Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-04-18 / 29. szám

VAGI HI R L A I»

O

Csáky Károly gróf püspököt, a ki a kezében levő apostoli keresztet, a homloktér távlati törvényei alapján, még a király alakjának is fölébe emeli. Ez igen nagy piktori merészség és itt sikerült is; így lett a különben alacsonytermetű váci püspök mintegy tiz centiméterrel magasabb termetű alak, mellyel ki van egyúttal emelve királyunk apostoli királyi fensége is.

— A boszniai tartalékosok szabadságolása. A hadügyminisztérium tegnap elrendelte, hogy az összes a határországokban levő tartalékosokat a szállítás lehetőségéhez képest hazaszállítsák, leszereljék és a nem aktiv állományba visszahelyezzék. Az 1908. évi december havában visszatartott három évi sorhadiszolgálatát leszolgált legénység aktiv szolgálatát három fegyvergyakorlatként számítják be, a többi tartalékosét pedig egy fegyver gyakorlatként. Tekintettel a kedvezőtlen szállítási viszonyokra és az aránylag nagy távolságokra, azzal kell számolni, hogy a tartalékosok hazaszállítása hosszabb időt fog igénybe venni.

— A váci kőszénbánya feltámadása Casimir Perrier pénzén. Pár esztendővel ezelőtt »Váci kőszén-bányatársaság« címen vállalat alakult Budapesten, mely a Kösd község határában található szenek feltárását tűzte ki feladatául. A tulajdonosok: Bröszler tanár és Nátháson bankár nem kiméivé sem tőkét, sem fáradságot két helyen végeztettek fúrásokat és mintegy 130 méter mélységben meg is találták a kívánt szénréteget, melynek minősége minden várakozáson felül állott. Egy szép nagyon azonban, a mikor már a kitermeléshez tettek meg minden előkészületeket nem várt szerencsétlenség érte a bányát azáltal, hogy azt a viz teljesen elborította. A vállalkozók hasztalan igyekeztek a vizet kiszivattyuztalni, ez sehogyan sem akart sikerülni a rendelkezésre álló eszközök mellett. A megfelelő nagyságú Worthingtonszivattyuk beszerzésére pedig már nem állott elegendő tőke (rendelkezésre. Legutóbb azonban igen jelentős fordulat állott be a

kosdi szénbánya sorsában. Ifj. Casimir Perriert, a hasonnevű volt francia köztársasági elnök és Páris egyik leggazdagabb emberének fiát nyertek meg a váci kőszénbánya társaság emberei, a ki szakemberek kíséretében maga is személyesen többször járt a helyszínen az elszerencsétlenedett kosdi bánya tanulmányozása és felkarolása végett, nem különben a földtani intézetünkben is a szükséges vélemények beszerzése végett. Itj. Casimir Perrier alapos tanyulmányok után akként döntött, hogy az elöntött akna kiszivattyuztatásálól eláll, ellenben a lefoglalt szénterületnek mintegy 8—10 pontján újabb fúrásokat végeztet mintegy 500—600 méter mélységig. Ezekkel munkákkal a Magyar Mélyfúró r. t.-ot bízták meg, mely már 8—10 nappal ezelőtt meg is*kezdte a munkát, melynek eredményéhez igen sok remény fűződik. Nem lehetetlen tehát, hogy a bányát üzembe hozhatják, a miből Ivosd és Vác vidékének beláthatlan előnye lesz.- Halálozás. Borsos Sándor máv. főellenőr élete 55-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Ealála hire abban a kis társaságban, melyben ismerték, igaz és mély részvétet kellett. Nemcsak mintaszerű családapa, de mint jóbarát és kolléga mindenki igaz tiszteletét nyerte meg. A hol ő megjelent, ott a jókedv, az ötletesség ütött tanyát és soviniszta székely vére, jó humora kedves órakai szerzett mindenkinek. Pénteken délután nagy részvéttel temették. Fábián János ref. lelkész mondott búcsúztatót koporsója fölött, mig kartársai nevében (az egész ügyosztály eljött a végtisztességadásra) Dózsa máv. főellenőr mondott megható beszédet. Holttestét az ev. temetőben helyezték nyugalomra, hol kis lánya alussza örök álmát.

— A gyermekvédő liga céljaira adakoztak az urnákon kivül: Intzédy Soma 10 K, Meiszner Rudolf, Molnár Máté, Pestvidéki nyomda 5 K, György Mihály, Kőfil Miklós 3 K, Góts J. Viktor, Hidasy Ferenc, ref. iskola növendékei 2 K és Schauerrpann Jakab 1 K-át. összesen 38 K.

— Öngyilkos őrnagy. Fiúméból jött a sürgöny, hogy ott egy nyaralóban Qhyczy Albert honvédőrnagy főbe lőtté magát. Ghyczy múlt ősszel távozott el a váci huszárezredtől, mikor őrpagygyá nevezték ki és az első honvédhuszárezredhez került osztályparancsnoknak. Nemsokára nagyfokú idegesség fogta el s hosszabb szabadságra ment. A képzett, jeles katona Abazzia mellett töltötte szabadságidejét, de állapota nem javult. Valószínűleg e felett való elkeseredésében fogott maga ellen fegyvert

— A hengermalomból. A vác hengermalom részvénytársaság igazgatósaga e havi ülését 15 én délelőtt tartotta meg, a melyen dr. Zádor János elnöklete alatt resztvettek ; Gosztonyj Tibor, gróf Serényi János, Schweitzer Lippt és Gindricb József igazgatósági tagok és .dr. Galcsek György felügyelő bizottsági elnök. Az üzemjelentés szerint a múlt hóban megőröltek redukált pappaji üzem mellett 8731 njétermázsa búzát s az üzem minden akadály nélkül folyt, az üzlet menetele a rendkivül ingadozó árfolyama és magas búzaárak folytán igen lpssu, mert a vevők nagyobb vételektől tartózkodnak és csak az azonnali szükségletet fedezik, azokban őszi szállításra már tetemes mennyiséget adtak el. A jövő hó végéig őrölhető nyerstermény beszerzése biztosítva van és az őrlemények el vannak adva. Miután a gabonakereskedők bojkottjáról szóló hir a kereskedők állítása szerint koholmány, az igazgatóság a múlt ülésében hozott határozatát, hogy Kisvácon bevásárlási helyiséget állít — egyelőre függőben tartan határozta.

— A nyári menetrendünk. A máv. kiadta nyári menetrendjét s ebben először pékünk, váciaknak az tűnik fel, hogy Vác álmás mint elágazó állomás van jelezve. A duna-ipolyvölgyi vasút megnyitása jugyanis küszöbön áll és már beállították a csatlakozó vonatokat Ipolyságról és Ipolyság felé. E szerint Ipolyság leié négy vonat és Ipolyságról szintén négy vonat fog indulni. A nyári menetrendünkben különben nagyobb

lást rendesen hurokkal (romai) végzik, melyet igen ügyesen tudnak az áldozat nyakára dobni. Némely esetekben szép asszonyokat küldtek ki a magános utazók elcsábítására s tőrbe vezetésére.

A thugikat rettenetes eskü kötelezte hallgatásra, az árulót önmaguk kivégezték, ha csak lehetett. A gyilkolásnál nem kegyelmeztek senkinek, csak néha-néha fogadtak egy kis gyermeket maguk közé, megsemmisítették azokat az érték tárgyakat, melyek bűnjelek lehettek volna s csak abbau az esetben hajtották végre a gyilkolást, ha biztosak voltak az eredményről. E cél elérése végett sokszor furfangosak voltak. Karavánokhoz csatlakoztak, mint kereskedők s heteken át utaztak velük, mig bizalmukat teljesen kinyerték s tőrbe vihették. A holttesteket sietve elásták. Előszeretettel csalták áldozataikat csónakra, a hol könnyen lehetett velük végezni, néha kitanult ravaszsággal két csoportra oszlottak s az első csoport oly gyanúsan, fenyegetőleg viselte magát, hogy az utazók mintegy menedéket keresve csatlakoztak a második csoporthoz. Vallásos meggyőződéssel telték mindezt, mint bosszúálló istenőjük parancsának végrehajtását. Sok helyén azonbarfaz apróbb fejedelmek zsoldjában állottak, kik védelmezték is őket, hogy a rablott holmikból valamit kapjanak s oly feltétellel, hogy az ő területén ne gyilkoljanak. Még a bennszülöttek között is nagyon el volt terjedve az a babonás hit, hogy a thugik természetfeletti védelem alatt állanak s aki őket elárulja, isteni büntetésben részesül Különben a társas életben a thugik igen barátságosaknak, istenfélőknek és adakozóknak mutatkoztak s látszólag polgári üzleteket is folytattak.

Legjellemzőbb azonban, hogy ezek a hivatásszerű rablók a legnagyobb vallásos buzgalommal teljesítették a gyilkosságot. Soha egyetlen elfogott rablónál sem találták a bánatnak, vagy lelkiismereti furdalásnak legcsekélyebb nyomát, sőt ellenkezőleg panaszkodtak, hogy újabb időkben nem teljesitefték elég lelkiismeretesen az istennő (Durga, Devi, Kali, Bhavani) parancsait s ez pka, hogy őket nem védelmezi eléggé s oly sokan jutnak az angolok kezébe. Még a megkegyelmezett s éveken át rendes életmódot folytatott thugik is igy beszéltek. A thugi valóságos papnak tekintette magát, ki az istennőnek megszerzi a véres áldozatot s ez őt annak kincseivel jutalmazza. Minden gyilkolásra higgadtan, tervszerűleg készültek elp babonás szertartásokkal s kedvező jeleket várva. Az Istennő jelvénye, a hegyes fejsze, folyvást velük volt, azt minden út előtt ismét felszentelték és hordozójául, ki tekintélyre nézve a vezér után következett, a legügyesebb és legjőzanabb embert választották.

Ez a fejsze adta meg ütjük irányát is, ha gödörbe ásták, vagy kútba dobták. Sok thugi a törvényszék elolt eskü mellett állította, hogy a fejsze magától emelkedett fel a kutból. Erre törtéül az esküvés is. Ha a fejsze kieseit a hordozó kezéből, nagy szerencsétlenségnek tartották. Szerencsétlenség volt némely állattal találkozni is, pl. farkassal, sakállal, bagollyal. Egyes személyeket nem volt szabad bántaniok, igy mospkat, tisztogatókat, zenészeket, olajkereskedőket, bélpoklosokat, tehenet vezető embert, brahman tanulókat, Ganges-viz hordókat, ha korsójukban volt valami a szent vízből, sőt a kovácsokat és ácsokat sem, de feltűnően csak abban az esetben, ha mindkettő együtt volt.

A thugik gyermekeiket már 12 éves korukban magúkkal vitték a rablásokra, de az első esetben még nem voltak tanúi a gyilkolásnak. Midőn harmadszor is velük voltak, ünnepiesen íölavatták őket s hurokkal ajándékozták meg. Feltűnő, üogv a női nem iránt nagy tisztelettel viseltettek s különösen az agg nőket nagyon kímélték. A thugik nejeinek hűsége példaszerű volt. Kezdetheti nőket népi is gyilkoltak s sok buzgó thugi azt is tulajdonítja bukásuk okának, hogy e szabályt később nem tartották meg szigorúan. A gyilkolásban azonban a nők sokszor voltak segítségükre.