Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-09-20 / 72. szám

Huszonkettedik évfolyam. 72. szám. Vác, 1908. szeptember 20. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Jászvármegye. Vác, szept. 18. Mialatt minket, váciakat részben leköt az anyagi gond s minden második ember a must­árak iránt érdeklődik, a kik pedig ráérnek, azzal törődnek, hogy az uj városháza egy, vagy két méterrel van-e lejjebb építve, addig a belügyminisztériumban nagy csendben kor­szakalkotó reform készül, mely ha a tervezet szerint megvalósul, évtizedekre, vagy talán évszázadokra is hátrányára lesz Vácnak s egy­ben a mi bűnös nemtörődömségünknek leg- kiáltóbb emléke benne fog állani. Andrássy belügyminiszter az uj választási törvénytervezetet ugyanis úgy próbálja ki, hogy milyen hangulatot kelt az országban, hogy politikájához legközelebb levő újságban, a Budapesti Hírlap-ban hétről-hétre egy-egy jelentős tervet árul el. Az általános választói jogról, hogy milyennek tervezi a miniszter, már képe lehet minden újságolvasónak. A Budapesti Hírlap szerdai száma most elárulja azt is, hogy a magyarság szuprehiáciája érde­kében az országot újra kell „vármegyézni“, vagyis a nemzetiségi vármegyéket el kell tün­tetni, helyükbe pedig uj vármegyéket kell al­kotni. Ennek a tervezetnek utolsó része igy hangzik: Barsmegyét magyar többségűvé lehet tenni, ha Komárommegye udvardi járásának észak­keleti részével és Esztergom párkányi járásá­val nagyobbitjuk meg, mig Esztergommegyét A fecske. Itt az ősz, hullanak a levelek, eltávoznak a madarak. Naponkint elnézegetem az én madaraimat, a mint a templom tetején össze­gyűlnek, hátha arra visz ütjük, a hol az én szeretteiin laknak, igy legaláb velük is izen- hetek egy utolsó Isten hozzádot. Fáj ne­kem az ő távozásuk, jobb szeretném azt, ha tavaszkor üdvözölhetném őket. Megjele­nése egy uj korszak bekövetkeztét jelzi, test­vér ő a tavasszal, az év viruló korszakával — a szerelemmel, a szív fiatalságával. Ne bántsuk őt, hisz ha egy kis zugot talál, a hová fészkét rakhatja, kevés sarat, a miből azt felépítheti, kék eget, napfényt, akkor ő elégült és boldog. A rabok és száműzöttek barátja ő, mert a rabnak a szabadságról be­szél, a száműzöttet pedig hazájára emlékez­teti: A nép jól ismeri és védelmezi, az ókor népei között nem volt egy sem, a mely bi­zonyos kegyelettel ne viseltetett volna irá­nyában, csak újabban pusztítják a déli népek inyenckedésből. Hajdan majdnem tulvilági lényként tisztelték, a melyről nem tudták honnan jön, hová megy, csak látták megje­lenni és eltűnni a szebb napokkal. Magaviseleté miutája az ártatlan örömnek, elevenségnek és vidámságnak. Az emberek részvétét, sőt tiszteletét hozzájuk való ra­gaszkodása és felséges röpte által vívta ki. Nyugodtan rakja fészkét a házak eresze alá, Pest pomázi és biai járásával kárpótoljuk. Hontmegyét Nógrádinegye balassagyarmati já­rásának északi részével és a nógrádi járással kell megnagyobbítani. A Duna-Tisza közén Szolnok-, Pest- és Bácsbodrog vármegyékből hét nagy magyar megyét lehetne alakítani Pest, Szolnok, Jász­berény, Kecskemét, Szabadka, Zombor és Új­vidék székhelyekkel. Ez érdekel minket s bármily rövid is ez a híradás, csontig kell, hogy hatoljon nálunk és a fájdalomra felszisszenve, hallatni kell mesz- szehangzó tiltakozó szavunkat! Tehát felosztják Pestvármegyét szomszédai­val: Bács- és Jásznagykunszolnokvármegyék- kel egyetemben és hét uj vármegyét alkotnak eme roppant területből. A székhelyekkel is tisztában vannak már, de abban a névsorban Vác nevét nem találjuk. A mi városunknak évszázadokon az volt az átka, fejlődésének roppant gátja, hogy a vár- megyéje szélén fekszik, két más vármegyétől határolva és Budapest által az alsó résztől elre- kesztve áll. Nem volt vidéke. Most az uj vár­megyebeosztással még jobban meg akarnak minket nyomorítani. Az bizonyos, hogy Budapest 20 kilométer körzetben egymagában fog fő és székvárost, vagy vármegyét alkotni. A Gross-Wien pél­dájára régen tervezik a „Nagy-Budapestet.“ Ide nem csatolnak minket. Kecskemét, Sza­badka sokkal távolabb esik tőlünk, mintsem, hogy odafűzhetnének bennünket. néhol olyan alant, hogy az kézzel elérhető és igy mintegy védelmünk alá helyezi ma­gát és családját. Nem fél tőlünk, egész bát­ran suhan el mellettünk, előttünk enyeleg társával, nem törődve ott létünkkel, tapad fészkéhez s ott félig lebegve, félig csüngve cseveg fiókáival, vagy eteti őket. Repülése mindenkit bámulatba ejt és mint­egy irigységgel tölt el. Hisz az ember is, ki­vált az élet legszebb korszakában, létének gazdag tavaszán, fiatalkorában, néha olyan szerencsés és megfeledkezik, hogy a súly rabszolgája és földhöz ragadt. Ilyen édes álomba ringatózva, felemelkedik, lebeg a föld felett s a lég urának hiszi magát, kéjelegve úszik a Nap fényárjában és élvezi azt a bol­dogságot, hogy egyetlen pillantással áttekintse alatta elterülő egész világát. A földet mélyen alant látni, azt átölelni, azt szeretni, minő magasztos, minő isteni álom,— mondja Mi­chelet. A való azonban felriaszt édes ál­munkból, mert a fecskét gyors repülésében nem tudjuk követni: Úgy repül mint a gon­dolat, mellette könnyed és bájos, néha ivet von az égen s úgy tűnik tova, majd ismét egy rögtöni gondolattól megragadva, leggyor­sabb szárnyalása közben irányt változtat, me­rész fordulatokat tesz, elsiklik a víz felett és azt játszva érinti hosszú szárnyaival, majd fölcsap a magasba s olyan váratlanul csap le, hogy alig bírjuk szemeinkkel kö­vetni; most egy bogarat üldöz, majd egy a Marad hát Jászberény és Szolnok. Vájjon melyik jász, vagy kun város kapja Vácot? Az Apponyi-hű Jászberény, vagy az egyszer füg­getlenségi, másszor kormánypárti Szolnok? Akármelyiknek is jutunk, csak a térképre kell tekintenünk és láthatjuk a természetellenessé- get: Sem Jászberény, sem Szolnok nem fek­szik majd az uj megyéje középpontján s Vác a mellett, hogy egy gyönge, erőtlen kis vár­megye szélén fog feküdni, rá még rosszabb lesz a helyzet a mainál. De ellene mond eme beosztásnak, a mit szem elő) téveszteni nem szabad, a természe­tes forgalom is. Szolnok lehet az ő megyéjé­nek középpontja, egy csomó vasút köti oda a városokat. De nem lehet Jászberény, a mely mellékvonalon fekszik s hiába erőlködnek, nem más az, mint egy nem is nagy gazda-város. Balogh Pál egy cikkét közöltük nem régen a magyar városok fejlődéséről. Itt van meg­írva, hogy Jászberény stagnál, ennek ellenében Vác lakossága 30 év alatt 12 ezerről közel 20 ezerre emelkedett. Hátha még megépül a drégelypalánk—váci, a gödöllő— váci és a meg­ígért hatvan—váci vasút, mily nagy középpont lesz Vácból s mint nő meg lakossága, a mit soha, semmiféle kormánykedvezés mellett Jász­berény utói sem érhet! Ha vármegyéket kerekít ki a miniszter és ha uj vármegyéket alkot, akkor hagyjon meg min­ket Pestmegyében. A kisebb Pestmegyében nem lesznek Kőrösök, Félegyházák, a melyek elvitték Vác elől a vármegye kedvezményeit, légben lengő toll ragadja meg figyelmét és azzal űzi gyönyörű játékát, felkapja, ismét elereszti s utána száll vagy repülve körül­táncolja annyi kecseség és kellemmel, hogy a ki ilyen légi játékát szemlélte, nem cso­dálkozhatni azon, miszerint egykor tulvilági mesés lénynek tartották. Élénk vidor állatok, repülve végzik teen­dőiket. Tova szárnyalva kapkodják el a táp­lálékul szolgáló bogarakat, repülve fürdenek, dalolnak, játszadoznak. Gyakran látjuk, hogy egy magasabb ponton ül valamelyik, a ház­tetőn, vagy a fa csúcsán a Napon sütkérezve, pihenve, vagy dalolva. Hajnalhasadtakor ő hallatja először szavát, alig tűnik fel keleten egy halvány vonal a közelgő Nap jeizője- ként, mondja Naumann, már hallani a fel­ébredt fecskepár vidám csicsergését. Az udvar többi szárnyasa még mámoros az álomtól, egyik sem ad hangot, néma csend honol mindenütt, akkor hallatja egy-egy fecske éles, de hangzatos szavát, a mely beleolvad reggeli dalába. Dala közben felébrednek a többi muzsikusok is, elkezdenek csiripelni a verebek, a galambok búgnak és nemso­kára megelevenedik az egész udvar. Reggeli dalának eléneklése után a fecske csakhamar megkezdi vadászatát. Tiszta idő­ben magasan fent repül, borúsban alant a föld, vagy a viz színe felett. Szomorú reá nézve az, ha több napon keresztül borús, esős az időjárás, mert ilyenkor a bogarak

Next

/
Oldalképek
Tartalom