Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-09-18 / 74. szám

2

akkor már csak 700 lakosa lesz három év múlva. Vácbottyán 514 lélekkel birt 1900-ban, méh 475-re fogyott a kivándorlás folytán, a mely, minthogy egyre nő, 1910-ben 400-nál nem lesz több lakosa e községnek. Vácbottyán 890 lakosából 76 ment eddig Amerikába, ez a szám bizonyos, hogy nem marad meg. Yácrátót 1033 lelket számlált 1900-ban. eddig 48-an vándoroltak ki ebből a községből.

Mindent összevéve 77269 lakosa volt 1900-ban a váci járásnak (Újpesttel együtt) szaporodott 1907-ig 21200 lélekkel, úgy, hogy ma 98469 lakosa van. Várható szaporodás még 13500 lélek, igy 1910-ben (Újpest nélkül) 76 ezer lakos lesz a váci járásban.

Hírek.

Krónika a nyaralásról.

A mint a lég hűvösre válik és az idő zord, viharos, kiürül lassacskán Siófok, osztende s Nagymaros.

Isten veled, Tátrának orma, hol már hideg szél lengedez,

Isten veled, Tirol, te bájos s te poros Dunakesz.

Isten veled, te gyönyörű nyár, s ki bitoroltad e nevet s a ki becsaptál oly gáládul, mint egy szövetkezet.

Hitelpénzt vettünk nyakra-főre, tebenned bizva, csalfa nyár, csak hitegettél, csalogattál s pénzünknek vége már.

Jövő nyárig nyögünk miattad, bár élvezetünk csöpp se volt, a nyár, bár a színét se láttuk, egészen kirabolt.

Áztunk, fáztunk és dideregtünk, akár itt voltunk, avagy ott és ázva, fázva, dideregve, a pénzünk elfogyott.

Mert hogyha szépen hasra fekve a tengerpartnak fövenyén, meghempereglem vön’ naponta bársony homokban én.

Iára csapja fegyverét, mert a libák közé lőni nem volna tanácsos; hiszen az őrség a lövés zajára azonnal itt lenne. Hanem nagy csendesen leguggol, lecsatolja oldalfegyverét, óvatosan körülnéz s hirtelen elhatározással eldobja. Repül a hatalmas faschirmesser egyenesen a libák felé. Óriási gágogással röppennek odébb a libák, de kettő ott maradt. Az egyik még szaladgálna, de Lutter egy gyors ugrással elkapja s kitekeri nyakát.

Van már liba, nem is egy, de kettő. A felváltás ideje is veszedelmesen közeleg, óriási gond . . . Mitévő legyen már most a libákkal?! . . . Magával nem viheti, mert a garnizonba kerülne. Ott hagyni pedig halálos vétek. A dolgot azonban nem érdemes annyiban hagyni . . . Egy mentő gondolat villám- lik végig agyán ... Jó helyük lészen nekik ágyúcsőben reggelig, a mikor kiveheti onnét. Egy pillanat, a libák már az ágyúcsőben vannak, letakarva szépen a csőfödővei, mintha mi sem lenne benne.

Kettőt ütött már az óra s elkövetkezett a felváltás ideje.

Jön is már a felvezető a másik emberrel. Kérdi tőle: »Was ist neues?«

— Melde gehorsamst, nichts.

— Gut ist.

Gondolja magában Lutter, a „gut ist“ az ágyúcsőben van.

Alig kezdi vérpiros sugarait bontogatni a felkelő nap, ez ezred már az országúton halad méltóságteljes léptekkel. Lutter nagy búsan

VÁCI HÍRLAP

Vagy a hegyek között bolyongva, mosolygott volna rám az ég s letűzött vön’ a nap sugára, kukkot se szólanék.

De igy ! . . .’Esőnél, fergetegnél, viharnál alig látva mást, sóhajtom: A fene enné meg az ilyen nyaralást! . . .

Fenő.

_ Márianévnap a lövőházban. Hiába

való minden fáradozás, a régi Mária-névna- pok jókedvét nem lehet már visszavarázsolni. Évek óta kísérleteznek, fáradoznak, ismét uj embereknek kell jönni, hogy újra kísérletezzenek, mert a régiek már nem vállalkoznak a lehetetlenre. A lehetetlen valami: Mária-névnapkor jókedvet, sikerült mulatságot rendezni a lövőházban. Okokat tudunk felhozni, tessék belőlük válogatni s megmondani, miért nem sikerült az idei Mária- névnap. Lehet, hogy a szeptember most már nem a mulatságok ideje, lehet, hogy a na- gyobbszerű vigasságok kora lejárt, de az is lehet, hogy félnek Vácon minden mulatságtól, mert nincs táncos fiatalság. Akármelyik az ok, az idei Mária-névnap se nem volt látogatott, se nem volt kedélyes. Még a lövőház régi gárdája eljött, hátha egyszer még a régi fénykor egy szép estéjét látja felujulni, de bizony csalódást hozott a vasárnapi este. Még jó, hogy nem fizettek rá, mecénása, felülfizetője akadt a mulatságnak s így legalább keserű utóize nem maradt meg az estének. De bizony alighanem vége a kísérletezésnek is és Mária-névnapokon ezentúl, ha magától nem verődik össze víg társaság a lövőházban, nem lesz kedve egy egyesületnek sem mulatságot rendezni.

Felülfizettek: Tragor János 6 K, Váró Károly 4 K, Tragor Ernő, Fábián János, Tragor Károly 3—3 K, dr. Virter Lajos, Schaub István, Jelinek Ágoston, Vel- zer Endre, Krakker Mihály, N. N. 2—2 K, N. N. 2 K 30 f, id. Meiszner Rudolf, Brunner István, Malovecz János, Hupka Pál, Pauer Gyuláné 1 — 1 K.

Jelen'voltak : Asszonyok: Baráth Jánosáé, Hufnagel Imréné, Kacskovics Jenőné, Kruttschnitt Pálné, Pauer

ül ágyúján s a csőben levő libák felől gondolkozik Eszébe jutnak éjjel viselt dolgai s tekint bizalmatlanul a jövőbe, hogy mi lesz már most a libákkal.

Az előőrsök ellenséget jelentenek. Két tüzérezred fekszik fent egy magas hegyen a sziklák között.

Kivonja hüvelyéből kardját az ezredes s tüzet vezényel.

Az ágyúk tüstént harcvonalba állanak. Forog már Lutterrel a világ. Azt sem tudja fiú-e, vagy leány. Kegyelmes Isten ! csak most az egyszer segíts meg, mindég hű szolgád leszek. Soha az életben még csak roszra sem fogok gondolni! Nem! . . . Soha! . . . Szent Isten! és minden szentek a magas menyországban kegyelmezzetek! így fohászkodik Lutter magában. Ajkai már imát morzsolnak. Soha ily ajtatos életében Lutter még nem volt. Számolt már magával. El volt készülve a legrosszabbra. Már érezte miként repül a levegőbe a szétrepedt ágyúcsőtől. Már-már a poklok mélységes fenekén találja magát, a mint az ördögik tüzes vasakkal égetik meg- kinzott testét. Homlokán veriték gyöngyözik, kezei remegnek, szemei bizalmatlanul tekintenek a jövőbe.

»Forsteilende feundliche Artillerie, Kartet- schen laden! . . . Einsei Feuer.« Hangzik a vezényszó mindenfelől.

föltik az ágyúkat kartácsokkal. Lutter ágyújában is benne van már a kartács. Előtte a libák.

Gyuláné, Tragor Jánosné, Ulrich Károlyné, Velzer Alajosné, Velzer Endréné.

Leányok: Baráth Katinka, Benkert Ilonka, Fleischmann Etus, Hufnagel Pisti, Hufnagel Vali, Hübner Juliska, Kacskovics Eszti, Kruttschnitt Margitka, Kruttschnitt Mici, Pauer Adrien, Pauer Lívia, Tragor Mariska.

— Esküvő. Dr. Magas Árpád a váci irgalmas rendi főorvos tegnap, kedden kötött házasságot polgárilag Borbély István anyakönyvezed előtt Medveczky Elza urleánnyal, Markovics Lázár kanonok unokahugával. Az egyházi házasságkötés csütörtökön fog megtörténni.

— Olcsóbb a posta. A római nemzetközi postakongresszus határozata szerint ez évi október 1-jén a nemzetközi postaforgalomban több tarifatételt le fognak szállitani. A levelek diját meghatározó sulyegységet 15 gram- ról 20-ra emelik fel, a dij pedig, a mely eddig 25 centimes volt 15 grammonként, ezentúl csak az első 20 grammért csak 15 fillér. Uj lesz ezenkívül a válaszlap intézménye. A levél feladója ugyanis előre bérmentesítheti a választ, ha levelébe válaszlapot tesz, 28 fillérért lesz kapható. Leszállítják továbbá a pénzutalványozás díjtételeit is a nemzetközi forgalomban. Eddig 100 koronán alul minden 25 koronáért 25 fillér volt a dij, 100 koronán felül pedig minden 50 koronáért 25 fillér. Ezentúl 100 koronán alul is 50 koronánként kell 25 fillért fizetni.

— Szeles József házassága. Szeles József volt váci ref lelkész valóságos kálváriát jár vagy három év óta. A hogyan betelepedett a ref parókiába, ellenségeinek üldözése mind ismertek a városban, azt is tudják, miért távozott el s mondott le váci állásáról. Egy ideig segédlelkész volt, majd egy jó helyre, a pestmegyei Ordasra választották meg lelkésznek. Mikor ezt megtudták ellenségei, újabb feljelentést tettek ellene és az egyháztanács vizsgálatot is indított, melyen váci tanukat is meghallgattak. Az egyháztanács ítélete felmentő volt Szelesre, kit most már uj állásába be is iktathattak. Tegnap aztán megkötötte házasságát is Vácon Kardi

Szent Isten! mi lesz most?! Bömbölnek már az ágyúk. Repülnek a kartácsok a levegőben. Tűzcsóvát rajzolnak benne. Vérben úsznék már az ellenség, ha a jelzett ellenség nem ártatlan sajbák tömege lenne.

Lutter ágyújára kerül a sor. Ebből kellett volna kilőni a kartácsot. A célzás is megtörtént már, csak áz ágyú elsütése volt még hátra.

Hirtelen elhatározással Lutter az ágyúcső előtt terem, belenyúl hatalmas karjával az ágyúcsőbe s mindenki legnagyobb meglepetésére két döglött libát húz ki belőle.

Ott áll Lutter remegő térdekkel, összehúzódva mint egy sündisznó, bal karjában a libákkal s várja a bekövetkezendőket.

Óriási zavar az egész ezredben. Mindenki szemei a libák felé irányulnak. Az egész vonalon beszüntetik a tüzet s az egész tisztikar Lutter előtt terem.

Van kacagás, mutatás. Tréfálódznak a tisztek a kapitánnyal, hogy kartács helyeit döglött libákkal akart lövetni, hogy milyen dísz- legénysége van, stb. sLb. ... a kapitány pedig mérges tekintetével Lütteren csüng, — ki jobb szeretne a poklok mélységes fenekén, mint itt lenni — s összes szénijeit lehozza neki az égről. () nagy (izgalmában és félelmében mit sem hall ebből, csak az utolsó akkord zúg egész nap tejében, mely végett vetett az egésznek: »Morgen zum Rapport!«