Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-06-27 / 49. szám

9

VÁCI HÍRLAP

éledjen az ember józansága és ereje, hogy kellő megfontolással cselekedjék. Mily oktalanság tehát gyöngeségíinkre, a hiúság szavára figyelni és annak fogadni szót! Gondolják meg a szülők, hogy gyermekük jövőjéért ők a felelősek s nehogy, mikor boldogságát akarják — épen szerencsétlenségét siettessék.

Vasárnapi levél.

Hirdetések felragasztása tilos!

Még néhány hétig tartó választási küzdelem s talán minden házon olvashatnék az ilyen és hasonló tartalmú ligyelmeztetőseket. Valóságos „plakátharc“ folyt a két párt között. S hogy ily esetben nem igen kímélik még a frissen meszelt házakat sem: az természetes. Sőt örüljünk, hogy ablakainkat érintetlenül (jobban mondva beragasztatlanul) hagyták. No de ne hánylorgassuk a múlt (egyesekre mindenesetre) kellemetlen emlékeit, van példa a jelenben is. Nézzük meg pl. legelőször a városházát! Napról-napra terjed az a terület, a melyre felragasztani szoktak. S oly veszedelmesen terjed, hogy nemsokára az uj városházáig ér el. S akkor már nem kell egyéb, mint egy merészebb plakátragasztó s arra ébredünk, hogy az uj városház is a „reklám“ ügyét szolgálja.

Nem kell hozzá semmiféle különösebb műizlés, hogy az ember mindenféle hirdetményekkel feldiszitett házat szépnek ne tartsa. Különösen pedig az elrongyolódott, ócska, össze-vissza tépett, félig lelógó papirosok éktelenitik el az épületeket, az utcát, s magát a várost. Ha egy ilyen feldiszitett sarokházra, vagy épen a városházára nézünk, a kellemetlen érzésen kívül oly gondolatot ébreszt bennünk, mintha egy pár évtizeddel elmaradtunk volna.

A város eme hiányosságát igen könnyen meg lehetne szűntetni. Nem kell hozzá más,

mint hogy azok is vegyék észre városunk eme szépséghibáját, a kik segíthetnek rajta. Csodálom, hogy eddig még nem vették észre, hiszen — ismétlem — legnagyobb mértékben épen a városháza használatik fel hirdetési célokra. Hivatalos hirdétményeknek hirdetési táblákon van a helyük, más, magán hirdetések felragasztása számára pedig tessék hirdető oszlopokat felállítani.

Balassagyarmaton — nincs is olyan meszsze — vannak hirdető oszlopok. A várok ajánlattevésre szólította fel az érdekelteket. Többen adtak be ajánlatot hirdető-oszlopok készítésére. Az egyiket elfogadta a város — igen előnyös volt. A városnak nem került semmibe az oszlopok felállítása. Az ajánlattevő cég ingyen csinálta meg az oszlopokat, néhány évig a hirdetésért járó dijakat a cég huzza. A kikötött idő letelte után az oszlopok a város tulajdonává lesznek, s a hirdetési dijakat is a város szedi. Tehát még egy

kisded jövedelmi forráshoz is jut a város.

✓

A jövedelem — bármily csekély is — ráfér a mi városunkra is, a város szépségét kötelességünk előmozdítani, valami roppant nagy munkába sem kerül a kérdés megoldása: nincs tehát semmi különösebb akadálya, hogy ezt valóban meg is csináljuk.

Hírek.

— A siketnéma-intézeli tanárok Egerben. A siketnéma-intézeti tanárok országos egyesülete Egerben, a vármegyeház dísztermében, julius 3-án és 4 én tartja éves közgyűlését a következő tárgysorozattal: Julius 3-án: 1. Elnöki megnyitó. 2. Jegyzőkönyvhitelesitők kiküldése. 3. A titkár évi jelentése az egyesület állapotáról és működéséről. 4. A szerkesztő jelentése az egyesületi lap állapotáról és működéséről. 5. Az évi zárszámadás felülvizsgálása. 6. A választmány által benyújtott költségvetés megállapítása. 7. Szotfrid József értekezése: A siketnéma-intézeti tanárok anyagi ellátásáról. Julius 4-én: 8. Kiis Lajos értekezése: A túlkoros siketnémákról. 9. Megvizsgálása és tárgyalása azon Írásbeli indítványoknak, melyek a közgyűlés előtt legalább 8 lappal az elnökséghez benyujtattak. 10. Tisztviselők és választmányi tagok választása. 11. Számvizsgálók választása. 12- A következő rendes közgyűlés helyének meghatározása. A közgyűlésen a váci intézet tanári karából is számosán vesznek részt.

— Leányok a felolvasó asztalnál. Kedves és szép gondolat volt az alkol ol-ellenes mozgalomban hölgyeket is megszólaltatni s az ő agitáció jukkái mind szélesebb körben felkelteni az érdeklődést az alkohol ellenes küzdelem iránt. Csütörtökön délután igen szép, főleg hölgyekből álló közöt; ség gyűlt egybe a sportegyesület Iparudvaiban levő helyiségében, hogy két felolvasást meghallgasson. Az érdeklődőket dr. Hörl Péter városi főorvos üdvözölle hosszabb beszédben s vázolta az alkoholellenes mozgalomnak nagy térfoglalását a világ művelt nemzetei közt. Azután Lenesé Sári ült a felo vasó asztalhoz s Angolország és az alkoholellenes küzdelem címmel tartott érdekes felolvasást Ismertette az állam hathatós munkáját, mely törvényes intézkedésekben nyilvánul meg, azután a társadalom hathatós agitációját, mely az államnak siet segítségére, hogy minél szebb eredményt legyenek képesek felmutatni nemcsak Angolország népének, hanem az egész világnak. A figyelemmel hallgatott felolvasás végén percekig tartó tapssal fejezte ki elismerését a közönség Hasonlóan taps és rokonszenv fogadta Németh Ilonkát, a ki azért jelent meg a felolvasó asztalnál, hogy az alkoholellenes küzdelemben a hölgyek szerepéről szóljon. Ennek a kedves felolvasásnak nagyobb részletét mai tárcarovatunkban közöljük. Végül ismét dr. Hörl Péter beszélt s arra kérte a jelenvol-Hiszen nem kell alkohollal, ezzel a bóditó, kábító méreggel telíteni önmagunkat és embertársainkat. Semmiféle erkölcsi, egészség ügyi, társadalmi törvény, vagy szabály nem követeli azt, hogy ha valakit [meg akarunk tisztelni, vagy ha bárkinek örömet akarunk szerezni, kellemetlen, egészséget rontó italt vigyünk be a szervezetébe.

A mai kor női olyan jövőért harcolnak, melyben ők a férfiakkal egyenjogúak. De nem ezért küzdenek e célért, hogy személyes előnyökkel szerezzenek maguknak, hanem küzdenek azért, hogy az egész népnek java érvényesüljön, hogy minden egyes ember az egyéni önállóság alapján minél nagyobb részt vegyen a kulturmunkában. De ezek a célok, a melyek nem csupán a nők, hanem az egész emberiség céljai, nem jutnának érvényre, tehát értéktelenek lennének, ha olyan nemzedék számára vívjuk ki azokat, a mely az alkohol élvezettől elfajult, degenerált, testileg és szellemileg gyöngült. Egészséges, józan, alkohol nélküli nemzedéket kell teremtenünk a jövő céljainak és ennek a feladatnak a .megoldása vár egyrészt a nőkre, kiknek legmagasztosabb hivatásuk a nevelés. Ne lásson a gyermek kora ifjúságától fogva otthon szeszes italt. Ne higyje, hogy a szeszes ital ép olyan életszükséglet, mint a kenyér, vagy a hús. Hiszen tudjuk, hogy az alkohol sem nem táplál, sem nem erősít. A régi, rossz, tévhit és oktalan ősi szokások alapján tartottuk csak

meg, mint u. n. élvezeti cikket, mely élvezeti szer már sok nyomorúságot és bajt hozott az emberiségre. A családi és iskolai nevelésben egyaránt a nőre vár az a feladat, hogy a gyermeket abstinessé tegye. Tehát kötelessége az anyának gyermekét egész életén át megóvni a szeszes italoktól. Ez már nehezebb feladat, mert az ivási szokások és a mai társadalmi élet olyan hatalmas pártfogói az alkohol élvezetének, hogy áz anya csak mint a mozgalom szervezett, lelkes harcosa tud ellentállni a sok csábításnak. De az anya tudja, hogy milyen végzetes hatással van, már a legkisebb alkohol mennyiség is, a gyermek érzékeny szervezetére és azért örömest szenvedi el azt, ha esetleg valahol nevetségesnek tartják elveit, de szeszes italt, legyen az bármilyen kevés, sem ő nem iszik és főleg gyermekeit nem engedi inni.

De, hogy az iskola is kivehesse a maga részét az alkoholizmus ellen folytatott küzdelemből, a kultuszminiszter 1903 ban renletet adott ki, hogy úgy a fiú, mint a leányiskolában az illető osztály tantervéhez illeszkedve, az olvasókönyvhöz kapcsolva, vagy az egészségtan tanítása fonalán, az alkoholizmus nyomán jelentkező anyagi és erkölcsi veszedelmek és az egészségügy, közerkölcs és közgazdaság szempontjából megvilágítva a tanulókkal megfelő módon ismertessenek, ugyanebben az évben kiadott másik rendelet, melyet 1905 ben újra megerősítettek, arról ad utasítást, hogy az uj kiadású olvasókönyvek csak az esetben lesznek használatra engedélyezve, ha az alkohol elleni küzdelmet, valamely oldalról megvilágítva, legalább egy olvasmánnyal támogatni fogják. Tehát láthatjuk, hogy az iskola is igyekszik az alkohol káros hatását megismertetni a gyermekekkel. így aztán, ha a gyermekek az iskolában is csak azt hallják, hogy a szeszes italok károsak, szóval ellenkező véleményt nem hallanak, az anyának munkája nagyon meg van könnyítve. De ne elégedjünk meg azzal, hogy csak az ő saját egészségének megóvásáért legyen abstinens, hanem ha felnő, vonjuk be őt is az alkohol elleni ideális küzdelembe. Hadd tudja, hogy nem él egyedül, hanem élete egybe forr embertársaiéval és azoké az övével. Hadd lássa azt a mérhetetlen nyomort é. sok bajt, szenvedést, a melyet az alkohol és az ivási szokások az egész népnek okoznak. Mutassák meg neki a népet szomorú rabságában, a mint az alkohol súlyos átka alatt nyög, a mint az oltárán feláldozza pénzét és idejét« Mutassák meg neki, hogy az alkohol hogyan fosztja meg a népet munkaképességétől, hogyan homályositja el gondolatainak tisztaságát, miképen fosztja meg vidámságától, boldogságától és miképen öli ki belőle a szeretetet és pusztítja el gyermekeit. Ha ezt a való perspektívát tárják az anyák gyermekük szeme elé, nem hihető, hogy a leghevesebb harcol ne indítanák e ráklene ellen-