Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-12-24 / 101. szám

V-VAGI HIRL A P

2

latossága“, a halhatatlan lélek és a földöntúli hivatása ékesítette. Letörli az ember homlokáról az őt alkotó Isten ujja által odairt jegyet s a teremtés remekét a halhatatlanság nem elégíti ki, neki enyészet kell. Sokkal fényesebbnek tartja őselemeibe nyomtalanul beolvadni az anyatermészetnek, mint a földi lét után az Isten társaságában örökké boldog és öntudatos éietet élni. itt akarja élni paradicsomát, az öröm kelyhét kiüríteni az utolsó cseppig, minek neki még egy külön élet? Azért terhere van az önmegtagadással járó erkölcsiség, tehát ki kell pusztítani a szivekből a reményt és csirájában elfojtani a siron- túli élet eszméjét.

Nem nyugalomra, hanem munkára van tehát szükség, nehogy, majd ha a felbomló társadalmak füstölgő romjaiban előbb-utóbb felismerjük az Isten ítéletét, az ideák világának megszűntét, mint Máriusz Kárthágó romjain ülve, keseregni kelljen vétkes hanyagságunk miatt egy halomra dőlt világon. Vissza apáink hitéhez, a magyarság felvirágzásába vetett hithez és eszméhez, hisz a megnyugvás és cselekvés isteni békéjét csak ez a hit adhatja meg. Mikor vihar módjára támadnak a balesetek és saját nyomorúságunk keserű érzete, csakis a haza és egy gyengéd alak ideálja tudja fenntartani, hogy a haza és övéink iránt való kötelmeinket teljesítsük. Igen ideálra van szükségünk s akkor a kettős keresztet a hármas bérc ormairól nem fogják elsodorni a négy folyó túláradó hullámai; büszkén fog állani a jövő századokon keresztül, áldást esdve a magasból és áldást terjesztve a honra, a mely tövében elterül. Piarista.

nem bevitték az otthonba is, mert Tirol és és Dél-Németország egyes vidékein ma is megtaláltuk azt a szokást, hogy december elsején faágat állítanak egy vizzel telt edénybe, a mely azután a meleg szobában karácsonyra szépen kihajt. Eleinte csak virágok, ajándékok ékesítették a karácsonyfát, a XV. században azonban már ki is világították.

Hogy tényleg fenyőfát használtak karácsonyfának, arra nézve csak a XVII. századból van biztos adatunk. A lützeni csata után, 1632 őszén, súlyosan megsebesülve a Leipzig közelében fekvő Lindenau falai között keresett egy svéd harcos menekülést. A szakszerű kezelés és gondos ápolás megmentette életét. Néhány hét alatt annyira javult állapota, hogy a karácsonyi ünnepekre haza készühetett. Mielőtt aznoban távozott volna, le akarta róni tartozását az evangélikus gyülekezet iránt, a mely eddig ápoltatta. a lelkész engedelmével »hazájának szokása szerint« karácsonyi ünnepséget rendezett a templomban. Hatalmas fenyőfát állított fel, a melynek ágain számtalan gyerta ragyogott, különféle gyümölcs és édesség függött. Mások szerint Srtassburg városának dicsősége a karácsonyfa eszméje. Ott diszlett az állítólag legelőször 1664 körül.

A karácsonyfa csak lassan hódított magának tért Európa különböző országaiban. Hazánkban a XIX. század 31) as éveiben említik a karácsonyfát legelőször. Még később 1840 közül kezdték meghonosítani Francia-és Angolországban. Manapság, már egész Európában elterjedt, csak Olaszország még az, a

A madárvédelem nálunk.

(A polgármester rendeíete.)

Vác, dec. 24.

A hasznos madarak védelméről törvény intézkedik, de sok helyen nem is gondolnak a törvényre s a lég vándorait pusztítják. Az a felfogás a nép lelkében, hogy a madarak nem hajtanak hasznot s ha a törvény szigora társadalmi akcióval társulva nem védi meg őket, úgy kárját vallja a gazdaság. Nálunk br. And- reánszky Gábor és Ivánka Pál éppen a Váci Hírlap hasábjain szóval, künn a szabadban pedig tettekkel keltek a madárvilág védelmére. Most hozzájuk társul dr. Zádor János polgár- mesterünk, ki szép szavakat talál védelmükre, de a madárvilág pusztítói ellen a törvényes intézkedések megtételét is Ígéri.

Sokat várunk e rendelkezéstől. Minden gazdának ismernie kell és segítséget kell nyújtania a hatóságnak. Ez a rendelet kedves krisz- lindli a gazdáknak, de az ártatlan madaraknak is. Ha mindenki betartja, zeng szőlőhegyeinken ismét a madárdal és a gazdának a madarak védelmükért gyümölcsösei fognak fizetni.

A rendelet ezeket mondja:

A mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 189 1. XII. t.-c. 50 §-a kötelezi a birtokosokat arra, hogy a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbben azonban március hó végéig a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben levő fáit és bokrait a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófeszkek- től és lepketojásoktól tisztítsa meg s az összegyűjtött hernyókat, hernyófészkeket és lepke- ketojásokat égesse el; ugyancsak ennek a törvénynek 57 §-a kimondja, hogy a hasznos madarak pusztítása tilos, valamint tilos fészkeiknek és tojásaiknak elszedese és a hasznos madarak tojásainak hatósági engdély nélkül való forgalomba hozatala.

hol karácsonykor mindössze egypár szál gyertya ég az asztalon. Pedig az a kis fa a karácsonyestnek olyan tényezője, a mely nélkül nagyon ridegnek, igen hiányosnak látszanék az. Nem is lehet képzelni olyan fásult lelket, a mely ne érezné annak a kedves jelenetnek hatását, midőn a szerető édesanya éjjeli és nappali szorgalmaskodása után a feldíszített karácsonyfát először pillantják meg az ártatlan gyermekek. A családi élet legmeghittebb, legpoétikusabb pillanatra ez,midőn a kisdedmaga előtt látja a »kis Jézus« ajándékait, szerető szüleinek gondoskodását s a szülők lelkét soha magasztosabban át nem járhatja egy fenséges érzelem, az őszinte tiszta szeretet egymás iránt, mint most, a mikor a kis Jézust helyettesítik ezen a földön.

A hossúz téli estéken, midőn a fagyos szelek dermesztő lehelete rohan végig a hólepte tájakon, a kellemesre fűtött jó öreg kandalló körül gyülekezik össze a kis család. Mig a szülők mélyen elmerülnek munkájukban, a gyermekek gyakran összesúgnak, összedugják kicsi fejecskéiket és alig hallható hangon kérdezgetik egymástól :

Hányszor ébredünk még fel, mig eljön a Jézuska ? A kiváncsi puhatolodzás közepette mozgás, csilingetés támad az udvaron s valaki nagy hangon bekiált az ablakon: Sza- bad-e regőst? »Szabad-e Betlehemet járni ? !« Mind karácsonyi szokások ezek különféle alakokban, mert a betlehemi é] megfoghat- lan titka sohasem engedte nyugodni a nép képzeletét, az angyali karok túlvilági éneke folyton rezgésben tartotta szivének húrjait.

Ámbár a törvény végrehajtási utasítása csak arra kötelez, hogy városom gazdaközönségét március elején hívjam fel a kártékony rovarok irtására, én már most a tél beállta előtt célszerűnek tartom, ha a város közönségének figyelmét felébresztem ez irtás iránt és rámutatok annak legegyszerűbb, legolcsóbb és legbiztosabb módjára.

Általánosan ismert tény az, hogy városunk határában fekvő gyümölcsösökben mily pusztítást visznek véghez a hernyók. — Tudjuk, hogy sok embernek a kis gyümölcsöse szokta meghozni az életszükségleteire való pénzösszeget, vagy legalább is annak egy részét. — Érdeke tehát, hogy gyümölcsfái épek, egészségesek, hernyóktól, rovaroki ól, mentesek legyenek.- Hernyózza, tisztogatja fáit, mégis megtámadja őket a pusztítók raja s akkor midőn cseresnyének, meggynek, baracknak, almának, körtének, szilvának kellene a levelek között piroslani, sárgulni, kékleni. akkor, a midőn a fa ágait a földre kellene az áldás terhének huzni, kopaszon, soványan merednek az égnek a lombjaiktól megfosztott, gyiimölcstelen ágak, — fájdalmat, keserűséget, anyagi gondot okozva a gazdának. És mind az azért van, mert gazdaközönségünk nem fizeti a legjobb napszámost; nem védi. sőt pusztítja. Nem viseli gondját az éneklő, a hasznos madaraknak, úgy, hogy maholnap szőlőhegyeinkben ismeretlen lesz a madárdal 7 a bokor megnémul, nem hangzik fel benne a fülemüle danája, a cinke cincogása, a rigó füttye, az ökörszem, a királyka csattogása. — És a mily arányban válik hangtalanná a berek, olyan arányban növekszik a hernyók, kártékony rovarok száma. Hogy tehát hathatósan tudjuk megvédeni gyümölcsöseinket a kártékony rovarok ellen, szerető gondozásba, védelembe kell venni éneklő madarainkat.

A tél nemsokára beköszönt. Ha kemény, havas tél lesz, a kis rovarpusztitók százai hullaCsaknem állandóan foglalkozott azzal a dicső eseménnyel, a melynek dicsőítésében és magasztalásában versényre keltek a teremtő ész és az alkotó gondolat.

Mi az a regölés, kérdezi valaki ? »Nem tudom Vácon és vidékén ismerték-e, de én Dunántúl, a Zalavölgyben még hallottam regölni, mondhatnánk a jó kívánságokat versbe foglalva elmondani. Kiveszőfélben van azonban már ez is, mint a többi poetikus dolga a népnek, mert megöli a kultúra. A regős énekeket Sebestyén Gyula dr. gyűjtötte össze. Kutatta az eredetüket, hol lehet az a forrás, ahonnan ezek a regős énekek erednek? Biztosat nem Laláit. Ugyanazon a vidéken jártam én, sőt itt is születtem t. i. a Balaton délnyugati sarka körül és úgy alkalmam volt, több dolgot megfigyelnem. Mint gyermek, emlékszem egy néhányszor hallottam és most, mint felnőtt, kezdtem a forrást keresni. Kutatásaim valószinű eredményre vezettek, mert akárhány regős emberrel beszéltem, az mind azt mondta, hogy leginkább a szentpéterúriaktól (Zalam.) tanulták. A mi lehetséges, mert a szentpéter- úri gyerekek még a 70-80-as években is hires regősök voltak, csapatosan messze bekalandozták a megyét és egy kis jó borért, füstölt húsért szivesen elmondották a moudókáikaL Egyik ilyen formátum vázlatban a következő: A vezető megkérdezi az ablakon keresztül, szabad-e regőst mondani (v. köszönteni?) Ha az engedély megvan, akkor bejönnek és rákezdik :

— Kelj föl gazda, kelj föl! Szállott Isten házadra, sonkával, seregével, sereg angyalá-