Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-21 / 30. szám
Huszonharmadik évfolyam. 30. szám. Vác, 1909. április 21. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kiigazítják a katasztert. — Az 1909. évi V-ik törvénycikkről. — A m. kir. pénzügyminiszter a földadó kataszter kiigazításáról és a földadó százalékának megállapításáról szóló 1909. évi V. törvénycikkely végrehajtására vonatkozó országos hirdetményét f. évi 19.089. szám alatt most adta közre. Az uj törvénynek az a célja, hogy az egyes földrészletek, dűlők, vagy egész határok, osztályozásánál mutatkozó aránytalanságok uj osztályba való sorozással, esetleg uj tiszta jövedelmi fokozatok felállításával megszüntettessenek. Kevesen tudják ma, hogy a földadó kataszterben vezetett és az adóztatás alapját képező adatok s a természetben jelentkező tényállás közölt mily aránytalanságok vannak. Vegyük pl. a hegyi szőlőtalajokat, tizek a 80-as évek végén elvesztették a kataszterben feltüntetett jellegüket, nevezetesen vagy szántókká, vagy parlagokká (kopárságokká) váltak, ám ennek dacára maiglan is mint szőlőtalajok adóztatnak, holott hogy ha a műve iési ágban •előállott változás a kataszteren keresztül vezetett volna, a földtulajdonos 50—80 kisebb állami és ennek arányában alacsonyabb községi adóval terheltetik. Hogy e címen mily óriási összeg folyt be az államkincstárba, lehetetlen ma megállapítani, ellenben megállapítható az, hogy az állam végrehajtó közegeit e részben ugyanazon mulasztás terheli, a mellyel a földtulajdono-A cigaretta-hamu. — Irta: Sudár (Schuller) Sándor. — Irma: (Még csak egy hónapos asszonyka. A pamlagon fekszik s élvezi a már félig elhamvadt cigarettái). Oh, mily élvezet, mily kéj s gyönyör van a cigarettázásban! És Gézám, — kit imádok — nem csak nem dohányzó, de dohánygyűlölő! Ha megtudná, hogy cigarettázom, még engem is gyűlölne s megutálna, mint mindama nőket, kik a dohányzás szenvedélyének meghódolnak. (Cigarettájára néz s hamuja elé tartja öblös tenyerét) Juj! most majd a szőnyegre esett cigarettám hamuja. Még az kellett volna, hogy férjecském észrevegye! (A hamut gondosan a hamucsészébe teszi), ő a régi nők eszményét szereti bennem, kik sportot nem űztek, nem tenniszeztek s nem úsztak versenyt, nem vadásztak s nem lovagoltak. Pedig a mai leányok is vőlegényre vadásznak és a nők férjeiken lovagolnak. (Fel s alá sétál a szobában). Gyűlöli a modern nőben a férfiasságot utánzást, a tudákosságot elitéli s csupán a férjéért élő-haló asszonyt, ki majdan gyermekei anyja s nevelője leszen, becsüli nagyra. Szegény Géza! Nem is tudod, hogy mig te a hivatalban izzadsz-fáradsz, addig kedves feleséged, a női nem ideálja — élvezettel füstöli el, az általad szenvedhetetlen cigarettákat. sok magukat vádolhatják. Az előbbieknek a művelési ágban történt — úgy szólván országos változást — hivatalból kellett volna konstatálni, az utóbbiaknatc pedig tudniok kellett, ha a változásról jelentést tesznek, az adókataszteri ívnek idevonatkozó részét javukra kiigazítják. De menjünk tovább! A szülők pusztulását megújulás követte. A károsult nép követtea gyakorlatias útmutatást és megkezdte a homoktelepitést. E végről a hegyekből a völgyekbe jött le. Több százezernyi katasztrális holdra megy a homoki, a völgyekben lé tesült uj szőlő, ám az megint bizonyos, hogy ezeknek létesiiléséről a földadó kataszter nem vett tudomást és igy történik, hogy a sivó, futóhomok buckákon s kopár legelőterületeken létesült szőlők után azok tulajdonosai holdanként alig pár fillérnyi földadót fizetnek, holott a művelési ágban oly változás történt, hogy minden egyes hold szőlő 51 koronával volna megadóztatandó. így állott elő az a helyzet, hogy áz egyes községek adóalapjai, dacára a természetben előállott előnyös változásoknak, nem emelkedtek, hanem megmaradtak a régi állapot szerint. Az uj törvény 1909. évi julius hó 1. napjáig nyújt módot a községeknek (városoknak) hogy a földadó katasztereiknek hivatalból való kiigazítását s ez alapon igazságos tisztajövedelmi lokozatoknak megállapítását kérelmezzék. Mondanunk is felesleges, hogy Vác város közönségének a kiigazítást kérnie kell, mert annak helyes keresztülvezetésével bizton remélhető, hogy az állami adóalap a tényleges állapotnak megfelelően emelkedik* a mi a községi pótadó százalék csökkenését fogja maga után vonni, de egyúttal megszünteti azt a fonák állapotot, a mely jelenleg fenáll, t. i., hogy a földtulajdonos a tényleg létező művelési ág szerint fog adót fizetni* nem pedig kipusztult szőlője után a szőlőtalajokat terhelő magas tiszta jövedelem arányában kiszámított módon adózni. — h —. Hírek. A legvitézebb honvéd. (Emlékezés az ápr. 10-iki váci csatára.) Most volt hatvan esztendeje, hogy Damjanich elfoglalta a németektől Vácot s hogy oly fényesen irta be nevét a magyar történelembe Földváry Mihály, a legvitézebb honvéd. A kis cigányképű Földváry Károly volt Damjanich kedvence, a ki az óriás mellett gyerekifjunak látszott. Ha Damjanich a földre ült. még akkor is majdnem akkora volt, mint Földváry. Hátha még lovon ültek s egymás mellett nyargaltak, csak akkor látszott meg igazán, milyen hatalmas szál ember volt Damjanich. Hanem Földvárybau* a kit a tábornok csak >kis cigány<-nak nevezett, oroszláni lélek lakott s rettenhetetlen bátorságával csodákat miveit a csatatüzben Tápió-Bicskénél, majd április 6-án Isaszeg(Kinéz az ablakon, ijedezve): Jaj ! mit látnak szemeim! Géza jő ily szokatlan időben ?! Igen, ő az, felismerem őt a távolból is fehér nadrágjában, cilinderkalapjában. Ki más is volna az a «sneidig« úr? (Hevesen kinyitja az ablakszárnyakat s kidobja rajta a cigarettát) Ki veled, ne hogy árulóm légy! (Majd kötényével jár idestova s szellőzteti ki azzal azzal az ablak felé a szoba cigarettafüstjét). Kifelé, te drága füstgomoly! Ó jaj! Géza mindjárt itt lesz. Ha megtudja? Vége lesz boldogságunknak, egyetértésünknek. szerelmünknek! Csalónak fog kikiáltani! (Keresgél). De hol van a parfümös flaconom(Megtalálja, a kezébe veszi, nézegeti). Ürest épp most üres, hogy szobámat, számat, magamat erősen beillatoztathatnám. Nincs mentségem! Ő nem dohányzó, jobban megérzij a dohányfüstöt, mint a dohányzó. Végem van! (Fáradtan, kimerülve a kerevetre dől). Már hallom lépteit. Géza: (Kitárja az ajtót s megpillantja Irmát, hozzá fut) Irma! Mi bajod? Rosszul érzed magad? Miért ülsz ily léghuzatban? Édes mindenem! (Megakarja őt csókolni, de Irma elfordítja arcát, száját kezével takarja). Mit jelentsen ez? Meghidegültél irányomban ? Már nem szeretsz? Irma: Migrénem van! Géza: Hát ez elég ok erre, hogy csókomat visszautasítod? Irma, te titkolódzói. Irma: Ne kínozz, nem vagyok érdemes szeretetedre. Megcsaltalak! Géza: Istenem, mi ez? (Szimatol). Ki volt itt ? Irma: (Erőltetve). Senki! Géza: Te nem mondasz igazat! Borzadok a valóra ébredéstől. Igazad van, ne mond meg, mert a szivem reped meg, vagy mást ölök meg! Irma : Higyj minden rosszat felőlem, csak ne féltékenykedjél s hűtlennek ne gondolj. Tudod, előtted nincsen főbenjáró bűnös titkom. Géza: E szobában még csak néhány perccel ezelőtt — férfi volt s ugyan sokáig időzhetett itt. Arra esküszöm! Pirulsz ? (Szaglász). Én itt dohányszagot érzek. Ki volt az a szerencsétlen udvarlód-imádód? Az halál fia lesz. (Fenyegetve és kezét esküre emelve ) Istenemre mondom, lakolni fog! Most már tudom, miért volt csókod oly dohányizű! Irma: (Konsternálva). Ez már sok! (Menni készül.) Géza: (Irmát indulatosan a karjánál ragadja meg). Itt maradj! Innen egy tapodtat se mégy, mig bűnös viszonyod részesének nevét nem tudom. Ha párbajomat megvittam vele, örökre s nyiltan a tiéd lehet. Itt már nem a te tisztességedről, hanem az én becsületemről van szó! (Az ablakra mutat.) Ott, a nyitott ablakon keresztül menekült el
