Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-16 / 5. szám
G> Pápa Manó G19 K 72 f. Vörösmarti Lajos 6! 1 K 39 f, Korpás Lajos 598 K 06 f, Lamperth Soma 586 K 96 f, Ipar és kereskedelmi hitelintézet 575 K 78 f, Ursziny Arnold 570 K 44 f (gyógyszerészeti oklevél), dr. Oberländer József 567 K 44 f (ügyvédi oklevél). Nagy Zsig- mond 560 K 67 f, Siraki Lajos 559 K 79 f, dr. Forgó Kálmán 555 K (ügyvédi oklevél), Tragor Ignác 539 K 72 f, Magyar kir. államvasutak 530 K 04 f, Velzer Lajos 511 K 14 f, Biel József 497 K 24 f, Rosenberg Jakab 493 K 38 f, Grünhut József 491 K 73 f. Abelesz Mór 491 64 f, Cserny József 473 K 67 f, Pápa Frigyes 449 K 69 f, Pécs Sándor 444 K 22 f (mérnöki oklevél), Bartoss Pál 405 K 76 f (tanító), özv. Peskó Medárdné 395 K 67 f, dr. Virter Lajos 380 K 16 f (tudori oklevél), Bogányi Gyula 368 K 12 f, Farnadi József 367 K 94 f (ügyvédi oklevél). Schneller Miksa 366 K 88 f, görög egyház 362 K 74 f. Beck Ignác 360 K 26 f. Póttagok : Schrött János 360 K ('8 f, Ud- vardi Jenő 354 K 68 f, özv. Krezsák Ferencné 352 K 36 f, Velzer Kálmán 350 K 65 f, Hirs- feld Mayer 350 10 f, Presburger Károly 349 K, Wohl Henrik 347 K 24 f, Tragor Ernő 344 K 49 f, Perczián G. özvegye 342 K 67 f, Tragor Károly 335 K 09 f. Farsangi naptár. Jan. 16. Dalárda kartonestélye. Jan. 20. Az építő és ácsmunkások színi- előadása Jan. 26. Ipar tár salat bálja. Jan. 27. A líceum hangversenye. Jan. 30. Dalárda kartonestélye. Febr. 2. Egyetemi ifjak mulatsága. Febr. 9. Dalegyesület farsangzáró mulatsága. hirdeti Mazurka Szaniszló oki. tánc- és illemtanár, hogy városunkba érkezik s tánciskoláját még e hóban megkezdi. Beszélünk a mamával, tanácskozunk a papával .s rövid, de viharos küzdelem után végre beírnak bennünket és jön az „élet költészete“. Tizenhat évünkkel s kissé nyurga termetünkkel kitűnő összhangban van kevés eszünk, mely a bolondságra képes legjobban. Azt mondják némelyek, hogy akkor szerelmes az ember „igazán“. Mert a tánc ritmikus zenéje, a bájos táncosnők, kikért feláldoznánk mindent, — az állandó izgalmak valósággal magukkal ragadják az „embert“. No igen, mert ilyenkor már „meguraznak“ bennünket ! Egyik szünórában dobogó kebellel, akadozva, forgó nyelvvel, lassan elsuttogjuk imádottunk- nak a következőket: — Nagysád, — én imádom ! — Ugyan ne beszéljen ilyen bolondokat, Kárász ur! — Ó, nem a szivéből mondja ezt. Nem. Mert ha él szivében egy kevéske kis szerelem, azt az én fájó szivemnek ajándékozza, mely csak érte ég, érte, érte . . . Az „imádott angyal“ kissé elpirul, mi pedig feltartózhatatlanul folytatjuk. — Imádott Olgám ! Nézz reám, a te hűséges lovagodra, ki itt áll előtted dobogó kebellel s kétségbeesve várja eper ajkaidról a boldogító igent. Igen azt a kedves egyetlen szót, mely boldoggá tesz örökre mindkettőnket. — Ó, ne szólj, ne szólj, hisz látom a szemedből, hogy nem tudsz nélkülem élni. Az „imádott angyal“ pihegve, kipirult arccal Váci Hírlap Váci ügyek a vármegyén Hétfőn tartotta a vármegye ez évben első közgyűlését s | mindjárt több váci ügyet vett a sok tárgy közt : elintézésre. így a Honvédsor—Darpjanich-téri i főgyűjtő csatornának a Földváry-téren és Kör- ; utón át a budapesti főútig való meghosszabbításra vonatkozó közgyűlési határozatot jóvá hagyta. (Mi lelt volna, ha történetesen nem hagyta volna jóvá, mikor már a csatorna, a város legnagyobb építkezése az utóbbi időben, el is készült.) A mező-utcai gyalogjáró kiépítésére vonatkozó, de megfelebbezett közgyűlési határozatot, továbbá a Ganzékkal a villa- mosvilágilás ügvében kötött pótszerződésünket a vármegye jóváhagyta. Nem volt szava a vármegyének az e'len sem. hogy a vác — drégely- palánki vonatra Vác városa nagyobb összeget szavazott meg, de rögtön rá elutasította a vármegye a drégelypalánki vasút ama kérvényét, hogy Pestmegye is nagyobb összeggel járuljon hozzá a nekünk oly fontos vasút megépítéséhez. Megszavaztak ezután 150 ezer koronát a vác - gödöllő —budapesti villamos vasútra. A monori második gyógyszertár felállítása is szóba került, melyre a jogot Hoitsy Géza váci gyógyszerész kérte. A vármegye törvényhatósági bizottsága a jog kiadását nem véleményezte a belügyminiszternek. — Agyonütött vasút. A vármegyén nem protezsálták az egyik vasutunkat, hát agyonütötték. A közgyűlést megelőzőleg a vármegye vasúti bizottsága tartott gyűlést. Nem kevesebb mint a vármegyében kilenc keletkező vicinálisról volt szó, természetesen mindegyik vármegyei szubvenciót kért. De a vármegyén mindig úgy gondolkodtak, hogy a szubvencióra fordítható útadó jelentős részét elköltsék s igy most e célokra nincs több együtt 300 ezer koronánál. Kinek adják, kit szeretünk ? Eldöntötte a protekció. Mi váciak egyik oldalon nyertünk, másikon vesztettünk. Úgy hatáborul keblünkre és mi véghetetlenü! boldogok vagyunk. A tánciskolának vége, a papa zsebe kiürült, a mama titokban tartogatja a számlákat s a fiatalembernek felmond a lakásadója. Még egyszer találkozunk az „imádott angyallal“ és szép emlékével (szöszke hajának bodor fürtjeivel) könnyezve bár, de — távozunk. És ezt nevezzük az „élet költészetéinek. * Az „igazi“ szerelemből régen kiábrándulva, összetalálkozunk egy szép leánynyal. Egy szép leánynyal, kinek igen szép mamája, még derekabb papája, de mindenek felett igen szép — hozománya van. Komoly ember és partiképes fizetésnélküli miniszteri fogalmazó lévén, udvarolni kezdünk tüzesen a szép ismeretlennek. A farsangban adósságba verjük magunkat, a második négyest csak vele táncoljuk, a szupé-csárdást csak az ő kedvéért ujráztatjuk meg, — szóval érte élünk és halunk ! Kilátásba helyezvén a feltétlen sikert, gaval- léros magatartással, kissé orhangon beszélve, „komoly" szóra kérjük a leányt. A beszélgetés folyamán megigazítván nyakravalónkat, kissé elsimítjuk homlokunkat s bizonyos súlyt helyezve szavainkra, szólunk. — Édes Erzsiké, szabadna esedeznem a kezeiért ! Erzsiké határozatlanul ingatja fejét : — Nem értem. Erre aztán mélyen a szemébe nézünk és megfogjuk a kezét. — Akarna e az én aranyos kis feleségem lenni ? A leány elpirul, de a másik pillanatban már rozott a bizottság, hogy a duna —pataj—bajai vasútra ad 150 ezer, a vác —gödöllő — budapesti villamos vasútra szintén 150 ezer koronát. Kért a szegény vác— drégelypalánki vasút is szubvenciót hat más vicinális társával egyetemben, de bizony szépen leszavazták. A minthogy a hétfői megyegyűlés leszavazta a drégelypalánki vasút szubvencióját és megadta a 150 ezer koronát a villamos vasútnak. Ez utóbbinak, bár többet kért, több ez az összeg mint a veszett fejsze nyele, de az is bizonyos, hogy Vácon oly fontos drégelypalánki vasút megvalósítását jó időre tönkre tették. — A kereskedő ifjak mulatsága. Négy korona a szén ára. nincs sem magyar, sem külföldi gyártmány, a mely nem drágulna, drágább az élet, mint valaha, hogyan festhet 1907. farsangja ? Azt hiszszük. hogy országszerte nem hanpos ez idén a farsang, de mert karnevál van, mulatni kell s rendezik a mulatságokat a nélkül, hogy a kiadások fedezését is remélnék. A kereskedő-ifjak sem mehettek nagy reménységgel az idei farsangba, de az obiigáit mulatságukkal nem maradhattak el. Jelinek Ágoston elnökük vezetése alatt buzgólkodtak s ha közönséget, nagyot, nem is tudtak összehozni, annyi bizonyos, hogy kevés mulatság lesz még a farsangon, mint a melyiken annyi táncost látunk együtt, mint éppen a kereskedő- ifjakén volt. E tekintetben tehát megtették kötelességüket s azok a fiatal leányok, kik jelenvoltak a mulatságon, pihenés nélkül mindig táncban forogtak. A termet is — szokásuk szerint — gyönyörűen feldíszítették, a magyar ipar pártolására felhívó jelmondatokkal látták el. És várták a közönséget. A nagy drágaságban nem is vehetik rossz névén, hogy oly kevesen jöttek össze. De a kik eljöttek, nem bátiták. meg. A mulatság eltartott reggelig jó kedvvel. Felülfizettek: Horgany hengermű igazgatósága, ifj. Ottó József, Tragor Ignác, Tragor lesütött fővel bár, de elég érthetően mondja : — Beszéljen kérem, a — mamával! * Eddig tart a szerelem. Persze önök nyájas olvasóim azt hiszik, hogy csak azután jön az igazi, hamisithatian szerelem. Csalódnak. A mi ezután jön az nem szerelem, az-----de azt ne bántsuk, Házas emberek vagyunk ! Elég az hozzá, hogy egy ködös délután, mikor már megelégeltük a klub, vagy a kaszinó füstös levegőjét, hazafelé sietünk ama reménybén, hogy otthon kényelmesen végignyújtózhassunk a kereveten. Útközben azonban egy csinos asszonykával találkozunk, a ki ugyan nem a mienk, de „jó ismerősünk“ s a kivel szívesen eltracscsolunk akár órák hoszszat is. Mikor haza érünk este lesz, sötét este. És mikor belépünk a szobába, halk női sikolyt hallunk, melyben hites feleségünk hangjára ismerünk. Csakhamar tisztában vagyunk a helyzettel s tudjuk, hogy „vendég“ van a háznál. Ilyenkor aztán összehúzzuk illő komolysággal a homlokunkat, a feleségünket per „asz- szonyom“ szólítjuk s azzal a harmadik emberrel pedig kicseréljük a - névjegyünket. Persze az asszonyka nem sokat törődik a „komoly ügygyei“, — legalább törődni nem elegáns — csak kacagva sóhajtja az urának : — Hja, édes barátom, vége a szerelemnek! Jiilöp Zsigmond.
