Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-06-16 / 46. szám
Huszonharmadik évfolyam. ^ v a c , iyuy. jumus 10. VÁCI HÍRLAP V jcPo* - 46. szám. ....-Vác, 1909. június 16. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Si vis pacem: para bellum! Irta: Kálosi József, orsz. képviselő. A pünkösdi szent ünnepek nemcsak a magyar gazdaközönségre, hanem a politikai világra is kellemes meglepetést hoztak. Mindkét irányban a lehangoltságot, majdnem hogy az elcsüggedést a jóleső remény váltotta fel. Éppen úgy, miként az égből váratlanul lehullott manna, a termékenyítő, az áldást hozó országos esőre mindnyájunknak ajakáról hálaadó fohász tört ki az egek Urához a kényelemért, a mellyel — majd csakhogy nem az utolsó órában — részeltetett; azonképpen a megkönnyebbülés érzete fogta el a politikai válságos helyzet miatt már-már, nem éppen alaptalanul kétségbeeső hazafiaknak táborát. Nem csak azért, mert az országos függetlenségi és 48 as pártnak nagy nevű vezérei, ezek között első sorban annak fővezére mindenki által érthetőleg, félremagyarázhatatlan kijelentést tett arra nézve, hogy a párt semmi körülmények között sem mond le a programmjában foglalt elveiről, legkevésbbé pedig a hazánk felvirágzását biztosan eredményező gazdasági függetlenségünk alapját képező s azonnal életbeléptetendő önálló bankról, valamint ezt követőleg az 1917 ik évben felállítandó önálló vámterületről, hanem azért is, mert egy oly fontos, oly életbevágó kérdés döntetett el, mely a nemzet Gyötrelmek. Reggel a két Tata-leány elindul hazulról, a suszter-műhelyből. Gizi, az idősebbik, csinos leány, de csak este, mert napfénynél lekiabál az arcáról a koplalás, meg a rossz szobalevegő. Bágyadt szeme körül nagy kék karikák vannak és voltaképpen a leánynak ez a szépsége. Ha este jár az utcán, sokan megfordulnak utána és a ruháján is csak a nők érzik meg a pamutszövet szagát. Már sokszor volt menyasszony, ő legalább sokszor mesélt már róla a szomszédoknak, most azonban végérvényesen szerelmes Léner Nándorba, a villamos kalauzba A leány azok közül való, akiknek egyetlen helyen a parancsolás, mindenütt másutt az alázatos összezsugorodás jutott osztályrészül. Otthon az apja meg az anyja a szentirást sem vehetné komolyabban, mint az övét, amikor a kis húgára rápirit. Amit elég gyakran megtesz, mert a szive ugyan csupa szeretet, de parancsolni is okvetlenül kell valakinek. A legkisebb leány a tizenkét éves Vilma, már sokkal modernebb hölgy. Már teljesen megérti a nénje otthoni ártatlan erőlködéseit és nem rontja el a kedvét az ellenszegüléssel, pedig valójában már igen sok okos dolgot adott be Gizinek, de mindig úgy, mintha valami gyerekes ostobaságot mondana. Egyébként cudarul kokett és józan; mindig tudja, melyik férfi nézte meg jobban. A kiflivel meg a hídpénzzel csal. további magatartására nézve Útmutatásul és bátorításul szolgálhat. Ugyanis az országos közigazgatási konferencián, mely pünkösd másodnapján a Herkulesfürdőber. 50 vármegye képviseltetésével tartatott meg, oly hazafias kijelentések történtek, melyek igazolják azt, hogy a közigazgatási tisztviselők hivatásuknak a magaslatáról le nem sülyedtek. Pestvármegyének a közelmúltban lefolyt nemzeti küzdelemben is, úgy miként minden más téren tanúsított férfias viselkedéséről előnyösen ismeretes, derék, mondhatni vitéz alispánja: Fazekas Gusztáv bontotta ki ismét azt a lobogót, melyet az utóbbi napokban egyes eltévelyedett egyének bemocskolni igyekeztek. Minden ellenmondás nélkül felesküdtek a gyűlés tagjai s újabb hitvallást tettek arra nézve, hogy ha arra szükség lesz, vagyis, ha a nemzet úgy parancsolja, habozás nélkül sietni fognak saját hatáskörükben a netán veszélyben forgó alkotmány megvédésére. Ezzel tüntetőleg megszakítottak minden érintkezést azokkal az önző és csak a saját maguk kényelmét tekintő emberekkel, a kik elég vakmerőek voltak már eleve időelőtt proklamálni, hogy őreájuk a netán bekövetkezhető küzdelemben senki se számítson. Ilyen perverzitás láttára szükséges is volt az ünnepélyes kijelentés, ha másért nem, azért is, hogy a kötelességükről megfeledkezeitek sötét odújukba a visszavonulásra kényszerittessenek. A katonát, ki harc előtt ilyen, vagy csak ilyesféle nyilatkozatot merne tenni, stante pede agyonlövetésre ítélnék. Mert hát eltűrni nem lehet, hogy a gonosz példa követőkre találjon. Senki sem mondja, jó lélekkel nem is tanácsolhatja, hogy a nemzetre kétes kimenetelű harc könnyelműen megindittassék. Azonban, ha az arra hivatottak a végső szükség kényszerének hatása alatt ezt mégis elhatározzák : becsületes embernek az alól magát kivonnia nem szabad. Akár járna az kockázattal, akár nem. Régi találó példabeszéd az, hogy a ki békét akar, az készüljön a háborúra. Tartsuk tehát szárazon a puskaport és ne próbálja senki meg, hogy azt az ellenségnek felajánlja megvételre. Caveant consoles, nequid respublica detriment capeat! Hírek. — Közgyűlés a városházán Csütörtökön, e hó 17-én tartja a város képviselőtestülete nyári közgyűlését. Legnevezetesebb tárgya e közgyűlésnek valósziiíűleg a város pénzügyi helyzetének megvitatása lesz. Régi igazság, hogy a várost 40 %-os pótadóval adminisztrálni lehetetlen s ma már eljutott a közpénztár oda, hogy csak a legnagyobb nehézindulás előtt az öreg Tata, komoly és tárgyilagos megvitatás és némi gazdasági tanácsok után odaad Gizinek huszonkét krajcárt, hogy ha már minden áron menni akarnak, menjenek el szakaszjeggyel a nagybátyjukhoz, visszajövet pedig vegyenek két szafaládét ebédre. Bár Gizi sajnálatosan jó leány, lehetetlen elhallgatnunk, hogy az egész nagybácsi-história koholmány. Nincs nála semmi keresnivalójuk, csak a leány okvetlenül fel akar szállni a 314-es villamosra, amelyiken Léner Nándor a kalauz. Azért, a mikor végre ki tudnak szabadulni az apja műhelyéből, a kis bugával együtt odaáll a Kerepesi-út sarkára a megállóhoz és vár. Várja a 314-es kocsit. A mikor egy-egy alkalmas, de más számú kocsit elereszt, mindig valami szánalmasan ostoba hazugságot hebeg a húgának, aki engedelmes arcot vág, pedig nagyon jól tudja, mennyiben áll a dolog Gizi tehát vár. Aközben a Károly-kaszárnyánál feltűnik a 314-es kocsi. Léner Nándor, az elegáns Léner Nándor, a kalauz, hanyagul, lelsőbbségesen rángatja a csengetyű szíját és amig fanyarul mondogatta : — Kérem, ahol jegy nincs, — a kunkori bajusza alatt egyre jobban mosolyog. Mert tudja már, hogy Gizi okvetlenül ott vár. Ö egyébként már megszokta az ilyesmit, amint a végállomásokon el is szokta mondani. A kocsi végre odaér a megállóhoz. Gizi a felszállásnál tanulságos dolgokat mond a húgának, sőt a perionon halkan még hozzájuk is tesz újabbakat, hogy ne kelljen az elegáns Léner Nándor szemébe néznie. Végül bemegy a kocsiba, megáll a rákvörös leány előtt, utolérhetetlen hanyagsággal szalutál és halkan, lágyan azt mondja: — Hová tetszik? Gizi kapkodni kezd. Vilma pedig, aki nagyon jól tudja, hogy kellene megvaditani a pökhendi fickót, de nem akarja látni a kínos jelenetet, mivel sajnálja a nővérét, — kinéz az ablakon! Gizi igy teljesen egyedül marad a bámulatos Léner Nándorral és még jobban kapkod. Végül előcibálja a táskáját, amiben két hatos és két krajcár unatkozik, azután még egy zsebkendő és néhány kulcs. És mialatt a bámulatos Léner Nándor egy szakavatott pillantással áttekinti a pénzügyi helyzetet, a leány kirántja a zsebkendőt és azzal együtt az egyik hatost, ami leesik és a leesett hatosok ősi szokása szerint bebuvik a padló farácsa alá. Gizi úgy tesz, mintha észre sem vette volna a dolgot, megváltja a két szakaszjegyet és amikor Lénár Nándor úr mosolygással azt mondja: — Leesett valami! ... és lehajol csak úgy a forma kedvéért, — elegánsan int keztyűs kezével és azt rebegi: — Nem baj, Léner úr, nem érdemes!. .
