyan, ha a mi bőrünkre megy. A munka nemességét, fenségét és mindenhatóságát vall juk, de csak az elméleten innen: a gyakorlat más. Társadalmi gondolkozásukban nem tudunk az előítélettől s a léhaság iránti titkos rokonszenvtől megszabadulni. Ellenmondásokban éviekéivé hazugságot gondolunk és tartunk magunkra kötelezőnek és egyedül üdvözítő életelveket csakhogy megmaradjon a szivcsiklandó édes kis szólam: »úr vagyok és leszek«! Pedig úrhatnámság a cifra nyomorúságot s az bizony anyagi gondok egész egész raját hurcolja uszályként maga után. Hivatalnokait még az állam sem fizeti úgy meg, hogy az ember válláról levegye a gondokat s a mai kor igényei szerint úgy rendezze be életét, a hogy a műveltségi köre megkívánja. Ezeken kivül az összes intelligens pályák túl vannak terhelve. A bíróságnál nincs előléptetés; a tanári pályát végzett ifjakat nem tudják elhelyezni. Szóval előállott a túltermelés, a mit ez a tehetetlen kapkodás, az urhatnámság idézett elő. Bezzeg egészen máskép lehetne megélni a kereskedői, vagy ipari pályán. Csakhogy az megszégyenítő, lealázó egy írnokra is, hogy a fiából munkást csináljon. No legfeljebb akkor, ha a gyereket a gimnáziumból kicsapják, vagy az osztályismétlés után is megbuktatják. De, hogy épeszű, jó viseletű s komoly gondolkozású ifjút adjanak a kereskedői, vagy pláne iparosi pályára, az csak élcnek járja meg. Erre nem akarnak és nem is mernek gondolni. Pedig az egyéni szabadság és függetlenség, az anyagi jólél csupán itt található fel a maga valóságában. Tessék megnézni egy szakképzett, művelt lelkületű, törekvő iparost: nem boldog és megelégedett? Igaz, hogy az ilyen iparos

ritkaság, de csak azért ritkaság, mert a magyar társadalom merev, makacs és elzárja a komoly gyermekeket ettől a terrénumtól.

Most voltak az évvégi vizsgálatok és ha egy szülő azt látja, hogy a fia legyen bár hatodik gimnazista is, nem felel meg az iskolai munkának s ahhoz sem szorgalma, sem elegendő tehetsége nincs, ne kényszerítse tovább a tanulással. Az ötödik és hatodik gimnazista elmehet iparosnak és kereskedőnek, sőt az érettségis is oda mehet. Azt az ismeretet, melyet eddig megszerzett, ott is tudja értékesíteni. Világosabb képet szerezhet az ipar bármely ágáról, áthatóbb Ítéleteit alkothat minden felötlő kérdésben, mint az, a ki egy gimnáziummal lép oda. Az az idő, a melyet eddig az iskolában töltött, nem veszett el, az a szellemi tőke meghozza a maga gyümölcseit. Józan, okos és rendes iparos vagyont szerezhet: társadalmi tekintélyt szerezhet. A közbecsülés és közszeretet nincs álláshoz kötve, az mindig az egyéntől függ.

Itt az ideje, hogy ne haladjunk ábrándos oktalanságok után s a gydkekeknek ne cifra és nyomorúságos, hanem biztos, szilárd és józan alapokra fektetett életet igyekezzünk szerezni. Az erőszakolt és túlhajtott »urhatnámságnak« nem szabad annyi fiatal életet áldozatul dobni.

Az élet legfőbb kérdése a pályaválasztás .. . Ha itt hibáztunk, egy életet tehetünk tönkre. Ily fontos pillanatban fel kell, hogy

A nők szerepe az alkoholellenes küzdelemben.

(Részlet Németh Ilona felolvasásából, melyet e hó 24-én tartott a sportegyesület hélyiségében.)

Az alkoholellenesmozgalom leghatalmasabb fegyvere a nevelés, mely a nő kezében van. A nőnek legszebb és legmagasztosabb kötelessége, a melyet népének és az egész emberiségnek szentelhet: a nevelés, t. i., hogy gyermekeit a leggondosabb nevelésben részesítse és hogy tőlük minden káros behatást távol tartson. Ilyen káros behatás az alkohol is. Azért kötelessége az anyának azt gyermekétől távol tartani. Mert az alkohol, még a legcsekélyebb mértékben is, a gyermek fejlődő szervezetét, szellemi és erkölcsi életét, még ha oly kis mértékű is az, a legsúlyosabban befolyásolja. A leghíresebb orvosok bizonyítják, hogy az anyák valósággal helyrehozhatatlan bűnt követnek el akkor, ha gyermeiknek szeszes italt adnak. Thompton Anglia leghíresebb orvosa még az u. n. mértékletes ivást is kárhoztatja, mert úgymond: még a kevés szeszes ital is káros az ember szervezetére.

De nem csak ő, hanem számos kiváló orvos kárhoztatja az alkoholt, még kismértékben is, mint valóságos idegmérget, mely súlyosan befolyásolja a finomabb szellemi tevékenységet. A szeszes italok élvezete úgy a szervezetre, mint az erkölcsre és

szellemre és a társadalomra egyaránt érezteti káros behatását. Sehol sem találunk olyan hatást, a mely kedvezőnek volna mondható. Az alkohol borzalmairól nem lehet elég sötét képet festeni. Vegyük csak tekintetbe, hogy az elmebetegségek 69°/-a, a bűntettek 45"/,-a alkoholra vezethető vissza. Gondoljunk arra, hogy a hülye, elmebeteg, epileptikus s gyöngeelméjű, siketnéma gyermekeknek legalább is a fele annak köszönheti nyomorúságát, hogy az apja, vagy az anyja iszákos volt. Svájcban és Németországban aránylag minden tizedik ember az alkoholizmus következtében pusztul el. Németországban három és fél milliard márkát adnak ki évente szeszes italokra. Ez az összeg egy tizede a lakosság összjövedelmének. Az alkoholnak a családi életre gyakorolt romboló hatását pedig élénken megvilágítja az a körülmény, hogy a válásoknak 307( -ában a részegség szerepel mint válóok.

De nemcsak a közmorál és az emberi egészség tekintetében van az alkohol élvezetének romboló hatása, hanem gazdaságilag is romlás lép föl mindenütt, hol egyesek, vagy egész osztályok az alkohol élvezetébe merülnek. Hisz mindenki tudja, hogy a napszámosok és munkások körében fellépő nyomor egyik fő oka, hogy ők a hét végén kikapott bérüket egyenesen a kocsmába viszik és azt ott egyszerre elisszák.

De nemcsak a köznép körében, hanem az

úri osztály között is gazdaságilag káros a szeszes italok élvezete. A szeszes italok élvezete megingatja a morált, aláássa egészségünket és előmozdítja a vagyoni romlásunkat. Kell-e nemesebb feladatot mutatni a nőknek, mint ezen hármas irányban saját és hozzátartozóiknak boldogságára közreműködni?

De a nőknek nem csupán személyes, egyéni boldogsága, szerencséje, hanem szociális helyzete is szoros összefüggésben van az alkoholizmussal. A nőmozgalom végcélját, t. i. a nőknek és férfiaknak szellemi és társadalmi egyenjogositását, csak úgy érheti el, ha az erősebb nemnek brutális hatalma meg fog tudni hajolni a nők erkölcsi hatalmának uralma előtt. Épen ezért elsőrendű érdeke a nőknek, hogy az alkolizmus ellen, amely az ember vad szenvedélyeit leginkább felszabadítja, késhegyig menő harcot indítsanak. A nő erejére és súlyára szükség van minden szociális törekvésben. Ennek csorbítatlan birtokában azonban csak akkor és úgy lesz, ha teljesen tartózkodik a szeszes italok élvezetétől és az abstinencia jó példájával jár elől. A példa vonz, különösen a nőké. A mellett még a nőknek nagy befolyásuk van a férfiakra, a családra, környezetükre és az egész társadalomra. Ne kínálják meg minden vendégüket szeszes itallal és a különböző ünnepi, köznapi, családi, n\ ilvanos stb. ősz» szejöveteleket ne használják fel az ivásra.