Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-06-28 / 50. szám
Huszonkettedik évfolyam. 50. szám. Vác, 1908. junius 28. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, Felelős szerkesztő és laptulajdonos: negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A nagy szünidőben. Vác, jun. 27. A tanuló ifjúság által epedve várt szünidő ime elkövetkezett. Szabad a diák, akár csak a madár. Övé az erdő és a mező, övé a szórakozásnak korához mért minden neme. Boldog vakációs világ, de sokszor térek vissza szép álomképeiddel múltam ködéből! Akkor még nem kínálkozott a diák részére annyi szórakozás, mint most. Ha már aránylag olcsó módon fél országot beutazhat a tanuló ember a gyors és olcsó közlekedési eszközöknek felhasználásával, mig az én időmben „per pedes aposztolórum“ róttuk szép országunknak sik- és bérces részeit. Az ifjúsági játékok sem voltak oly sokfélék, mint napjainkban. A fiúgyerekek egy kis kifutón, vagy métán alig mentek túl, mig most tennisz, foot-ball, csónak-partik nyújtanak nem csak a test edzésére alkalmas módot, hanem arra is, hogy a lélek nemesebbé váljék. A mikor most, a nagy szünidő beálltával ezt a témát érintem, azt vélem, hogy a szülőknek nyújtok hasznos irányítást, a mikor az iskolai-fegyelem alul ideiglenesen felszabadult gyermekeik szórakozásai tekintetében egyet- mást felemlítek. Nézetem szerint nem helyes az a felfogás, hogy a szünidőben a gyermekeknek korlátlan szabadságot adjunk. Nem helyes azért, mivel a gyermek az iskolai fegyelem következtében bizonyos szigorúbban körvonalazott életrendet követ s ha azt egyszerre teljesen elhagyja, egyszerűen rendetlenné válik. Ezért a vakáA buckán. — Irta: Perényi Jenő dr. — A szerző ezt az írását s a még következendőket a váci sporrtegylet turista osztálya vezetőjének ajánlja. Prüszkölve indult a vonatom s zakatolva száguldott végig . . . Álljunk csak meg! Nem novellát irok, hát csak maradjunk az igazságnál. Az igazság pedig az, hogy a vonat se nem prüszköl, se nem vágtat, hanem a legközönségesebben zötyögtet. Mostanság divatba kapott az utazás, hát mindenki kellemesnek iartja. Én nem s velem együtt a vasúti fé- kezők sem, holott ők úgy kiveszik belőle a részüket. Sőt merem állítani, hogy az ő utazásuk még kellemesebb, mert egyedül utaznak. Nem ismerik hát a váróterem s a kocsifülkék kellemeit. Részletezzek? Nem teszem, csakabeli véleménynek adok kifejezést, hogy elértünk volna Hérodotosz kútfőnktől, ha a kellemes görögnek csak Váctól Budapestig is kell vala gőzősön utaznia. Vác múlt-- ját sűrű homály fedi, világos hát, hogy a jó Hérodotosz nem járt felénk. Én nem tudom — Tragor Náci tudná ezt csak — de úgy vélem, hírét vehette ama görög a váci váróteremnek, meg a máv. Vác—Budapest helyi közlekedésének. — Ne neheztelj, oh Vác! Te, a ki csupán váróterme vagy Budapest széciózó gyermek elé is kell életrendet adni. Így nevezetesen meg kell határozni felkelésének idejét. Ez — minthogy fejlődő testről van szó, lehetőleg reggeli hét órára határozandó meg. Felkelés után ne engedjük a gyermekeket minden előző tisztálkodás nélkül napi játékaihoz fogni, hanem kényszeritsük alapos mosakodásra, illetőleg mindennapi reggeli fürdésre, ez után helyes öltözködésre és csak ezt kö- vetőleg engedjük reggelizni. Reggeli után jöhet a játék, vagy a szórakozás, de ez lehetőleg mozgással járjon; délelőtt tiz óra után leghelyesebb a gyermeket árnyékos helyre rendelni és valamelyes szellemi szórakozáshoz kötni, nevezetesen adjunk kezébe korához mért módon megválasztott hasznos könyvet. Ezt olvasgatva lassan-lassan eljő az ebéd ideje, a mi után ne legyen azonnal csend a házban; Vagyis tele gyomorral ne engedjük a gyermeket lefeküdni, hanem szenteljünk neki egy órácskát. Beszélgessünk vele szép dolgokról, olvasmányokról, a délután reá való szórakozásairól, szóval foglaljuk le egy órára, melynek elteltével hadd vonuljon be a hűs szobába egy kis pihenésre. Leghelyesebb, hogy ha a gyermek keményen tömött és pokróccal letakart bőrdivánon alszik, nem pedig puha dolgokon. így nyugodtabb álmot nyer és frissen ébred, mig ellenesetben álma nyugtalan és ideges. A délutánnak többi része a vacsoráig legyen a gyermeké. Játszék tetszése szerint. A hol a gyermekek — fiú és leány — közös játékra gyűlnek össz'y igen helyes kellő felügyeletet gyakorolni s e közben a fiúkat udvariasságra, előzékenységre, mérsékelt magatartásra inteni. így a fiú gyermek kés fővárosunknak, örvendj, hogy csak várótermedet kárpálják. Azonban hát gyerünk a hová akartunk, a buckákra. Tetszik tudni mi az a bucka? Sokan a féle nagyobbméretű vakandturás- nak vélik. Ennél pedig kisebb is, meg nagyobb is. Az a porszem ez, a melyik a fáraók gúláit eltemette; csak épen nem nyugvó, de nagyon is mozgó állapotban. Apró homoknem, mely a szél szárnyára kap; valahol megpihen, odahivogatja a társait, azok mellé telepednek; sokan nagyon sokan; mig végezetül aztán eltemetnek maguk alá mindent, hegyet képeznek, melynek tetején silány bokorként szerénykedik az egykor ég- benyuló jegenyék csúcsa. De ez se tart sokáig. Jön egy másik szél, az szépen felszedi a homok hegyet, viszi odébb, a másik határba s hol az imént még hegy volt, síkság leszen. Olyanféle nyári hófúvás ez: csak épen a hó homokból való. Jártam én errefelé ezelőtt valami tizenöt évvel. Tizenöt év mennyi idő? Semmi az idők végtelenében. Mégis, milyen változás e rövid idő múlása alatt? Mikor egymást érte a bucka, a szittyós ér, a zugó nádas, feleltük vijjogott, kelepelt, hápogott, gágogott a teménfelen szárnyas vad. Most? Csak elvétve látni, mintegy a múltból való emlékképen egy-egy homok halmot, mintha elitta volna tisztelni tanulja jászótársában a nőt és a leánygyermek a férfit. Van még egy, a mit a mi városunkban figyelem nélkül nem lehet hagyni: a sportolás. Bárcsak más városokban is oly fejlett sportélet lenne, mint Vácon! A nevelés ma különös gondot fordít a testedzésre, nem úgy mint régen, mikor pl. nekünk a tornaóráról elmaradni büntetés nélkül szabad volt. A váci sportegylet oly irányban tör előre, hogy a jövő generációban ép lélek mellett ép testet teremtsen. Ezt hát a szülő ne feledje és a lelkiismeretes vezetők kezeire bízza rá gyermekét, had erősödjék a test a jövö esztendő nagy szellemi tornájára ! Az iskolás gyermekek túristáskodásának akkor, hogy ha az felügyelet nélkül folyik, nem vagyunk barátai, de az utóbbi esetben igen, mert a felnőttek kíséretében komoly irányban indult utazgatások a gyermeknek hasznára válnak. Ezek röviden azon szabályok, a melyeket a. vakációzó gyermekek szüleinek meg kellene tartaniok, hogy ha azt akarják, hogy gyermekeik felüdült testtel — lélekkel, lélekben nemesedve térjenek meg ismét az iskola falai közé! Pedagógus. Vasárnapi levél. Tömörüljünk. Előttem fekszik városunk egyesületeinek névjegyzéke. Lelki örömmel szemlélem egyesületeink nagy számát, mert látom, hogy él még a a föld alóla a vizet, csak gyér foltokban maradt meg a nádas, a kémények tetején üresen unatkozik sok gólyafészek, a gémek, vadkacsák, vadludak hajdani sűrű seregének épp, hogy hírmondója akad még. Valami Titánok óriási nagy gereblyékkel szépen elsimították a hepehupás görbe vidéket. Igen. Az ember megnyargalta a buckát. Az egyik porszem beígázta a másikat. Micsoda munka volt ez!? Elképzelni is sok. Olyanfélét gondoljanak el kérem, mintha a — mondjuk épen ezt — a Törökhegyet ásóval-kapá- val megbontanák s betemetnék vele a völgyet. Hány kubikost kén oda állítani s micsoda tenger pénzt ölnének abba bele? No pedig ez ott a buckán csakugyan megtörtént. Száz meg száz homok hegy töltötte ott be a a völgyeket, mig olyan sík lett a föld, mint a tenyerem. A mi azonban mind semmi ahhoz, hogy azt az óriási homokterületet meg is kötötték, lecövekelték úgy, hogy azt ugyan egyhamar semmiféle szél el nem hordja többet. Csodának kellett ott esnie, gondolják, hiszen ki bírná ezt győzni pénzzel, ekkora munkát? Dehogy, kérem. Kolombus tojása óta nincsen csoda. Itt se történt. A művelet, a mellyel szárnyát szegték a löpülő homoknak, olyan egyszerű, hogy el se hiszik talán. Már csak azért se, mert paradoxon. Olyan-
