Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-12-06 / 94. szám
Huszonkettedik évfolyam. 94. szám. Vác, 1908. december 6. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára 0 centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Nagy problémák. Irta : Batthány Tivadar gróf, orsz. képviselő. Vác, dec. 5. A szabadelvű párt uralmának idején a törvény- hozás és kormányzat munkája nagyon egyszerűen folyt le. Egyetlen akarat dominálta a helyzetet, vagyis Tiszának, a párt vezérének akarata. Ő kiadta az utasítást, miniszterei ehhez képest elkészítették javaslataikat, a hivatalos sajtó megcsinálta a hangulatot, a párt és a parlament pedig szavazott mint a karikacsapás. Az egyetlen zökkenőt az képezte, ha az ellenzéki pártok Tisza terveinek karesztülvitelét az ország érdekében parlamenti obstrukcióval akadályozták meg. Ma egész más a helyzet. A parlament többségét a függetlenségi és 48-as párt alkotja, a mely mindig a memeluk rendszer ellen küzdött. Igen természetes tehát, hogy a mostani képviselőházban nem érvényesülhet egyszerűen a miniszteri akarat, hanem a kormánynak figyelemmel kell lennie a párt programjára és akaratára és ehhez kell simulnia kormányzatának és törvényalkotásainak. A függetlenségi pártnak azonkívül az is elve, hogy tiszteli az egyeseknek a pártprogramm keretén belül egyéni véleményét. Mindezekből pedig az következik, hogy különösen akkor, a midőn a törvény- hozás nagy problémák megvalósítása előtt áll, a kormányjavaslatokat szigorúan tárgyilagos, de erőteljes kritika alá vonják, nyíltan kifejtjük véleményünket s azután arra törekszünk, hogy Magyarországi kivándorlók Fiúméban. Irta: Vértesi Károly. A kikötőben érdekes kép tárul elém. Egy egész cigány-karaván, fokozatos nemzedék rakodik ki a gőzhajóból. Bogrács és a vaslábas összecsörrentek, vacakra görgültek. Ők maguk, nem voltak aféle rongyokba burkolt had. Nem tudom én, mi szél, honnét kergette őket ide ? Hallom, hogy a mi keleti Svájcunkba, Boszniába törekedtek, a honnét kitelepítették a tőröket. Párnák, dunyhák sötét áthuzattal, himi-humi előkerülnek. A napfény, a letűző sugár, mint perzselő lehelet, legjobb bakterium-ölő, a jótékony hatását gyakorolja. Fityinget sem érő tárgyak szerte-szét. A férfiak mellényén, kabátján gombóc nagyságú ezüst gombok, az asszonyok nyakán, tallér nagyságú pénzek fénylenek. A cigánysorból egy szép gyöngyöt látok. Szoknyájának a színe, galagonyának a haragos vöröse volt. Egy vásott gyereket, fülön fog az apja, mert nem bir vele az anyja. Leesik az ellező nélküli sapkája. A kicsinyek, kebelhez kedvesen simultak, félénken néztek. Jóvártatra fel- cihelődnek, tovább mennek, kiséri őket a kiváncsi szemek. Szeptember elsején az 1904. esztendőben, derűs szép napra viradlunk. Emberraj az, érvet érv ellen állítva lehetőleg kölcsönösen megegyezzünk abban, a mit az országra a legjobbnak tartunk. A legközelebbi törvényalkotások terén is ugyancsak nagy kérdések várnak eldöntésre. A választási törvényt illetőleg tisztában vagyunk azzal, hogy a választók számát 1.100.000-ről két és félmillóra kívánjuk felemelni. Kívántuk pedig ezt mi függetlenségi pártiak jóval azelőtt, hogy a korona és nemzet vezérei között e tárgyban megállapodás jött volna létre. A fölött azonban, hogy kik legyenek azok, kiket az alkotmány sáncaiba bevonni akarunk, hogy egyes, vagy többes legyen-e a választói jog, hogy az miként gyakoroltassák, valamint a kerületek beosztása: mind meg olyan probléma, e melyek felett nagyon eltérhetnek s el is térnek a felfogások. S ha itt férfias nyíltsággal érvel ki ki a maga elvei mellett, ebből pártbomlásra, frontra, vagy hasonlókra gondolni nagyon téves lenne. Az ipartörvény megalkotása a maga nagy közgazdasági és szociális érdekeivel ugyancsak tág teret nyújt mindazoknak, a kik nem tekintik a törvényhozói munkát egyszerű szavazógépnek, hogy keressék a legjobbat, felette tárgyilagos vitába bocsátkozzanak egymással. Bosznia visszacsatolásának ügye, az egyenes adótörvények reformja, az állami és magán- tisztviselők jogviszonyainak szabályozása, a szociális kérdések egész sorozata oly elsőrendű fontosságú kérdések, a melyeknek alapos, minden tekintetben helyes megoldása semmi esetre mely hosszú sorokban gomolyog a Giardino Puplico közkert tájáról, a gőzhajózási társulat kivándorlási telepéről. A vonal meg-meg- törik az utcákban és sarkokon. Hallgatagok, mindenki el van foglalva a maga gondjával, dolgával, málhájának cipelése veszi igénybe két karját, derekát. Szunnyadó csecsemő az ölben, a ki most álmodja, vagy nem is álmodja a jövendő sorsát. Gyermek a vezető kézen az után tipegő másik, véréből való vér, összefogózva többen is, mintha egymásban bíznának, erősitik az összetartozást, nehogy a sors elvesse őket egymástól. A fiataloknak tetszik a változás, öröm virágot ott is szednek, találnak, hol gondoktól meghajlott felnőttek hiába keresnek. Az édes anya becézgetésére mosoly ül egy gyermek ajkon. Bőgésnek beillő éles gyermek sirás, hangos zokogás is volt hallható. A szomorú gyülekezésben egy pityergő gyermekre esik ugyanis a tekintetem, a kinek sirhatnékja támad és minden különösebb ok nélkül bődül el és a teste megrázkódik a heves sírástól, felbugó zokogástól, szeme csupa köny mely megered és az ábrázatján folyik le; a gyermek csuklodozó érthetetlen hangokat ad. Kicsi gyermek szive, nagyon megérezte a szokatlant. Az édes anyja csilitja, kendőjét összecsücsöritelt szájára, arcára teríti, de a gvermeksirást el nem rejheti, fiacskáját nem bírhatja hallgatásra, teli bőgi az utcát. Végre a lágyszívű asszony és anya is belezendül, sem bizható egyedül a'miniszteii hivatalok elbírálására, hanem igenis szükségessé teszik, hogy a törvényhozás minden tagja, különösen pedig a függetlenségi és 48-as párt, a mely programjában mindeme kérdések megoldására nézve konkrét követeléseket állított fel, a javaslatokat alaposan áttanulmányozza, és azután keresse a sajtóban, a bizottsági és pártüléseken, valamint országyűlés plénumában a legjobb megoldást. A ki azt hiszi, hogy a függetlenségi és 48-as párt követi, avagy követheti az általa megbuktatott régi rendszer szokásait, nagyon téved, mert ezen párt az igazi parlamentáris kormányzat alapján áll s munkából ki akarja és ki is fogja venni a maga részét. Azért, a mit a törvényhozás végez, az ország és külföld előtt a függetlenségi párt viseli legelső sorban és legnagyobb részében a felelősséget, igen természetes tehát, hogy különösen akkor, a midőn koalíciós minisztériummal állunk szemben, minden egyes kérdést alaposan megbírálunk és igyekezünk azokra pártunk törekvéseinek bélyegét rányomni. Vannak alapelvek, a melyekből pártunk legcsekélyebb engedményeket sem tehet s ezek vonatkoznak elsősorban és mindenekelőtt ama kérdésekre, a melyek az ország gazdasági függetlenségére irányulnak. Mi még egy pillanatig sem engedhetjük meg, hogy kormányzatunk, melyet mi támogatunk állandóan, szorgos munkával egész világosan arra ne irányítsa törekvését, hogy az ország gazoasági önállóságát előkészítsük, megalapozzuk s a jelenlegi keresszeme könybe borul s a szemek esőjéből rá- rácseppen a fiúcskára. Az anya fájdalomtól nem bir szóhoz jutni. Megkapó jelenet. Fel- száradnake a könyek ? melyek elfátyolo- sitották a szemet. Miféle érzelmek gyűltek meg az anya szivében, törlek ki az éhező poronty kebléből ... a ki a lélekben búvárkodik, jól tudja. Az érzésnek is van vihara. Csöppnyi, megmaradt reményükkel, a lelkek vergődését látva, a kebelből sóhajtást felszakadását hallva, újabbnál újabb benyomások rohannak reám, nyomott hangulat vesz erőt rajtam, szivem összeszorul, könyet sajtol szemeimből, nem nyomhatom el. Ott, hol a magyar kormány szolgálatába szegődött nagy angol hajó, az első rendű gyorsjárású, a nevére méltán büszke, négy árbocos Pannónia horgonyoz, hosszú rajvonalban jön és nagy embercsomóba gyü- lekszik a parton ezer meg ezer számmal a kivándorló magyar nép. Ha volna fejlett iparunk, nem szaladnának szét. Van tolakodás, egymás elébe való kerülés, a rendőrök, rendet alig tarthatnak a rendetlenek között. Ennek ezért, másiknak azért sietőbb a dolga, családjával összekerülése. Én a törökkel tartok, miért siessek? úgyis utolér a halál. Elsőségben részesülnek a nők, de lassan- lassan mindnyájan a hajóra kerültünk. Hál- istenkedés. A hajóhídon sorban való felvonulás cók-mókkal, elhelyezkedés a hajó
