Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-04-07 / 27. szám

2 VÁCI HÍRLAP minden terén való önállósulásnak útját akar­ják egyengetni. Ha tudtunk egyek lenni akkor, a mikor egy veszedelmessé váló politikai irány bék­lyóit le kellett vágni, egyeknek kell lennünk ükkor is, a mikor e felszabadulásunk gyü­mölcseit érni látjuk ! Hírek. A hölgyek divatja. Szinte félve fogunk bele a divattudósitásba. Mert annak, a mit mondani akarunk, ugyan nagyon megörülnek majd azok a divathöi­­gyek, a kiknek semmi egyéb gondjuk nincs, mint hogy keressék ezen a téren is a minél nagyobb változatosságot és ha megtalálták, örüljenek neki. Csakhogy többen vannak ám a komoly asszonyaink, a kik kellő szá­mítással és annak megfelelő beosztással él­nek és ezek azok, a kiktől mi divattudósitók félünk, bárha nem mi teremtjük is meg a divatot. — Mindezideig abban voltunk, hogy immár a szűk divat uralkodik; eleinte meg­ijedtünk tőle, de most már megszokta a sze­münk és szinte még a szépérzékünket is ki­elégíti, ha egy-egy karcsú, sugár, szoborszerű alakon, minden feltűnő ránc nélkül omlik le a sok szép, lágy szövet. Kár volt megszoknunk, mert Párisból, a hol, úgy látszik, az embereknek nincs más dolguk, mint hogy azt, a mit a divat terén teremtenek, hamarosan le is rombolják, az a hir jön, hogy a direktoár és ampirformát már-már kiszorítani igyekeznea, hogy helyét betöltsék a ráncos szoknyával és a sima hosszú, csípőig érő derékkal. Ha vesszük, ezen nincs mit csudálkozni, mert hiszen régi tapasztalat tanít meg arra, hogy az új diva­tot mindig réginek az ellenkezőjéből terem­tik meg. Ám higyjük, hogy ez az átalakulás nem lesz oly gyors, mint a hogy ezt a párisi di­vatkereskedők szereretnék és azért foglal­kozzunk a most uralkodó tavaszi divattal. Itt vannak mindenekelőtt a látogatásra, vagy sétára szánt rövidebb-hosszabb kabátkák fe­kete és barna bengalinból, ottománból és moáréból sujtás-vagy gyöngypaszománydisz­­szel. Néhány modell rezeda, vagy mézszinű vászonmellényt is mutat sujtás és fémhimzés­sel. Különben nem kedvelték ennél jobban még talán soha sem a hímzést és ez lehet akár kézi, akár géphimzés. Legtöbbet látha­tunk majd a vászonruhákon, melyekhez na­gyon divatosak lesznek az ujjatlan kabátok. Elegáns ruhához a hosszú, ujjatlan kö­peny, a fisiiszerű köpenyke járja s a bő ka­bát fekete, mézszinű, vagy fehér markizelt­­ből, vagy durva tüllből Már régen nem beszéltünk a gyermekek öltözékéről, mely az utolsó években mindin­kább hozzáilleszkedik a nagyok divatjához. De nagyon óvatosaknak kell ám lennünk, ne hogy a gyermekek az öltözködésükben megszűnjenek gyermekesek lenni s a fiatal leányok ruházatában megmaradjon a fiatalos jelleg. Hogy a fényűzést mellőzzék a gyerme­keknél, hiába mondjuk. Hiszen a mikor a kissé melegebb napsugár kicsalta a kicsinye­ket az utcára, már láttunk irlandi csipkekö­penykét, egyet rózsaszínű szürából, direktoár­­formában s a kalapjuk csak olyan fazék és lámpaernyő formájú, mint a nagyoké, csak­hogy kisebb. Pedig kár. Az ilyenformán öl­töztetett gyermek hol tanulja meg a sze­rénységet ? S attól, a kit kicsi korában igy szoktattak, rossz néven vehetjük-e, ha felnőtt korában rabja a divatárúsnéjá iak és a szabójá­nak? Az anya gondja legyen, hogy derék, komoly ember legyen a gyermekéből s ne divatbáb. — Közgyűlés a városházán. A városi szabályrendelet rendelkezése szerint holnap, csütörtökön közgyűlés lesz a városházán. A tavaszi közgyűlésnek közel ötven tárgya lesz, hát a városatyák türelmét alaposan kipróbál­ják. A tárgysorozat első részeit a kölcsön­­ügyek foglalják le, majd az összes működő bizottságok újból való választása következik. Lesz szó a város egészségügyéről s hogy 200 koronát adott a város a messinai földrengés áldozatainak. A telekügyek után egy csomó illetőségi ügy következik, azutáu különféle városi földek bérbeadásáról tesznek jelentést. A számadások jóváhagyásáról szóló jelentést Miklósovics Sándor elhalálozásáról és a be­töltött állásokról, a fogyasztási adó, helypénz és révvám 1908-ban elért forgalmáról szóló hivatalos jelentés követi. Täuber Ferenc fo­galmazó személyes pótléka és Miklósovits Sándorné kegydij iránt való kérvénye a hosszú tárgysorozat utolsó pontjai. Dombayék. Dombay Mihály kis társu­latával már négy előadást rendezett a Kúrián. A művészpártól már megszoktuk, hogy nem tudnak átpártolni a vigszinházi irányhoz s az ő estéik mindig fehér esték. A mi szép és jó egy és két felvonásos van a világiro­dalomban, az ott szerepel műsorukon s az összevágó előadással országszerte elismerést vívtak ki maguknak. A váci bérlet igen szé­pen sikerült s ha nincs is igen nagy közön­ség előadásonkint a Kúrián, mindenesetre jól esik látni, hogy az úri közönség karolja fel Dombayékat s örömét találja színjátszá­sukban. A legközelebbi előadásokat a húsvéti két ünnepen tartják meg. — Munkások és a munkásbiztositó. Özv. Lukács Antónia és Ferenc nevű fia feljelen­tést tett a kerületi munkásbiztositó pénztár­nál, hogy egy alkalommal négy orvoshoz is fordult leányának gyógykeze tetése végett, de mind a négyen különféle indokok alap­ján megtagadták a beteglátogatást. A leány másnap délután meghalt. A feljelentés idején nagy szenzáció volt ez s a szövőgyár mun­kásai csak úgy csillapodtak le, hogy Gmdrich József elnök, kit küldöttségileg kerestek fel, kijelentette, hogy az igazgatóság a legszigo­rúbb vizsgálatot fog elrendelni s ha mulasz­tás történt, a munkásbiztositó nem fogja azt palástolni. A munkásbiztositó pénztár igaz­gatóságának most volt alkalma ezzel a felje­lentéssel foglalkoznia. Váró Károly igazgató felolvasta az anyával felvett jegyzőkönyvet s az orvosok jelentését. Gindrich József, Neuge­­bauer Sándor és mások felszólalása után annak a felfogásnak adtak kifejezést, hogy s munkásságban nem szabad megingatni a leghumánosabb intézménybe vetett bizalmat, éppen ezért az igazgatóságnak pártatlan szi­gorúsággal vizsgálat tárgyává kell tenni, váj­jon a jelen esetben, hogy az orvosi segély megtagadtalott, történt-e mulasztás. Ezért egy bizottságot küldöttek ki, mely vélemény­­adásra kéri fel azokat a váci orvosokat, kik a munkásbiztositó pénztár kötelékébe nem tartoznak s eme vélemények alapján fog a legközelebbi igazgatósági ülés határozni. Egy­ben, minthogy az orvosi kérdést alaposan akarja szabályozni a munkásbiztosító s az orvosokkal kötött szerződés éppen lejárt, az igazgatóság felmondotta a szerződéseket s uj alapokon, uj egyezséget készít elő. — Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Egyiid Lajos váci siketnémaintézeti tanárt a VIII. fizetési osztály íl-ik fokozatába nevezte ki. — Tárgyalás helyett „gyöngyélet“. Krá­lik István váci gyárimunkás és Kiss János váci földműves a vonatnak harmadik osztályú kupéjában a többi utasokkal gorombáskodni kezdtek, mire az egyik közbeeső állomáson le akarták őket szállítani. A két ember még a rendőrökkel is dulakodott. Hatóság ellen való erőszak miatt az ügyészség port indított ellenük. Ügyükben a főtárgyalás a mai napra volt kitűzve, de a tárgyalás elmaradt, mert a vádlottak nem jelentek meg. A beszerzett értesülés szerint mint tartalékos katonákat levitték őket Boszniába. Mihely t visszatérnek, újab idézést kapnak. — Betörés a püspöki székesegyházban. Rozsnyóról táziratozzák, hogj az éjjel eddig még ismeretlen tettesek betörtek a püspöki székesegynázba és ellopták a nagyértékű szentségtar lólés egy áldozó kelvhet. A rendőr­ség és a csendőrség erélyesen nyomoz. — A vásár rendőri krónikája. Borovi Gotfrid jelentést tett a rendőrségen, hogy cukorkákat tartalmazó ládá|át szombaton este feltörték és abbból öt doboz cukrot el­loptak. A rendőrök a tolvajt Simon Sándor inasban találták meg. — Rados János föld­­művelésügyminiszteri szolga tehenet adott el a váci vásáron. A pénzt külső zsebébe tette. A vasútnál egy elegánsan öltözött úr, mikor beszálltak a vonatba, a nagy tolongás­ban kétszer is neki ment. Már Dunakesznél jártak, mikor észrevette, hogy 540 koronát tartalmazó pénztárcája eltűnt. Alighanem az az elegáns úr, a ki zsebtolvaj volt, lopta ki. A hacienda egy, az Egyesült Államokban székelő részvénytársaság tulajdona, melynek igazgatója, ki az előtt a Visconsin kísérleti állomások igazgatója volt, igen szívesen fo. gadott minket és mentegetődzött, hogy ő holnapra várt minket és ezért nem küldött ma értünk hátas lovakat. Pont hat órakor csöngetek vacsorához, ahol bemutatott ben­nünket hivatalnoki személyzetének is. Van egy administrator, (intéző) egy gépészmérnök, egy könyvelő és egy gépirónő. Vacsora után a terrasztra vonultunk, mindenféle gazdasági és privát ügyekről folyt a társalgás. Legelő szőr is a hipohondrikus gépirónő kívánt jó éjszakát, azután a fiatal angol administrator fiatal feleségével távozott és végre mi négyen is egymásnak szép álmokat kívánva háló­szobánkba vonultunk vissza. Mily óriási volt a külömbség a cucuyoi és más tropikus vidéki nyughelyek után ezek a kényelmes ágyak. Szinte fényűzéssel beren­dezett szoba, az ágyak felett szúnyog hálók, hinta székek stb. mindezekből is látszik, hogy az egyesült államokbeli amerikaiaknak legelső a szobájuk, hogy az kényelmes és igényeinek meglelelően legyen berendezve. Nem is ismerik ezek a sárgalázt, sem a vál­­tólázt, sem egyéb tropikus betegségeket, pe­dig az orvosságot sem igen szedik, de a modern technika minden vívmányával ren­dezték be trópusi lakásukat, hogy ezektől a betegségektől távoltartsák magukat. Ehhez azonban pénz és még egyszer pénz kell, mert nincs mindenki abban a szerencsés helyzet­ben, hogy a vadonban egy emeletes házat tudjon magának építeni és azt minden ké­nyelemmel berendezni. (Befejezése vasárnapi számunkban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom