Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-11 / 28. szám
Huszonharmadik évfolyam. 28. szám. Vác, 1909. április 11. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Feltámadáskor. Meleg, omló napsugarak ölelik a föld göröngyeit, enyhe szellő fuvalma tölti be a levegőt, megújul minden a természetben, halottnak vélt erői újra feltámadnak. Tavasz van, a szabadság és feltámadás ünnepe. Hallgasd csak földi ember szived dobogását, ajkad rebegő imáját, mind azt susogja: feltámadott! Eddig a halál némasága borongott mindenütt, elnémult minden örömzaj, elenyészett minden életjel, a fák letették koronájukat, a mezők virága elhervadt, madarak dala elhallgatott. De csak egy időre, mert megjöttek afényszóró és melegosztó napisten hírnökei, áldást osztó sugarai bejárták a föld felszinét, hogy mindenütt hirdessék a feltámadás dicsőségét és az uj élet örömét. A természet minden évben meghal, de Csak azért, hogy uj életre szülessék. A mező elfakult szőnyegét százszor ékesebb váltja fel, a fák lepergett leveleit újak pótolják, hogy a reménység zöld színével fennen hirdessék a világnak az élet boldogító evangéliumát: „Az élet ül diadalt a halál felett“. Krisztus feltámadott! harsog végig az ének minden népeken és nemzeteken; feltámadt, hogy azzal is bebizonyítsa tanának igazságát. Szeretetet hozott magával, szeretet vezérelte egész földi életét s ez a szeretet késztette arra, hogy életét adja a keserves keresztfán az emberiségért. Ezért nem birt vele a halál, a kereszt gyásza után a feltámadás ragyogó diadalának, — a halál után az életnek kellett következnie. A szeretet evangéliumát ármánnyal, csellel elnyomhatják rövid időre, de az örök igazságnak csakhamar teljes diadalra kell azt juttatni, mert szeretet nélkül semmi a földön az élet. „Siralom völgye“ az élet, gond, küzdelem, szenvedés osztályrésze a legtöbb embernek. Kezdődik a bölcsőnél s végződik a koporsónál. Közös sorsa minden embernek majdnem a megélhetésért való nehéz küzdelem. A kinek ma nem az, az lehet holnap. Sokan leroskadnak az erősek közül is az élet útjain, hát még a gyengék. Többször győz a Hamisság, mint az Igazság, többet ér a Szerencse, mint az Áldás. Hiába! igy van ez nemcsak a mesében, hanem az életben is. De semmi sem hal meg örökre és semmi sem üli diadalát örökké! A mint új életre ébred a természet minden tavaszon, a mint a bűn hatalmát legyőző Krisztus feltámadt halottaiból, akként diadalmaskodnia kell — előbb, vagy utóbb — az igazságnak is. Népek kihalnak, országok megdőlnek, milliók és milliók elbuknak a századévek hosszú sorozata alatt, a legszentebb eszméket sárba tiporják, de ha üt a szabadulás órája, folyjon bár tengervér, az Igazságnak diadalt kell ülnie a Hamisság felett. A szeretet evangéliumának kell betölteni minden ember szivét, mert éltető erőt csak az adhat. Vannak boldogtalanok a fejedelmi udvarokban, de akad boldog a szegények kunyhóiban. A boldogság eszmei fogalom, a mely csak ott lehet jelen, a hol az ember kiemelkedik a múló világ salakjából, hogy egy magasabb eszmei világba jusson. A nyugodt lelkiismeret és annak tudata, hogy jót tettünk másokkal és használtunk az emberiségnek, vagy csak egy kis részének, a hazának, még kisebb részének, hozzátartozóinknak, ez a lel-Mondok egyet, váci lányok! kettő lesz belőle: »Választó jog !« hallottatok mindnyájan felőle. A szavazást meg se várjuk élünk jogainkkal! . . . Csinálunk jó tréfát mi a rossz férfiakkal. No de most ám figyeljetek, mindnyájan jól ide: Megkérjük a férfiakat, mi lányok izibe! Teringette ! Jeunesse doreé kellett ez maguknak ? Gúnyoljanak s nevezzenek akár agyafúrtnak. Mi e tréfát megcsináljuk, de komoly alappal, győzze csak az Borbély Pista anyakönyvi lappal. Hogy ha már a jogainkat férfi megnyirbálta, férfi nem lesz, ki a nőnek kosárkát kínálna . . . Igen, urak, jönni fognak önök velünk szépen, meglátják, hogy nem lesz felhő sohasem az égen. A házasság kéklő egén fényes napsugárka fog ragyogni, tündökölni, sutba megy a párta. Nos, uraim, mit szólanak ? -Játszunk »hogy tetsziket ?« folytassam izlésök szerint tovább is e verset ? Nem folytatom. Jó lovagok ! önök tudni fogják, az «illik« s a »nem illik«-nek a paragrafusát. De ha mégis vonakodnék egyik, másik férfi, erős lesz a fundamentum, nem lehet ám: »térj ki!« Ügyvéd urak! kérem szépen önök jogtudósok, álljanak mind mellettünk! —mert (válóper lesz jó sok.) Erdős Bernát, mint hangadó, Schneller úr mint zásziós, Révész, Grósz és Lengyel Soma (Csak ne lennék rossz jós.) Morfin Zsiga, Forgó bácsi, Preszly Elemérke, jöjjenek e seregéire, mért ne tennék? Mert ne? Feminizmus Vácon. Valaki a minapában azt mondottá: alszom téli álmot, mert régóta nem pengetem lantom. Peng a lantom, kérem szépen, e leltevés téves, nyilvánosság elé lépni egy kicsikét kényes. Mindazáltal beleugrom, mint Kató a táncba, oly szívesen dalolgatok, oly szívesen, játszva. Minden, a mi szép, magasztos, fogva tartja lelkem, mint a gyermek úgy örülök, ha jó tárgyra leltem. Egész télen fogva tartott feminista gyűlés, szorgalmasan hallgatództam mind jó, ha volt ülés. Oly szép a nő jogainak igaz méltatása. Missió ez ! A baj csak az, kevés az elvtársa. Szép tavaszig gondolkoztam mit lehetne tenni?? — Úgy vajúdik ez a kérdés, férjhez fogunk menni!
