Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-04 / 26. szám
Huszonharmadik évfolyam. 26. szám. Vác, 1909. április 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. - Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Széthúzás. Vác, ápr. 3. A vidéki városoknak válságos átka, hogy a különben is gyenge erejű és csekély számú polgárság össze nem tart, hanem külön külön akarja, vagy nem is akarja előmozdítani városának érdekeit. A pártokra tagolt széthúzó társadalom pedig soha sem lehet a saját és városa fejlődésének intézője, mert soha sem adhat semmi impulzust, sem ösztönt sem példát valamely üdvös mozgalom létrehozására, még kevésbbé valamely üdvös cselekvésre és ha még is valamit itt-ott létrehoz, arra sem tudja a maga bélyegét rásütni az is színtelen, jelentőség nélkül való, mint a milyen társadalom, melyet semmiféle kapocs össze nem fűz. Akarata ellen átviszi pártoskodását a város ügyeibe is; a közügy megszűnik annak lenni s az egyes pártok prédájává, magánüggyé válik. És ez az általános jellemzés, kérdezzük, nem talál-e városunk társadalmára ? Ki mondhatja. hogy itt a közös akarat kohójából válnának ki a közkérdések, hogy itt mindenki egyet akar? Ki mondhatná, hogy közügyeink nem a társadalom érdeklődésével oldhatók meg s nem lenne a‘város ügyeinek érdekében való, hogy egyet akarunk ? A társadalom tevékenysége mint azt naponta tapasztal juk, oly erő, mely ha egy célra pontosul össze, olyan hatalom, mely előtt alig van akadály. Ha komoly jellegű és szilárd akaratú és tettre képes, tettre vágyó A trópusokon. A „Váci Hjrlap“ részére irta: Tóth Albert a mexicoi gazdasági főiskola tanára. 5 Mexico, január hóban. Fürdés januárban. — A rossz asszony. — Miiyen kávé divatos mostanában ? A házak és a forróság. — A potrero. — Napfelkelte a trópusokon. — A hangos kakaduk. — Az üvegház virágai a szabadban. Délben 12 óra felé ebéd előtt mindig megfürödlünk a Rio Tonto kristály tiszta vizében, a mi annál is jobban esett, mert január havában még eddig nem volt szerencsém a szabadban fürödhetni. Délután 4 óráig soha nem lehetett kimozdulni « nagy hőség miatt és ezt az időt rendesen Morpheus karjai között töltöttük. Négy óra után ismét lóra ültünk és barangoltuk az őserdőket, hat óra felé ismét megfürödtünk. Van itt egy cserje, neve Mala mujer (ejsd muher), ami rossz asszonyt jelent, levelének felső része szép bársonyos úgy, hogy a járókelőnek szinte kedve jön egy levelet leszakítani, vagy legalább is megfogni és ekkor látja csak, hogy milyen darázsfészket fogott meg, mert a szép bársony felületű levél alsó része tele van milliónyi sok apró tüskével, melyek a szerencsétlen kiváncsi kezének húsába fúródnak. Azt állítják, hogy igen viszket addig, mig valamennyi kis tövis ki nem bújik. Mesterségesen legfeljebb férfiak vállvetve működésre, közös érdekre egyesülnek, semmi sincs, mely ennek útjában állana. Hiszen hazánkban a társadalmi törékenység a kulturális és emberbaráti intézmények terén, csaknem hatalmasabb a mindenható állam ebbeli tevékenységénél. Hol lennénk, ha a társadalom visszahúzódott volna minden üdvös mozgalomtól s nem pótolta volna, azt, amit az állam elmulasztott, vagy meg nem tehetett s ha nem adott volna impulzust, irányt az állami tevékenységnek is. A mit az ország társadalma megtehet az ország érdekében, ugyanazt megteheti minden város társadalma saját városa érdekében. Nem kell hozzá egyéb, mint a polgárok egyetértése és összetartása, a vállvetett együttműködésre irányuló őszinte törekvés és azoknak a tényezőknek a felkutatása, melyek a város társadalmát egyetértő működésre ké pessé teszik. Hiszen kétségtelen, hogy céljaiból bevallott jellegezhető, szeperatisztikus törekvés tisztán társadalmi, vallási, akár nyelvi különbségek miatt városunkban nincsen, de széthúzás van, a város közkérdéseinek érdekében való közös’akarat nincsen s e hiánynak sűrűbb jelenségeivel újabban is találkozunk. Olyan merev pártállásokkal is találkozunk, melyek mindenikében, hogy úgy mondjuk, bizonyos villamos feszültség felhalmozódott s könnyen kitörésre vezethet. Ez magában még nem volna baj, mert a villamosság — hogy a hasonlatnál maradjunk — ha egy kis viharral, dörgéssel jár is, ezt csakhamar derült idő és teljes egyetértés követheti és a fel-felcsapkodó hullámok elsimulván, ismét biztosan evezhet a társadalom hajója. A veszedelem csak abból származhatnék, ha az igy támadt viharok tönkre tennék a józan irányzat üdvös csemetéit is. Ez az a mi ellen állást kell foglalni a józan haladásnak, állást foglalni pedig válvetve egyetértőleg: virbus unitisí H. Yasámapi levél. Még egy liga. Az összetartásban van az erő. A kereskedőellenes elemek az egész országban szervezve és szövetkezve vannak. Bár az egész kormányzat ezek érdekeit szolgálja, mégis van nekik a parlamentben szószólójuk. Hogy ily körülmények közt mily szükségük van a kereskedőknek parlamenti képviseletre, azt magyarázni felesleges. E képviseletet megszerezni tűzte ki célul az »iparosok és kereskedők választási ligája. Nem csak a fővárosban, hanem a vidéken is már számosán csatlakoztak e ligához, megalakítva a liga helyi csoportját. De hol a helybeli kereskedők egyesülete, mely a választási ligáért agitáljon ? Az imént lefolyt adótörvény tárgyalásakor majd minden kisebb-nagyobb városban tartottak a kereskedők és iparosok gyűlést s csak nagyitóval lehet eltávolítani, mert szabad szemmel nem láthatók. Engem ntitársam figyelmeztetett rá, különben talán én is áldozatul estem volna a Mala mujer töviseinek és vakarhattam volna tenyeremet, vagy 3—4 napig. Ha azt a helyt, hová az apró tövisek beszuródtak, nem tartják tisztán, (mert nincs az a jámbor halandó, ki megtudná állni, hogy legalább is véresre ne vakarja magát) úgy az igen gyakran elgenyesedik és azután hosszabb orvoslásra van szükség. Neve úgy látszik, igen találó. Este mindig fabula razát kellett tartani a testünkön, hogy meg tisztítsuk magunkat a kulancsok egy fajtájától és a Pinoliyoktól, melyek a legnagyobb elővigyázat mellett is az emberre ragadnak. Ki hinné, hogy még a kávénak is van divatja. Egyszer a kis szeműt, máskor a nagy szeműt és néha a közepes nagyságút keresik és fizetik jobban, pld. most az óriás szemű maragojipe (ejsd maragohipe) a kerestet tárgya, bár meg sem közelíti jóságban és ízben a kis szemű arab kávét. De hiába. Nem csak a szimenthali marha színe divatozik, hanem a kávé is, persze erről nekünk jámbor európaiaknak eddig fogalmunk sem volt, amint, hogy a bankhivatalnok máig sem tudja, hogy a szimentálinak jelenleg a megypiros szinű változata a divat. A házak fedésére a forró égöv alatt legjobban a pálmafalevelek váltak be, mert ezek az esőt át nem bocsátják és a nap perzselő sugarait sem engedik át. Volt alkalmam egy horganylemezzel fedett házban is egy-két napot tölteni, mondhatom, hogy sem nappal, sem éjjel nem volt benne kellemes a tartózkodás a nagy hőség miatt; még az egyesült államokból ide vándorolt farmerek is pálmával fedik házaikat, pedig, mint tudjuk, ezek a masziv építéseknek barátai, csak egy-két meggazdagodott indusnak, vagy spanyolnak jut eszébe házát, hogy az a többitől elüssön és elegánsabbat mutasson, horganylemezzel befödni. Mikor már ezt a vidéket teljesen mégösmertem, tovább indultunk. Lakásunkról reggel hajnali 5 órakor kellett elindulni, hogy az Acatlan állomásról 11 órakor induló vonatot elérjük. Házigazdánk már este behozta reggelinket, mely állt egy zs-mlye közé rakott húsból, mig a más vágott zsemlye közé főtt bab volt rakva. Reggel már négy órakor talpon voltunk, házi gazdánk meleg teával és tequilával (egy pálinka fajta) kínált meg és lekisért a Rio Tinto partjára, hol velünk a kanoába szállva a másik oldalra vitetett bennünket. A lovakat már előtte való napon úsztatták át, hogy ne legyenek nedvesek, mikor rájuk ülünk. A túlsó oldalon azután végleg elbúcsúztunk a házi gazdánktól, ki egy pár
