Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-06 / 69. szám
Huszonkettedik évfolyam. 69. szám. Vác, 1908. szeptember 6. VÁC I HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Városaink fejlődése. Irta: Balogh Pál. Az utolsó negyven év magyar kultúrtörténetében külön fejezet illeti meg városaink fejlődését. Itt láthatni legtöbb nyomát a haladásnak, legtöbb eredményét a mögöttük levő nemzeti munkának. Általán elmondhatjuk, hogy az ország városi képződményei a múlthoz képest számban szaporodtak, jelentőségre megnőttek, lélekszámra is, műveltségre is gyarapodtak s a magyarosodásban világitó példát statuáltak a haza valamennyi vidékének. De, sajnos, mindez az anyagi erők tulfeszi- tésével és kimerítésével járt. A fejlődés gyorsított menete hátrányosan hatott vissza városaink pénzügyi s gazdasági állapotára: legtöbb város meg van terhelve. Azelhatalmaso- dott közbajok orvoslást kívánnak; ezt sürgeti periodikus jajszavaival, igy nyaranta a polgármesterek országos kongresszusa is. Mennyi teendő vár e téren a törvényhozásra, kormányra és helyhatóságokra, arról meggyőzhet mindenkit egy pillantás a kép felé, melyet városaink 1869 óta 1900-ig terjedő népszaporodásnak hullámzó adai tárnak elibünk. A 26 törvényhatósági jogú s a 108 rendezett tanácsú város közül gyors tempóban csak 27, mérsékelt üzemben csak 56 tudott fölfejlődni. A többi 51-nek túlnyomó része tengődik, sőt közülök 15 határozottan visz- szafejlődik. -2 . Elén a prosperáló városoknak a kis Zólyom jár, mely 1869 óta 32 év alatt 2000 lakosról 7000-ig vitte föl, a mi 250 percent A váci Mária-névnapi búcsú.*) Irta: Sudár Sándor. (Két közlemény.) Legkedvesebb helyünk mindig csak a Hétkápolna maradt. A Mária-névnapi búcsún pedig melyik fiatal ember, leány ne ment volna le a Hétkápolnához? Sokan azon reményben, hogy szerelmi vásárt is köthessenek. Magam előtt látom még az istenfélő egyes vidéki búcsúsok érkezését, midőn minden egyes kápolnácska előtt szent zászlajukat meghajtják, letérdelnek (letérgyepülnek, mondja a váci nép, a mint gyónni helyett gyovonni mond) és elrebegik a Miatyánkot. Este aztán az egyes falvak kis csoportjai külön-külön helyezkednek le a fűbe és gyertyafény mellett énekelnek kántorjuk előmon- dása után. Egyik-egyik a csoportból menekül, miután hajnalban vissza kell térni a nagy, távoli faluba, búcsúfia nélkül pedig haza nem térhet. Ott járnak a vevők hosszú sorokban álló, lámpákkal kivilágított sátrak között. Mézes- kalácsos, olvasó s irnakönyvek, szent tárgyak, még bor és sör is kerül eladásra. *) A szerző Vád Quodlibet című kézirataiból. szaporodásnak felel meg. De ez nyilván mesterkélt fejlődés, melyet az államvasut intézményei idéztek elő s íoganatosságuk határai máris adva vannak. Igazi vezér a magyar városi közéletben a székesfőváros: Budapest, mely 270 ezernyi régi lakosságát 1900-ig 716 ezerre vitte föl s ez 161.7 százalék gyarapodást jelent. Igaz, hogy ez emelkedési arányon kissé túl lesz Zágráb, a hor-vát főváros, mert a népesség ott ugyanennyi idő alatt 20 ezerről 57 ezerre, tehát 182.7 százalékkal nőtt, ámde e különbség az összehasonlításra alkalmatlan két alapszám percentuális emelkedésében nem bir jelentőséggel. Legfényesebb rekordot Budapest után e téren a következő hét városunk érte el: Kaposvár 161, Szombathely 141, Fiume 112, Csíkszereda 110, Déva ISO, Máramarossziget 91 és Miskolc 89 x/2 °/ emelkedés erejéig. A népesség abszolút számsulya komoly tényezővé emelte ezek közül Miskolcot 21—40 ezer, Szombatnelyt 9—23 ezer, Fiúmét 18—38 ezer s Máramarossziget 9—23 ezer léleknyi népszaporodásával. Ellenben Déva 3—7 ezer, Csíkszereda 1—2 és fél ezer lélekkel történt gyarapodásuk után is -szerény keretek közt maradtak meg. Az ő nyomukban már csak négy vái o- sunk jár: Kolozsvár és Pécs 77—77, Karán- sebes 74 és Losonc 73 százaléknyi népsza- porodással. Közülük az erdélyi részek fővárosa 26-ról 46, a Dunántúl főhelye 29-ről 42 ezerre nőtt, mig Losonc 5-ről csupán 7 ezerig, Karánsebes 3 és félezerről 6 ezerig tudott emelkedni. Szándékosan hagytuk utoljára clou-nat szent énekek ponyvakereskedőit. Hogy az áru kelendőbb legyen, a szöveghez mindjárt a dallamát is elénekelik. A falusi nép nem az esetlegesen magvas szöveg után indul. A fő: szép-e a dallam, fülbemászó-e az előadó éneke, jól cseng-e a hangja. A kereskedők ezért is tartják a jobb hangú kisegítőket. Ez időben történt, midőn az énekes könyv- kereskedő éppen a versek retrainjét énekli: ». . . Boldogságos szűz Mária!« a midőn a falusi vevő kérdi, hogy mennyit kér a néhány oldalos füzetecskéért? Mire a kereskedő, nehogy a tónusból kiessék, tovább énekelve feleli: »Csak két krajcár az ára.« Átvette az oda tartott tenyerébe a pénzt, a könyvecskét a vevő a kezébe veszi és belőle nézi a verset és a kereskedő énekét ki- sérgeti dúdolgatva, nehogy a nótát elfelejtse, ott is marad egy ideig, hogy a dallam a fülébe fészkelje magát. Nehogy azonban akaratlanul valakit vallásos érzületében megsértsek! Szombat délelőtt már szállingóznak városunkba a Hétkápolnai Mária templom felé. Délután s este felé, sőt éjfélkor is még sűrűbb az egyes falvak zarándok búcsúsai, kik Érdekes adat, hogy a fejlődésben a leg- erőseb tempó az utolsó évtizedre esett az egész vonalon. Budapest az 1846—80. években 90 ezer, az 1870—90-iki decenniumban 130 ezer, 1890-től 1900-ig 325 ezer lélekkel gyarapodott. Fiúméra nézve e három tempó igy oszlott meg: 2000, 7000, 8300; Miskolcon igy: 3, 6 és 10 ezer. Pécsett igy: 5, 6 és 8 ezer; Kaposvárott: 3, 372, 5 ezer; Kolozsvárt: 4, 6 és 11 ezer; Szombathelyt: 4, 5 és 7 ezer; Losoncon: 1, 1 és !/a ezer Még Zágrábban is érvényesült ez a tempó - megosztás: az első évtizedben a lakosság 9, a másodikban 972, a harmadikban 187^ ezer lélekkel emelkedett. Lassúbb a gyarapodás (5b—6970) a következő tizennégy városban: Vajdahunyad (69), Sátoraljaújhely (68), Dés (65), Arad (ö-P/s)» Nagyvárad, Kassa és Zalaegerszeg (63 — 63), Szolnok (58), Munkács (57), Debrecen (46), Temesvár (54), Nagykanizsa (53V2), Beregszász (53) és Kiskunhalalas (51% erejéig.) Ezek közül jelentékeny számot tesznek : Arad 32-ről 54 ezerre, Nagyvárad 28-ról 47 ezerre, Debrecen 49-ről 72 ezerre, Temesvár 32-ről 50 ezerre, Kassa 21 ről 36 ezerre való emelkedésükkel. Figyelemre méltók még: Szolnok 16-ról 25 ezerig, Nagykanizsa 15-ről 23 ezerig. Halas 13-ról 20 ezerig, Munkács és Sátoraljaújhely 9—9 ezerről 13—16 ezerre nőtt népességükkel. Még lassúbb a fejlődés (30—10%) más 32 városunknál. Ezek élén Székely udvarhely jár 48.6 és Trencsén 47.4 százalék erővel. Azonos ütemben, 4572 százalékon haladnak Besztercebánya, Nyíregyháza és Sopron. Utámintegy küldöttségileg jönnek az egész falu nevében. Ma több a búcsús itt, mint a keresztjáró hetekben, a májusi esői kérő processzión. Vasárnap reggel jönnek kocsikön, vonatokkal, dereglyéken túl a dunaiak. Úri nép nem jön gyalog, az ilyeténkép nyilvánuló aj tatosságot a parasztságra bízza. Úri ember, kinek valami köze van Váchoz, vonaton érkezik meg rokonai, vagy ismerősei látogatására, felhasználván a búesú napját. A búcsús vidéki embert megismerjük nem csak idegen ünneplő ruhaviseletéről már messziről, de a szép időben is nagy kék vászon esernyője van hónaljában, begöngyölt állapotban. Látjuk jönni a sok fehér fejkendős, kac- kiás leányokat, rózsafűzér a nyakukon, kézi kosárral a karjukon, az asszonyok bátyút hordanak hátukon, egy-egy ünneplő szoknya a bátyúban, melyet felcserélnek a holnapi misére a piros úti szoknya helyébe, egy kevés enni való is akad még a bátyúban, a kevés kisérő férfinek elemózsiás tarisznya, szíjánál fogva átvetve a hátán, botja a vállán, melyről a hosszú gyaloglásban a láb feltörő s levetett csizmapár lóg le. Felhangzik az előénekes férfi, vagy jó hangú asszony könyörgő szava, a többi asz-
