Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-04-18 / 29. szám

Huszonharmadik évfolyam

29. szám.

Vác, 1909. április 18.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: » Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Márla-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára Q centiinéterenkint 8 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Alakítsunk állatvédő egyesületet.

Huszonöt esztendő előtt tették hazánkban az első hathatósabb lépéseket arra, hogy vélembe részesítsék a hasznos átlatokat, a mezőgazdaságra s általában a társadalomra fontosságra bíró ez élő lényeket. E nagy idő alatt máig elért országos eredmények nem nagyok, de szépek s mutatják, hogy e kérdésnek a jégkérge feleltén erős volt nálunk, de nem elég vastag és hideg arra, hogy a szeretet a humánus érzés melege meg ne vékonyítsa s a szolgálatába szegődött munkások ereje meg ne törje.

Ma az országban 20 állat, illetőleg madárvédő egyesület működik, már egy nagy szövetségbe csoportosulva s szomszédunkban, a székesfővárosban van az immár 25 év óla fenálló és hasznosan működő anya intézmény, az »Országos Állatvédő-Egyesület«, a melytől példát venni nekünk is lehetett volna. Hát nem vettünk példát s nincs is okunk röstelni ezt, hiszen száz meg százai az intelligens magyar városoknak ép úgy hátramaradtak ebben, mint mi váciak.

Ám itt az ideje, hogy a mulasztást pótoljuk. Az állat, különösen a lósanyargatások, sajnos, mi nálunk is napirenden vannak; a hasznos madarak pusztítása, sajnos, mi nálunk se ismeretlen; az erkölcsi elvadulásnak, az embertelenségnek, irgalmatlanságnak emberrel és állattal szemben lépten-nyomon példáit látjuk; még a jövendő emberi generációnk humanitása dolgában is kételyeink támadhatnak, ha tapasztaljuk, hogy a felvilágosítás kellő vezetés hiányában, gyermeKoporsónál.

Borsos Sándor halálára irta: egy jóbarát.

Köréd seregiünk kedves, jó barát,

lm itt vagyunk mind, csak tekints körül;

Hallgatni jöttünk vig lelked szavát,

De bánattörten, szivünk nem örül . . . Oly sok szép óra viszonzásául Mi is szeretnénk felvidítani,

S távozni készülsz búcsúzatlanul,

És nem tudunk, nem, visszatartani . . .

Kicsiny körünknek vidám napja te Miért rejtéd el tőlünk arcodat,

Szemed sötét éj mért boritja be?

Nyiló tavasz van, szív s virág fakad.

Örülj velünk, mint annyiszor tevéd Oszlatva szivünk gondját, bánatát,

Ezrével mondunk tréfás vig regét :

Ne távozz tőlünk kedves, hű barát!

Most int feléd az élet szép nyara.

Munkád gyümölcsét most arathatod,

Öröm vár rád te hű férj s jó apa, Gyönyörre fordul minden bánatod ; Virágot téphet munkás két kezed, Göröugy elsimul, kő nincs útadón, Boldogságban telik le életed S rá fényt, derűt mindnyájunk szive von.

keink is a szívtelenség, a könyörület nem ismerés utján vannak a hasznos állatokkal szemben. Ez ember, ez erkölcsrontó állapotok szanálására tennünk kell. Állatvédő egyesület alakításával nagyot lendíthetünk e tekintetben a javulás felé, azért erős meggyőződésből folyólag hangoztatjuk, hogy alakítsunk állatvédő egyesületet.

Városunk minden szépért, minden jóért áldozni kész polgárait ismerve, nem kételkedünk egy pillanatig sem, hogy ezen úgy megélemedett ember, mint a gyermekvilág lelkűidére előnyösen ható és közgazdaságilag is üdvös mozgalmat, melyet ime megindítunk, helyesli'és pártfogolni kész minden nemesen érző ügybarát és különösen a nő, a szeretetnek, gyöngédségnek, szivbeli jóságnak e mintaképe és a tanító testület, a jövendő emberi generáció e nevelője, alakitója.

Első feladatunk aláírókat gyűjteni, a kik az állatvédő egyesületnek Vácon való megalakítását óhatják. Az áldozat, a mit hoznunk, kell, személyenként évi csekély két korona s ezért még egy igen becses szaklapot is kan mindéi. tag ingyen, az »állatvédelem« cimű havi díszes folyóiratot, melyet az anyaegyesület küld.

Sorakozzunk ! Ne maradjon hátra szeretett városunk az üdvös mozgalomban.

Egyletalapitási taggyűjtő ivek kaphatók Bárdos Ernő városi tanácsosnál. — Az egylet alakítása érdekében e hó 22-én (csütörtök) d. e. 10'/., órakor lesz értekezlet a városháza kis tanácstermében. M. K.

S te nem hallgatsz ránk kedves, jó barát,

A szív szavára nincsen válaszod ?

Lelkünk a lelked nem karolja át,

Csak most nem oszlatsz könnyűt, bánatot ? Oh mond, hogy röpke álom s nem halál, Amely most tőlünk percre elszakaszt;

S vidám mesét tanulni távozál,

Hogy ébredvén nekünk elmondjad azt.

Álmodj barátunk s álmod szép legyen ! . . . Álmodd tovább szakasztott életed.

Legyen ott sorsod vidám s könnytelen, Lásd boldogulni minden gyermeked.

S ha álmaid közt hű barátaidat Meglátod együtt némán, szótalan :

Hagyd abba kissé boldog álmidat,

S ébredj fel köztünk vigan, gondtalan.

Az orgyilkosok hitfelekezete.

Ma már csak a történelembuvárok tudják, hogy Kelet-Indiában több századon át egy olyan, elterjedt hitfelekezet volt, melynek tagjai az orgyilkolás és rablást vallásos buzgalommal s a fanatikusok kitartásával űzték. Ezek a thugik, kiknek teljes kiirtása bét évi nehéz küzdelem s tervszerű eljárás mellett sikerült csak 1836-ban lord Bentinek Vil-Hírek.

— Közgyűlés a vármegyén. A vármegye törvényhatósága hétfőn, e hó 19-én tartja meg tavaszi közgyűlését. A közgyűlésen körülbelül 5u0 tárgy szerepel, de azt hisszük, egy sem kelt oly nagy érdeklődést, mint az aszódi és a kispesti uj főszolgabírói járások felállítása, melyről szintén ez a közgyűlés fog határozni. A vármegye hét váci üggyel is fog hétfőn foglalkozni. Négy telekügyben, a budapest—vác—gödöllői villlainosnak a város részéről történő támogatása, Hirmann István szerszámgyárosnak adott kedvezmény, a város anyakönyvi kivonati dijaknak felhasználása ügyéhen adja meg jóváhagyását.

— A püspök egy történelmi képen. Mészáros Károly ismert mecénás 60 ezer koronát ajánlott fel a kormánynak, hogy a millenáris esztendő együk legszebb jelenetét, az országgyűlés hódolatát a királyi pár előtt Benczúr Gyula által a szép művészeti múzeum részére festesse meg. Benczúr kilenc évig dolgozott a hatalmas munkán s az most a tavaszi tárlaton került kiállításra. A sajtó az elragadtatás hangján ir Benczúr nagy alkotásáról, a közönség nézésével nem tud betelni s csapatostul jár ki a budapesti műcsarnokba. A hatalmas vászonra rákerült a grófpüspök is. Paur Géza, a műcsarnok egyik vezető embere, leírva a képet, a püspök ábrázolásáról a következőket mondja: És most jön egy kis művészi vakmerőség, a melyet csak Benczúr mester mer, mondjuk hozzá, ilyen sikerrel, elkövetni. Belekomponált a homloktérbe egy színeiben és méreteiben domináló alakot,

mosnak, Kelet-India akkori főkórmányzójának s akkor is csak olyan módon, hogy az ország külömböző részéből mintegy 150 Unitinak adott nemcsak teljes büntetlenséget, de jutalmat is, hogy társaikat elárulják. A hitfelekezet, mely főkép hindukból toborzottta tagjait, bár mohamedánok is voltak közöttük, teljesen titokban működött, de tagjai a családok körében nemzedékről nemzedékre szállottak, külön mesterségesen csinált nyelvük volt s hogy nagy elterjedésük mellett előbb el nem nyomatott, annak magyarázata abban áll, hogy gyilkosságaiknak élő szemtanút nem hagytak s európai embert, kinek eltűnése nagyobb feltűnést okozott volna, sohasem gyilkoltak meg.

A legelső történeti nyoma ennek a veszedelmes hitfelekezetnek egy 1356 körül irt krónikában van, melyet Ziau d din Barnis irt Firoz shah mohamedán császárról. Itt elmondjuk, hogy 1290-ben Eehlieen néhány thugit elfogtak s ezek árulása alapján majdnem ezer mást; a császár azonban nem végeztette ki őket, hanem messze vidékre száműzette. Az európaiak Közül először Thei venot francia utazó szól róluk 1687-ben megjelent utiművében; s többek közt leírja (a mi később is igy történt., hogy a gyilko-