Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-02-24 / 16. szám
Huszonegyedik évfolyam. 16. szám. Vác, február 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. Most menjünk Kossuthoz! Vác, 1907. febr. 23. Mindaddig napirenden tartott témánk lesz a váci pályaház és pályaudvar kibővítése, mig azt a közérdek parancsolta módon meg nem oldották. Statisztikailag kimutattuk, hogy nyolcadik helyen áll a máv. személyforgalmában Vác, évenkint közel félmillió utast ad az állam legnagyobb üzleti vállalatának, jogunk van követelni, hogy velünk is törődjenek, velünk, kiknek az a kétes dicsőség manapság már éppen nem öröm, hogy pálya házunk legrégibb az országban, mert már 1846-ban állott. Mennyi viz folyt le a Dunán, mennyi panasz hallatszott, még sem javultak az állapotok. Mennyiszer kérvényeztük, mennyi két, három és több tagú küldöttség járta az államvasutak igazgatóságát, a minisztériumot az egymást követő minisztereket, mennyi ígéret hangzott el és ott tartunk, hogy ma is a közegészségre ártalmas, rossz, kényelmetlen, öreg pályaházunk van. Soha jóindulat meg nem nyilatkozott a kormányoknál Vác iránt. Lehet, mert szerények voltunk, lehet, mert nem volt hatalmas protektorunk. Legtöbb, a mi minden úri embernél elvárható, egy pár udvarias szólam, Ígéret kijárt és mindennek tudjuk a folytatását: az Ígéret be nem váltása. Marad a mi pályaházunk, pályaudvarunk abban a botrányos állapotban, minőnek még a Steg megalkotta. Minden váci és minden Vácról utazó vidéki tudja, hogy az igazság a mi oldalunkon van. De mit éra:: igazság protekció nélkül manapság. Lányos apa farsang végén. Mint a nyúl, melyet kilenc agár kerget úgy nyargal az idő, sanyargat, keserget. íme egy farsangnak ismét itt a vége, gyászba öltözhetik házam egész népe. Három leányom van s én a boldog apjok farsangban de sokszor nem alszom miattok. Linka, Tinka, Minka — fájva nézem végig! — Oh menybéli Isten küldj már férjet nékik ! Pedig mind a hárman átkozottul szépek, arcuk hó, szemük tűz, fogaik épek. Liljom termetét mind büszkén illegeti, de ha szép a lány : úgy több kalap kell neki. Ezt vérzi a szivem, dúlja az erszényem minden múlt farsanggal tűnik a reményem. Rettegek, hánykódom kétségbe’, kínomba’ hogy a pártájukra rászárad a rozsda. Oh hamvazó szerda, sötét arcú dátum! gyilkos poroszlóként nyomodban a fátum. Hogy böjt következik azt én mélyen érzem, jön a cipész s kérdi: van-e apró pénzem ? Jön a szabó; dúl-fúl, jön a kereskedő, uj zseb nyil, pedig a régi sem hegedő. Rendes, hogy farsangon bálra, meg ruhára a jövő termésnek hágunk a nyakára. Böjtölök, vezeklek hamuba és porba. Linka, Tinka, Minka — nézem őket sorba, hogy rendkívül szépek : ahhoz szó sem férhet, eh menybéli Isten küld már nékik férjet! Igazgatóságot, minisztériumot, minisztereket eddig jártuk a magunk igazának tudatában, de mit ér, mikor az ő szemükben a mi igazunknak nem volt meg az aktualitás színe. I Azé az aktualitásé, mely kényszeríti őket akár az előző ígéretek alapján, akár a protekció mindig tagadott jogán, akár a mi szemünkben fontos és mérlegelt igazság nyomán a mi pályaházunk kibővítésére. Most azonban a magunk igazán kivü! kettős és nagy okkal tudjuk őket kényszeríteni évtizedes kívánalmunk teljesítésére. Egyik az, hogy — mint a Váci Hírlap szerdai száma közölte — immár épül a dunaipolyvölgyi vasút. A vác- verőcei vonalrészre — a harmadik sínpárra — 900 ezer koronát vettek fel, ebben benne van a váci pályaháznak sínpárokkal való szaporítása, Vácon egy fűtőház megépítése. ígérték, hogy mikor a legelső helyiérdekű vonata megépül Vácnak, pályaházát is modernül átalakítják a nagy forgalomhoz mérten. Tessék szavukat állni! A másik az, hogy a múlt idők takarékossága - kellett a bevétel a hadseregnek — most boszulja meg magát. Kimondhatatlan károkat szenved a máv. a teherforgalom időleges szünetelése miatt, most már belátják, hol a hiba: a pályaudvarokat bővíteni kell. Szterényi államtitkár Kossuth miniszter nevében e héten jelentette ki a képviselőház közlekedésügyi bizottságában, hogy legközelebb 30 millió koronát fognak költeni pályaudvarok kibővítésére. Most menjünk Kossuth miniszterhez ! Most, midőn minden más városnál még egygyel több Leánylevél. Irta : LENGYEL MARGIT. Legközelebb az ügyvédek báljára mentünk. Előzőleg átböngésztem egy csomó jogi könyvet, mert a néni azt tanácsolta, ha ügyvéd foglalkozik velem, mutassak érdeklődést a hivatása iránt. Egy nagyon csinos üg/vádet mutattak be, a kinek én rögtön paragrafusokat citáltam a büntető jogból. — Kisasszony ! felelte ünnepélyesen, — örülök, ha a hivatásom kellemetlenségeitől szabadulok. Ide szórakozni jöttem . . . És azzal átengedett az egyik kollégájának. A kolléga bizalmasan fordult felém. — Képzelje ma roppant érdekes napom volt. Meglehetős hosszú védbeszédet tartottam . . . — Az istenért, hallgasson ! szakítottam félbe könyörögve. — Ne beszéljen nekem jogi dolgokról. Brrr ... A szürke akták láttára borsódzik a hátam . . . — Úgy? No akkor engedelmével jósolok valamit. Magácska sohse lesz ügyvéd felesége . . . Mondom, pechem van nekem, Böske. Már megint nem tudtam, mikor kell érdeklődnöm és mikor nem. — Hagyd azokat a lateinerokat, vigasztalt újból a néni. Mondtam már, azokkal nem lehet boldogulni. Magyarországon úgy is csak a kereskedelemnek van jövője. Most a kereskedelmi bálon vettünk részt. okunk jogos követelményünk előterjesztésére és annak, valamint a régi, bepenészedett ígéretük beváltásának követelésére ! A mi városunk haladása évetizedekre három dologhoz van kötve: a vásártér parcellázásához, a vízvezeték megépítéséhez és vastiti pályaházunk átalakításához és kibővítéséhez. Ez utóbbinak igazi aktualitása az ő szempontjukból most következeit e* 1, midőn a dunaipolyvölgyi h. é. vasút építkezni kezd, mikor Szterényi államtitkár nagyíöntosságú kijelentését megtette. A legközelebbi városi közgyűlésnek kell foglalkoznia azzal, hogy most menjünk Kossuth elé pályaházunk kibővítése érdekében. Még egy igen fontos más szempontból is. Ha el is határoznák idővel a pályaház kibővítését, azt úgy tegyék, hogy városrendezésnek útját ne állja. Ezt megmagyarázni a rendelkező miniszternek szintúgy kötelessége annak a küldöttségnek, mely eléje járul, mint azt, a mely a napnál fényesebben igazolja jogunkat száz és egy okból a pályaház kibővítéséhez. Ha a polgármester, a városi tanács, vagy a minden városi ügyben szereplő pénzügyi bizottság, avagy egyes városi képviselő tolmácsolja a közgyűlés előtt : menjünk most Kossuth miniszterhez, mikor minden jogcímünk és igazságunk parancsolja,mert az események szinte kényszeritnek rá városunk érdekében, annak, vagy azoknak igazi hálával fognak tartozni az utazó közönségünk ezrei, mert nemcsak teljesedni fog régi kívánságunk, de egy hatalmas lépéssel megyünk előre a haladás útján. I Erre az alkalomra gyönyörű toalettet kaptam, j A néni azt mondta, ott sok lesz a gazdagI ember, azoknak csak úgy lehet feltűnni. Mici néni itt is elővette a könyvecskét. — Kaján Zsigmond — gyáros — óriási vagyon - részvények — nyaraló a Svábhegyen — roppant zsugori. — Erre kell a hálót kivetni. Itt csak azt tanácslom, tettesd magad szerénynek és takarékosnak. Ha feleségül vesz, akkor aztán költekezhetsz, a mennyit akarsz . . . A kezemben épp egy szál fehér szekfűt tartottam, mikor a gyárost bemutatták. — Szereti a virágot kisasszony? kérdezte, csak hogy mondjon valamit. — Szeretem a virágot, — feleltem — de csak nyáron, mert akkor olcsón lehet hozzájutni. De télen ellensége vagyok a virágnak és azt a pénzt inkább háztartási célokra fordítom. Most már érdeklődve tekintett rám és melegen folytatta. — Szokott háztartással is foglalkozni ? — Hogyne. De részemről csak az egyszerű háztartásnak vagyok barátja. Azt tartom, nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Mindenki csak annyit egyék, a mennyi a létfentartáshoz feltétlenül szükséges. Én annyira óvatos vagyok, hogy még a kávészemeket is kiolvasom a szakácsnőnek az őrlőbe . . .
