Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-01-05 / 2. szám
Huszonkettedik évfolyam. 2. szám. Vác, 1908. január 5. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Nyelvében él a nemzet. Vác, jan. 4. Nagyon bántja az a jó magyar fület, ha szépséges nyelvünket idegen nyelvek szólásmódjára húzva hol itt, hol amott kerékbe törve használják. Nem szándékosságból teszi, a ki teszi, csak jóhiszemű tudatlanságból. De e mentség nem elég mentség. Ha magyar ember még magyarul sem tud jól, hát ugyan mit tud akkor? Bizony-bizony nagyon megvesztegette már nyelvünket is a betolakodott s uralomra jutott idegen szellem. De valljuk meg őszintén: magunk is igyekeztünk fejünk fölé emelni az idegen beszédmódot, mert az mindenek fölött újszerű, tehát nem közönséges, tehát előkelő. És ugyan ki nem akarna előkelő lenni! ? A paraszt ember is szeret a garanciához (értsd intelligenciához) dörzsölődni s a szolgáló kisasszony is csak látszatra zsörtölődik, ha az úrfi laxálja, azaz ha vexálja őt. De ez és az ilyenek még csak kisebb baj. Mert nem az idegen szó teszi tönkre nyelvünket, hanem az idegen szellemű szófűzés, mondatszerkezet. A magát nyíltan idegennek való valaki sohasem oly veszedelmes, mint a honi, barát-ruhába bújt idegen. így idegen szó is legfennebb csak egy-egy tövis, egy-egy szálka nyelvünkön, de az idegen szófűzés az, mely méreg gyanánt hatja át a nyelv szerkezetét s megmételyezi azt. Nem sokat firtatom, hogy honnan van ez ? Egyrészt sok nyelvű ország a hazánk, másrészt gombamódra termelődnek az u. n. irodalmi termékek, melyeknek szerzői nem az örökbecsű alkotásokra törekszenek, hanem vagy hiúság csiklandozza őket, vagy anyagi nyereség vezérli s ezért inkább a kapós idegfeszitő tartalomra fordítják a figyelmet s e közben a nemes külső formára nem érnek rá — és sokan nem is tudnak — figyelni. Bizony a lázas újságírás is részes abban a hibában. Fődolog, hogy az újság a kellő időre megjelenjék s arról a bizonyos házasságtörésről 30 sorral többet adjon hírül az egyik, mint a másik újság. A hírlapirodalom terén alig van egy pár újság, mely a tartalom mellett a magyar nyelv alaki szépségeire is tudatosan ügyelne. Ezek közöl kettőt csak azok olvasnak, kik különben is ébren álló — a Magyar Nyelv és a Magyar Nyelvőr — őrei a magyar nyelvnek. Nyeltudósok és nyelvkedvelők ezek, kik habár lehetnek sokan, de az ország lakosságához mérten elenyészően kevesek. Több olvasója van már a Budapesti Hírlapnak, a mely kimondottan is ügyel a nyelvet elrútító idegen- szerűségekre, de egyrészt — nem ebből élvén — csak kevés erőt fordíthat ez irányra, másrészt magyarázgatásokba, tanításokba nem bocsájtkozik, megelégszik azzal, ha a megjelölt rossz szólásokat, kifejezéseket maga kikerüli, mellőzi. Egy vidéki lapról is van tudomásunk — a Magyar Pais-ró 1, — mely dicséretes kitartással és következetességgel küzd már nyolc év óta a tudatlanság, közöny és rosszakarat ördögeivel, hogy a magyar nyelvnek szépségei el ne torzuljanak. A Dunántúlnak ez elterjedt, élénk lapja a magyarság eszméjének szívós szolgálatában már eddig is elismerésre méltó munkásságot fejtett ki és szép eredményeket ért el. A Váci Hírlap is hasznos szolgálatot teljesítene a magyar közművelődésnek, ha koronként reámutatna a tót és német észjárással félrevezetett nyelvünknek eltorzított kifejezéseire és ugyanakkor helyette a gyökeres magyar szólásmóddal pótolná azokat. Nem hinném, hogy még ekkor is akadna magyar ember, a ki a kettő közűi ezután is a rosszat, az idegent dédelgetné a jó, a helyes magyar kifejezés helyett. Ezt a gondolatot végrehajtás végett szives figyelmébe ajánlom a t. Szerkesztő úrnak. Egyik váci magyar. * Szívesen közöltük eme sorokat s biztosítunk mindenkit, hogy a Váci Hírlap ezentúl is csak a magyarság szolgálatában fog állani. De tovább akarunk menni. A jövő szállítói kezdve — a mennyire lapunk terjedelme engedi — állandó rovatot nyitunk a legszentebb ügyek egyikének: Vác és nagy vidékének nyelve sem elég jó magyar, azt tisztítani, gyomlálni akarjuk. Biztató reménységgel kezdünk ebbe a vállalkozásunkba már csak azért is, mert hisszük, hogy olvasóink támogatása ezen a nagy terűmegállapítani, ha elővesszük az etimológiát, a szószármaztatás tudományát. Ezt hirdette Révész Imre tudósunk, ki e téren De Brosses francia nyelvtudós elvét tette magáévá s igy idézi a francia tudóst egy értekezésében, mely 1853-ban jelent meg: „Mindazon szavaknak, melyek személyek és helyek tulajdonneveit alkotják, bármely nyelvben is, szintúgy mint a tárgyneveknek, bizonyos eredetük, határozott jelentésük és igaz etimológiájuk van. Szintúgy mint egyéb szavak, nem ok nélkül adattak ezek az illető személyeknek, sem pusztán találomra nem gyártattak csupán azért, hogy az ember valami értelem nélküli hangot adhasson.“ Ez már helyes alap. Erre az alapra lehehet valamit építeni s ha csak mint műkedvelők nyelvészkedtink is egy kicsit, sokkal biztosabban megállapíthatjuk Vác varos nevének eredetét, mint a mesés könyvekből. Az újabb történetbúvárok és írók a helynevek eredetének meghatározásánál már csakis az etimológiára fektetnek súlyt, némi helyet engedvén a geográfiái fekvésből folyó magya- rázgatásoknak is. Ezt látjuk dr. Tragor Ignác „Vác vára és képei“ nagybecsű müvében is. Dr. Tragor Vác nevét nem alaptalanul a szláv nyelvből származtatja, mellette bizonyít, mindenesetre, hogy itt a honfoglaláskor szlávok laktak, a kik bizony a telepeik elnevezésére nem használták az arábus nyelvet, hanem Hlinkáét, a magyar barbarizmustól mostanában annyira féltett tótot Dr. Tragor a „Viac“ tót szavat említi föl, Vác, Vacium, Waitzen, Vacov. Egy kis elmefuttatás Vác város nevének eredete fölött. Vác város a nevét Vác nevű remetétől nyerte, a ki egy szelíd fehér szarvas társaságában itt élt valamikor I. Géza király korában, tehát az 1074-ik év körül Kr. u. így beszéli ezt a legenda és a legenda után igy irta ezt „a jó magyar nép számára“ Tatár Péter. Ő volt hát az oka annak, hogy a Vác város eredetéről fönnmaradt régi legenda elterjedt a nép között. Ismerhették azt, ismerték is Tatár Péter előtt a műveltebb körökben, de nem ismerték el föltétlenül hitelt érdemlőnek. Tatár Péter azonban úgy beleverte a nép fejébe, hogy onnan kivakarni többé soha sem lehet. Ma már a nép akár meg is esküszik rá, hogy Vác városát Vác remete alapította. A régi magyar helynevek eredetének megállapításánál pedig mindig a legelső kérdés, hogy mit mond a nép? él-e a nép ajkán valamiféle ide vonatkozó monda? Ha igen, akkor ezt legtöbb esetben készpénzül veszik a kutatók és megcsinálják a maguk következtetéseit az illető város, vagy falu eredetére nézve. Pedig ezzel csak nagy riikán találnak a szeg fejére. Azt hiszem, igy áll a dolog Vác remete históriájával is. Vác remete talán soha sem élt, csak aféle költött alak, mint sok más a magyar nép regevilágában. Már magában az is gyanússá teszi Vác remetét, hogy a monda szerint I. Géza király uralkodása idején, 1074. körül élt. Vác városa tehát csakis ez időben kaphatta volna nevét Vác remetétől. A történelem azonban megcá- folhatatlanul bizonyítja, hogy Vác város, vagy helység már sokkal előbb, még az 1000-ik év előtt mai elnevezésével birt. Másként hogyan alapította volna szt. István a váci püspökséget, ha Vácot már akkor, sőt — több mint valószínű — sokkal előbb, még a szlávok birtokában Vácnak nem hívták volna? Vác remete és Vác város között, ha egyáltalán van valami összefüggés, az alig lehet más, mint hogy Vác remete vette a nevét I. Géza király idejében Vác városától s nem Vác városa Vác remetétől. Ez meglehet. Hiszen egy váci remetét én is ismertem gyerekkoromban. Jánoskának hívták itthon, a vidék meg csak „váci remete“ néven ismerte tartózkodási helye után. Ilyen Jánoska élhetett Vácon I. Géza király idejéhen is, a kit elneveztek talán tartózkozási helyéről Va- ciusnak. Mondom, ez meglehet. De egy olyan boldoggá avatott Vác remetében nem hiszek, a kiről Vác városát elnevezték volna. Az a kis anakronizmus, mely a váci püspökség megalapítása és Vác remetének a monda szerint majdnem egy századdal későbbi szereplése között feltalálható, mindent világosan megmagyaráz. Aztán meg a Vác név nem is igen lehetett keresztnév, hacsak Szervác, vagy Ger- váz nevekből egy kis rövidítéssel nem csinálták. Leghelyesebb a régi helynevek eredetének
