Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-11-22 / 90. szám
Huszonkettedik évfolyam. 90. szám. Vác, 1908. november 22. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára f] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. ' Telefon-szám 17. Iparpártolás. Vác, nov. 21. Mezőgazdasági állam vagyunk s hogy mind- ezideig itt tartunk, annak okát ne egyedül hazánk történetében, a folytonos harcokban keressük, hanem faji sajátságainkban is, a mely jobban hajlik a szabad, független foglalkozást nyújtó mezőgazdaság felé, mint a lekötött, zárkózott ipari, különösen gyáripari munka felé. Bár a múlt mostoha viszonyai mellett is megmutattuk, hogy van magyar kéz, erő és tehetség az ipari alkotásokra is: e magyar nép gerince, törzse földéhségben szenved, a mely vágyódása kiirthatlan. Ezzel forr egybe családi élete, tűzhelyének öröme, szülőföldjének és hazájának szeretete, egész faji léte, függetlenségi érzete. Ez az érzés a nemzet erkölcsi tőkéje, a melyet csak óvatosan lehet érinteni. Igen, csakhogy ez ma már nem elég az állam üdvösségére, mert a modern állam egészséges fejlődésének egyik legnagyobb akadálya épen az egyirányú túltermelés. Biznnyitéka ennek az, hogy iparunk csak gyermekkorát éri. Pedig a fejlett ipar fejlett kereskedelmet, vagyonosodást, erőt jelentene és épen ezekből csak Ízelítő van nekünk, azért a kultúra, a műveltség sem fejlődhetik igazán, mert ahhoz bizonyos anyagi jólét szükséges. De van ennek az éremnek másik fele is, t. i. a fejlett iparral, gazdasági fellendüléssel társadalmi bajok járnak együtt, így a munkáskérdés megoldása, a gazdasági válságok egész bonyodalma, a melyeket a nemBoldog karácsonyi ünnepeket. Azt hiszem minden nyájas, szeretett olvasó szívesen fogadja az én jó kívánságomat, mert nagy félebaráti szeretet tőlem akkor, a midőn nekem nincsenek meg a boldog ünnepek... Fucs . . . Tizenegyre bejött az ász . . . Elmondom szivem keserűségét, elmondom, hogy a mily rosszul kezdődött ez az év, oly fájdalommal végződik. Egyetlen örömnapon volt ezen évben, a midőn két szép ikergyermekkel ajándékozott meg az Ég, (legalább a bábaasszony nagyon szépnek találta őket) de különben baleset után baleset ért, most pedig szerény hajlékomba költözök be és az egész család zokogva énekli: »Sújt az átok és a zálogház «... Lelkem fájdalmát, bánatom keserűségét le- irni nehéz, reszket a toll kezemben és a hangos sóhajokkal telve házam tájéka. Mindenki tudja olvasóim közül, hogy öt gyermekkel biró családapa vagyok, tűzetésem csekély és összes vagyonom szenvedőleges, mert váltók alakjában vannak elhelyezve kü- lömböző bankokban és szövetkezetekben. Egy szép szeptemberi napon megütötte a városszolga a dobot, a mint hivatalba mentem. Boszusan akartam tovább sietni, mert biztosra vettem, hogy az adótartozást hajtja a végrehajtó, a midőn megütötte a fülemet: * Hirdetmény! A mai napon délután két órakor egy bitangságban talált malac nyilvános árverésen a legtöbbet Ígérőnek el fog adatni.« zetközi verseny, a világverseny hoz létre és a népek ellentétes érdekeinek összeütközéséből keletkezik. Ma ugyanis a kartellek és trösztök korát éljük, a mi a vagyoni tultengésből eredő hajszolt versenynek s a túltermelésnek a jele. A túlfejlődött gyáripar következményeként felgyülemlett tőke gyümölcsöztetése csak a kisebb erők elnyomása, leigázása mellett lehetséges. Ezzel előáll a dúsgazdag gyárosok osztálya, kikkel szemben nő a tömegnyomorúság, a pau- perizmus, megsemmisül a kisipar és az igába hajtott munkáskéz ökölbe szorul, melegágya lesz minden eszmének, a mely a tőkedinasztiák ellen tör. Kezdődik a harc, mert harc és küzdelem mindig van, csak az erők és harcterek mások. A régi harcterek a csaták színhelyei, a hadak útját fegyverek túrják fel; ma a mérkőzés más irányú: karok, inak, ész és fortély dolgozik most is, de nem puskaporral, hanem gőzzel, villamossággal. A harcterek helyét a vásárterek foglalták el, rajta nem vörössipkások, hanem kék zubbonyosok mérkőznek, csak a düh, az elszántság a régi, a mellyel el lehet veszíteni mindent. A világtörténelmi harcikat most a gyárak döntik el, nagyobb termelés, nagyobb munkabér, mellette az áru olcsósága az irányitó elvek, a mit csak úgy lehet elérni, ha minél több áru megy ki és mennél kevesebb jön be — értékben. Régen a legyőzöttek adót fizettek, sarcot fizetnek most is a győzőnek; a legyőNagyot dobbant a szivén . . . minden em- embernek vannak ideáljai, egyiké hires költőnek lenni, a másiké a rang és fényes kitüntetés, ismét másé hires szép asszonyok szerelmét elnyerni, vagy igen gazdagnak lenni. Megvallom, nekem is volt és van egy elérhetetlen ideálom, tudnillik a saját házamnál egyszer az életben sertést leölni. Az a földi, sőt tán a mennyei élvezetnek netovábbja lehet . . . Micsoda Patti Adelina, Caruzo hangja és éneke ahhoz képest, mikor az áldozatra szánt saját sertésének hangját hallja az ember a mint az a hentes kése alatt visit . . . Azután az a boldog tudat, hogy az ember beszólhat a hentes munkájába: A kolbászba tessék kérem egy kissé több foghagymát tenni, a májas talán sovány lesz kissé, a sonkákat csak jó nagyra és szépen kikerekiteni stb . , . a remek tormás hús, a felséges fehérpecsenye, a nagyszerű, remegő házi kocsonya . . , Egy gondolat és rohantam haza, megmondottam az asszonynak, minek az óra, az egy luxus, a mely után csak adót fizet a szegény ember, megválunk áltól is a mi még 20 éves házaságunk ideje alatt meg nem történt soha, karácsonyra sertést ölünk. Az asszony zokogva borult a nyakamba és szemérmes pirulással vallotta be, hogy neki is ez volt a legtitkosabb ideálja. Én meg voltam hatva, hogy hűséges feleségemnek is ugyanaz az ideálja a mi nekem. zöttek szolgák lettek régen, most is azok, igában járnak, az idegen tőke szolgajármát húzzák. A végeredmény mindkét esetben egy: elsorvadás. Az élet ösztönével védekeznek a hatalmas népek s van-e kisebb életösztön s kevesebb belátás e közelgő veszedelemmel szemben a kisebb népekben? Ha kiküldjük pénzünket, lecsapoljuk vérünket, nyomorultak leszünk. Hiába támaszkodunk akármire, a rengő halásztenger nem támaszték. Az a nagy bajunk, — mint egyik kiváló emberünk mondotta — hogy részben feudális viszonyok között élünk a nagy földbirtokok közé ékelt népességgel, sok a lateiner, a mi miatt az ipart elhanyagoljuk. Közszellemünk ugyan á munka társadalmának közszelleme, de népünkben még nem ébredt fel a kellő közgazdasági érzék. Élelmesség, éberség, intelligencia kell ahhoz, hogy jó és olcsó beszerzési forrásokhoz jussunk, az értékesítési piacokat és módokat pedig felismerjük és lefoglaljuk. Csakhogy ide magukban iparosaink nem elegendők, hanem nekünk is, az egész magyar társadalomnak melléjük kell állnunk, pártolnunk cikkeiket, mert csak ez az iparpártolás teremtheti meg a tiszta, szilárd alapon álló erős nemzetet. A régi, elavult felfogás ma már csődöt mondott, midőn még egyik osztály a másikat nagy kegyesen lenézte, egyenlők vagyunk mindnyájan, de ez ne csak a törvényben legyen, hanem a valóságban is, vagyis a törvényhez erős, öntudatos és nem földönfutó, toprongyos népet kell neNéhány perc múlva már komoly tárgyalásokat folytattam a nemes keblű zálogháztulajdonossal, az órám ott maradt és délután kétségbeesett harc után az ártatlan malac az én tulajdonommá vált. Azt az örömet, azt a vigságot, azt a boldogságot, a mi mindnyájunk szivében honolt, toll leírni nem képes . . . A gyermekek reggeli kávéjukat ajánlották fel és csak veréssel való fenyegetéssel vettük reá őket, hogy ki ne vigyék a husinak, sőt a hű Jakubec Marka lopásra is vetemedett, mert egy éjszaka egy nagy háti kosár kukoricával jött haza a mezőről. Komolyan megfeddettem érte és kijelentettem, hogy büntetésül 4 koronát levonok a béréből. A mi drága sertésünk növekedett erőben és jámborságban. Október havában a levesles hordó hozott egy nyomtatványt számomra, melyben Augenblitz Éliás és társa cég felkér arra, hogy legyek neki helyi ügynöke. Remek szavakkal Írja meg, hogy világ hírű vegyészetében sikerült oly tápport felfedezni, a melytől a sertés valóságos ökör nagyságra hízik meg. Gyönyörű képet küldött, a melyen le volt festve szépen egy malac a táppor élvezése előtt és után. Megmeredtem a csodálkozástól, hogy mily kövérre hízott meg a »Bella« tápporral etetett állat. Augemblitz ur megírta azt is, ha elvállalom
