Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-12-24 / 101. szám

VAGI HIR L A P

3

nak le a fákról megfagyva, vagy éhen halva.

— Különösen az éhség öli meg őket, mert a jól táplált test a hideget kibírja.— Elérkezik tehát nem sokára a védelemnyujtás ideje. E védelem módjáról a következőket ajánlom a közönség figyelmébe. Az első és legfőbb teendő az, hogy ne pusztítsa senki a madárkákat. — A második pedig, hogy védelmet nyújtsunk nekik az éhség s a fagy ellen. — Az élelmezés nem ütközik nagyobb nehézségekbe. — Törmeléket, asztalmorzsákat, konyhahulladékot adjunk nekik. A madarak télen való etetésének nagyon egyszerű módja az is, hogy a kertbe, szőlőbe az utak mentén, árok széleken 4Ü —50 méterenként egy-két napforgó (tányérbél) virágot s itt-ott egy-egy bodzabokrot ültetünk s terméseikkel együtt tavaszig a helyükön hagy- j juk. — Igen jó szolgálatot tesz a fára kent zsiradék és faggyú is. A fákra alkalmazzunk madár etetőket s azokat a hó, eső ellen tetővel lássuk el. — A legkezdetlegesebb is jobb, mint

a semmi; -— egy kerülettel ellátott deszka darabnak s fölé egy másiknak fölszögezése is megteszi a szolgálatot, de természetesen csak úgy, ha a deszkára eleség is kerül, még pedig lehetőleg minden nap. — Téli madártetőnek minden szőlőben kellene lenni kettő-háromnak'

— Haszna az, hogy a madarak oda szoknak, ott fognak tanyát ütni, fészkelni és rovarpusz- titó hasznos munkájukat végezni. — Az lehetetlen kívánság, hogy, a ki nem lakik szőlejében, naponként etesse a kis dalosokat. — Az

’ azonban nagyon kívánatos, hogy ha hetenként csak egyszer látogat ki a gazda szőlejébe, legalább az egyszer ne mulassza el legjobb munkásait megetetni. Fáradságát, esetleges költségét százszorosán visszafizetik.

A fagy ellen már köríilmányesebb őket meg- védni, vagy legalább is költségesebb. — Mesterséges búvóhelyeket, fészket, odúkat kell nekik adni, melyekben a hideg ellen éjszakákon

át meghúzódhatnak. — Az ilyen odúkkal lehet igazán a helyhez szoktatni őket, mert a télen megszokott odúban fognak tavasszal költeni a már m egszaporodott munkaerővel pusztítani a fák ellenségeit.

Hogy mennyire beválnak ezek az odúk, mutatják a váci kir. országos siketnéma intézet kertjében, valamint a kőkertben elhelyezettek, melyekben néhány pár cinke tanyát ütvén, az elmúlt nyáron számuk megsokszorosodott s a kertet megvédelmezték a hernyók, kártékony rovarok pusztításai ellen. —- Az érdeklődők figyelmébe ajánlom ez odúk megtekintését. Azoknak használatára vonatkozólag Krakker Kálmán siketnéma intézeti gondnok ur készségesen fog bárkinek fevilágositást. útbaigazítást nyújtani.

Nem áll azonban mindenkinek módjában Ilyen madárodukat, fészkeket venni, jól lehet 60-90 fillér darabja. — A ki nem teheti, szögezzen össze deszkákból egy hasábot, tegyen bele szénát, szalmát, vagy rongyokat, fúrjon rajta röplyukat s kész a madártanya. — Ez is jobb mint a semmi.

Igen üdvös dolog a birtokokon holdanként 1-2 bokorcsomót (rózsa, galonya, gyertyán stb.) fentartani buvó s fészkelő helyül.

A madárnak vannak ellenségei. — Maga az ember is. Felhívom városom közönségét, de különösen a mezőrendőröket s a hegyőröket, hogy minden olyan egyént, a ki a hasznos madarakat, fészkeiket, tojásaikat pusztítja, haladéktalanul jelentsenek föl Bárdos Ernő a mezőrendőri ügyek ellátásával megbízott tanácsos urnái, kit utasítom, hogy a följelentettekkel szemben az 1894. XII. t.-cz. 95.§-ának teljes szigorát (100 koronáig terjedhető pénzbüntetés) alkalmazza. — A mezőrendőr s hegyőr ebbeli hanyagsága és mulasztása fegyelmi vétséget képez, melyet minden esetben megfogok torolni. — Felhívom továbbá a közönséget, hogy a kóbor macskákat, nyusztot, nyestet, menyétet,

val vetett asztalával, tele poharával, haj! regő rejtem, azt is megengedte a nagy Úristen. Stb, stb. ezután egyész bokor jókívánságot sorolnak fel s körülbelül minden formátum igy végződik:

— Itten vagyon egy szép leány, kinek neve Kati, amott vagyon egy szép legény, kinek neve Józsi. Isten meg ne mentse, keblébe rejtse, összesugorodjék, összepöntöröd- jék, mint a cica farka, még annál is jobban mint a kis nyúl farka, haj! regő rejteni, azt is megengedte a nagy Úristen.

Persze, ha volt poetalelkű mester, az azután a gyermeket nagyon sok változatra betaníthatta s a mint hallottam, tényleg úgy is volt. De ha nem is kapták volna a regős énekeket különféle változatokban a gyermekek, ott van a nép egészséges eszével, humoros, néha gúnyolódó, máskor csipkedő kedvével, önmaga változtat azokon és a helyi viszonyokra alkalmazza. Ezért épenséggel nem csodálkozhatunk azon a végtelen sok változaton, a melyeket a magyar nép ajkáról összegyűjtöttek. Baj azonban az hogy csak töredékek vannak ezekből az énekekből és igy épen nem elegendők arra, hogy a regö- lés ősrégi (archaikus) eredetét ^egvilágosit- sák, de eléggé jelzik, hogy az őshit világából milyen sokat temetett el, vagy alakított át a művelődés fejlődése és terjedése, a mely mindenütt megölője a néprajz ősi hagyományainak.

A Betlehem létrehozójának Assisi Szent Ferencet, a ferencrendiek alapitóját tartják. 0 állította fel 1223 karácsonyán a legelső Betlehemet a középolaszországi Rieti mellett

Greccióban, a mit azután rendje az egész világra széthordott. T. i. kikeresett a szent az erdőben egy barlangot, jászolt állított bele, azt telerakta szénával, szalmával, majd elkészítette a kis Jézus szobrát, nem hiányoztak a Boldogságos Szűz és Szent József alakja sem, a szamár és ökör külön volt kifaragva, Mikor Szent Ferenc a barlangot úgy a hogy berendezte, megszemlélésére meghívta a népet. A szent már akkor tiszteletben részesült, a nép tehát tömegesen kereste fel a barlangot. A pásztorok is előjöttek és sípjaikkal, dudáikkal a megfelelő betlehemi pásztorokra emlékeztető zenét szolgáltattak (Vetesi.)

A váci betlehemesek szokásait nem ismerem s leírva sem találtam. Öt fiút láttam az ízlés minden jele nélkül összetákolt alkotmánnyal járkálni egyforma, zsákszinű ruhában valamennyi és igy különös mondanivalóm a jelen alkalommal nincs róluk. Sokkal érdekesebb a betlehemezés pl. Zala megyében a Zalavölgyben. Markáns vonásokban vázolva csak a következőket mondhatjuk. Rendszerint négyen vannak: egy angyal viszi a Betlehemet, a mely nem más mint »papundekliből« készített egyszerű kis templom benne jászol a kis Jézuskával, mellette egy mozgó fejű szamár és két fabábú. A fehér szoknyába, avagy gatyába öltözött fiú, a ki az angyal szerepét viszi, kezében a Betlehemmel, fején hatalmas, csúcsos papirossüveggel, a mely kereszttel, mindenféle színű pipirosláncokkal van díszítve, bekéredzkedik a házba s ha beengedik, belép, a betlehemet leteszi az asztalra, a benne léve

görényt, rókát és szarkát minden lehető módon üldözze és pusztítsa.

Minthogy a madátvédelem csak akkor foganatosítható igazán, ha az ifjúság szivének gyengédségét, minden szép és jó iránti fogékonyságát kellően kihasználjuk, jelen határozatom megküldése mellett fölkérem a papnevelő intézet és a kegyesrendi főgimnázium igazgatóságát és az összes iskolaszéket, hogy a jelen határozatomban foglaltakat növendékeikkel közölni s őket a kitűzött cél érdekében való tevékenységre rábírni, buzdítani szíveskedjenek.

Mindezeket azért tartottam szükségesnek i gazdaközönség tudomására adni, hogy a növény 50 §-ában előirt ama kötelezettségeik r, miszerint a kártékony hernyókat, hernyófes:- keket, lepketojásokat pusztítjuk, a macin’-..k segítségül hívásával, eredményesen eszköz hessék. — Figyelmeztetem egyben a gazdák >- zönséget, hogy e tekintetben mulasztást nemi tűrök el s a mulasztóval szemben élni fog k az 1894 XII. t.-cz. 95. K.) pontjában bizto tott büntető jogommal.

Remélem, hogy e határozatom megértésre mg, a gazdaközönségnél találni s igy nem leszen l pusztába kiáltó szava. Remélem, hogy szüh>- hegyeink egy-két év múlva ismét zengeni ingnak a madárdaltól, gyümölcsöseink pedig hernyótól mentesen, zölden, gyümölcscsel meg: i- kodva fizetik meg a gazdának a madarak v ■- delmét.

— Boldog ünnepeket kívánok lapunk minden kedves előfizető; nek és családjának!

Mai számunk' tíz oldal terjedelemben jelent meg. Ára egy példánynak 12 fillér.

gyertyát meggyujtja, azután pedig az ajtóhoz megy kopogtat rajta, mire belép az első pásztor, arcán hatalmas kenderkóc bajusszal és szakállal, a fején bárány bőr sapkával, vagy olyannal, mint a milyen az angyalnak van kezében láncsos bot, nyakában szűr, alatta a tarisznya, stb. Ez a gazdának rósz hirt hoz, panaszkodik, hogy farkasok tá- támadták meg, juhai szétmentek és most társát keresi. Midőn moodókáját bevégezte kopogtat az ajtón s belép a második pásztor, hosszabb szakállal s már nem töpörtyűs, hanem kolbászos jó estét kíván és vigasztalja a gazdát, hogy nincs semmi baj. a juhok rendben vannak. Erre ő is kopogtat az ajtón, mire belép a vén Koridom vállaira omló ősz hajjal, nagy ködmennel, iszonyú csörgős bottal. Ő is valamiféle jó estét kíván s inni kér a mire azután mindnyájan lefeküsznek és rémitő horkolásba kezdenek. A mulatság azonban nem tart sokáig, mert csenget az angyal mire ébredezni kezdenek, szerte széjjel bámulnak, majd az égi nagy csodára felkeltik a vén Karidomot is, a ki lóditások közepette beszéli el kieszelt álmát. (Akkora pókot láttam hogy az egyik lába hurkosok a másik muszkák, a harmadik pedig a tali- ánok országában volt stb.) Ezután láncos botjaikkal borzasztó módon kezdik döngetni a talajt és énekelve kérik az angyalt mondja el a szent hirt. Az angyal csakugyan enged* elmondja, hogy megszületett Jézus, dicséri a gazdát és áldást kér reá. Még egyszer megnézik a Betlehemet a háziak, a mi ellátva étellel-ittallal, no meg egy kis aprópénzzel is, szép csendesen útnak állnak.— Persze ezt