Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-02-24 / 16. szám

9

Hírek.

Február dicsérete.

Csodás egy hónap ez a február.

A végletek találkozója ő, az eleje rémekkel van tele, de, ah, a vége — gyönyörködtető.

Az elején megjelenik, kaján mosolylyal ajkán, a bősz háziúr s addig tartja tenyerét, a mig az ember két-három százast leszúr.

De ha e gyászaktusnak vége van s üldözőnk hátát látjuk csupán, mi kéjjel tölti a keblünket el, hogy ez a hó sebesen szökken ám !

Nincs harmincegy, sőt harminc napja sem, Ezúttal még huszonkilence sem.

Rövid, nyúlfarknyi, gyorsan illanó, kicsi huszonnyolc napja összesen.

Alig hogy egyet-kettőt fordulunk, u várva-várt szép március köszönt,

És hoz magával édes ibolyát,

mámort, szerelmet . . . szóval — versözönt.

Tavasznak hirtiozója, március,

Sohasem vártunk, mint most, olyan nagyon, a testünk, lelkünk dermedte vált e végtelenbe nyúló, vad fagyon.

Epedve várjuk lágy fuvalmadat, s az ideált, mely nyomtalanul eltűnt, jövel, siess! Mert lásd, a télen át ruhánk rongyos lett és tépett a lelkünk...

Fenő.

— Mikor lesz a sorozás Vácon. A várme gye alispánja közölte már városunk katonai ügyosztályával, hogy az 1907 évi sorozást mikor tartják meg nálunk. E szerint az első és második korosztálybeli állitáskötelezettek március 16-án, a harmadik korosztálybeliek pedig március 18-án állanak a sorozó bizottság elé. Március 19 én a váci járás sorozása következik.

— Az ipartársulat közgyűlése. Az első általános ipartársulat március 3-ik napján, esetleg teljes számú meg nem jelenés esetén,

— De hát akkor mitől néz olyan jól ki? kérdezte kissé kételkedve.

— Hogy mitől nézek jól ki? Hát a levegőtől. A levegő engem hizlal, táplál, éleszt, ébreszt. Maga nem is képzeli, milyen jót tesz nekem a levegő !

Érzem, nagyon megtetszettem neki és őrültem belém szeret, ha véletlenül a ruhámon meg nem akad a tekintete.

— Csinos ruha, szolt elismerőleg. — Hol készült ?

— Monaszterlynél, válaszoltam önérzetesen.

— Mi-cso-da ? Mo-nasz-ter lynél ? Hisz ez az első cég . . .

— Igen, de ha az ember csináltat valamit, rendes helyen csináltassa. De ő nem helyeselte nézetemet, hanem vésztjóslóan ismételte.

— Mo-nasz-ter-lynél ? És a kisasszony kiolvassa a kávészemeket az őrlőbe és Monaszterlynél szokott dolgoztatni? . . .

Jaj,Böske elszóltam magamat. Nem azt kellett volna mondanom, hanem hogy a mamám húszesztendős ruhájából én magam alakítottam át. De, sajnos, ez már későn jutott az eszembe.

Ismét balsiker, Böske. Már minden reményt feladtam, mikor a néninek szerencsés ötlete támadt és egy reggel ezzel a hírrel lepett meg: Ne búsulj JJus. kimegyünk Vácra.

Csodálkozva néztem rá. — De hiszen Vácon nincs ismerősünk.

— Dehogy nincs. Hát a Lengyelék, azokat ismerjük . . .

Vágj Hírlap

a rákövetkező vasárnap, márczius 10-én d. u. 2 órakor saját helyiségében tartja éves közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Az 1906. évi számadások bemutatása. 3. A szám vizsgáló-bizottság által felülvizsgált 1906. évi zárszámadás és leltár elő terjesztése s a pénztárosok részére a felmentvény megadása, vagy megtagadása. 4. Választmányi indítvány. 5. Költségelőirányzat 1907. évre. 6. Netaláni indítványok az alapszabályok 17. §. értelmében, 7. 4 választmányi tag kisor solása, 4 uj és 4 póttag, 3 számvizsgáló választás a 11. §. értelmében.

— Van szén! Rövid ideig tartott a diákság váratlan, annál boldogabban élvezett vakációja. Pénteken reggel ismét megszólalt a primusz- csengő és iskolába hívta a tanuló ifjúságot. Pedig hogy reménykedtek! Mind, mind arra járt a vasút felé s kémlelte, vájjon érkezik e szén. Jött, de ment is és az állomástól tovább vitt szenes kocsik majd hogy éljenzest nem kaptak tőlük, mert — nem maradtak itt. De végre mégis szerdán és csütörtökön két vag- gon szenet raktak ki az állomáson s másnap már volt szén. Hogy mekkora volt a kelendősége, az igazán érdekes, ügy elkapkodták, mintha ingyen adták volna s a ki 10 kilót tudott belőle szerezni, boldog volt. De bizony soknak, igen soknak még ennyi sem jutott, mert a szén úgy eltűnt hamarosan, mintha nem is lett volna. Ma már megint ott tartunk, mint a hol voltunk egy héttel ezelőtt. A kinek van fája, az tüzel fával, mert szenet megint nem lehet kapni. Megtörténhetik véletlenség- ből, hogy e héten is fog egy-két vaggon szén érkezni, de fiát mi ez annyi fázó embernek. A szénkereskedők keserű humorral arról biztosit nak mindenkit, hogy áprilisra okvetlenül lesz elég szén. Megemlítjük, hogy a Fürge jó szenét is majdnem teljesen szétosztották a széninség enyhítésére, de ha tízszer annyi is lett volna, az is kevés, annyi volt a reflektáns, a kikkel azonban mégis jót tett a varos, mert egy-két napra jó tüzelővel ellátta őket.

— Rády János — színház direktor. Nem okozott meglepetést valószínűleg a városban,

— Igaz. Azokat jól ismerjük . . .

Kiutaztunk Vácra, meglátogattuk a leányegylet szegénykony fiáját is. Igazán nagyon szép intézmény. A lányok fehér kötényben sürög- tek-forogtak a tűzhely mellett és valami Boros Feri nevezetű jogász settenkedett körülöttük. Nagyon jo fi ti nak látszott . . .

Böske, nem is hittem volna, milyen modern város ez a Vác. Résztvettem a leányegylet mulatságán és képzeld, a fiatalemberek ott éppen úgy a terem közepén álltak, mint másutt. A néni szemlét tartott, tekintete kutatva járta át a termet, mintha a hullámzó sokaságban keresne valakit, majd csodálkozva kérdezte.

— De kedves Lengyel úr, hol vannak itt a házasulandó fiatalemberek ?

— Úgy látszik, elutaztak . . .

Hát nincs nekem pechem, Böske! Éppen most utaztak el. Ha azok el nem utaznak, akkor nekem biztosan sikerül . . .

De aztán mégis remélni kezdtem, mert végre- valahára egy bajuszos úr közeledett felém. A nevemet kérte a báltudósitás számára. — Szende Cigi, diktáltam büszkén. Tudod a bál- tudósitásokban mindig mint Cigi szerepelek. Ilus az nagyon közönségesen hangzik. A néni rámszegezte a szemeit és a tekintetéből ezt a biztatást lehetett kiolvasni: „Fogd meg!“ De egy pillanat és bajuszos úr eltűnt a táncoló párok között. Csak később tudtam meg, hogy ez volt a „Váci Hírlap“ szerkesztője . . .

(Befejezése szerdai számunkban.)

hogy váradi Rády János pályázik az a agyoncsapott népszínház bérletére. Napokban telt le a pályázati határidő, melyen ketten jelentkez- I tek. hogy a népszínházát kibérlik. Rády János az egyik, a ki művészeti igazgatónak Mérei Adolfot, a kiraly-szinház rendezőjét venné meg a mellé, a mi szakemberek véleménye szerint j igen jó választás, mert Mérei a legjobb színpadi irók közé tartozik és elsőrangú rendező- tehetség. Rády volt már a fővárosi orfeumbérlője is, ez a merész vállalkozás tehát újabb lépcső a — művészeti pályán. Mindenesetre spkan örülnének, ha elnyerné Rády a népszínházát, már abból az egyszerű okból is, mert a váciak akkor tőle remélhetnek sok —

' szabadjegyet.

— Elhárított vasúti karasztrófa. Duna- | kesziről Írja tudósítónk : Az egyik helybeli vasúti váltóőr a napokban nagy katasztrófától mentette meg a berlini gyorsvonat utasait. A

j hat óra húsz perei személyvonat ugyanis késett s hogy a gyorsvonatnak utat csináljon, kénytelen volt a dunakeszi-alagi állomáson vágányt cserélni. A vonat olyan sínpárra állott, melyen teherkocsik voltak. Úgy látszik, ezek a kocsik nem voltak megfékezve, mert mikor a gyönge lökést megkapták, megindultak s minthogy Alagtól a pálya állandóan lejt Palota- Újpest felé, felvágták a váltót s arra a sínre kerültek, melyen szemközt a gyorsvonatnak j kellett nem sokára érkeznie. A kocsik megfu- ! tamodását a sötétben csak akkor vette észre | az őr. mikor már a gyorsvonat a karjelzőt el- i hagyta s becsengetett az állomásra. A váltóőrt nem hagyta el lélekjelenléte, rohant a ; gyorsvonat elé, melyet a veszély utolsó pillanatában sikerült vörös lámpájával megállapítani. Abban a pillanatban odaérkeztek a megfutamodott kocsik, de természetesen, mert már állott a gyorsvonat, az összeütközés oly gyönge j volt, hogy a kupékban ülők észre sem vették, így menekültek meg a gyorsvonat utasai a biztos haláltól, mely elkövetkezik, ha a váltóőr ébersége a 80-90 kilométerrel rohanó gyorsvonatot nem lett volna képes megállítani.

— Hol van Kreutzer? A nálunk is jól is- I mert Kreutzer István dr. volt budapesti ügy- i védről megírtuk annak idején, hogy több rend- j beli sikkasztás és váltóhamisítás miatt letartóztatták. A vádtanács azonban a befejezett vizsgálat után szabadon bocsátotta. Alig került ki a szabad levegőre, kauciószédelgés révén igyekezett magának pénzt szerezni s fáradozása nem is volt meddő, az ilyen úton szerzett pénzen Amerikába szökött. A Kanadai Magyar; ság című, Winnipegben megjelenő magyar lap j 1906. december 15-iki száma már hirt ad ! Kreutzer Istvánról. A nevezett lap élén ugyanis | egy Karácsonykor című vers van, a mely alatt Kreutzer István neve olvasható. A következő közleményt: Egy karácsony este című elbeszélést szintén ő irta.

— Forint értékű bankók vége. Lehet, hogy vannak még sokan olyan boldog halandók. kik a korona érték életbelépése után is zsugorgatva őrizgetik 5 és 50 frtos bankjegyeiket. Az ilyen boldog halandók okosan teszik, ha sietnek .megválni régi szerelmük tárgyától, mert bizony ezek ebben az évben teljesen elvesztik értéküket. E bankókat ugyanis 1907. aug. 31-ig kell bemutatni becserélés végett az osztrák-magyar bank budapesti, vagy bécsi főintézeténél, vagy fiókjainál. Azontúl elvesztik értéküket. Ki velük tehát a vasszekrényekből és ládafiókból. Van még ilyenfajta bankó ugyanis beváltatlan mintegy 1,292.250 frtnyi.

— A szerelem Kosdon. Csillik István kosdi cipészsegéd szereti a csókpt, de furcsán jutalmazza. Csörnyi András kosdi lakos szép leányának, Erzsinél? az egész falu legényserege