Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-21 / 30. szám
9 VÁCI HÍRLAP nél, aztán Vácnál rendkívül kitüntette magát. Különösen Vácnál, a hol Damjanich vezette a támadást. A csataterv az volt, hogy Ramberg hadosztályát elfogják, vagy megsemmisítik. Klapkának az 1-ső hadtesttel Naszály felől kellett volna megkerülnie a várost s a verőcei utón az ellenség hátában foglalni állást. Április lü-ikén, a csata reggelén azonban Damjanich csupán a Robich-dandárt küldte ki e megkerülő mozdulatra, mig ő maga a Duna mentén arcban támadja az ellenséget. Sűrű köd volt, majd megeredt az eső s bőrig áztak a honvédek. A Robichdandár a nagy ködben eltévedt, -Damjanich hiába várta, hogy hátban támadja az ellenséget. Az eső miatt a honvédek türelmetlenek voltak s Damjanich nem várt tovább, hanem megkezdte a támadást. — Fiuk, hát bemenjünk Vácra? — kérdezte a honvédektől Damjanich. — Be bizony, mert itt nagyon esik. — Igen, de német van Vácon, kiverjük-e onnan ? — Ki bizony. — Kiverjük, ki, befütyülünk neki, — mondta a bálványozott hős. És csakhamar rohamot vezényelt. A lengyel légió és a harmadik zászlóalj rohant legelői. Az osztrák vadászok a Hétkápolna mellett a Gombáspatakot átívelő kőhíd mögött fészkelték el magukat s oly gyilkos golyó- és kartácstüzzel árasztották el a lengyel légiót, hogy az megingott. De sarkában voltak Damjanich fiai, a fehér kakastollas harmadik zászlóaljbeli hősök, a kik szuronyszegezve, vakon rohantak előre, miközben a Ferdinánd-huszárok lovas-zenekara rázendített a Rákóczira. E percben odavágtatott Földváry Károly őrnagy, kezébe kapta az ingadozó lengyel légió zászlóját, a hidra nyargalt s elkiáltotta magát : — Utánam, fiuk! Hiszen mienk ez a haza ! A fiatal névtelen hősök halálmegvetéssel törtettek utána. De e pillanatban Földváry alól kilövik a lovat, az őrnagy a sárba zuhan, a honvédek meghökkennek, mert a hős a zászlót is kiejti kezéből. Azt hitték, hogy Földváry elesett. De Földváry fölugrik s mivel időközben egy lengyel tiszt elvitte a légió zászlóját, most már a 3 ik zászlóalj lobogóját kapja a kezébe, újra fölpattan segédtisztjének, Elekes Istvánnak lovára s tovább rohant a hídon. A honvédek szuronyszegezve utána. Fején arany-paszományos piros sipkával, kezében a zászlóval olyan csodálatosan festett a pattogó, omló, sivitó golyózáporban, hogy az ellenség megriadva hátrálni kezdett. Brandenstein kapitányuk, a kit elfogtak a honvédek, az ütközet után azt mondta, hogy Földváry rettenhetetlen bátorsága olyan megbabonázó hatással volt reá, hogy elfeledett tüzet vezényelni. Az osztrákok azonban hatvan-hetven lépésnyire ismét megfordultak, sortüzet adtak s megint kilőtték a lovat Földváry alól. Most már gyalog vezette a rohamot, az ellenség a városba menekült, de a szuronynyal onnan is kiverték. A beteg Romberg helyett Cötz tábornok vezényelt, ez a becsületes öreg katona, a kit Bér F'erenc tizedes golyója halálosan megsebesített. Mikor lefordult lováról s a tisztek fölemelték elhalóan mondta : — Meine Herren, nur mit Ehre reteriren. A honvédek keresztülűzték a városon a futó osztrákokat s a váci nép örömmámorral fogadta a hősöket. A hadügyminiszter Földváryt a haza nevében a másodosztályú katonai érdemjellel tüntette ki s ettől fogva a »legvitézebb« honvéd volt a neve. Gsakhamar ezredes lett s ekkor a legvitézebb honvéd ezredesnek nevezték. Irma: (Sir). Oh, én boldogtalan! Ilyeneket tételezni fel rólam! Mindig figyelmeztettek arra menyasszony koromban, hogy a nem dohányzó férjeknek más bogaruk, szenvedélyeik vannak. Ilyen a féltékenykedés is, mert nem dohányoznak, egész figyelmüket az asszonyra irányítják s »kákán is csomót keresnek.« ■ -v. Géza: (A csészére mutat). Hát e cigarettahamu nem elég bizonyíték ? Tehát félre a bölcselkedéssel, okulással, asszonyi könnyekkel. Gyanuokom helyes nyomon jár. Hol vannak Íróasztalod kulcsai? Kikeresem titkos fiókjaid, melyekbe eddig még betekinteni sem engedtél, oly féltve őrzéd pillantásaim elől. Ott lesznek bizonyára a szerelmes levelek, feleletek, a bűnös szerelmeskedés jelei, emléktárgyai, a szerelmes fényképe. Add ide szekrényed kulcsait. Irma: (Mérgesen toppant a lábával). Ahhoz neked jogod nincs, már azért sem, mert az iróasztalkát a szülői háztól hoztam magammal. Géza: Tehát gyanúm igaz. Vessünk véget ez áldatlan viszonynak, melyben azt hittem, hogy én vagyok a világ legboldogabb, legszeretettebb férje. Nyitjára kell jönnöm e titoknak, (az íróasztalhoz rohan s késével az egyik fiókot felfeszegetni iparkodik). Irma: Ne törj, ne zúzz! (Megfogja Géza kezét s kulcsokat nyújtja feléje). It vannak a kulcsok! Odadom egy feltétel alatt! Ha a vélt szerelmes levelek, emlékek helyett — Az adókivetö bizottság uj elnöke. Nikitits Sándor kir. tanácsos halálával megürült a váci adókivető bizottság elnöki állása is. A hivatalos lap most közli, hogy a pénzügyminiszter erre a tisztségre dr. Forgó Kálmán ügyvédet nevezte ki. Kívánjuk, hogy dr. Forgó Kálmán uj és nagy fontososágű tisztét a város érdekében a polgárság megelégedésére töltse be. — A kaszinó rendkívüli közgyűlése. A váci kaszinó 18-án tartotta meg azt a rendkívüli közgyűlését, a mely hivatva volt a lemondások következtében támadt válságot megszűntetni. A közgyűlésre mintegy 40-en jöttek össze. A tagokat id. Intzédy Soma (az idősebb váj, tagok egyike) üdvözölte s kérte őket, hogy válasszanak közgyűlést vezető elnököt. A tagok közfelkiáltással Borbély Sándort kérték erre, a ki közgyűlés vezetését át is vette. Az alaki kérdések elintézése után az elnök ismertette a közgyűlés tárgyát tévő ügynek a történetét. A választmány saját hatáskörében nem tudta a 3 férfiút a le-, mondás visszavonására bírni, ennélfogva a választmány a tagok összesége elé terjeszti az ügyet Borbély Sándor a választmány nevében ajánlja a közgyűlésnek, hogy tekintettel Lencsó Ferenc dr., Preszly Elemér dr. és Váró Károly érdemeire, mindhárom férfiút ismét egyhangúlag válassza meg a közgyűlés a kaszinó vezetőivé. A közgyűlés névszerinti szavazással ejtette meg a választást., A szavazalszedő küldöttség tagjai; Morfin Zsiga dr., BárdosErnő és Szentgyöi gyi Gusztáv voltak. A szavazatszedő küldöttség elnökének jelentése alapján Borbély Sándor hirdette ki a szavazás eredményét, melynek értelmében a kaszinó elnöke; Lencsó Ferenc dr. (egyhangúlag), igazgatója; Preszly Elemér dr. (szintén egyhangúlag), aligazgatójá Balás Gyula ny. százados (26 szavazattal) lett. A megválasztott tisztviselőket küldöttség hívta meg a kaszinóba. A küldöttség tagjai voltak; Ivánka Pál, Matolcsy Sándor dr. és Krakker Kálmán. a gyáva. Talán lelki barátom volt, vagy az utcáról felkapott urafi, kivel megcsaltál ? Irma; (Sirva-rimánkodva). Nem volt itt senki. Géza: Ne tagadd. Én dohányszagot érzek. Irma: Szagérzéked tévedésbe ejt. Géza: Ez nem áll. Mondj igazat. Esdve kérlek ! Itt dohányzott valaki. Irma: (Durcásan). Hát legyen! Ha igy akarod. Géza: (Meglepetve, majd rezignáltén). Hát mégis? Oh, én szerencsétlen! Irma: Hát nem hiszed, hogy senki sem járt itt ? Géza: Óh, bár igaz volna ! Csalódtam volna gyanúmban! (Fel s alá jár a szobában s megáll a hamucsésze előtt). Óh! most már nem tagadhatod. (Kezébe veszi a csészét s mondja diadallal). Itt van a korpusz delikti! Mit keres itt a cigaretta-hamu? — Neked bűnös titkaid vannak előttem. Most már értem, miért küldözgetted szobalányodat ide s tova apró írásokkal s ha megkérdém őt, mindig kitérő választ kaptam. Ezek voltak a »lettres d’ amour« ok, a találkákra meghívás amaz időre, ha a (gúnyosan) szeretett férj az irodában görnyeszt, fáradozik a mindennapiért, hogy a gond nélküli kényelemet szerezze meg feleségének s szerelme után ez idő alatt epekedjék! ? Mond meg, ki ez az illető ? Hadd lőjem főbe őt, vagy téged és magamat kergetem a halálba. Oh, én nyomorult ! olyanokat találsz benne, miket te ugyan gyűlölsz, de engem ezért meg nem vetsz. Ha meggyőződtél újra szeretni fogsz. (Géza átveszi a kulcsokat). Géza; Nincs oly áldozat, melyet hoznék hű szerelmed meggyőződésére annak birhatásáért. (Kinyitja a fiókot). Mit látnak szemeim! (Cigaretta-tárcát, — dobozt, hüvelyeket, töltőt rakosgat ki a, közönség felé muto-. gatva egyenkint az asztalra). Kié éz a sok dohányzási rekvizitum? (Irma mosolyog).; Irma, te dohányzol? Irma: ítélj el! A vádlott én vagyok. Cigarettázom titokban, tudtodon kívül. Szobalányom ily szerelmes levélkékkel küldöttem a trafikba dohányért. Géza: Csak dohányozzál! Jer karjaim közéi (Ölelkeznek). Óh, én a világ legboldogabb férje; (Egy cigarettát vesz a kezébe). Szabad? Az egyetértés és összhang kedvéért én is dohányozni fogok. Kérek egy kis tüzet! Ezentúl csókot én, tüzet te fogsz adni; Vagy felváltva. De mind:g az egymás tüzén fogunk rágyújtani, szerelmi füzünkön lángolni, hevülni és együtt hamvadni el! (Irmát megcsókolja, miután Irma cigarettára gyújtott s Gézának is odanyujtja a szájában lévő égő cigarettát,) Irma: Szent a béke! Figyelmeztettek azonban, hogy e cigaretta hamuját sohse ejtsd a szőnyegre!
