Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-03-18 / 23. szám
Huszonkettedik évfolyam. 23. szám. Vác, 1908. március 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Március 15-ike Vácon. Vác, márc. 17. Mióta. március tizenötödikének emlékét ünnepük városunkban, talán soha annyi helyen nem volt ünnepség, mint a hatvanadik évfordulón. Zászlódiszben úszott a város, ünnepély ünnepélyt követett. De tudja Isten, azoknak a rtigyfakasztó márciusi szellőknek mintha nem éreznénk már annyira a hatását, mint azelőtt. Mintha minden év elvenne valamit abból a szentelt, örökségkép apáinkról ránk maradt hatásból. Évről-évre kevesebb erejét érezzük, mintha évről-évre nehezebben hoznák meg számunkra a hazafias lelkesedés tavaszát. Mi vénülünk, vagy az ideálok mondják fel szivünkben a lakást, vagy valami van a levegőben, a mely évről-évre sorvasztja, lankasztja az az emlékezés virágait. Nem tudom, de érzem s ha látom a mai március 15-ét, fájó szívvel bár, de kénytelen vagyok bevallani, hogy az élet oly csodálatos gyorsasággal megőröl bennünk mindent, a mi szép, nemes és felemelő. A küzdelmes napok emléke s a jövő kétes útjainak előre veteti árnyéka úgy befektit mindent, a mit az élet fényesnek adott elénk és úgy elhervaszt mindent, a miről azt hittük, hogy virágozni fog nemzedékről — nemzedékre,— de az idők végtelenségéig. A mindennapi élet megemészt mindent s a rohanó század materiális elveivel letapos minden virágot, mely még az élet rögös utjain itt-ott ontotta illatát, enyhe pihenőül szolgálta fáradt emberi szemnek. Rohan az élet, s mi benne. Nem érünk rá lelkesedni, nem érünk rá emlékezni. Reális lett az élet. Március 15-ét is csak úgy tekintjük, mint üzleti tőkét, a melynek kamataiból szépen meg is lehet élni. Szerencse, hogy van ifjúságunk. Merész bátor és örök lelkesedő. Ők még ideáloknak élnek ideálizmusban, ők élesztik március tizenötödikének szent ttizét és gyermeki kedéllyel állnak őrt, hogy ki ne aludjék. A mi szép volt Vácon március 15-ikének ünneplésében, az az ifjúságé volt. Tiszta, önzetlen, ragyogó ünnep. A hogyan, a mily áhítattal énekelték ők a piaristák templomában a himnuszt, a mily lelkesedve álltak pódiumra hirdetni a nagy eszmék diadalát, meghatóan szép volt és lelkesítő. A józan közönséget is magukkal ragadták : a főgimnáziumban igazán ünnepeltek! A városban lefolyt ünnepségekről a'következő tudósításunk szól: Sorrendben első volt az ifjúság ünnepe, mely soha nem látott nagy közönség előtt folyt le. A főgimnáziumban. Főgimnáziumunk ifjúsága és tanári kara, mint minden évben, úgy az idén is megünnepelte március idusát, csakhogy az idén még nagyobb fénnyel és lelkesedéssel. Az ünnepélyt szent mise előzte meg, melynek végén az ifjúság a himnuszt énekelte, a mi meghatotta az ájtatoskodókat. A diszterem féltizre zsúfolásig megtelt s megkezdték az ünnepélyt. Az első szám Vörösmarty Szózata volt, mely után And- reánszky Gábor br. III. o. t. szavalta lelkesedéssel a Nemzeti dalt. Utána Petőfi—Lányi csatadala következett, majd Kontraszti Dezső tanár lépett az emelvényre, ki tudásával és hazafiúi lelkesedésével gyönyörködtette a közönséget s beszédében igaz tanácsokat adott a magyar ifjúságnak. Az ötödik szám: Kún: Szerenád, vonós négyes volt, melyet Gurszky Rezső VI., Hoffmann Márton VII., Pertik Ottó V. és Késői Ferenc VIII. o. t. tanulók oly érzéssel és lelkesedéssel adtak elő, hogy a közönség elismerő tapsban részesítette őket. Majd a főgimn. férfikara énekelt, miután Fodor Lajos V. o. t. Dingha Béla Erdősi c. költeményét szavalta, melynek szépségét a közönség tapssal jutalmazta. Nagy sikert értek el Szarnék Gyula VIII. o. t. és Lexa Károly VII’ o. t. zongorajátékukkal. A »Czinka Panna« c. melodrámát, melyet Weiszkopf Iván VIII. o. t. szavalt, I exa Károly VII o. t. zongorán, Hoffmann Márton VII. o. t. pedig hegedűn kisért, igen nagy tetszéssel fogadták. Utoljára a főgimn. zenekar adta elő a Battyány-indulót. A kaszinóban. A váci egyesült kaszinó-kör mióta fönnáll, talán először tartott az idén ünnepséget március 15-én. A kaszinó helyiségében délelőtt féltizenegy órakor matiné volt, melynek programja a következő volt: A himnusszal kezdődött az ünnepély, melyet a váci dalegye-'' sülét adott elő Wolkóber János siketnéma- intézeti tanár, a dalárda helyettes karnagya vezetésével. Utána Bárdos Rezső tanárjelölt Czuczor Gergely Riadóját szavalta el szépen. Most következett a program fénypontja, dr. Meiszner János ügyvédjelölt ünnepi beszéde. Tavaly ilyenkor hallottuk először a honvéd- szobornál dr. Meisznert s már akkor el volt mindenki ragadtatva beszédétől. Eszméktől gazdag beszédét a szónoklat minden művészetével, hévvel, lelkesedéssel szépen adta elő. Viharos éljenzéssel jutalmazta végül a közönség a beszédet. Majd a dalárda állt ki ismét s egy gyönyörű kis éneket: fujdogál a szellő . . . kezdetűt adta elő szépen, kedvesen, mindenki megelégedésére. Ezután Búik László földművelésügyi miniszteri számtiszt, egykori váci diák, szavalta el igazi művészettel Tóth Kálmán Előre című versét. Az ünnepség programját a dalárda a Szózat éneklésével zárta be. A muzeum-egyesületben. A muzeum-egyesület is ünnepély keretében ülte meg a szabadságharc évfordulóját. A városháza tanácsterme volt az ünnepségek színhelye. S dacára annak, hogy március idusán ezt az ünnepélyt már a főgimnáziumé és a kaszinóé is megelőzte, már 11 óra felé zsúfolásig megtelt a tanácsterem úgy, hogy a 11 óra után érkező ünneplő közönség kénytelen volt lemondani arról, hogy valamiképen bejuthasson a terembe. Városunk egész intelligenciáját ott láttuk. Ennek a nagy látogatottságnak pedig különösen az volt az oka, hogy ez az ünnepély eltűnt a már megszokott, állandó március 15-iki programtól, közvetlenül helyi eseményekkel foglalkozott s ez tette vonzóvá a múzeum ünnepélyét, mely felolvasó ülés keretében áldozott a szabadságharci eszméknek. Dr. Tragor Ignác elnök megnyitó beszéde után Bárdos Rezső tanárjelölt szavalta el hazafias lelkesedéssel Agárdi László k. r. tanár ez alkalomra irt s lapunk legutóbbi számában közölt gyönyörű ódáját. A közönség éljenzése után dr. Tragor Ignác, Vác ismert monografusa vette át a szót és ismertette a tőle már megszokott és közismert, kedvelt előadásban a 60-ik év előtti márciusi dicső napokat, melyeknek egész felolvasásában Vác volt a szintere. Kimerítő részletességgel ismertük meg a márciusi mozgalmaknak Vácon lefolyt ré zét, ott voltunk Kossuth Lajos diadalmas fogadtatásánál, együtt éreztünk a 48-as váci papság hazafias működésével, a váci lakosság szabadságért küzdő kitartásával és a nagy eszmék fenséges gondolatáért harcoló polgársággal. Csak a déli harangszó tudta befejezni az előadást, mely a múzeumegyesület 19ü8-ik évi tagilletményének csak egy részlete volt. Lelkes éljenzéssel üdvözölték a múzeum elnökét s felolvasása végén Révész Béla al- elnök a közönség megújuló lelkesedése mellett fejezte ki köszönetét, hogy Vác társadalmának lehetővé tette a 60 év előtti helyi események megismerését. Itt említjük meg, hogy ez volt a muzeum- egyesület sorozatos téli felolvasó üléseinek befejezője. A honvédszobornál. A főünnep, a melyben az egész város részt vett, a honvédszobornál folyt le szokás szerint. Két óra felé népesedni kezdett a városháza előtti tér s mind több és több nemzeti színű zászló volt látható, a mint az érkező csoportok ott megállapodtak. Eljött korán a kisváci református iskola tanulóifjúsága apró zászlóival, a kisváci gazdakör, az alsóvárosi gazdák hatalmas zászlók alatt. Majd lehozták a nemzetőri zászlót a városházáról s megindult a menet, melyben körülbelül ezer fő volt. A református iskola növendékei haladtak a menet élén, utánuk a tűzoltók parancsnokaikkal, majd a nemzetőri zászló mellett a városi tanács képviselői s nagy közönség. Minden utcasarkon nő tton nőtt a tömeg. A főgimnázium előtt annak tanulóifjúsága csatlakozott zászlójával a menethez és hatalmas babérkoszorút vittek a szoborra. Majd a legényegylet kis csoportja állott a menetbe, lejjebb az ipartársulat tagjai nagy számban
