Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-06 / 69. szám
9 VÁCI HÍRLAP nuk következik 44 percenttel Karcag és Szabadka, 43 percenttel Poprád és Szeged, 42-vel Szatmár és Késmárk, 39— 40 százalékon Léva és Érsekújvár. A 38-as percentlábon tartanak: Erzsébetváros, Győr, Nyitra és Kecskemét; a 37-esen Nagyszeben és Sepsi- szentgyörgy. Nem sokkal halad ják túl a 34-es lábot: Cegléd, Székesfejérvár és Szászsebes A 33—33 közt mozog: Igló, Segesvár, Lugos, Pozsony, Nagykőrös és Nagybecskerek. Végre a 30 percent emelkedésnél megállapodott: Hátszeg, Jászberény és Hajdúböszörmény. Ezek közül szárnsulyban legtöbbre vitték: Szeged (71-ről 100 ezerig), Szabadka (51-ről 74 ezerig), Pozsony (46-ról 61 ezerig), Kecskemét (41-ről 57 ezerig), Győr (26-ról 36 ezerig), Cegléd, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Nagybecskerek és Sopron (19—22-ről 20—32 ezerig). Elég gyengén (20—29 százalékkal) fejlődik a következő huszonnég város: Város neve 7o-OS 1869-1900-ig gyardpodás ezer lélek Nagykikinda 29.6 18—24 Eger 28.7 10-247, Zilah 28.5 05—07 Vác 28 5 13—167, Nagyszombat 27.5 10—127, Kisújszállás 27.4 107,-13 Fogaras 26.3 05—06 Nagyenyed 26.2 06—07 Hajdúszoboszló 25.9 12-15 Turkeve 25.7 11-14 Szegszárd 15.4 11—1372 Brassó 24 3 28—347, Mezőtúr 24.1 247,-257, Hódmezővásárhely 23.7 49—61 Marosvásárhely 23.7 13-18 Nagybánya 23 6 09—11 Un g vár 22.3 11-1372 Eperjes 21.5 11-13 Gyulafehérvár 21.5 08—0972 Buszt 21 5 01—0172 Makó 21.4 27—33 Rimaszombat 20.8 05—0572 Pápa 20.8 14—17 Hajdúnánás 20.4 13—16 Az előadott példákból megállapítható, hogy a városi típus fejlődéséhez az szükséges, hogy lehetőleg középponti fekvésű s vasúti gócpont legyen, ipari telepekkel, élénk forgalommal s főleg mozgékony, keresni tudó lakossággal bírjon. Elénk fejlődésnek örvendő városaink legtöbbje ez előfeltételeknek köszöni gyarapodását. A nehézkés fejlődésűeknél, vagy a boldogulás ily feltételei hiányzanak, vagy helyi okok járulnak hozzá, hogy az eredmény tökéletlen legyen. A bajok egy részén jó törvényekkel, okos statútumokkal, kulturális és közgazdasági intézményekkel lehet. segíteni. De nagyobb részük mégis olyan, hogy rajtuk csak maga a lakosság, a lelkesebb, törekvőbb, tevékenyebb szellemű emberanyag segíthetne. Nyelvében él a nemzet. Ha — úgy. Ha a Duna megárad, úgy a város alsó részét elönti. Ha nem találok senkit a hivatalban, úgy várakozni fogok. Ha megérkezik a vendégem, úgy elviszem őt a színházba. Ilyen s ezekhez hasonló szerkezetű mondatot számosat lehet hallani azoktól, kik a magyar beszédet csak az utcán, a boltban, vagy legfennebb a kávéházakban tanulják. Pedig az érzékeny lelkiismeret megnyugtatására ez nem elég. A nép beszédjét kell hallani s egy kicsit vizsgálni is azért a népet, mely csak magyarul tud, a mely nem németből fordítja észjárásának kifejezését. Aztán jó volna elsőrendű Íróink munkáit is olvasgatni, vagy legalább visszaemlékezni azokra, hiszen minden fajta iskolában vannak ezekből szemelvények. Oh de az efajta tanulmányokat oly hamar kiveri a fejekből és szivekből a börze-árfolyam iránti túlságos rokonszenv és érdeklődés! Pedig ha nem vigyázunk jobban, a fenti hitvány kifejezések divatba jöttével s erőre kaptával egy nemzet kincse, drága kincse: a nyelv vész el a lelki- ismeretlen, jött-ment emberek nyelvbörzéién. A fenti kifejezések sült német szólásmódok: a Wenn—so-nak szolgai fordításai. A magyarban ezt igy kell mondani; ha — akkor. Ha te elméssz, (akkor) én is elmegyek. Ha megérik a gyümölcs, (akkor) lehull a fájáról. Ha kiderül, (akkor) elindulunk. Ha meghalunk, (akkor) eltemetnek. A nép azt mondja: ha lent repdesnek a fecskék, akkor eső várható stb. stb. Látni való, hogy a ha oly feltételt jelent, melynek teljesedése időben történik, időbeliséghez van kötve, az időbeliségnek kifejezője pedig az akkor, nem pedig az úgy. A ha — akkor páros kötőszó. Vagy együtt jelennek meg, — mint a fenti példák mutatják — vagy el is maradhat az akkor, de ez esetben semmi helye nincs ott az úgy- nak. Az úgy módot jelent s azt csak akkor használhatjuk, ha a módbeliség nyilvánvaló. Vessük össze ezt a két mondatot: Ha te elméssé, akkor én is elmegyek. Vagy pedig: úgy én is elmegyek, ha te is jösz. Az első mondat időbeliséget, a második pedig módbeliséget fejez ki: úgy, olyan formán, olyan feltételek mellett stb. A ha — akkor féle mondatszerkezet fordítottan is használható, igy : akkor — ha. Pl. akkor szólj, ha kérdeznek. Akkor örül a szülő, ha gyermeke jó stb. Ez esetekben az időbeliség a legfontosabb, azért kerül az akkor a mondat (szólam) élére, az állítmány elé. Épen igy, ha a módbeliség a fő, kiemelni való, akkor ezt tesszük a mondat élére és úgy szóval fejezzük ki, pl. úgy én is megveszem, ha olcsóbban adja, úgy kikerülhette volna a bajt, ha . . . úgy bajba kerülsz, ha a magad módja szerint fogsz cselekedni, stb. slb. Tehát a ha — akkor, vagy a ha -- (akkor) időbeliséget jelent s ez esetben nem szabad igy beszélni, Írni: ha — úgy. Az időbeliséget még erősebben ez fejezi ki: akkor — ha. A módbeliséget ez fejezi ki: úgy — ha. Ha e tájékoztatót figyelembe méltatjuk, akkor ezzel is tisztább, szebb és erősebb lesz a magyar nyelv. Úgy azonban tönkre megy a nyelv, h t, tudás és lelkiismeret nélkül Ítéleti énül majmoljuk az előkelőnek vélt idegent. Bongor. szonynépség utána énekli a sort. Alig van néhány férfi és kevés suhanc gyerek az elvonuló csoportban, kik közül az egyik fiú a virágokkal és szalagokkal feldiszitett keresztfát viszi elől nagy önérzettel és jogos büszkeséggel önlelten. Hallottuk a sok tót és német búcsúsok énekéi is, de a váci fiúcska és kis leányka csupa hazafiasságból csak a magyar Jézuskát kéri el csókra az úton ballagó keresztvivő fiútól. Oh, be hányszor történt az már meg, hogy játék közben utánuk futott a zsidó gyermek j is, hogy az utánzásban nyilvánuló ösztönszerűségben megcsókolja ő is a Jézuskát. Megállanak útközben az érintett falvak és városunk minden templománál és szent szobroknál, stációkat tartva, leborulnak s imádkoznak, Némely falu népe több szent zászlóval vonul be hozzánk és négy szűz által vállon vitt szentségtartót hoznak magukkal. A szüzek fehérbe vannak öltözve s menyasszonyi koszorú a fejükön. A Hét kápolna minden egyes stációjának kettős oldalain a közsámolyokon a hívek által felajánlón gyertyák égnek. Egész éjjelen át szaporodnak a zarándokcsapatok. Nógrád, Hont, sőt Heves és Pest megyének felső részéből is tódulnak ide a szent napra. Jövet minden kápolnácskánál meghajtják keresztfájukat, ha velük van, szent lobogójukat, letérdelnek s elrebegnek egy Mialyán- kot és folytatódik az ima, mely tulajdonké- peni mai idejövetelük célja s igy végződik : . . . Szűz Mária, Istennek szent Anyja, könyörögj érettünk, bűnös lelkűnkért, most és halálos óránkban. Amen! Hazafelé menet a kápolnácskák másik oldalain levő szent képek előtt cselekszik meg ugyanezt a búcsúsok. A vidékiek egy-egy csoportba verődnek, kiki a maga falujabelihez s gyertyák lángjai mellett énekelnek éjfélig, sokan hajnalig, az erősen kitartók, mások ugyanott pihentetik a gyaloglásban elfáradt testeiket és a folytonos ének dacára alszanak, hortyognak. falán rögtön felébrednének, ha az ének abba maradna. A sok hangú és poliglolt ének a fák alatt, melyek törzséhez egy-egy Jézuska támaszkodik — egész bábeli hangzavart hoz éne- kel\e füleinkbe. A lótoké szaggatott, a magyaroké rövid lélegzetű taktusú,a németé hosszú az éneksor. Azután egy-egy csoport feláll s lassú léptekben imádkozva gyertyát tartva kezeikben végigjárják újra a stációkat. A váciak csak úgy hét—kilenc óra között este látogatják meg a hétkápolnai búcsúteret. Már szombat este hemzseg ott legalább is 100üü-nyi nép, de vasárnapra még kerül ide vagy 3 —5ÜÜ0. Ha esőre áll az idő, kevesebb a búcsús is, épp úg}r, mint vásárkor a vidéki vevő. Pedig a mai korban már kevesebben vesznek részt az emberek a búcsúkon. Váci ép ember, úri nép, mesterember, parasztság, fegyőr, katona, hivatalnok, úri nők, csak ógy keverednek ott az úton. Mária napja szombatra esvén, a zsidóság nagy része is meglátogatja e helyet únneplő ruhájában s viszi haza onnan gyermekeinek a búcsú fiát. Sűrű tömegekben csődül le a váci nép, hangos zajjal élénkítve a máskor oly csöndes álsóvárosi főutat. Egy-egy későre érkező zarándok-csoport éneke is felhangzik. Mindenki örül, kinek szabadsYigában áll ez ünnepen résztvehetni, csak a volt jágei kaszárnya kapuja előtt álló honvédhuszár-őr — ki e nyüzsgést látja, hallja — káromkodna el magát e szent napon, mert helyhez sze-
