Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-07-12 / 53. szám
Huszonkettedik évfolyam. 53. szám. Vác, 1908. julius 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Flőfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az országos evezősverseny. Xác, jul. 11. íme, megérkezett a nagy nap. Ezer kezű munkások, fáradhatatlan sportemberek bizalommal, reménykedéssel várt órái. Amazoké, hogy gyönyörködjenek munkájukban, mit képes az egy célra hangolt, egymást megértők serege produkálni, ezeké, hogy testi mérkőzésben nyújthatják a legjobbat, minek megteremtésén az év sok óráján át a sportnak éltek, édes mindnyájunké, hogy ezen a napon Magyarország egyik legjelentősebb sportversenye a mi verőfényes Dunánkon folyik le ezrek és ezrek figyelme fordulván ősrégi városunk felé. Büszkeséggel gondolhatunk arra, hogy a régi, előkelő evezős szövetség a mi fiatal és agilis sportegyletünk otthonát, a mi városunkat választotta idei országos versenye színhelyéül és ?x is örömünkre szolgál, hogy nemcsak minden, edd'g megtartott vidéki evezős versenynél, hanem még a hires fővárosi versenyeknél is jobban sikerültek a váci nevezések, a mi szép időben valóságos látványosságot igér a sport iránt érdeklődőknek. Az pedig egyenesen felejthetetlen lesz, hogy lévén az ünnepély országos, társadalmunk a szokásos kritizálás nélkül, csupán a nemes cél felé tekintve egyértelműen iparkodott a fényes keret megalkotására. Ha a mi társadalmunk, sajnos, szét is húz, vannak pillanatok, melyekben egységessé válik és az ismert jóindulattal Vác jóhireért, jelen esetben a váci sport fejlesztéséért nemcsak anyagi áldozatot hoz, hanem lelkesen is közremunkál. Ez az egyhangú jóindulat, mely kisvárosban oly kevés, mint világvárosban az ózon, a mi erősségünk és nem oly vigasztalan a mi jövőnk, ha széthúzásról is beszélünk, de egyes nagy eseményekben a társadalom egységességét látjuk. A kicsinyes érdek hallgat, a nagy, a város érdeke áll előtérben. A mai példa fényes és lelkesítő. Ezt sikerülne megőriznünk a jövőre is, minden közcélú, nemes ügy könnyebb boldogulásra találhatna közöttünk. Ezt a lelkekben ülő hangulatot kellene megőriznünk a jövőre is, ebből forrva virágozna ki a jövő szebb és nemesebb képe, mely sarkal az ideális nagy célok elérése felé. Ámde emberek vagyunk s nem valószínű, hogy hosszú időn át a harmónia köztünk lakozzék. De ma, midőn egyek vagyunk, ne feledjük, hogy ebben az egységességben fekszik erősségünk is, mellyel minden akadályt legázolhatunk a jövőben. A mikor vendégeinket üdvözöljük az országos evezős verseny alkalmából, a mi tiszteletünk szól Vác város lakosságának is, mely harmonikus szépségében megnyilatkozott a jó, nemes és érdekeken felül álló eszméért! A váci országos verseny előkészületeiről a következőket jelenthetjük: Az uszoda környéke mostanság a legérdekesebb. Itt folyik a látható munka. Az uszoda felső részén a jury részére helyet készítettek, szemközt a rabok szigetén pedig felállították a célvonalat. A versenyhajók egy része a Petrócy-utcai bejárónál lesznek, másik része a Büki alatt az indító helynél, hol sátort ütöttek a versenyzőknek. A vendégek nagy része, különösen az evezősök a siketnémaintézetben lesznek elszállásolva. Mire e sorok megjelennek, körülbelül az összes versenyzők Vácon lesznek. Tegnap elsőnek érkezett a temesvári evezős egyesület, mely legutóbbi szegedi regattán két győzelmet vívott ki magának. A komáromi evezős egyesület evezősei a szombat esti bécsi hajóval jöttek, ők Komárom város dijáért harcolnak a váciakkal. Az esztergomi evezősök ma, vasárnap kora hajnalban indulnak s délelőtt érnek Vácra. Szolnok evezősei nem jönnek, mert versenyhajójuk nem készült el. A budapesti evezős egyesületek, melyek részt vesznek a versenyben ma délelőtt érkeznek, versenyhajóik már Vácon vannak. Mindegyik egyesület, hogy a vízzel megismerkedjék, ma délelőtt beevezi a pályát, igy a korzón már délelőtt kezdődik a látványosság. Nemcsak azok az egyesületek, melyeknek evezősei indulnak a versenyekben, küldik el képviselőiket, hanem a legtöbb sportegyesület is jelen lesz, úgy, hogy vasárnap az ország minden részéből vendégeket üdvözölhetünk városunk falai között. A bizottság a célnál emelvényt és díszsátort készíttetett gr. Csúky Károly megyéspüspök úr, a védnök részére, ki a versenyeket végig fogja nézni. Eljön Gullner Gyula főispán, Fazekas Ágoston alispán vármegyénk tisztikarával, kiket a társadalmi bizottság fogad a vasútnál. Ismételjük, hogy a dunaparti korzót a versenyekre lezárták s a kocsik a Sörház-utcán Cselőtén. Hallgatjuk már a pacsirtát hajnalban, hisz vele imádkoztuk hajnali imánkat, majd altató dalt énekelt déli szendergésünkhöz, a fúrj szava pedig édes álmot hozott pilláinkra s mi mégsem nyugszunk, továbbmegyünk, mert halljuk a kakukot és kiváncsiak vagyunk vájjon meddig is élünk még? Nem maradunk a kis patak partján a susogó virágok között, vágyunk hajt felfelé a Cselőte oldalán elterülő szőlőkbe a kakuk után. Nemcsak magara vagyok, távolabb tőlem vasárnapi kirándulók csapatja ugyancsak törtet a magasba, hogy elérjék a kakukkoló madarat. Ifjú lányok váltogatva kérdik: kakuk madár, mikor megyek férjhez? van öröm, ha a válasz csak egyszer, vagy kétszer hangzik. Ha pedig sokat talál mondani, az sem baj, »hisz úgy sem mond igazat.« » \ tisztes kom« leányzók azonban nincsenek ilyen tisztelettel iránta, ha egynél többször mer szólni, van hadd el-hadd, rög- felvevés, ágtördelés, lábdobogás és utána szaladj te is pajtás, mert szelidlelkű, harcra termet amazonjai e régi világnak neked rontanak és akkor könyörtelen halállal múlsz ki. A kakuk azonban okosabb és az okosabb enged, egyszerűen kereket old, annál is inkább mivel ember és állat iránt egyaránt bizalmatlan, sőt még a saját fejbeiieit sem tűri meg maga mellett, úgyannyira, hogy még vándorláskor sem társul más madarakhoz. A földön nehézkesen, a fákon azonban kiváló ügyességgel mozog és onnan vegyíti bele hangjait: »kakuk, kakuk« a madarak dalkarába, a gerle-és galambbugás, verébesiripelés és pacsirtadal közé! Kiváló szorgalmú énekes, nem akaratoskodik, mert kora reggeltől késő estig hallatja szavát, sokszor addig és olyan erővel, hogy belereked. Ez jellemzi őt, vagy amint Brehm mondja : Kakukkolásának hangoztatási módja visszatükrözi jellemét. Észrevehető azon az a hevesség, nyugtalanság, békétlenség, a mi ennek a madárnak egész magaviseletén elöm- lik. Különösen láthatjuk ezt tavasszal, a szerelem korszakában, a mikor igazán dühön- gővé lesz. Örökösen kiabál, bősz erővel rohan vetélytársára, sőt még a vadászhoz is, közeljön ha jól utánozza a hangját. Magasra emelt farkkal, felborzolt lej toliakkal ül az ágon és és torkaszakadtából kiabál. Néha csendesen lebegve repül jövendő életpárja előtt, a halkan hangzó »kva va va« szóval vallva meg szerelmét. A bájos nőcske a meleg szavakra habozás nélkül sebesen feleli: »kvik, kvik, kvik,< a mi inkább gunykacaj, mint ábrándos szerelmi ömlengés, de a szép. tevő kakuknak ez is elég és felhevűlésében gyorsan kiáltja »ku, ku, ku,« mire a nő folyton nevetve válaszol. Junius végén mindketten elhallgatnak. — A dunántúli ember szerint azért, mert képét látnak. Hogy tojását más madarak fészkébe rakja, az tény, oka bizonyára fiziológiai. A sok feltevés és magyarázat közt azonban nem érünk rá válogatni, mert az egyik kunyhó előtt álló diósfáról merész Ívben majdnem a nyakunkba repül egy vöröses szárnyatlan állat, becsületes nevén: mókus. Igazi bohém- lélek, szomorúság nem bántja, olyannak nézi az életet, a minő, kis bajért nem esik kétségbe, élvez — a meddig és mint lehet, de biztonságáról sohasem feledkezik meg. Egyik fáról a másikra villámgyorsan ugrik át, miközben farkát vízszintesen kinyújtja, a fára felkapva azonban, lombos farkát azonnal felcsapja a hátára. Ha mogyorót, vagy diót pillant meg közben, uccu utána s midőn megszerezte, mint a majom hátsó lábaira ülf az elsők közé fogja az ennivalót és nagy mohósággal falni kezdi, persze óvatosan figyelve környezetére. A meleg napok reá nézve a boldogság ideje. Még télen is kibúvik vackából egy-egy derültebb napon és a némaságba borult er-
