Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)

1908-07-01 / 51. szám

Huszonkettedik évfolyam. bl. szám. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám i7. Katonai kérdésekről. Az osztrák kormányhoz közel álló lapok új­ságolják, hogy a katonai kérdések rendezése küszöbön áll. Helyes! A magyar politikai köz­vélemény régóta sürgeti e kérdések megoldá­sát. Nem zárkózik el a megoldás elől most sem. A kérdés csak az, milyen megoldást akar­nak osztrák szomszédaink. Olyant-e, a melyik megfelel a nemzet jogainak és kielégíti a nem­zet aspirációit, vagy pedig olyant, a melyik továbbra is németté tenné a hadsereget nyel­vében, gondolkozásában és erkölcseiben. Sok jót, nagy reményeket nem találunk e kérdések felszínre vetése körül. Ha a hatalom fejleszteni akarja a hadsereget, mi e fejlesz­téshez hozzá járulunk, ha a hadseregben nem­zeti igényeink kielégítést nyernek. Ekkor béke lesz, ekkor megadjuk a hadsereg fejlesztéséhez szükséges eszközöket. Ha azonban továbbra is fenn akarják tartani a bajok forrását, a mos­tani tűrhetetlen állapotokat, akkor béke nem lehet, akkor a függetlenségi és 48-as párt tudni fogja a haza és választói iránti köteles­ségét. Hosszú élet során át rájöhetett a hatalom arra, hogy a katonai kérdések helyes megol­dása hosszú időre békét teremthet a két állam között. Ez a jobb meggyőződés uralja most, — ha a jelek nem csalnak — a magas katonai köröket is. Jól tudják ők is, jól tudjuk mi is, hogy a hadsereg harcképességét fejleszteni kell. Fejleszteni kell oly mértékben, hogy esetle­A leányvásárok. Hát még mit nem! Csak nem mennek vá­sárra, hetire vagv országosra, mint más nemű és rangú fajai a szegény élőlényeknek ? Pedig nem lehetetlen a dolog, mert még hazánkból is több szólásmód, szokás ismeretes, a me­lyek a leány vásárra vonatkoznak. Ne gon­doljunk mindjárt Baranyára, a hol a leány maga mondja a legénynek, hogy »adjon Is­ten engem kendnek«, mert ez — a nóta sze­rint— a leányok jó természetéből követke­zik. De még azt se higyjük, hogy talán pén­zen vennék szegényeket. Korántsem ! Egy­szerű összejövetelek, sokadalmak ezek, a hol negyobb lévén a kínálat, nagyobb a keres­let is. A leány vásár nevet sok olyan össze­jövetelre is alkalmazták, a hol nem is liáza- sulás céljából jöttek össze, hanem i 1. cselé­det fogadni, vagy pedig búcsúra. Magyarországon több helyen ismerik a leányvásár nevet, a hol mindenütt vesz­nek ugyan ieányt. de a legtöbbször nem feleségül, hanem csak cseléd gyanánt. így pl. Debrecenben, Pécskán, Zomborban bizo­nyos napokon összejönnek a gazdátlan cse­lédek (a leírások szerint legalább régen ez igy volt) a piacon gazdát keresni. Egészen mások voltak és részben azok ma is a bo- donyi (Baranya vm.) karasmenti, fehértemp­lomi, bihari, kiváltképen pedig a gainai (Hu- nyad vm. északi sarka,) továbbá a Nyágra ges alkalomkor a hadsereg hire, tekintélye csorbát ne szenvedjen és meg tudja védeni a két nemzetnek vitális érdekeit az esetleges támadókkal szemben. Az utóbbi időben gyakran találkoztak egy­mással az államfők, a francia köztársaság el­nöke ellátogatott Londonba, Edward angol ki­rályhoz, a ki viszont az orosz cárral találko­zott. Uralkodóknak gyakori találkozása, úgy mutatja a történelem, ritkán szolgál a béke megerősítésére, de többnyire előjele elkövet­kezendő bonyodalomnak. Nincs ez kizárva mostan sem. Látjuk az uj angol, farancia, orosz barátságot, mely Németország és vele Ausztria Magyarország elszigetelésére törekszik. A hár­mas szövetség harmadik tagjától, Olaszor­szágtól bonyodalom esetén nem sok biztatót remélhetünk. Érdekei a Balkánon ellentétesek a mieinkkel. Látjuk, hogy Ausztria déli részein milyen mérveket ölt az illír mozgalom, halljuk, hogy a két szövetséges miként erősiti a ha­tárokat, olvassuk, hogy Olaszország évente mi Hókkal emeli hadserege és haditengerészete költségvetését. Miért erősiti a határokat, miért fejleszti hadseregét és haditengerészetét? Bi­zonyára nem azért, hogy nagyon bizonyos a béke tartósságában és hogy a háború való­színűségét kizártnak tartja. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a külpolitikai helyzet nyomásának súlya alatt határozta el magát a hatalom a katonai kér­dések rendezésére. Elhatározta magát azért, mert belátta, hogy a magyar nemzet áldozat­és Szkerisora toroda-aranyosmegyei községek között elterülő Colineusa havason szokásos leányvásárok, a hol a leányok és legények tényleg abból a célból jöttek és jönnek ösz- sze görög (mert a lakók itt mind gör. kát. és gör. keleti románok) Szt. Péter-kori vá­sár alkalmával, hogy évenkint legalább egy­szer lássák egymást. Ela azután a párok egy­másra találnak, a legény a mamával meg- egyzik, a papa pedig hívja a pópát (papot,) a ki erre az alkalomra műidig teljes felsze­reléssel vonul ki és mindjárt ott összeadja a fiatalokat. Nászúira nem Velencébe men­nek, hanem a legközelebbi zöld sátorba, a hol pálinka és puliszka mellett töltik el a mézesheteket, illetőleg a pálinkás-napot, mert este már útnak indulnak, a hozomány fel­kerül a ló hátára, a boldog pár pedig egy­mást támogatva kocog mellette. Hanem attól már bizonyára megijednek, hogy még a modern korban is lehetséges ilyen, sőt - nagyon beválik. Amerikában is tették már, de nekünk nem kell olyan mesz- szire mennünk, közelebb is találunk. Ott van Belgium, a melynek két kis faluja—je­lenleg egyesítve — Ecaussinés —Lalangs, nem­sokára világhírű lesz. Pünkösdkor ugyanis, még pedig annaK másodnapján, nevezetes dolgok történnek ott. Házasságot kötnek, a legények és leányok vássárra mennek ! No azt még elképzelni is szörnyűség! Pedig j igy van és a szemtanuk leírása szerint igen készsége nélkül a hadsereget fenntartani, fej_ leszteni, harcképessé tenni nem tudja. Mi be­lebocsátkozunk a kérdések megoldásába, be­lebocsátkozunk a nélkül, hogy a minden, vagy semmi álláspontjára helyezkednénk. Sohasem volt és most sem volna helyes politika az, ha a nemzet fejlődését kilométerenkint előrevinni tudjuk, hogy akkor egy lépés miatt ezt a fej­lődést megakadályozzuk. A hadsereg' ügye ed­dig noli me tangere volt az uralkodó előtt, most a nemzeti igényeket ki akarja elégíteni. Milyen lesz ez a kielégítés, ma még termé­szetesen nem tudjuk: reméljük azonban, hogy jóakarattal és kölcsönös megértéssel sikerül ezeket a kérdéseket király és nemzet megelé­gedésére sikeresen megoldani. Erre nagy szük­ség is van. Királynak ép úgy, mtnt nemzetnek. Egyik a másik nélkül meg nem állhatja helyét a világ népeinek létfenntartásáért vívandó nagy harcaiban. Szükségünk van rá nekünk azért, hogy ezek a sok keserűséget, konfliktust elő­idézet kérdések végre-valahára olyan nyu­govó pontra vitessenek, a honnan többé nem harag és gyűlölködés, de béke áldása fakad királyra, nemzetre egyaránt. Szász József orsz. képviselő, Vasárnapi levél. Evezős-verseny. Sportegyesületünk nagy napja: a 12-i eve­zős verseny rohamosan közeledik. A neve­üdvös intézmény ez, még üzleti szempontból is Az egyik szemtanú azt mondja, hogy soha még olyan kedvesen nem fogadták sehol, mint itt. A felírások is vígak: »Szivünkre ölelünk!« »Vigadjunk és házasodjunk«, stb. és egész nyugodtan kezükbe nyomják az érkező férfiaknak a műsort, vagy—.-mondjuk — meghívót, a melynek értelmében az egész világ agglegényeit meghívják erre a leánv- vásárra. Szabad a csók, még pedig a mama beleegyezésével s ha tetszik a kisérőnő, »áldásom rátok« szól a mama kegymsen és megvan az eljegyzés. Okos ember volt Tricot Marcel apó, mikor ezt a mulat­ságot kigondolta, mert a könyvnyomtatásért nehezen kapott volna szobrot, de igy való­színűleg ő díszeleg legelőször a kis belga falu egyetlen díszterén, a hova a szerelme­sek majd csapatosan zarándokolnak. Nem is panaszkodnak most a belga leányok, mintegykor Somogy megyehajadonai Dorotyr- tyával azéliikön, hanem boldogok, mert a há­zasságkötések száma kerek 50 százalékkal emelkedett A mi egész természetes, mert ki nem indulna meg, mikor egy feltűnő szép, csinos, barna hajú, élénk, kék szemű leányzó kiáll a pódiumra és őszintén bevallja, hogy ő sem Pszikhé, sem Demoszthenesz, csak a maga és társnői sorsán akar segíteni. Min­den jó leány azt adja, a mije van. Ha egyiknek jobban ragyog a szeme, a másiknak talán tisztább a szive és talán nincs

Next

/
Oldalképek
Tartalom