Váci Hirlap, 1908 (22. évfolyam, 1-98. szám)
1908-04-29 / 34. szám
Huszonkettedik évfolyam. 34. szám. Vác, 1908. április 29. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Építsünk munkáslakásokat. Vác, ápr. 28. Törvényben van kimondva a gazdasági munkások lakóházainak építése, de eddig még nem jutott tudomásunkra, hogy akár az állam, akár a hatóság, akár magánosok a törvény szavának eleget tettek volna. Pedig a gazdasági munkásokat megrendszabályozó paragrafusait a törvénynek szigorúan hajtják végre úgy a közigazgatási hatóságok, mint a bíróságok. De szigorú törvénnyel egymagában sehol a világon még szociális kérdést meg nem oldottak. Végre kell hajtani szigorúan a törvény humánus rendelkezéseit is, mert őrültség az olyan munkáspolitika, a mely a nemzetközi szociáldemokrácia karjai közé hajtja a zsellért, napszámost és bérest. Örömünkre szolgál Pestvármegye alispánjának, Fazekas Ágostonnak rendelete, melyet a vármegye városaihoz és járásaihoz intézett. Ebben utasítja az illetékes tényezőket, hogy kezdjék meg a munkásházak építését ott, a hol ilyenekre szükség van, vagyis az olyan városokban, vagy helységekben, a hol a munkások túlzsúfolt, vagy egészségtelen, illetve drága lakásokban laknak. Kifejti a rendelet, hogy nem ajándék az, melyet a hatóság a munkásoknak jó és egészséges lakás formájában nyújt, hanem befektetés, a mely meghozza a maga tisztes polgári kamatját. Mert hiszen a munkások lakásaik után bért fizetnek. Kifejti a rendelet, igen heMárcius. Szellő susog a pusztaságon, Rideg, komor, kihalt a táj; Levél nem zöldéi még azágon, Alszik mélyen a hegy s lapály. A légben vadludak csapatja Gágog s keres egy uj tanyát A hangjuk le a földre hatva, Először hangoztat danát. A napsütötte szebb vidéken Zizeg bár még a holt avar, A takaró megvédve szépen, Uj életet, füvet takar. S ha tiszta, kéklő délutánon A nap mindent nevetni lát, Biztos, nem tart soká az álom S kibúj az első hóvirág. ja nagy világ ünnepre készül. Hosszabbodnak a nappalok, Egyszerre csak im nagy merészül Zöld lett minden kis hely, sarok. A zöldbe öltözött fenyéren, — Ez már a természet sora, — Kibújt s meghúzódik szerényen A márciusi ibolya. Agárdi László. lyesen, hogy csak olyan szegény ember köl- tözhetik a hatósági munkáslakásba, a mely legalább egy szobából s konyhából áll, a ki megbízható s ott tartózkodása az állandóság jellegével bir. Ágról szakadt szegény ember tehát kap lakást, de dologkerülő, csavargó nem. Reméljük, hogy az alispán rendelete viszhangra fog találni megyénkben, felépülnek a munkáslakások mindenütt, a hol szükség van reájuk. Mert, ismételjük, a szigorú, energikus közigazgatás még távol van a jó közigazgatástól. A jó köz- igazgatás az, a mely a viszonyokhoz képest a a legmesszebbre menőleg oldja meg e szociális feladatokat, melyeket a törvény ráró. A lakásnyomorúság nem kisebb a városban, mint a vidéken s jelentékeny szerepe van abban, hogy a munkás, a gazdasági épen úgy, mint az ipari, esetleg a nemzet ellenségévé lesz. Nem elég a szociálistákát szidni, meg kell javítani ' a munkás helyzetét is, hogy az lássa, hogy törődnek vele az urak s nem hagyják pusztulni. Nincs erősebb gátja a szociáldemokrata áradásnak, mint a munkások jogos igényeinek kielégítése, érdekeiknek istápolása. Tiz jó s olcsó munkáslakás többet ér száz szuronynál. Fazekas Ágoston alispánról, a nemzeti el- lentállás egyik vezéréről legkevesebb, a mint felteszünk az, hogy a rendeletét komolyan veszi s a tőle megszokott energiával sarkalja a városokat s járásokat arra, hogy munkáslakásokat építsenek. Igen helyes dolognak tartjuk azt is, hogy épen az ország első vármegyéje szolgál a jó példával, melyet remélAz álláspont. Személyek: Elza, medika, Vilma, felsőbb leány, nővérek. Vilma: Ez a drágaság hallatlan ! Maholnap a kacsa drágább lesz mint a strucmadár. Elza: Nem ismerem a strucmadár árfolyamát, a kacsa ára nem érdekel. Vilma; Nem érdekel? Elza: Csöppet sem. A kacsahús közönséges tápanyag. Vilma: Közönséges? Te, ugy látszik, nem vagy kacsailag jól tájékozva. A kacsahús elsőrangú tápszer, mely nem annyira a művelt, mint a gazdag családok asztalán . . . Elza: Elsőrangú? Arról szó sem lehet, marhahúsban, a tojásban, a tejben sokkal több a tápanyag. De hát mi közöd neked az élelmiszerek drágaságához. Vilma: Mi közöm? Látszik, Hogy medika vagy, látszik, hogy ember téged csak akkor kezd érdekelni, ha beteg, ha köhög, ha az orrán jó, vagy rosszindulatú daganata van. Pedig az emberiség egészséges része is megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Elza: (gúnyosan) Ah, te foglalkozol az emberiséggel ? Ez egészen uj dolog. Vilma: Ellenkezőleg, ez nagyon régi dolog. A fiatal leányok mindig foglalkoztak az emberiséggel. Természetesen némi előszeretettel az emberiségnek bajuszt viselő részévéi. hetőleg követni fognak a többi törvényhatóságok is. Mert nem elég a büntető bíróság, a szolgabiró, a pap és a szurony a nemzetközi veszedelem elfojtására; szociális alkotások nélkül a hatalom nem mehet semmire. Nem elég kordában tartani, de sorsával meg is kell békiteni a magyar munkást. Évente ezer és ezer ember, főleg gyermek pusztul el az egészségre káros, vagy túlzsúfolt lakásoK miatt. A halálozási statisztika s az orvosok erre nézve megdöbbentő adatokkal szolgálnak. A lakbérek drágasága is roppantul megnehezíti a munkás életét, inig ha olcsó, egészséges házikót adunk neki, a mely kis részletfizetéssel a tulajdonába megy át, ezzel nemcsak hogy lekötöttük őt és utódait a magyar földhöz, de életfeltételeit is nagy mértékben megkönnyítettük. Nyelvében él a nemzet. Fölnyija az ajtót, ablakot. Ma már a szin- magyar faluból városi szolgálatba álló két hetes szobaleány is /ölnyitja az ablakot; éa ‘ az ajtót, pedig otthon még mind a keltőt . kinyitotta. Hiába ! Úrnője így parancsolja neki, már periig ez csak jobban tudja, mint Ő. És ő is eltanulja. Pedig be kár, mert ha ismét visszamegy e leány falujába, egynéhány urhatnámságra hajlandó leánytársának elrontja ebbeli nyelvérzékét s azokat is megtanítja e cifra rosszra. — így van jól: nyisd ki az ajtót, nyisd ki az ablakot! Ha pedig nincs kinek rendelkeznünk, akkor Elza: Jó, de mi köze mindennek az élelmiszerek drágulásához ? Vilma: Mi köze? Te kétségbeejtően naiv vagy. Te Röngten-sugarakkal dolgozol és nem látod a dolgok felszínét sem. Hát nem érted, nem érzed, hogy az emberiség sorsa elválaszthatatlanul függ össze az élelmiszerek drágulásával ? Hogy mikor egy kofa hat koronát kér egy bízott kacsáért, akkor az embernek van oka felsikoltani, elájulni és hamut hinteni a fejére. Elza: Mindenekelőtt figyelmeztetlek, hogy az ájult ember nem képes hamut hinteni a fejére. Ez ellenkezik az ájulás kórisméjével. Másodszor pedig nem érteni a te kacsa-elméletedet. Vima: No hát kifejtem mindjárt. Akármilyen elvontan, tudományosan, medikásan gondolkozol is, azt nem vonhatod kétségbe, hogy minden leány férjhez akar menni. Ez a vágy vele születik, mint a szeme, orra, füle. Elza: Jó, tegyük fel. Vilma: Nos, azt is tudni fogod a tudományos leírásokból, hogy a férjhezmenetelhez sok minden szükséges. Elza : Főleg a férj! Vilma: Igen az is. De nem éppen ez a döntő fontosságú tényező. Elza: Ezt nem értem. Vilma: Pedig nagyon egyszerű. Olyan férfi
