Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-07 / 27. szám
Huszonharmadik évfolyam. 27. szám. Vác, 1909. április 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q ce:itiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Egységes nemzet. Irta: Beck Lajos országgyűlési képviselő. »Találkozni fognak-e valaha egy táborban azok a magyarok, a kik szeretik a szabadságot?« Rákóczi Ferenc melankolikus szava nem illik-e reá mai politikai helyzetünkre is? Nem kell-e aggódó szívvel, fájó reménykedéssel kérdeznünk most is: nincs-e itt az ideje, hogy mindazok, a kik végeredményben egy «színéért lelkesednek, egy célra törnek: egy táborban is találkozzanak? Nem érkezett-e el annak az erőpróbája: mire képes ez a magyar nemzet gazdasági és erkölcsi fejlődésének utján, mit tud kivívni magának, ha jobbjai kezet fognak egymással ? Jövő előrehaladásunk nagy problémájának egyik kulcsát itten kell keresnünk. Mert nem elég ismerni a célt, a melyre törekszünk, nem elég ismernünk az akadályokat, a melyek utunkba akadnak: ismerni kell erőnket is, a mellyel megakarjuk vívni a küzdelmet. És ha végignézünk fegyvereinken és pillantásunk átszáll ellenségeink táborába : nem kell-e beváltanunk, hogy az osztrák és a nemzetiségiek tömör falanxával szemben a vallási türelmetlenség és a nemzetiség terrorétól fenyegetve sikeres, eredményes nemzeti politikát csak a nemzeti politika alapeszméiben és a haladás eszközeinek megválasztásában egyetértő magyarság összefogásával folytathatunk ? A 67-es kiegyezés megalkotásával egy kicsiny csoportja a lelkes hazafiaknak a 48-as eszmények kérlelhetlen szóvivőjévé szegő dött. Hirdette a personális uniót, küzdött a közös intézmények ellen,károsnak mondotta a szoros gazdasági összefüggést Ausztriával. Küzdelme meddőnek látszott s a »gyakorlati politika emberei mosolyogtak felette. Nem tartották posszibilisnek,mert — hitük szerint — nem számolt a tényleges erőviszonyokkal. És hiú álmodozónak mondottak mindenkit, a ki e politika zászlaja alá szegődött. Azokban az időkben a 67-es politika egyértelmű volt a reális, az alkotó politikával, a 48-as eszmék hirdetése pedig az ábrándok kergetésével. És ha valaki, egy modern Rip van Winkle, néhány esztendő előtt elaludt volna a képviselőház márványos üléstermének karzatán abban az órában, a mikor egy komor, sápadt arcú férfin odalent a bársonyszékek élén egy óriási, tomboló többség éljenzése közben kijelentette, hogy a nemzetlelkiismerete el fogja söpörni mindazokat, a kik az ő és pártja akaratának ellene szegülnek és ha ez évek óta szunnyadó Rip van Winkle ugyanazon a helyen felébredne ma és végigpillantana ugyanazon a termen, a melyet szemei néhány esztendő előtt láttak utoljára: hiába keresné a komorképű vezért és elszánt harcosait, — közülök hírmondó sem maradt meg körünkben. A nemzet lelkiismerete, ugyanaz a lelkiismeret, a melyre Tisza István gróf mint a maga tanújára hivatkozott: viharzó orkánként söpörte el azokat, a kik egy elfajult, kereteiben szűknek bizonyult politika számára akartak újból többséget toborozni. A nemzet fel tudott ébredni, a mikor megérezte, hogy eljutott arra a pontra, a hol a nemzeti fejlődés létkérdései kerültek eldöntésre. És belátta, hogy a nagy célok kitűzése nem egyértelmű a lehetetlenség szóval, a mely nem létezik a politika szótárban. Belátta, hogy nagyot akarni nem bűn, ha e nagyratörekvés józan eszközeivel rendelkezünk s azokkal élni tudunk és élni akarunk. így győzött 40 év után az a kicsiny csapat, a mely 67-ben is tiltakozott azoknak az ismereteknek megalkotása ellen, a melyeket alkotói egy része örökéletűeknek szánt, de a melyeket az akkori függetlenségi párt már eleve is elégteleneknek ismert fel. így győzött az az örök igaz elv, hogy nincsen elég nagyszerű cél, a melyet egy nemzet elé ki lehet tűzni, ha meg tudjuk jelölni az utat, a mely e célhoz t.1 is juttasson. Az uj politikai korszak a gazdasági önállóság, az erkölcsi és anyagi felszabadítás útjára vezetett. Intézményes törvényekben biztosította ebbeír jogainkat, a kik nemzetünk fejlődését kívánják, a magyarság nemzetfentartó erejét meg akarják óvni és ezen az ösvényen a végső nagy célnak: az államélet A trópusokon. A „Váci Hírlap“ részére irta: Tóth Albert a mexicoi gazdasági főiskola tanára. 6 Mexico, január hóban. A balzsamfa. — Lovagolás a csontvázokon. — Milyen -az időjárás a trópusokon ? A haciendán. — A hicenda tisztikara. — Az amerikai lakása. Hat órai lovaglás után elértük Acatlan vasúti állomást, hol a nap perzselő melege elől egy tiendaba (igy nevezik azt a helyet, hol hűsítő italokat mérnek) menekültünk, és sörrel oltottuk szomjunkat. Ezen az állomáson rakták fel a közeli erdőben vágott balzsamfát. Ez a legsúlyosabb és egyúttal a legtartósabb vasúti talpfa. Vonatunk fél órai késés után megérkezvén, búcsút intettünk a remek szép vidéknek és vonatunk egy fülkéjében elhelyezkedve, néztük a legyező pálmákkal szegélyezett vonat mentét. Délután három órakor megérkeztünk a Vista Hermosa állomásra (magyarul szép kilátást jelent), hol a lovaink után tudako zódva az állomásfőnöktől azt a kellemetlen újságot voltunk kénytelenek tudomásul venni, hogy nem küldöttek számunkra hátas lovakat. Mit volt mit tenni, megbíztuk az állomáslőnök urat, ki, mint már említettem, minden egy személyben, hogy számunkra két hátas lovat szerezzen, melyekkel azután a haciendára mehetnénk. Végre egy óra múlva előáll két felnyergelt csontvázzal kijelentvén, hogy a lovaknak még a mai nap folyamán vissza is kell jönniök, tehát öcscsének velünk kell lovagolnia. Szívesen beleegyeztünk ebbe is csak, hogy az éjét ne legyünk kénytelenek szabad ég alatt tölteni. — De hová ül ? kérdem. — Hát az egyikünk háta mögé felelte. — Tehát egy lovon ketten utazunk ? — t ermészetes felelte az indus (ez neki természetes volt). — Jó, mondottam, akkor üljön fel a pejre, annak legalább nagyobb csontjai vannak. — Oh, kérem, arra nem lehet felülni, mert az ágaskodik. Ezt már nem tudtuk szó nélkül hagyni és hangos nevetésben törtünk ki. Már rég nem nevettünk oly jó izűen, mint ezen az ágaskodó lovon. Csontváz és ágaskodik ! Örül, hogy él és nem köhög I Még ma is nevetnem, kell ha arra az ágaskodónak mondott csontvázra gondolok. Miután Paczka barátom tekintélyesebb testsúllyal iendelkezett, mint én, úgy határoztuk el, hogy ő az ágaskodó paripán, inig én az indus suhanccal a szürkére ülök. A hacienda, hová, mint vendégek voltunk hivatalosak, az állomástól 8 km.-re fekszik. Itt már nem jártunk őserdők között, ezeket már elpusztították a dollárokra dolgozó amerikai farmerek. Persze őserdő nem lévén, a nap sugarai ki tudják szárítani az utat, mig az őserdő sűrű lombjain nem tud a nap heve áthatolni. Érdekes volt egy indus felelete, kitől azt kérdeztem, hogy milyen az időjárás a trópusokon? »Sefior cuatro meses luvia, cuatro meseslodoy cuatro meses todo.« Uram négy hónapig eső, négy hónapig sár és négy hónapig mind a kettő. Persze ezt nem szabad szószerint venni, mert vannak hónapok, mikor egyátalában nem esik, mint pl. márciusban, áprilisban és májusban csak akkor esik, ha Veracruzban norte volt. A hátam mögött ülő indián egyszerre csak isszönyuan kezdi püfölni a szegény csontvázat, hátra fordulok, kérdem, miért veri annyira ezt a szegény párát, hisz még megdöglik, azután mehetünk gyalog. — Sohase féljen uram, ravasz állat, még galoppozni is tud, csak most lusta, felelte, egyben újra kezdte verni, de ezt már azután végleg eltiltottam és elvettem kezéből a korbácsot, mert mégis jobb a lóháton, ha lépésben is, mint gyalog menni 8 km.-t, pajtásomat pedig figyelmeztettem, hogy ne sarkantyuzza azt a sárkányt, mert még eszébe jut felágaskodni, mig pajtásom abban a vérmes reményekben ringatta magát, hogy hátha meggondolja magát és két lábon sétál be majd a haciendára. De bizony ennek a jámbor párának eszeágában sem volt, hogy ágaskodjon és talán urnák gondolta magát, ki soha se siet, hanem kimérten lépte végig a hacienda udvarát. Délután 5 és fél óra volt, mi azt jelenti, hogy a mai nap folyamán 9 órát ültünk a nyeregben.
