Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-10-07 / 77. szám
Huszonkettedik évfolyam. 77. szám. Vác, 1908. október 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Két millió korona a városoknak. Vác, okt. 6. Wekerle Sándor miniszterelnök, pénzügyminiszternek a jövő évi állami költségvetés beterjesztésekor tartott expozéja s nevezetesen ezen expozé alkalmával tett azon bejelentése, hogy a városok segítségére 2,000,000 koronát állított be a költségvetésbe — vegyes érzelmeket keltett bennünk. Az expozénak a városokat érdeklő része ugyanis igy hangzik: „A jelentékenyebb egyéb kiadások közül egy millió 705,000 koronával emeljük a fogyasztási adók kiadási szükségletét, dacára annak, hogy az uj szeszadótörvény folytán a bonifikációk megszüntetése, illetőleg apasztása folytán e kiadások jelentékeny mérvben csökkennek. Az emelést szükségessé tette az, hogy két millió korona összeget vettünk itt fel a városok dotációjaként, adminisztratív szükségleteinek fedezésére. Ez az összeg tulajdonképen a belügyi tárcába lenne felveendő és ez a növekedő szükséglet később oda is fog átutaltatni. Minthogy azonban ez a dotáció számszerű meghatározásának előfeltételét képezi a városok valódi szükségletének, a szükséglet minőségének, az alkalmazottak számának, kvalifikációjának és az illető városok teljesítő képességének alapos megbirálása, a mi hosszabb tárgyalásokat igényel, most csak egy átalány-összeget, egy kezdőösszeget állíthatunk be erre a célra, azon méltányossági szempont által vezéreltetve, A régi és mai váci szüretek. Irta: Sudár Sándor. (Befejező közlemény.) Kezdődik az uj szórakozás. Jönnek már a szőlőszedők megterhelt puttonyaikkal, melyek tartalmát a présház előtt felállított, már napokkal ezelőtt megáztatott nagy kádba öntöz- getik. Megnézegetik újra, nem szivárog e ki haszontalanul az isteni nedű, az édes must. Ezek után a munkások újra a szőlőszedés után látnak, egynek kivételével, ki egy rövid vastag doronggal összenyomkodja a kádba gyűlt szőlőszemeket, fürtöket, egyrészt azért, hogy elősegítse a must szaporodását, másrészt, hogy a kádba még hozandó fürtöknek több helyet szorítson. De a préselésnél is könnyebb és szaporább lesz ez által a munka. Kevés idő múlva újra megjelennek terhükkel a szedőmunkások, a szőlőfürtöket újra csak a kádba öntik, hogy a munkát folytathassák. A kád már majdnem megtelik és ezért a munkások közül ismét kettő-három marad vissza a présháznál, hogy a kádban maradt széttört fürtöket a présbe helyezzék el. Ez megtörténik. Csurog a must a prés likacsaiból, onnan a csurgóra gyülemlik, innen a vederbe, melynek tartalmát, mielőtt a cseber egészen megtelnék, az üres hordó szá- .ára elhelyezett tölcsérbe öntik. hogy a tárgyalások befejezése esetén, vagy mihelyt tisztábban látunk, addig is részben segélyt tudjunk nyújtani, a mig az összeg véglegesen megállapittatik. A fogyasztási adóknál ugyancsak kiadási többletet okoz a városoknak a most is fennálló jogcímeken növekedő részesedése és az, hogy a jövedelem emelkedésével együtt a beszedési jutalékok is emelkednek.“ Örömmel vettük, hogy végre a sok városi kongresszusnak, a sok feliratnak pozitív eredménye van. Örömmel tölt el bennünket, hogy végre eljutottunk odáig, hogy a kormány s később a törvényhozás tényekkel is igazolja, hogy ezentúl a városokra is gondja lesz. Ezen örömünk mellett azonban nem leplezzük le, hogy bizonyos csalódást is érezünk ugyanekkor. Csalódást a kormány ígéretében. A miminiszter több alkalommal tett nyilatkozatában elismerte, hogy a városok nagyon reá vannak utalva az állami segítségre s elismerte azt is, hogy ezzel mielőbb kell a törvényhozásnak foglalkoznia. A helyett azonban, hogy ez az ígért segítség mélyrehatóan terveztetnék s olyannak, a mely valóban arányban állana azzal a nagy szükséggel, a miben a városok sínylődnek, részletfizetésszerűen akarja a kormány a városoknak tett Ígéretét beváltani. Az a két millió korona, a mely a költségvetésben a városoknak van szánva, a legkiáltóbb bajokat sincs hivatva orvosolni. Egyáltalában tartunk tőle, hogy ez a két milliós tétel csak olyan tessék-lássék féle s arra szolgál, hogy Itt van a gyermekek uj mulatsága, a várva- várt édes mustot szürcsölgetik. De e kedvtelésnek is csakhamar végére jutnak. Szerencse, hogy unalomra nem jut idejük, mert a kedves mama az ehéd megfőzésére teszi meg az előkészületeit. A gyermekek összehordják az étel megfőzéséhez szükséges tüzelő anyagot, lehullott száraz fagallyat, faleveleket, kukoricacsutkát és a szomszédos földben visszamaradt kukoricaszárak tőzegét. A nagy bogrács is már készen áll; a gulyásnak való aprított hús, burgonyaszeletek, hagyma, só, paprika, rántás (zsir és liszt) és viz is belekerülnek. Javában fő már az étel, már is kóstolgatja az anyjuk fakanalával a gulyás levét, nem hiányzik-e valami a teljes sikerhez? Eléggé sós-e, paprikás-e, puha-e már a hús, burgonya? Egy-egy gyermek már türelmetlenül várja az egy-egy burgonyaszeletkének puhára meg- főztét, már rimánkodik, hogy »addig is« egy darabka kenyérkét mástogathasson a lébe, mert a jó szag megütötte az orrát és a gyomrában már delet harangoznak. Kevés időre a dél is megérkezik. Összegyűl a család és a munkásnép, e közben megérkeznek a városi »nagyobb« vendégek is. A gazdasszony kitálalja az ebédet. Mielőtt azonban az étkezéshez fognának, a gazda felemelkedik székéről, leveszi kalapját és imára kulcsolja kezeit, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, megköszönje, hogy őt és háza népét a városoknak oly elemi erővel megindult akcióját lecsendesitse. A miniszterelnök megígérte, hogy még ez év folyamán segít a városi tisztviselők helyzetén. Ebből már nem lesz semmi, mert a fedezet is a jövő évi költségvetésben van felvéve s tekintve a nagy politikai harcokat felidéző kérdések előzetes parlamenti tárgyalását, — még az is nagyon kérdéses, hogy a jövő évi költségvetés mikor válik törvénnyé. Annál kevésbbé lehet szó arról, hogy a városi tisztviselők illetményeinek rendezésére vonatkozó s még csak azután benyújtandó törvény 1908. évre visszamenő hatállyal ruháztassék fel. De egyáltalában bizonytalan, hogy a városok milyen kulcs szerint jutnak a régóta várt segítséghez. Annyi bizonyos, hogy sem a belügyi, sem a pénzügyminisztériumban nincsenek még tisztában az elvekkel, a melyek szerint a segélyösszeget a városok között felosszák. Mivel a dotáció a városok adminisztratív szükségleteinek a fedezésére van szánva, ez a körülmény azt sejteti velünk, hogy a segítségnek csak olyan mértéke terveztetik, a mely a tisztviselői illetmények rendezéséhez kiegészitésképen szükségeltetik. Ez esetben pedig a segítség mérve a városok tarthatatlan helyzetén nem sokat fog lendíteni. A városok legnagyobb baja, hogy a belügyi kormány részéről nem szállnak síkra erélyesen a városok érdekében. Belügyminiszterünk inkább megyei érzületű, a mit az is mutat, hogy a megyéknek, a melyek a tisztviselői fizetésegészségben megtartotta és ily bő áldást juttatott néki ez évben is. Az asztalt körülülők észrevéve a gazda akaratját, mindnyájan leveszik kalapjaikat és vele imádkoznak. Nem baj az, ha kevésnek bizonyul a gu- lyáshús, pörkölt. A jó gazdasszony minden eshetőségre számit. Előkerül a sok hideg pecsenye, sonka, libahús, rántott csirke és bárány. Hát még a jó töpörtyűs pogácsa a végibe, tetejibe ! Ebéd közben jut a tavalyi borbul is. így kívánja ezt a valódi jó szőlősgazda hire is. Ebéd után anekdotáznak, tréfálkoznak, mókáznak, áldomást isznak és a vendégek egyik szónoka felköszönti a gazdát családjával együtt vendégszeretetükért. Valamelyik Hébe nyújtja a nektárt. De ha valamelyik Ganimédes tölt a pohárba, megesik, hogy maga hajtja fel. Hogy, hogy nem, cigányzenészek is előkerültek. Egy-két nótáért nekik is kijár a fizetés, egy kis bor, ételmaradék. De nem mulatni jöttek ki gazdáék a szőlőbe, hanem dolgozni, szüretelni, a termést behordani. Újra neki látnak hát a munkának. A cigányok sem veszik zokon, hogy magukra maradnak, mert rövid a délután, a szőlőhegyen még több ismerős gazdánál kell tiszteletöket tenniök. Ilt-ott, ha az étel elfogyott, kis pénzmagra is tesznek szert. Azután valahol csak
