Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-09-20 / 72. szám
2 r VÁCI HÍRLAP Vác egyedüli nagy városa lesz a vármegyének, a hol ismernek is már s akkor ennek a nagy városának fejlesztésére lesz gondja a vármegyének. Vagy pedig tegye megyeszékhellyé Vác városát, hogy előre látható kereskedelmében, iparában erősödve szolgálhassa a magyar érdekeket. Ezt 30 kilométer körzetben minden kisközség is szívesebben veszi, mint a Jászvármegyét. Ezt azonban aligha remélhetjük. Ekkora jóindulat nem volt még egy kormányban sem. Hát ha pedig nem igy lesz, akkor tiltakozzunk körömszakadtáig és szedjük elő protek- torainkat, hogy hagyjanak békében, magunkra, mert a mi eddig haladás van ebben a városban, azt mind a magunk ereje teremtette, de a mit elvittek tőlünk, a mivel megbénítottak, abban mindig a kormány keze volt. Vasárnapi levél. Városi mészárszék. Vagy egy hete nyílt meg. »Köszönet érte azoknak, a kik felállítani segítették« mondják sokan. »Hogy a fene . . .« s eféle mondásokat hangoztatnak pedig egynéhá- nyan. Mily ellentmondás. Egy és ugyanazon dolgot a sok magasztal; a kevés, a néhány, az ördögbe kíván. Az előbbi a vásárló, vevő közönség, az utóbbi az eladó testület : a mészárosok. Két ellentét. S ezért természetes is. hogy a mi — és ez a városi mészárszék •— az egyiknek tetszik, a másiknak egyáltalában nem kedves, sőt gyűlöletes. Az előbbiek többen vannak, okos eszme mellett én is melléjük állok,mellettük szólok. Amely igazságot igen sokan hirdetnek, valószínűleg igazság is. Már pedig évek óta alig hallha- tuk a következő szavakat a következő szórendben : olcsó a bus. De nem ám. Sőt drága, mértéken felül drága. A nélkül, hogy elrejtőznek és a különben oly élénk madár kedvetlen, nyugtalan. De ha kisüt a nap, eltűnik a rossz kedve, újra vígan csicseregve suhan tova. Igaz kulturmadár a fecske, a mely bizalommal közeledett az emberhez, fészkét oda rakta az eresz alá és igy a kultúra előre haladásával mindig több és több fészkelő helyük lesz. Ne higyjük azonban, hogy mindig lehetett volna dalolni: »eresz alatt fesz- kel a fecske«, mert az ősi időkben egészen más viszonyok között éltek. Az őslénytan kétségtelenül bizonyítja azt. hogy a fecske jóval korábban élt a földön, mint az ember s azért mai fészkelő módja nem lehet ősi, eredeti tulajdonsága, a mint azt nagyon sok jámbor ember állítja, hanem utólagos, későbbi alkalmazkodás. Ha a még máig is fenálió egyes esetekből szabad visszafelé következtetni az ősi szokásra, úgy a Görögország és Franciaország egyes helyein manapság is sziklákra építkező fecskék tanúsága szerint az őskorban csak a sziklás vidékeken élhettek meg, mert csak ott volt számukra alkalmas fészkelő hely. A gyönyörű fecskefészeknek ugyanis egy igen nagy gyöngéje az, hogy nem állja az esőt, tehát mindig védett helyre kell rakni. Ezt a védett helyet megadta az eresz. A míg az ember nem él te el azt a fejlődési fokozatot, hogy már ereszes hajlékot is tudott építeni, addig a fecskék sem népesíthették be az állattenyésztés következtében tud hók az okát. En a következőképen magyarázom : valahányszor volt valóban alapos ok az áremelkedésre, emelték a hús árát 2—4 fillérrel, de az olcsóbb időszakban elmulasztották, elfelejtették azt leszállítani. S ennek a következménye a folytonos áremelkedés. Mészárosaink valóságos diktátorai lettek a húsáraknak. Mi pedig tűrtünk és fizettünk, drágán fizettünk. Mig végre a szervezkedés erejének nagyságát, eredményességét megismervén, ezt ezen a téren is alkalmazták. Még pedig örvendetes eredménnyel. A mi vezetőink is észrevették ezt. Megismertették velünk is az eredményes küzdés módját. Alkalmat is adtak, csináltak erre. Felállították a hatósági mészárszéket. A lobbi azonban már a mi dolgunk. Ha nem lesz meg a kívánt eredmény : magunkra vessünk! A váci mészárszéknek —- úgy tudom — nagy a forgalma. De még mindig nem elég nagy ahhoz, hogy a többi mészárosok forgalomcsökkenése valóban szembetűnő legyen. Ehhez pedig szükséges, hogy ez időre ne »affektáljunk«. Mert vannak »uri« családjaink, a kiknek »derogál« a néhány fillérrel olcsóbb húst keresni. Ha már uri mivoltjuk nem engedi ezt, hát tegyék ezt addig humanizmusból, a szegény emberek jóvoltáért. Mert ezeknek különbség ám a 8—10 fillér is, különösen a 6 - 7—8 tagú családokban. Ezennek a hálája kárpótolhatja szünetelésüket az »affektálásban«. Ha a városi mészárszék működésének nem lesz meg a kívánt eredménye, ebben lesz része az u. n. »uri« famíliáknak. A mészárosok pedig ha nem Hajlandók engedni azon felfogásukból, hogy a mészárosnak feltétlenül meg kell gazdagodnia és nem elégséges az a mód, mely életünket fentartja, családunkat élteti s mely állapotban mennyi sok ezer értelmes, tanult hivatalnoka, tisztviselője, iparosa, kereskedője a magyar hazának, meg kell hogy elégedjen bőséges megélhetést nyújtó síkságokat. Kivételek itt is leltek. Még manapság is megvan némely fecskepárnak az a tudománya, hogy fára tud építeni. Ebből arra lehet következtetni, hogy még az ereszes építkezés feltalálása előtt is akadtak vakmerő újítók, a kik a kedvezőbb táplálkozási viszonyok következtében már akkor is csatlakoztak az állandó emberi telepekhez s jobb alkalmatosság hiányában fákra építettek. Csakhogy ez igen veszedelmes vállalkozás volt, mert az első hatalmasabb zápor elmoshatta az egész jövendő generációt. Tehát aránylag igen kevés terület volt számunkra alkalmas s csak ezzel a szerencsés alkalmazkodással, nem pedig az öröklött tudománnyal, a mint azt a jámbor liitvő állítják, tudtak, az em- az embert folytonosan tovább követve, a mai nagy mértékben elszaporodni. Még manapság is látjuk ezt a folyamatot. A mint felépül a rengeteg erdőben a vadász, vagy erdész lakása, vagy ereszes ház emelkedik a nádmezők közé elszigetelt régi halászkunyhó helyén, vagy a végtelen pusztán ház és istálló épül a cserény helyén, akkor csakhamar megjelenik ott az első fees kepár is, holott azelőtt még vendégnek is ritka volt. A nomádoknak nincs fecskéjük, bár állattenyésztésük bő táplálékot nyújtana. Dr. Horváth Károly. — ha tehát e meggyőződésük a feltétlen meSgazdagodás mellett kitartani kívánnak, hát akkor csak: »kitartás!«, mert mi is kitartunk. Szentgyöryyi. Hírek, — A város tisztviselői egy egyesületben. Nem régiben alakult meg a magyarországi rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete. Az egyesület vezetősége telkérte ez összes polgármestereket, hogy annak célját ismertesse meg városának tisztviselőivel s a célok elkérésére pártoló tagukol nyerje meg. Ezt az ismertető értekezletet dr. Zádor János polgármesterünk pénteken délután tartotta meg, mely után a város összes tisztviselői egyhangúlag elhatározták, hogy az országos egyesület pártoló tagjai közé belépnek. — Szőlősgazdáink egyesülnek. A múlt vasárnapon tartott szőlősgazdaértekezlet, ügy látszik, nem volt hiába: szőlősgazdáink felismerték az egyesülésben rejlő erőt és közös cél érdekében gyorsan tesznek' is. A szőlő- tulajdonosok borkimérése érdekében már Dobokuy miniszteri tanácsosnál is jártak. A gazdák ugyanis azt óhajtják, hogy a miniszter engedje meg a nyitott edényben vató kimérést, hogy a fogyasztó le is ülhessen és mérsékeltebb dijai szedjen a kiadott engedélyek után, melyeket soron kivid intézzenek el. A miniszter nevében Dobokay erre nézve Ígéretet tett s mikor ezt Mikaska János bejelentette a csütörtökön ülésezett előkészítő bizottságnak, az a miniszteri kijelentést nagy örömmel fogadta. Mikuska egy tervezetet is dolgozott ki arra nézve, hogy hogyan védjék meg a szőlősgazdák érdekeiket. Az igen praktikus tanácsok közül a jelenvoltak a váci szőlősgazdák egyesesületének megalakulását tartották legcélravezetőbbnek, azért elhatározták, hogy ennek előmunkálatait mielőbb végrehajtják. Meg is kérték Mikus- kát, ki az ügyes tervezetet készítette, hogy az alapszabályokat dolgozza ki, melyet a bizottság ma, vasárnap délután vesz tárgyalás alá. A terv szerint a szőlősgazdák egyesülete gondoskodni fog a gazdák borainak elhelyezéséről, kezeléséről, értékesítéséről. A vasárnapi tárgyalás után jövő vasárnapra az összes szőlősgazdákat összehívják s az üdvös megállapodásokat eléjük terjesztik. Valószínű, hogy a közös érdek társulásra bírja a gazdákat s elhatározzák az egyesület megalakítását, mely a jövő évben megkezdheti a váci gazdák érdekében áldásos működését. — A pápa aranymiséje. Grófpüspökünk pásztorlevélben figyelmezteti híveit arra, hogy ma, 20-án üli Magyarország katolikus társadalma X. Piusz pápa arauymiséjének ünnepét. Már tegnap este az összes templomokban szóltak a harangok, ma minden plébánia-.és szerzetes-templomban hálaadó nagymise lesz, melyre a hatóságokat, intézeteket, katonaságot meghívták. Az egyházi ünnep külső jeléül a templomokat pápai és nemzetiszinű zászlókkal díszítik, — Az utolsó behívók. A héten jöttek meg Vác város katonai ügyosztályába az utolsó behivójegyek. Ezek a cs. és kir. 3J. gyalogezred póttartalékosainak szóltak október harmadikára nyolc heti kiképzésre Budapestre Behívattak: Tóth Kapás János. Mizser János, Werner Béla, Berecz Gyula, Seidl János, Lévák János, Lissa Lipót, No-
